Szabad Szó, 1949. október-december (51. évfolyam, 228-303. szám)

1949-10-01 / 228. szám

Az egész jugoszláv államhatalom a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen dolgozik . Gondoljanak a jugoszláv elv­társak a Bolsevik Párt történetéből Malinovszki esetére, akit mint fia­tal bolsevikot a cári rendőrség be­szervezett. Ez a Malinovszki olyan tehetséges munkás volt, hogy a Bolsevik Párt központi vezetőségé­nek tagja és a Pravda szerkesztője lett. Mint ilyent az országgyűlésbe is beválasztották. Annyira meg­tudta , téveszteni az elvtársakat, hogy amikor 1915-ben először me­rült fel a gyanú ellene, hogy a cári rendőrség spiclije, a párt vezetői sem hitték el. — Két évvel később azonban az 1917-es forradalom kinyitotta a cári rendőrség titkos irattárát és ott megtalálták Malinovszki bűnei­nek bizonyítékát, amelynek alap­ján Malinovszkit 1918-ban kivé­gezték. —­ Gondoljanak a jugoszláv elv­társak a Francia Kommunista Párt tapasztalataira, ahol Dob­olról és más vezető kommunistákról utólag kiderült, hogy az ellenség szolgála­tában állottak. — És tanuljanak elsősorban a saját pártjuknak, a Jugoszláv Kommunista Pártnak történeté­ből. — A jugoszláv pártban csak úgy mint minálunk, nem egyszer elő­fordult, hogy a jugoszláv nép áru­lói vagy a jugoszláv rendőrség em­berei kerítették kezükbe a párt ve­zetését. Gondoljanak Szima Marko­­vicsra, Gonkicsra, Mik­licsre és a leleplezett spiclik hosszú sorára, gondoljanak arra, hogy 1941-ben a francia internáló táborokból a Gestapo 150 olyan ügynököt és kémet küldött Jugoszláviá­ba, akiknek zöme ma ott nyü­zsög mint miniszter, tábornok, követ, a jelenlegi jugoszláv vezetők sorában; gondoljanak arra, hogy a per folya­mán kiderült, hogy nemcsak Mrazo­­vics, a mostani moszkvai követ, La­­tinovics, a svájci követ, Csemil a londoni követ, Rob Anton, a ma­gyar jugoszlávok vezetésére küldött képviselő és sokan mások voltak kémek, hanem Tito, Rankovics, Gyilasz és a többiek ellen is egész sora az adatoknak merült fel, ame­lyek kétségtelenné teszik, hogy az imperialistáknak ugyanolyan, vagy hasonló ügynökeik, mint nálunk Rajk volt.­­ Vizsgálják meg a jugoszláv elvtársak a maguk háborús ta­pasztalata alapján Cordon tábor­noknak, a spanyol szabadságharc hősének leleplezéseit, aki 1945 után két és fél esztendeig tanulmányoz­ta Belgrádban a jugoszláv szabad­ságharc aktáit és végül arra a meggyőződésre jutott, hogy T­óték szándékosan tizedel­ték meg áruló terveikkel és rendelkezéseikkel a legjobb proletárbrigádokat, a Jugoszláv Kommunista Párt ve­teránjait. Ellenőrizzék a saját ta­pasztalataik alapján Popivoda re­pülőtábornok leleplezéseit, aki a jugoszláv felszabadító harc első napjától kezdve ott küzdött az első sorokban és aki megállapítja, hogy Tito és bandája a szabadságharc első napjától kezdve fékezte és dez­­organizálta a jugoszláv szabadság­­harcosok gyönyörű lendületét. Po­­pivoda tábornok bebizonyítja, hogy Tito és áruló klikkje a há­ború alatt szándékosan aljas fon­dorlatával és nem egyszer nyílt árulásával a jugoszláv hősök ezreit juttatta olyan helyzetbe, ahol a németek tömegmészárlást végez­hettek közöttük. — Számunkra nem kétséges, hogy amint Rajk bandájának kezéhez a magyar munkásmozgalom legjobb­jainak vére tapad, ugyanúgy áll ez Jugoszláviában Titóval és bandájá­val. Az a jugoszláv munkás, a ju­goszláv kommunista, aki most Titóék fondorlataitól megtévesztve, megzavarodva áll az eseményekkel szemben, aki nem látja tisztán a helyzetet, nézzen körül a világban és meglepetéssel fog rádöbbenni arra, hogy ma Tito bandájának az uralma alatt csakúgy, mint tíz esz­tendővel ezelőtt Pál régensherceg­­sége idején, az egész jugoszláv államhata­lom a kommunisták, a szocia­lizmust építő országok és első­sorban a Szovjetunió ellen dolgozik. A kommunista proletárnemzetközi­ségnek se híre,­ se hamva többé. A Bolsevik Párt lapját, a Pravdát ugyanúgy nem szabad olvasni, mint tíz évvel ezelőtt. A Szovjetunió, a nemzetközi kommunista mozgalom vezetőit Titóék ugyanúgy gyalázzák akár a fasiszták. A börtönök megint tele vannak a jugoszláv dolgozó nép színe virágával. Újra „menekülés közben“ ölik meg a legjobb kom­munistákat, mint Arszo Jvanovi­­csot. A szabadságáért harcoló jugoszláv néppel érez a nemzetközi munkásmozgalom . Gondoljunk arra, hogy a ju­goszláv föld méhének kincsei, a réz, a higany, az ólom, az antimon, amit megtévesztett munkások ro­hammunkával termelnek ki, mert azt hiszik, hogy a szocializmust építik vele, az imperialisták hadi­ipari raktáraiba kerülnek. Mind tíz évvel ezelőtt a fasiszta Jugo­szlávia, ugyanúgy most Tito Jugo­szláviájának külképviselete az im­perialistákkal, a délamerikai fa­sisztákkal egységfrontban küzd a Szovjetunió ellen. Nézzék meg, hogy a Rajk-perről a New York­ Times, az amerikai imperialisták szócsöve és a belgrádi Borba mennyire egyformán írt. Hasonlít­sák össze mostani sorsukat és azt a nyomort, amit Tito és bandája zú­dított a jugoszláv népre azzal a helyzettel, ami 10 évvel ezelőtt volt, amikor Pál régensherceg és bandája tobzódtak azokban a ja­vakban, amelyeket a dolgozó nép­től elraboltak, akárcsak most Tito és janicsárjai.­­ Hasonlítsák össze a jugoszláv dolgozó nép helyzetét a népi demo­kráciák szocializmust építő dolgo­zóinak gazdasági helyzetével és így könnyeben fogják megérteni, hová vitték őket áruló vezetőik.­­ Nézzék meg, hogyan terpesz­kednek el Belgrádban, Zágrábban a nagy amerikai tőkés cégek képvi­selői, vagy a német fasiszta specia­listák és akkor meg fogják érteni, hogy miről van szó. Meg fogják ér­teni, hogy a jugoszláv nép nyakán most azok ülnek, akik, mint hiénák és dögkeselyűk, táplálkoztak és táplálkoznak a szabadság­­harcosok, a dolgozó nép véré­ből és húsából. Meg fogják érteni és nem engedik meg, hogy hazaszeretetük vagy szocialista hitük megtévesztésével az ellenség szekere elé fogják őket. — Számukra nem kétséges, hogy az a dolgos jugoszláv nép, amely a második világháború alatt bátran felvette a harcot két fasiszta nagy­hatalom terrorjával és véres elnyo­másával, szét fogja zúzni azt a jár­mot, amelyet most az amerikai imperialisták érdekében Tito és bandája raktak a nyakukra. Mi tudjuk, hogy egyre erősebb és egyre nyíltabb a dolgozó nép ellen­állása Titóék janicsár diktatúrájá­val, rendőrterrorjával szemben és hogy ezt az ellenállást fűti az a tu­dat, hogy mögöttük áll, velük érez az egész haladó emberi­ség, élén a hatalmas Szovjet­unióval (Percekig tartó dübörgő tapsvihar,­ a népi demokráciákkal, a felszaba­dult Kínával. Ez a meggyőződés ad nekik erőt és kitartást küzdel­meikhez. Velünk együtt biztosak abban, hogy bármily nehéz a harc, csak azzal végződhet, hogy a jugo­szláv dolgozó nép újra vissza­nyeri szabadságát és újra visszatér oda, ahonnan al­jas, gaz vezetői kirántották, a szo­cializmust építő, békét védő orszá­gok családjába. — De addig is amíg a jugoszláv nép ügye győz, nekünk tudomá­sul kell venni, hogy déli hatá­rainkon egy mindenre elszánt kalandor-banda áll ugrásra készen. Olyan ellenség, a kalandorok, spic­lik, provokátorok, népárulók olyan hada, amelyet az amerikai impe­rialisták tartanak pórázon, mint­ a láncos kutyát és amely — akár­csak Rajk és bandája — azt teszi, amit gazdái parancsolnak. — Tito legutóbbi jegyzékében „kiszámíthatatlan következménye­ket“ emlegetett. Mi tudjuk, hogy ezek a kiszámíthatatlan következ­mények kiszámíthatók. Ki kell szá­mítanunk, hogy mit akarnak az. l­yig, WQLThihi fotrgning Tartós­­fékéért, az 1 . népi demokráciáért! 1949 szeptember 16-tól hetenként jelenik meg A demokrácia és a béke harcos lapja új megjelenési formájá­ban még több útmutatást, még több híranyagot nyújt olvasóinak. Egyes szám ára: 50 fillér. Előfizetés negyedévre: 6.— Ft. Előfizetéseket felvesz a kiadóhivatal: Budapest, VIII., József­ krt 3. TELEFON: 220—003. 220—004. 4 %nmM amerikai imperialisták és akkor tudjuk, hogy mit akarnak aljas cselédeik. Tito és bandája. (Taps.) Ez természetesen nemcsak a mi ál­láspontunk. A Szovjetunió jegyzéke, amely tegnap közölte Titóékkal, hogy felmentve érzi magát a ba­rátsági és kölcsönös segélynyúj­tási szerződésből folyó kötelezettsé­gek alól a következő megállapítást teszi: ,,Az ebben a perben feltárt tények bebizonyították továbbá, hogy a mostani jugoszláv kor­mány teljesen függő helyzetben van a külföldi imperialista körök­kel szemben és ezek agresszív po­litikájának eszközévé vált, aminek a jugoszláv köztársaság önállóságá­nak és függetlenségének felszámo­lására kellett vezetnie és valóban vezetett is.“ A magyar népi demokrácia győzelmei . Ezzel kapcsolatban közölhe­tem,­ hogy a magyar népköztársa­ság kormánya is ma hasonló érte­lemben küldött jegyzéket a bel­grádi kormánynak. (Nagy taps.) Mi változatlanul szövetsége­sünknek és barátunknak te­kintjük az elnyomott jugoszláv dolgozó népet (Viharos taps), éppen­­ezért nem lehetünk szö­vetségben Tito és bandájával, amely ezt a szerződést csak azért kötötte velünk, hogy félrevezessen bennünket, mint ahogy becsapta saját népét is igazi aljas céljai fe­lől. Nem kétséges, hogy helyesen jártunk el, amikor a szerződés fel­mondásával megfosztottuk Titóé­­kat a népcsalásnak ettől az eszkö­zétől. — Mi tisztában vagyunk ezzel a helyzettel és levontuk ennek ta­nulságait­ Egyik tanulság az, hogy hadseregünket, a demokratikus honvédséget még jobban meg kell erősítenünk (hatalmas, fergeteges taps. Éljen a néphadsereg! Éljen Farkas! — hangzik az ütemes kiál­tás.) Ha erősebb lett volna hadse­regünk, Tito, Rajk és amerikai gaz­dáik nem szőhettek volna olyan terveket hogy néhány tízezer jani­csárral és nyilas csendőrrel meg­­döntsék a magyar népi demokrá­ciát. Nem először hangoztatjuk, hogy az amerikai imperialisták és láncos kutyáik számára valóságos csábítás egy fegyvertelen ország. Rajta leszünk, hogy ez a csábítás minél gyorsabban és alaposabban megszűnjön (nagy taps), hogy az ilyen provokációs veszélyekkel szemben ne csak szövetségeseink­re, de nem utolsó sorban saját erőinkre is támaszkodjunk. — A Rajk-banda ügyével olyan részletesen foglalkoztam, hogy az a benyomás következhet, hogy az utolsó hónapokban a magyar népi demokrácia egyébbel sem törődött, mint ennek a kémbandának a fel­számolásával. Szerencsére nem így áll a helyzet. Mi úgy számoltuk fel az amerikai imperialisták és Tito gaz ügynökeinek szervezetét, hogy ugyanakkor a demokrácia építő és teremtő munkájának lendülete nem tört meg. Elég, ha felsorolom egy­szerűen, hogy az utolsó két hónap­ban mi történt. — Létrehoztuk az új alkotmányt. (Percekig tartó, viharos éljenzés és ütemes taps: Éljen az alkotmány!) Megkezdtük az alkotmánynak megfelelően az állam és az egy­ház szétválasztását. (Taps.) Megrendeztük a Világifjúsági Ta­lálkozót és a világifjúság kongresz­­szusát, (Taps) melynek folyamán heteken át több mint 10­ 000 kül­földi ifjú tanulhatta megismerni és tisztelni a magyar népi demokrácia békeakaratát, eredményeit és vív­mányait- Megszüntettük a háborús gazdálkodás utolsó maradványát, a kenyérjegyet- (Taps) Elvégeztük a termés begyűjtését, elvégeztük több mint 300 községben a termelőszö­vetkezetek tagosítását, (Taps) ma­guknak a termelőszövetkezeteknek ugrásszerű növelését és végül, de nem utolsó sorban előkészítettük demokráciánk gazdasági megerősödésének egyik legjelentősebb lépését, az ötéves tervkölcsönt. (Viharos lelkesedés. Éljen Gerő!) — Szabadjon ezekkel a kérdé­sekkel kapcsolatban gazdasági hely­zetünkre kitérni. Ipari termelésünk tervszerűen fejlődik és minden tény azt igazolja, hogy hároméves ter­vünket ez év végére hét hónappal az eredetileg kitűzött időpont előtt száz százalékig teljesítettük. Három nappal ezelőtt üdvözölhettem a WM-gyár martinosait, akik három­éves tervüket két év, egy hónap, 25 nap alatt teljesítették­ (Lelkes taps.) Ez a Martin-üzem adja a ma­gyar acéltermelés egyötödét­(Éljenek a dolgozók! Fergeteges taps). Szeptember 26-ig 1150 termelőcsoport alakult hazánkban — örömmel állapíthatjuk meg, hogy a munkafegyelem és a terme­lékenység, amely a nyáron kissé meglazult, Pártunk közbelépésére újra erőteljesen fejlődik és semmi kétség afelől, hogy az egyéni ver­seny elterjedése a fegyelem szi­lárdabbá válása és nem utolsó sor­ban a Rajk-per tanulságai követ­keztében ezen a téren is nemcsak behozzuk, de bőségesen pótoljuk az elmulasztottakat. A munkanélküliség helyét a legtöbb szakmában munkás­hiány váltotta fel. Július hónapban több mint­ 13.000 volt a szakmunkáshiány. Az ipar egészségesen, jól termel. A Rajk­­per tanulságai politikus és népi demokráciánkat szerető ipari mun­kásságunknál jó talajra hullottak és minden vonalon éreztetik hatá­sukat. Ugyanezt mondhatjuk el a faluról is. A termésbeadás az idén — bár az aratás az időjárás miatt majdnem két héttel később kez­dődött — hasonlíthatatlanul gyor­sabban, szervezettebben és hozzá tehetjük, lelkesebben folyik, mint tavaly. Eddig a szeptember 26-án le­zárt­ adatok szerint az állam számára 9.450.000 méter mázsa gabonát gyűjtöttünk be. (Nagy taps.) Ez a mennyiség 1 230.000 mázsával több, mint az 1848—49-es egész esztendő begyűj­tése. — Biztosak vagyunk benne, hogy tervünket e téren is a magyar dol­gozó parasztság segítségével száz­­százalékig teljesíteni­­fogjuk. A jó begyüjtés eredménye a jó kenyér és a kenyérjegy megszüntetése. (Nagy taps!) — Nem kevésbbé fontos az, amit a termelőszövetkezetek tagosításá­nál tapasztaltunk. Több mint 300 községben végrehajtottuk szeptem­ber folyamán a szétszórt termelő­szövetkezeti földek egy tagba való összeállítását. A tagosítás nehéz művelet és a falu dolgozó népe en­nek dacára megértéssel, helyeslés­sel támogatta és biztosította sima végrehajtását.­­ Ugyancsak most folyik az új mezőgazdasági termelőszövetkeze­tek jelentkezése és ellenőrzése. Szeptember 26-ig Magyaror­szágon 1150 mezőgazdasági termelőszövetkezet alakult meg és kapott jóváhagyást. (Nagy taps!) Jelenleg naponta 25— 30 új termelőszövetkezet jelentke­zik a földművelésügyi minisztérium­ban és kéri felülvizsgálatát. (Taps!) Jelenleg 40.000 földművescsalád tagja már a termelőszövetkezetek­nek, és előreláthatólag november 1-éig, amikor az új termelőszövet­kezetek felvételét és ellenőrzését a jövő aratásig lezárják, a termelőszövetkezetek száma 1500 körül fog mozogni, tagjainak száma 50 ezer körül és a szántóföld, amely rendelkezésünkre áll, eléri a 350 ezer holdat. (Taps!) — Hasonló az állami birtokok fejlődése is. Az állami birtokok te­rülete november 1-éig ugyancsak eléri a 350 ezer hold szántót, úgy­hogy az állam és a termelőszövet­kezetek kezében lesz szántóterüle­tünknek körülbelül 7 százaléka. Ez azt­ mutatja, hogy a szocia­lista építés komoly kezdeti si­kereket ért el a faluban is. — Még világosabban igazolja ezt az a tény, hogy a harmadik típusú legfejlettebb szövetkezési formá­ban, — amelyhez a termelőszövet­kezetek zöme tartozik — az egy munkaegységre lényegében keve­sebb, mint egy munkanapra eső kereset az eddigi előzetes elszámo­lások alapján átlagban 24 forint 50 fillért tesz ki. Ebből a kereset­ből már levonásra kerültek a szö­vetkezetek különböző tartalékolá­sai. Ebben az összegben nem szere­pel az a jövedelem sem, amelyet a szövetkezeti tag a saját megha­gyott földjéből szerzett. Még hozzá kell tennem, hogy az eddigi jelen­tések szerint a szövetkezetek a ne­kik nyújtott 22 millió forint rövid­­lejáratú kölcsönből az idén az év végére, 20 milliót vissza fognak fi­zetni. (Taps!) Parasztságunk szívesen tér át a társas földművelésre . Mindez azt mutatja, hogy gazdasági fejlődésünk szocia­lista szektora a falun is egész­séges, azt is mutatja, hogy dolgozó né­pünk kezdi felismerni a szocialista. (A tudósítás folytatása a ti­tk oldalon.)

Next