Szabad Szó, 1950. október-december (52. évfolyam, 145-158. szám)

1950-10-01 / 145. szám

1950 október 1.3 i­lisfgp KiPilZlMSn­ Kom­ányínak felhívása a Bu­heMHcsün jegyzésére Magyarország dolgozó népéhez! A felszabadulás után, a barbár­­ fasiszta hordák pusztítása nyomán romokban hevert orszá­gunk A Szovjetunió, a dicsőséges Szovjet Hadsereg segítségével, a kommunisták vezetése mellett meg­indult az újjáépítés munkája és a szabaddá lett nép csodákat művelt. A nép ellenségei, az imperialisták cinkosai ellen folytatott harcokban egybeforrott népünk, megszületett alkotmányunk, a dolgozók álla­ma. A károk helyreállítása, a dol­gozók hatalmának megszilárdítá­sa útján új nagyobb feladatokat tűzhettünk magunk elé: ötéves ter­vünket, a szocializmus építését vá­rosban és falun. Amikor országátalakító ötéves tervünk indulása előtt, annak to­vábbi biztosítására, most egy éve a kormány ötéves tervkölcsön jegyzésére szólította fel a dolgozó­kat, a felhívás lelkes fogadtatásra talált és több mint 50 százalékkal jegyezték túl a kibocsátott kölcsön összegét. Azóta iparunk és mezőgazdasá­gunk, egész népgazdaságunk, a tervnek megfelelően halad előre és a legtöbb területen, hála munkás­osztályunk, a dolgozó parasztság, a haladó értelmiség, az egész nép erőfeszítéseinek, tervelőirányzata­inkat teljesítjük, sőt túlteljesítjük. Népünk bátran néz a jövőbe, amely újabb harcokat és győzelmeket, fo­kozódó jólétet ígér számára. Amikor most két hete ötéves Tervkölcsönünk első sorsolását tar­tottuk, nemcsak a több mint 140.000 nyerő, hanem egész népünk lelkes egybeforrottságban mutatta meg szeretetét és bizalmát szo­cialista államkölcsönünk iránt. Né­pünk büszke volt arra, hogy meg­takarított forintjaival ő is hozzá­járulhatott ötéves tervünk eddigi sikereihez, a szeme előtt folyó szo­cialista országépí­téshez, a béke megvédéséért folyó harchoz. Ötéves tervünk és hatalmas be­ruházásainak teljesítése és túltelje­sítése igen komoly erőfeszítéseket kíván tőlünk, tervünk teljesítésé­nek és meggyorsításának különös jelentőséget ad az imperialista ka­landorok egyre fokozódó háborús uszítása és gyalázatos támadása békés népek ellen. A magyar nép megértette, hogy a békéért világ­méretekben folyó harcból neki is ki kell vennie részét, de ugyanak­kor tudja, hogy ebben a harcban nincsen egyedül. Mellette van az egész béketábor, a nagy Szovjet­­únió és a népi demokráciák orszá­gai, de a tőkés országok elnyomott dolgozói is. A béketábor támogatása, a hála a Szovjetunió iránt megerősítette népünkben azt az elszánt akaratot, hogy munkában és tettekben helyt-­­­áll a békefront ránk eső szakaszán.­­ Megértette, hogy ötéves tervünk­­ eredményeinek fokozása, a béke­­ megvédése az a feladat, melyre minden erőnket mozgósítanunk kell. Népköztársaságunk kormánya s ezért BÉKEKÖLCSÖN kibocsátás­­­sát határozta el és felhívással for­dul népünkhöz: bocsássa megtakarításait a nép államának rendelkezésére. A BÉKEKÖLCSÖN, a mai nap­pal, 750 millió forint értékben ke­rül kibocsátásra. Mindenki szaba­don választhat nyeremény- és ka­matozó kölcsönkötvények között. Mindkét kölcsönfajtát 10 év alatt minden kötvényjegyző maradékta­lanul visszakapja. A nyeremények sorsolása fél­évenként történik. Minden máso­dik kötvény nyereménnyel kerül kisorsolásra. A főnyeremény a 20 sorsolás mindegyikén 100­ 000 fo­­­rint. Ezenkívül mind a 20 sorsolás alkalmával jelentékeny számú 50.000, 25.000, 10.000 és 5.000 forint­­­tos nyereményt fognak kisorsolni A Magyar Népköztársaság kor­mánya meg van győződve arról, hogy felhívása a dolgozók között lelkes visszhangra talál. Bizton tudja, hogy hazánk minden hű fia, városban és falun egyaránt, a bé­ke ügyének védelmében fokozott áldozatkészséggel fog a felhívásra válaszolni. A BÉKEKÖLCSÖN, csak­úgy, mint az ötéves Tervkölcsön, a dol­gozó nép saját államának nyújtott kölcsön, melynek révén saját sor­sát fogja előrelendíteni. A BÉKEKÖLCSÖN ötéves ter­vünk fejlesztését, államhatalmunk további megerősítését, a béke ügyét szolgálja. A BÉKEKÖLCSÖN minden fo­rintja egy-egy csapás az impe­rialista kalandorokra, válasz gya­lázatos háborús terveikre! Kövessük a nagy szovjet nép pél­dáját! Mutassuk meg, hogy méltók vagyunk a Szovjetunió és a béke­tábor országainak megbecsülésére! A BÉKEKÖLCSÖN ügye — a béke ügye! Jegyezzen mindenki BÉKEKÖL­CSÖNT! Szolgáljuk ezzel is a bé­ke, a haladás ügyét, boldog, erős, független hazánk jövőjét! Budapest, 1850 szeptember 28. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának nevében: RÁKOSI MÁTYÁS s. k. DOBI ISTVÁN s. k. Dolgozó népünk bebizonyítja harcos békeakaratát Lelkes Békekölcsön-jegyzés a Rákosi Mátyás Művekben Olajosruhájú munkások, munkás­­nők sietve csoportosulnak a rög­tönzött emelvény köré. Forradalmi tűz csillog a szemekben, a béke forradalmának drámai jelenete zaj­lik le a szemünk előtt. A Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek Nagy­tömeg I. üzemrészének munkásai és munkásnői jegyeznek békekölcsönt. Nem áldozatot hoznak, épülő, szo­cialista hazájukat védik, az építést, a­ boldog életet biztosítják forint­jaikkal. Szalay Lászlóné revizor lép az emelvényre. Hangja remeg a foj­tott izga­lmtól. — Nincs az az áldozat, amit ne vállalnék a békéért. Én tudom, mit jelent a háború. Tizennyolcunkra omlott rá bombatalálat következté­ben a pince, egymagam maradtam életben. Már eltüntettük az impe­rialisták pusztításának nyomait, nem lesz még egyszer úr felettünk a bitangság. Tettekkel álljunk ki a béke mellett. Az­ért fizetésem 700 forint, 800 forintot jegyzek. Szeméből az indulat könnyeket sajtol ki, amikor lelép az emel­vényről, ismét átélte a háború borzalmait, s minden munkás­asszony nevében szólott, s ütött ököl­lel arcába a háború ördögének békekölcsön jegyzésével. Hurrá és tapshival fogadja meg­ajánlását, s még nem csendesült el a tömeg lelkes hangja, máris új munkás áll az emelvényen. Winter­­nitz Ottó, 21 éves. Az üzemrész tervosztályának vezetője. Néhány évvel ezelőtt még motorszerelőinas volt. A Párt tette öntudatos em­berré, s erről beszél. — A békekölcsön-jegyzéssel vé­delmünk megdönthetetlen bástyáit kovácsoljuk — mondja. — Én ehhez 1500 forintos fizetésem mellett 2000 forinttal járulok hozzá. És így jönnek tovább a többiek. Az ötgyermekes Engelbert Mihály 1000 forintot jegyez, Tóth Ilona, az ifjúmunkás egyhavi fizetését ajánlja fel. Majd elindulnak az ívek, s min­den munkapadnál találkoznak a dolgozókkal. Az üzemrészek ver­senyben állanak egymással. A Nagy­tömeg I. a Kismotorral versenyez és a kölcsönjegyzés első órái alatt megtelnek az ívek és az első nap estéjére, ahogyan a munkások mondják, a hatalmas üzem minden dolgozója lejegyzi kölcsönét. A Hofherr-gyárban, ahol tüzes kedvvel fortyan a vas és traktorrá hűl ki, ahol ezrével indulnak a gép­­állomások, a szántóföldek felé az ötéves terv új traktorai, ugyancsak lázas versenyben folyik a kölcsön­jegyzés. Félóra alatt az öntödében nyolc­­vanketten­ jegyeztek 33.450 forintot. De a többi üzemrészben is hasonló a helyzet. Az esztergomírhelybe látogatunk el, ahol a gyorsvágókések s­ikoltva hasítják tükörarcúra a tengelyeket. Itt a termelésben élenjáró munká­sok vannak a békekölcsönjegyzés élén. Almás J. Károlyt esztergapadján," találjuk, mikor az ívet odaviszi' hozzá. Esztergapadja mellett ott a' büszkén a teljesítménytábla, szá­maival arról tanúskodik, hogy A­mási Károly az új normáját 15 százalékra teljesíti. Aki az Ivet odavitte hozzá, kérdezni akar, hogy mennyit jegyez. Almási meg­előzi a kérdést, felsőzsebéből cep­­rát kap elő és beír 800 forintot Majd mosolyogva szól: — Te is versenyben vagy, vidd tovább az Ivet diadalmas útján, Petkó Ferenc se hagyja magát Az ő termelési átlaga 180 száza­lék. Előbb beírja az ezer forintot, azután kérdi meg, hogy mennyit jegyzett Almási, s vidáman kiáltja át: — Megint lefőztelek, komám! így halad a békekölcsönjegyzés az üzemekben. Percenként szaporodnak az ezresek, így gyarapodnak a milliók majd és a százmilliók szerte az országban, bizonyítékául dol­gozó népünk harcos békeakaratá­nak. ■----------------------— — „A kolllOB biztos megélhetést nyújt" Kárpátukrajnai parasztküldöttség Magyarországon Nagyon sokat tanultunk már a világ legfejlettebb mezőgazdaságából, a szovjet szocialista mezőgazdaságból, de még többet kell ezután tanulnunk — mondotta Erdei Ferenc föld­művelésügyi miniszter a Szovjetunió­ból érkezett parasztküldöttek foga­dásán. Azt a sok jót, amit eddig tanul­tunk, nagyban elősegítette a Szovjet­unióban járt két magyar parasztkül­­döttség és még jobban elmélyíti a most érkezett kolhoz-parasztküldött-­­ ség. A küldöttség tagjai magyarok és­­ a Szovjetuniónak abból a részéből — Kárpát-Ukrajnából — jöttek, amely legjobban megszenvedte először a királyi Magyarország, majd a burzsoá Csehszlovákia és közvetlen a felsza­badulás előtt a Horthy-Magyarország elnyomását. A felszabadulás után Kárpát-Ukrajna elmaradott falvaiban is megjelentek a traktorok, az aratógépek, meg­alakultak az első kolhozok, s ma már a parasztgazdaságoknak több mint 90 százaléka élvezi a nagyüzemi gaz­dálkodás előnyeit. Kárpát-Ukrajna parasztsága ma jólétben és boldog­ságban él. Aki akar, az tud! A kárpátukrajnai kolhozok kül­döttei szeretettel számolnak be magyar dolgozó paraszttestvéreik­nek otthoni munkájukról, kolhoz­­életükről boldog jelenükről. A küldöttség minden tagjának élete Kárpát-Ukrajna népének felemel­kedését példázza. Ez látható Be­nedek Ferenc, Robák Mária és Sütő Béla kolhozparaszt-küldöttek életén is. Benedek Ferenc a beregszászi „Kalinin“-­kolhóz elnöke, két ízben kapta meg a Szocialista Munka Hőse kitüntetést A ..Kalinin“­­kolhóz 1948 februárjában alakult meg, 73 taggal. Már az első év­ben olyan eredményt tudtak fel­mutatni, hogy 1949-ben a kolhoz­­tagok száma 500-ra nőtt. Sok nehézséggel kellett az első évben megküzdeniük, de „aki akar, az tud, mi pedig akartunk“ — mond­ja Benedek. Benedek Ferenc a felszabadulás előtt napszámos földmunkás volt, s hogy mit jelentett a kolhoz Kárpát-Ukrajna dolgozó paraszt­sága számára, azt az alábbiakban foglalja össze: ,,Nyugodt az éle­tünk, nem kell kiállni az utca­sarokra és várni, elhívnak-e nap­számra. A kolhoz nyugodt, biztos megélhetést nyújt.“ Hrobák Mária munkacsapat­vezetőnő, akit a beregszászi „Ka­­linin“-kolhozban Lenin-renddel tüntettek ki, elmondja, hogy az első nő volt, aki a kolhozba be­lépett s nem volt egyebe, csak egy rozsdás kapája. 1950-ben munkacsapatával hat hektár sző­lőt művelt meg, s az ő csoportja érte el a legszebb termést. Sütő Béla a Komszomol elnöke Muzsajban. Beszédéből kiviláglik, milyen a bölcs sztálini nemzeti­ségi politika a gyakorlatban, mi­lyen a magyarok élete a Szovjet­­únióban. A kárpátukrajnai isko­lában magyar tanítók tanítják magyar nyelven a gyermekeket Kultúrház, mozi van minden falu­ban és a magyarok egyenrangúak minden téren. A kárpátukrajnai parasztküldöttek látogatása a nagy Szovjetunió baráti támogatásának újabb megnyilvánulá­sa. Testvéri szeretettel köszönti a magyar nép a kolhozok küldötteit és arra kéri őket, hogy adják át gazdag tapasztalataikat dolgozó parasztsá­gunknak, hogy a termelőszövetkezetek útján a legfejlettebb agrotechnikai módszerek alkalmazásával, a munka jobb megszervezésével tovább fokoz­hassuk mezőgazdasági termelésünket és népünk számára még boldogabb jövőt építhessünk. Békekiállítás Szófiában Szófiában ünnepélyesen megnyitot­ták a békekiállítást. A megnyitó ün­nepségen megjelentek a kormány, a Bke Hívei bolgár­ bizottságának veze­tősége és a Béke Hívei kongresszu­sának képviselői. Ilja Petrov, a Bol­gár Festők Szövetségének elnöke megnyitó beszédében kimelte a ha­ladó bolgár festők őszinte vágyát, hogy hozzájáruljanak a bolgár nép­nek a béke védelméért folytatott küzdelmeihez. Ezután Cola Dragoj­­cseva, a Béke Hívei Nemzeti Bizott­ságának elnöke megnyitotta a­z állí­tást. Beszédében sok szerencsét kí­vánt a haladó bolgár festőknek, akik műveiken az ország lakosságának a béke érdekében folytatott hősies har­cát tükrözik vissza. Ristalanjegyzéssel védd a békét, hazánk függetlenségét!

Next