Szabad Szó, 1951. július-december (53. évfolyam, 26-52. szám)
1951-07-01 / 26. szám
Számok és tények et sirgáló búzaföldeken zúgva**■ zakatolva aratja a súlyos, telt kalászokat a sztyeppek hajója é’ a kombájn. Az idén is dús termést takarít be a szovjet nép. S ezt a dús termést elsősorban a kitűnő agrotechnikának, a nagymérvű gépesítésnek és villamosításnak köszönheti. Amerre a szem ellát, mindenütt száz- és százezernyi gép a kolhozföldeken, száz- és százezernyi gép a szérűkön, pajtákban és rakodóhelyeken. Mindez az ötéves tervek s különösen a háború utáni ötéves terv eredménye. Nézzük meg, mit jelent ez az óriási arányú gépesítés számokban kifejezve. A Szovjetuniónak 1940-ben 7069 gép- és traktorállomása volt. Megindult a háború utáni ötéves terv, s már 1947-ben 7584 gép- és traktorállomás szolgálta a kolhozokat. Az idei mezőgazdasági munkákban már több mint 8400 gépes traktorállomás, erdővédő, réztalajjavító és állattenyésztési gépállomás vesz részt. A gép- és traktorállomások megnövekedett gépi felszerelése lehetővé tette a mezőgazdasági munkák fokozott gépesítését. 1950-ben a gép- és traktorállomások az 1949. évinél 15 és az 1940. évinél pedig 40 százalékkal több mezőgazdasági munkát teljesítettek. A háború előtt 90 fajta különböző munkában helyettesítették az embert a gépek. Tavaly már 170 fajta mezőgazdasági munkát végeztek a gépek. * Hatalmas iramban folyt a mezőgazdaság villamosítása. Tízezer kolhozt és 2500 gép- és traktorállomást villamosítottak, úgyhogy ma mintegy 30.000 kolhoz és több mint 6000 gép- és traktorállomás használ villamosenergiát nemcsak a kolhoz-házak háztartási szükségleteinek kielégítésére, hanem a nehezebb szántóföldi és állattenyésztési munkák elvégzésére is. A falusi villanytelepek teljesítőképessége 1951-ig, 1940-hez képest, közel háromszorosára fokozódott. Új, tökéletesebb gépek kerültek a mezőgazdaságba. Százötven fajta mezőgazdasági gép sorozatgyártását kezdték meg a háború utáni ötéves tervben. Csupán 1950-ben 50 új népkonstrukciót vezettek be a termelésbe. A földeken a benzinmotoros traktorok helyett ma már sokkal nagyobb teljesítményű Diesel-motoros, lánctalpas traktorok dolgoznak, amelyeknek üzemanyagfogyasztása is 30—40 százalékkal kisebb. Ugyanakkor a kombájnok termelékenysége is kétszerese a háború előttinek. A »Sztalinyec 6« kombájn egy idényben ma már átlagban 500 hektárról takarítja be a gabonát. * Az új gépekhez új káderek is születtek. Szervezettebb a munka, s az élemárak nagyszerű eredményei példát mutatnak. Komsztantyin Borin kombájnvezető 1950 júniusában 17 munkanap alatt egy traktorral és két »Sztalinyec 6« kombájnnal 1045 hektár kalászost takarított be és 17.382 mázsa gabonát csépelt. S az idén még nagyobbak a vállalások. Csabanov kombájnvezető például két »Sztalinyec 6« kombájnjával naponta 80 hektárt, azaz több mint háromnapi normát teljesít. Az egész idény alatt 2000 hektár gabonát takarít be és legalább 30.000 mázsát csépel. Így növekszik évről évre mind a gépek, mind pedig a mezőgazdasági dolgozók telesítménye. 1 A földkerekség valamennyi tudományos intézetében nap mint nap a tudósok serege figyeli egy érdekes kis készülék rezzenéseit. A leheletfinomságú jelekkel a föld mélységei, a földalatti rétegalakulások üzennek nekünk. E készüléket használja a kőolajkutató, hogy megállapítsa a rejtett ásványkincs lelőhelyét. öt készülék tárja fel az érdeklődő tudós előtt a föld méhének ismeretlen birodalmát. A modern geológia legszebb felfedezéseit köszönheti ennek az aránylag egyszerű készüléknek. Aki ezt a gépet feltalálta, a fizika egyik legnagyobb lángelméje volt. A tudós neve: Eötvös Lóránd, a találmány, c. torziós inga. Eötvös Lóránd 1848-ban, a szabadságharc lángoló napjaiban született. Akkor már kibontakozott az a roppant arányú ipari fejlődés, mellyben már vajúdott a XX. század gépkorszaka. A termelésben és az emberi öntudatban lezajlott forradalmak új és új szükségleteket teremtettek. Eötvös Lóránd méltó volt ahhoz a korhoz, melyben született. Korán kifejlődött benne az új keresésének vágya, a kutatás nemes szenvedélye. A heidelbergi , egyetemen kiváló tudósoktól tanult, doktori oklevelet szerzett, s rövidesen méltó helyet oltott ki magának a tudományos világban. Már 23 éves korában egyetemi katestrát kapott és a kísérleti fizikát tanította. 1910-ben bekövetkezett haláláig kísérletezésnek, tudományos búvárkodásnak szentelte minden percét. Legfontosabbak, és legértékesebbek azok a kutatásai, amelyeket e, nehézségi erő térbeli változásainak mérésére végzett. Megfigyelte, hogy nemcsak a látható emelkedések, a hegyek, dombok gyakorolnak hatást a nehézségi erőre, hanem a föld keletében fekvő különféle sűrűségű rétegek is, mégpedig sűrűségüknek megfelelően. Zseniális eljárást alkalmazott s azt oly tökélyre vitte, hogy az egész világ bámulatát és elismerését felkeltette. Szinte hihetetlen érzékenységtü műszereket — torziós ingákul — szerkesztett. Tisztában volt, felfedezésének jelentőségével és akadémiai beszámolójában azt mondta: »A középkor előítéleteinek és csodaszereinek lomtárából előkerestem a varázsvesszőt s azt nem imádsággal, nem is ördöngösséggel, hanem a vesszőhöz — melyről a varázs az idők folyamán úgyis lekopott — tobben illő mechanikai érvelésekkel arra bírtam, hogy feleletet adjon.« Torziós ingái ma már valóban igazi varázsvesszőkké váltak a föld mélyének felkutatásánál. A világon mindenütt alkalmazzák ezeket az elmés készülékeket. rtWHHSWMWWHWMHSHMHWWWHWWSiVWSWWWWWWMWWSWWHSWIWWWWWWSWHMMWMW 2 StafadSzér Szeberényi Lehel: • ÉG A DARU (Részlet az író készülő regényéből.) Fog a daru. Pusztul a gőgös óriás. Hol van az a rendíthetetlen hatalom? Hol van a régi, mindeneket maga alá hajtó méltóság? Itt csak a’tehetetlenség van. A megbénult behemót. Szánalmas szörnyeteg. Ég az első motor! A kormányon valahogy kitámolyog a fülkéből és rábukik a korára. Csorbában merész gondolat villan. Föl! A halálba megy, aki fölmegy. Bele a lángok gyomrába. —’ Föl! Az emberek csak álltak meredten. Merő képtelenség. Biztos halál. Csorba is meginog egy percre. Mi az, ezek félnek? Csalódnia kell? — Emberéletről van szó! A kormányos ott csüng a korláton. A magasban. A tísz mindjárt elnyeli. Csorba szeme villog. — Mindenkitől nem kívánhatom... — s a kommunisták összerezzennek. Érzik, hogy súlya van Csorba szemének. Rájuk nehezedik. Pillanat. lean az emberekben elakad a lélek. .Meredten bámulnak arra a három férfire. Fürgén kapaszkodik felfele a meredek vaslétrán Csorba Mátyás, Kriston Barna és Varga Béni. Szorosan egymás sarkában. Csorba már benne tapos a lángokban. Eléri a kormányost, leemeni a korlátról, mint a pelyhet. Béni derekára kötél van erősítve s most sebesen húz fel egy vödör vizet. Ráloccsantják a kormányosra. A kormányos magához tér. Szédeleg, de már meg van mentve A párkányon elmehet. Nem megy el. Nézi, ezek mit művelnek. Micsoda merészség! Csorba, az a nagytestű Csorba egyet lódít magán és fenn van a daruhídon. Kriston a nyorrtában, Béni a kötéllel utánuk. — Vizet adjl — kiabál Csorba Lent a vödröt megtöltik, Feni húzza fel a kötéllé. Sebesen, hogy a nagy kalmpálásban ki is locsog. — Vigyázz arra a vízre! — Vigyázzon Matyi bácsi a nadrágjára! Az a nadrág már lángol Kriston a tengerivel csapkodja le a lángot. Matyi bácsi rá se ránt. A láng beborítja teljesen s egy vödörre való víz dől az arcánál is. — Ne öntsd ki azt a vizet! — kiabál Bénire, hogy az már zúdítaná a lángokra. — De hisz megégünk — liheg Béni. — A motorra kell! A motor még nyolc-tíz lépés. De a motor a cél, azt kell elérni, azt kell megmenteni. S a vizet nem lehet elpocsékolni már a híd elején. Egészen közelről kell önteni, hogy hatása legyen. A híd maga fűzből van. Lángokból van szőve. A vaspadozata vörösen izzik. Azon végigmenni embernek! De Csorba már megy is Nyomában Kriston, nyomában Varga Béni a vödörrel. Tarossák a lángot és majdnem szénné ég lábukon a bakancs. És még Kristonnak viccelődni van kedve: — Legközelebbre csináltatunk a samotosokkal szilikabakancsot! A tűzállók szilikatéglával falazzák a Martin-kemencét. Négy-öt lépés... már csak három lépés ... Csorba eléri a kocsit. — Add a vödröt! Sisteregve füstöl a motor. Gőz csap fel. A lángok ijedten elbújnak. De ez csak pillanat, mert a motor alól új láng csap fel s megint tűzben van a drága gép-Csorba tehetetlenül reejti a kezét Most mit csináljon? Nincs több víz. Szélmasorrharc, el kell, hogy sírja magát az ember. Épp rá akar kiáltani Bénire: ne aludjon, eressze azt a vödröt, mikor újabb rocska víz zúdul. Jó, hogy őt, nem öntötték nyakon. A még nagyobb sistergés, még nagyobb gőz. S a lángok nem juthatnak Ulekzethez mert nyakukban a harmadik rocska. A tatyi bácsi hátrakapja a fejét meglepetten s azt hiszi, káprázik a szeme. Elég vakító a fényesség hozzá. A kis Szabó Laci a hátamegött már ereszti is le a rocskát. Csuzda Marci a másodikat, Varga Béni éppen most emeli átteli vödrét a korláton. — Hát ti, hogy kerültetek ide? — Ahogyan Matyi bácsiék — és röhögnek, mint akiken nem fog tűz és víz, semmi. — Jól van, no! — mondja Matyi bácsi olyan teliszívvel, olyan igenigen nagy büszkeséggel, hogy meg akar repedni az a csuromvíz keble. Hogyne, mikor itt van fenn az egész brigád. Hanem, ami most megy, azt gyönyörűség nézni. Olyat még nem látott ez a gyár. Ahogy ezek az emberek mozognak csodálatos nyugalommal, halálm megvető bátorsággal a lángok kellős közepén, benne a tűz gyomrában. Rocska rocska után zúdul a motorra. A lángok megtorpannak és hátrálni kezdenek. Mindez eddig pillanatok műve volt, néhány perc. S akkor fölbúg a tűzoltók szirénája. Egyenruhás emberek futnak odalenn lázasan, de katonás fegyelemmel. És egy perc árulva négy-öt hatalmas vízsugár záporozza a darut. A lángokat percek alatt elsöprik. De ekkor már meg volt mentve a daru lelke, a legdrágább kincs: a hármas motor. VECSEY FERENC, a korán elhunyt, kiváló hegedűművész, vacsorára volt hivatalos egyik ismerdsérvét. Yecsey elfogadta a meghívást és a kitűzött időre pontosan megjelent. A ház úrnője lelkendezve fogadta: — Mennyire örülök! Remélem, elhozta a hegedűjét is, mester ! — Sajnos, a hegedűn nem szokelt vacsorázni — felelte Veczey. EGY ORVOSPROFESSZORRÓL beszélték, a századforduló idején, hogy egyszer a Zugliget környékén kószált, amikor egy banditaelébe állt. — AUj! Ha megmozdulsz, a halál fia vagy! A professzor cvikkere fölött fürkészve nézett az idegen arcábz, mintha vizsgázgatná: — Ostobaság! Hla megmozdulok, az éppen annak a jele, hogy élek... • A MIX DIG jókedvű Swift egyszer Írók között ült egy kiskocsma asztalánál, s nagyokat hallgatott. Csak akkor szólalt meg, mikor egy jelentéktelen, de felettébb szerénytelen ifjú tudn így nyilatkozott : — Az én műveimet akkor is olvassák majd, ha a Shakespeare-t már régen elfelejtették. — De addig nem!..., — vágta oda Swift a pipafüst mögül. O TÍZIÁM, Itália ragyogó festője, csaknem 100 évet élt és rengeteget alkotott. A fejedelmek versengtek érte. V. Károly császár meghívására Augsburgban is dolgozott három éven keresztül. Ez alatt három portrét készített a császárról, aki így nyilatkozott: — Tizian jóvoltából háromszoros halhatatlanságban lesz részem. MIKOR Haydn mesterművét, a »Teremtés« c. oratóriumot először előadták, sok embernek nem tetszett. Haydn nevetett és azt mondta:»Van-e jobb hús a fácánhúsnál? Mégis kétfajta ember nem szereli: a fogatlan, aki nem rághatja és a rosszgyomrú, aki nem emésztheti.« FÁY ANDRÁS idejében egy megyegyűlés már igen hosszú ideig tartott. A kitűnő meseíró már unta a dolgot, felszólalásra jelentkezett és a következő kis mesét mondta el: ».A varjak gyűlést tartották. — Só, mit végeztetek'’ — kérdezte az egyik hazafelé, tartó varjút a szarka. —■ Azt, hogy a jövő héten fogunk majd dönteni!* A szegedi Fehér-tó rákjai Négyszemközt ülünk a szegedi tudományegyetem biológiai intézetében: Megyeri János dr. adjunktus és jómagam. Illetve csak képletesen ülünk négyszemközt, mert voltaképpen 30—40 szempár szegeződik ránk. Az előttünk levő akváriumban ugyanis Streptocephalusok úszkálnak, s róluk illik tudni, hogy Magyarország legkisebb rákjai s egyedül csak a szegedi Fehér-tóban találhatók. Rylov moszkvai szovjet biológus fedezte fel először ezeket a félcentiméteres nagyságú, enyhén átlátszó, nylonszerű élőlényeket Belső-Ázsia sós tavaiban és itteni megjelenésük azt bizonyítja, hogy hazánk zoompiaig szorosan a keleti állatföldrajzi térségbe kapcsolódik bele. A levegő „potyautasai“ A parányi élőlények életviszonyairól Megyeri adjunktus, aki egyébként most fejezte be a Fehér-tó csodálatos mikroszkópos faunájának feltárását, elmondja, hogy vándorlásuk a szél, vagy a madarak segítségével történik. A nőstényállat petéi megkapaszkodnak a madarak lábán, vagy tollazatán és ilyen módon száz és száz kilométereket képesek utazni. — Miért foglalkozik a tudomány ilyen előszeretettel ezekkel a jelentéktelennek tűnő lényekkel? — — A szegedi egyetem hydrobiológiai vizsgálatai ötéves tervünk halgazdálkodási programmjának a szolgálatában állanak. A rákokkal pedig azért foglalkozunk különösképpen szívesen, mert nagyon variábilisak, vagyis életkörülményeik megváltoztatása esetén (például a sókoncentráció növelése, vízinövények meghonosítása stb.) biológiailag azonnal reagálnak s így rajtuk pontosan semérhetők a változások. Ide kapcsolódnak a különböző halbetegségek vizsgálatai is. Ezeknek az apró rákoknak az érintése nyomán ugyanis úgynevezett »fertőző kapuk« nyílnak a halak testén, amelyeken azután a baktériumok megtelepednek és a fekélyesedés megindul. Némely rákfajta rátelepszik a halak kopoltyújára és ott élősködik. Nem vitás már, hogy ezek ellen a betegségek ellen csak a biológiai védekezés lehet eredményes. „Pontysebészet“ — Belklinika halak részére? Avagy ambulanciás rendelés pontyok számára? — teszem fel nevetve a kérdést, de Megyeri adjunktus komolyan válaszol: — Ez sem tartozik a fantáziák világába, mert igenis operáljuk a fekélyes halakat és néha penicilinnel is próbálunk beavatkozni, de természetesen csak kísérletképpen, egyegy halnál. Így persze csak teoretikus, a tudomány szempontjából érdekes adatok kerülnek napvilágra, amelyek azortban kiinduló pontul szolgálnak egy olyan eljárás kidolgozásánál, amely lehetővé teszi a paraziták életfeltételeinek a megsemmisítését anélkül, hogy a halállomány károsodást szenvedne. ■. . — A külföld részéről is vann érdeklődés a fehértói rákfauna iránt? — Hogyne. Több mint 40 rákfajtát sikerült eddig megkülönböztetnem s a felfedezett példányokat átadjuk más biológiai intézeteknek is tanulmányozás céljaira. Legutóbb a lublini lengyel egyetem Marie Curie biológiai intézete kért anyagot. -— További feladatok? -r- További kutatási feladatunk a minőségi feltárás után a menynyiségi számbavétel is. Ezek az észlelések minden bizonnyal értékes adatok lesznek nemcsak biológiai és faunisztikus szempontból, hanem a tervszerű haltenyésztés szempontjából is. (K. 1.) A francia választások során Martinique szigetén a reakció nem alkalmazta az új választási törvényt, mert az nem kedvezett neki. Itt a Kommunista Párt a szavazatok 84 százalékát kapta meg s mind a három mandátum őt illette volna. Mégis az egyik helyre egy munkásnyúzó ültetvényest juttattak. Martinique a Kis-Antillák néven ismert szigetcsoport legnagyobb szigete. A szigetcsoport a Csendesóceán nyugati felében, a 62. hoszszúsági fok mentén, észak-déli irányban fekszik. Légvonalban körülbelül 700 kilométerre van Porto Ricótól. Martinique területe 1106 négyzetkilométer, az TO46-OS népszámlálás adatai szerint 305.000 ember él rajta. Ebből csupán 5000-re tehető a fehérek száma. A szigeten a gazdag trópusi talaj bőven ontja a mezőgazdasági termékeket. Főtermény a cukornád, amelyből nemcsak cukrot, hanem szeszt és rumot is gyártanak. Termesztenek még kakaót, kávét és dohányt. Ipari szempontból csupán a mezőgazdasági termékeket feldogozó konzerv- és szeszgyártóipar jöhet számításba. Martinique szigetéről a századforduló elején sokat hallott a világ. 1902-ben a még ma is működő Mont-Pelée vulkán elpusztította St. Pierre városát. Martinique mai fővárosa és legjelentősebb kikötője az 52.000 lakosú Port de France. Ezen a francia gyarmaton meegdöbbentő módon, már első pillantásra szembetűnik a kapitalista társadalmi rend felháborító szociális igazságtalansága: a javakban dúskáló gyarmati kizsákmányolták és bérért dolgoztatják a nyomorgó bennszülött lakosságot.