Szabad Szó, 1952. január-február (54. évfolyam, 1-5. szám)
1952-01-27 / 4. szám
Nyugati A Magyar Tudományos Akadémia nagytermében a tudósok •Házai hallgatják Ákos processzor messzecsengő hangját: — A gyertya értékét a sittetség méri — szokták mondani és én is csak idegen földön, gaz, emberek és gerinctelen árulók között tanultam meg igazán szeretni hazámat. Népemtől távol döbbentem rá, hogy milyen felbecsülhetetlenül drága a mi mindennapos munkánk, hogy milyen hatalmas erő a mi világot formáló tudományunk és hogyan készülnek a nyugati tábornokok a tudomány árulóinak segítségével arra, hogy elpusztítsák mindazt, amit mi tudással és szorgalommal megalkottunk. Keserves kaland volt ez a berlini, de tanulságos. Megtanultam, hogy csak úgy dolgozhatunk, úgy alkothatunk, ha béke van. Harcoljunk érte, ahogy nagy elődeink, a Bátyaiak, Kazinczy, Eötvös Lóránd és a többiek csatáztak. Ez nekünk a minulennapos feladatunk, kedves barátaim. .. Ezzel a jelenettel fejeződik be legújabb magyar filmünk, a »Nyugati övezet«. Somlay Artur Kossuth-díjas kiváló művészünk utolsó főszerepe. Somlay alakítja Ákos professzort, a kiváló magyar tudóst, aki eleinte nem hiszi, hogy nyugati kollégái az imperialisták háborús készülődését segítik, munkájukkal, alkotásukkal a háborút szolgálják. De a »keserves berlini kaland« felnyitja a szemét és maga győződik meg a valóságról. Röviden erről szól új magyar filmünk. A tudósról, aki a laboratórium csendjében dolgozik és nem hallja meg, vagy talán nem is akarja meghallani azt, amiről a tudományos intézet falain kívül beszélnek az emberek. övezet Kár volna előre elmondani a történetet, hiszen úgyis sokezren várják kíváncsian a bemutatót. A »Nyugati övezet« méltán sorakozik a felszabadulás utáni magyar filmgyártás legjobbjai közé, nem is szólva arról, hogy a film írói, — Várkonyi Zoltán és Bacsó Péter — nagy fába vágták a fejszéjüket, amikor kalandos film írásához fogtak. Mert a »Nyugati övezet« kalandos film, végig izgalmas, érdekfeszítő, a szavak igazi értelmében. Ugyanakkor tanulságos és szórakoztató, éles fegyver békeharcunkban. Bacsó Péter, a forgatókönyv egyik írója elmondta, hogy nagyon sok tapasztalatot, segítséget merítettek a »Bátor emberek« és a »Titkos megbízatás« című szovjet filmekből. Ezek a filmalkotások bebizonyították, hogy a kalandos, merész fordulatú történetet is meg lehet tölteni új tartalommal. A »Nyugati övezet« kalandjai, fordulatai nagyszerű művészi eszközökkel leplezik le a háborús gyújtogatók fondorlatos provokációit, merényleteit, amelyek azonban megtörnek a békeszerető emberek erején. A film egy része Berlinben játszódik, amely most két világ ütközőpontja, ahol naponta mérkőznek meg a becsületes emberek az amerikai imperializmus legelvetemültebb banditáival. S ebben a forró, izgalmas légkörben válik tevékeny békeharcossá a film hőse, Ákos professzor. Az első bemutató után felcsendült taps már eldöntötte a »Nyugati övezet« sorsát. S a film főszereplői: Somlay Artúr, Szirtes Ádám, Pécsi Sándor, Spányik Éva, Sulyok Mária, Gobbi Hilda, Benkő Gyula, Uray Tivadar a történet figuráinak jó megformálásával még szélesebben bontják ki a »Nyugati övezet« mondanivalóját. ÉRY JÓZSEF Hadszerencse Fongandó a hadi sors! Este úri dalidóban volt a hős, reggel kardosattogás között szép leánykák mosolyogtak szeme közé, holnap égő gránát pattogott szét feje fölött. Egyik éjszakát rohadt szalmán aludta át, mezítelen fekve, míg facsaró ruhái a tűzön száradtak, a másikat azon pompás ágyban, műlyben előtte való éjjel Sándor cár szunnyadóit. Ma még a lovak is jó borokat ittak, holnap pedig drága volt az árokban talán víz. Ma zsákmányról, előléptetésről ábrándozott a katona és holnap halványan aludta azt az álmot, melyben nem álmodunk. A drezdai ütközet után nagy dolgok bízattak Simonyira. Drezdánál ismét megnyerte a csatát Napóleon, de Vandamme szeleskedése miatt nem szedhető annak gyümölcsét; az előrerohant francia tábornok seregét szétszórták a visszaforduló üldözöttek s a kavargó csapatokból százával vette ki a dézsmát Simonyi. Egyik órában őt fogták körül, másikban ő fogta el a franciákat. Dohna mezején egy egész hadoszlopot vezényelt Simonyi: huszárok, gyalogok, orosz dzsidások és kozákok, ágyúkkal voltak kezére adva. Gyönyörű csata volt, mind a két résznek dicsőségére való. A hadszerencse jobbra-balra ingott. Simonyi már sokat vesztett s a franciák keményen álltak helyükben. Ekkor Simonyi egy végső csapásra gyüjté össze embereit. Kiállt huszárjai élére, miként hajdan szokott s nekivágtatott a francia négyszögnek. Három roppan sorlövés dördült el azoktól, sok derék hadfi lefordult lováról, de a jövő pillanatban keresztül volt törve a négyszög; a rohanó lovasság elborítá az ellen csapatját, mint mikor a hegyi ár elborítja a kalászos mezőt s midőn vége volt a harcnak, a francia négyszög JÓKAI MÓR: A LEGVITÉZEBB HUSZÁR Elbeszélés — 10. helyén egy domb látszott holttestekből, melynek alján patakként folyt elő a vér. Midőn a hullákat széthordták onnan temetni, legalul találták meg a zászlót, melyet minden jó katona holttestével fedezett be; ott hullottak es bátran küzdve hónukért harcoltak a végső lehellétig Simonyi meghajtá a hulladomb előtt kardját tisztelettel »Derék ellenség volt.« E hírhedett viadalért a szent György vitézi rendjelét kapta Simonyi az orosz cártól s az a nagy tisztelet érte, hogy parancsa alá rendelnek egy orosz tábornokot, Bagrationt, pedig ő csak alezredes volt s az a rendkívüli eset állt be, hogy egy sokkal alsóbb tiszt osztá a vezérszót a felsőbb rangúnak és ez nyilván elismerő, hogy azokat teljesítenie becsületében áll. A végzetes golyó Azok az igazi jóbarátok, akik egymásról a legnagyobb veszélyben is megemlékeznek. A lőcsei háromnapos ütközet második napján érkezett oda Simonyi hadosztályával. Rögtön a hadsorba állították, s amint odaállt, rögtön kezdett az öreg golyó és gránát feje körül süvölteni. E pillanatban jön hozzá egy ifjú tiszt, aki mondja neki, hogy őt a táborból futárul küldik Magyarországba, nem izen-e haza valamit? — De izenek, — szólt az ezredes s leszállva lováról a földre, egy lapot kiszakított tárcájából s a következő sorokat írá a legkedvesebb barátjának, Kállay Madósnak, ki akkor Szabolcs megye első alispánja volt. »Az eső esik, az ágyúgolyóbis egymást éri körülöttem, de mégis a gyepen hasmánt írok méltóságos úrnak ezen főtiszt által, hogy tudja meg, hol vagyunk.« Egy párszor odacsapott mellé az ellenség otromba folyója, telerúgta feltúrt földdel a levelet. Az üzenetre váró fiatal tiszt nógatta Simonyit, hogy menjenek onnan, de az mosolygott, lerázva leveléről a földet: »legalább nem kell porzó«. Erre talán, hogy soha olyan közel nem állt még a halál fenyegető arculatához s keze írását akarta róla adni, hogy halála óráján sem félt. Nemsokára riadót fújtak, támadni kellett. Simonyi szokás szerint, mint aki arra számít, hogy az egész hadsorban minden osztály akként teljesíti kötelességét, amint ő, nyolcszáz huszárral bevágott az ellenségbe, négyszázat tartalékul hagyva. Midőn azután az ellenfél hadsorát keresztülvágta, akkor véve észre, hogy három ezreddel áll egyedül szemben s sehonnan sem jön számára segítség. Egy szoros út volt mögötte, melyen keresztül kellett vonulnia. (Folytatjuk.) ÚJ KÖNYVEK ILLÉS SÁNDOR: VIHAR A TISZÁN A termelőszövetkezeti mozgalom megindulása óta ezer és ezer dolgozó paraszt töpreng, vívódik, harcol önmagával. Merre tartson? Próbáljon-e még tovább is a régi úton menni, vagy rátérjen az útra. A régi gondterhes, bizonytalan, tele váratlan akadályokkal, de — megszokott. Az új könnyebbnek, jobbnak ígérkezik, s az is lesz biztosan, de még — ismeretlen. Varga Nagy András négyholdas paraszt is egy a töprengő ezrek közül. A régihez való ragaszkodáson kívül a család is igyekszik visszatartani attól, hogy kövesse azoknak a példáját, akik már az új úton haladnak előre s akiknek gondja, baja már kevesebb. Varga Nagy Andrásnak a vívódását önmagával és környezetével való harcát írta meg Illés Sándor új regényében. A könyv megírása nem volt könnyű feladat, de Illés megbirkózott vele. A regény nemcsak hősét, Varga Nagy Andrást ismerteti meg olvasójával, nemcsak az ő vívódását mutatja be, de képet ad a mai faluról, s a falu mai problémáiról is. Varga Nagyon kívül a felesége, a Jani gyerek, Takács István a tszcs elnöke, Kamenyák a párttitkár, Balla a kulák, Gutmann a kocsmáros, Dollenstein, a malmos és a többi szereplők mind jól megformált alakok. Igen szépek a könyvben a tájleírások is. Hibája a könyvnek, hogy írója a falu minden kérdésével foglalkozni kíván benne. Sok kérdést akart egy regényben Illés Sándor összemarkolni, s így minden problémát nem is oldhatott meg tökéletesen. A »Vihar a Tiszán« arról tanúskodik hogy Illés Sándor jóképességűt író, s a mai magyar falunak jó ismerője. (A könyvet a Szépirodalmi Könyvkiadó adta ki.) (slló) BmaiiBHi««fflinimn!2!fflniíiími!i!iiHmmiHnn:iiiin!Hnn!intii!miiiiii!mim!!<!' Vörösmarty Mihály : A SZERELMES Hasztalan van olvasásom. Nyugtot nem lelek; Munkátlan toll áll előttem S puszta levelek. Minden szónak kezdetében Szép neved ragyog; Ott van minden kis vonásnál S rám felmosolyog. Zaj, tolongás nem segíthet; Képed benne van; A magány sem: képed ott is Üldöz untalan. Ah nem tudlak elkerülni, Mert szívemben vagy; S szép, mint hajnal szép világa, De — kegyetlen vagy. (1828.) Ivan Olbracht A csehszlovák nép most ünnepelte egyik legkiválóbb írójának, Ivan Olbrachtnak hetvenedik születésnapját. Olbracht az első világháború előtt kezdett írni. Már korai írásaiban sokat foglalkozott kora társadalmi kérdéseivel. »A legsötétebb börtön« című regényének tárgyát a vakok életéből merítette. 1916-tól kezdve a »Pravo Lidu«, a Szociáldemokrata Párt központi lapjának lett a szerkesztője. Szembekerült a jobboldali szociáldemokratákkal, akiknek áruló tevékenységét »ötödik felvonás« című drámájában leplezte le. Tevékeny részt vett a Kommunista Párt felépítésében. Az 1920. decemberi munkásharcok folyamán az első sorban állt és ekkor lett a Csehszlovák Kommunista Párt központi lapjának, a »Rude Pravo«nak a szerkesztője. Cikkeiben, írásaiban élesen támadta a burzsoáziát, s bátorhangú írásai miatt a huszas évek végén bebörtönözték. Börtönéletéről két könyvben szól Vidám Színpad »Tessék hozzászólni !« címmel bemutatta új vidám zenés kabaréműsorát. A tizennyolc számból álló gazdag műsor méltán arat sikert, mert ötletes tréfáival, kacagtató humorával, sokszor elevenbevágó, de mindig javító célzatú kritikájával és szatírájával sokszor nagyon is elevenbe talál, de mindig megnevettetik a nézőt. A műsorból kiemelkedik a »Hivatalos észjárás« című kis szatíra, amelyet Mikszáth Kálmán toaroolatából Bohlin András írt át színpadra és amely remekül kifigurázza a bürokrata vaskalaposságot és cinikus nemtörődömséget. Kellér Dezső szellemes kopferánaa vidám keretet ad a műsornak. A kabaré sikere Hegedűs Tibor, Horváth Tivadar és Mezed Éva gondos rendezését dicséri. * A Híradó és Dokumentum Filmgyárban dokumentfilm készül Munkácsy Mihály életéről. A film forgatókönyvét a rendező, Basálidas Ábuis írta. A film kelléktárjegyzékében érdekes adatok szerepelnek, így többek közt a 13 éves Munkácsy Mihály által festett tulipánosláda, s egy száz év előtti ekihósszekér. A Jövő hét filmműsorában szerepel »Ruszlán és Ludmilla« című szovjet film és a »Jubileum« című kisfilm, amely Csehov írása alapján készült most be. A Szovjetunióba illegális úton jutott el, s élményeiről könyvet írt. 1928-ban jelent meg főműve, az »Anna«. Pártos forradalmi szellemben írt regény ez, amely egy fiatal, tájékozatlan leány öntudatra ébredését mondja el. A regényben megelevenedik a korabeli Prága, kizsákmányolóival, munkásárulóival, de egyben harcos munkástömegeivel is. Huzamosan tartózkodott Olbracht Kárpát-Ukrajnában. Innen merítette egyik legszebb könyvének, a »Suhaj, a betyár” című regényének tárgyát. Hőse az első világháború egy magyar katonaszökevénye, akiből rabló lesz, de az elnyomott nép szeretettel veszi körül, mert Suhaj csak a gazdagokat fosztogatja. Másik regénye, az »Átokvölgye«, a kárpátukrajnai zsidók nyomorúságos életéről szól. Olbrachtot a fasizmus idején a németek bebörtönözték. A felszabadulás óta folytatja irodalmi és publicisztikai működését, tevékenyen kiveszi részét a békeharcból. Műfordítói munkássága is jelentős, sokat fordított németből és dánból. Cseh nyelvre fordította a Kommunista Kiáltványt. Magyarul több műve jelent meg. A Magyar Néphadsereg Ének- és Táncegyüttese hosszabb ideig Lengyelországban vendégszerepel. A magyar művészek első ízben a varsói »Róma«nagyteremben léptek fel a lengyel hadsereg katonái előtt. Az együttes műsora nagy sikert aratott, s a közönség az előadás végén sokáig éltette a magyar-lengyel barátságot. A párizsi Magyar Intézet nemrégen nagysikerű hangversenyt rendezett Bartók Béla, Szabó Ferenc, Farkas Ferenc és Weiner Leó műveiből. A hangversenyen Helene Boschi zongoraművésznő és a Lespine vonósnégyes működött közre. A moszkvai színházak műsorán számos új bemutató szerepel. A moszkvai Gorkij Akadémiai Művész Színház Bolsince és Csiaureli »Október« című színdarabjának bemutatására készül, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról szól. A színház másik bemutatója Ivanov »Lomonoszov« című színdarabja, amely a nagy orosz tudós munkásságát eleveníti meg. Dániában nagy érdeklődés nyilvánul meg a Dán-Szovjet Barátság Hónapja iránt. Kopenhága egyik hangversenytermében legutóbb Goncsár, Sztálin-díjas szovjet író tartott előadást. Az előadás után szovjet művészek adtak hangversenyt. □ Delhiben, India fővárosában gyermekrajzpályázatot hirdettek. Az első díjat Marina Vosakojanc 16 esztendős moszkvai iskoláslány nyerte »Tábortűz« című rajzával