Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)
1992-08-01 / 168. szám
/ / Pozsonyi metró Csupa-csupa kérdőjel Hosszú tárgyalások után a francia Matra-Transport- Campenon Bernard társaság képviselői július 1-jén az illetékes szlovákiai intézményekkel megállapodást írt alá a pozsonyi metró felépítéséről Amint az az „illetékes intézmények” vezetőinek tegnapi sajtóértekezletén elhangzott, a bonyolódó belpolitikai helyzet miatt viharfelhők gyülekeznek a metró ügye fölött. Állítólag kormánykörökből is olyan véleményeket hallani, melyek szerint le kell mondani az építésről. Nem elhanyagolható, hogy a francia partnerek garanciákat kérnek a kormánytól, ahogyan az ilyen nagy beruházások esetében a világon megszokott. Egyébként a 7,2 kilométer hosszúra tervezett fővárosi metrón nyolc állomást építenének ki és óránként 11 ezer utast szállíthatna. Az eredeti tervek szerint a kivitelezés a jövő év elején kezdődne, átadására pedig 1998-ban kerülne sor. Egy cseh asszony levele Duray Miklósnak „Bekaptuk a legyet?” múlt vasárnap sugárzott, Ismert személyiségek a hét eseményeiről című vitaműsort, amelyen többek között Duray Miklós is részt vett. Az alábbiakban a levél lényegén nem változtató részek kihagyásával ismertetjük Marie Jefábková „intelmeit”: Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg hogy szívből üdvözöljem, s megköszönjem Önnek azt, hogy pártja, az Együttélés nevében védelmébe vette a köztársaságunkban élő polgáraink érdekeit és egymás mellett élését. Nem csoda, hogy nekünk nem úgy sikerült a föderáció, ahogyan másoknak, de nálunk, sajnos, vannak olyan emberek, akiknek ez a helyzet teljesen megfelel, és minden áron ragaszkodnak hozzá, legyen bár az a korábban (Folytatás a 2. oldalon) A csehországi Chrudimban élő Marie Jerábková július 26-án levelet írt Duray Miklósnak, az Együttélés Politikai Mozgalom elnökének, a Szövetségi Gyűlés képviselőjének. A cseh asszony az után szánta el magát erre, hogy a televízióban megnézte a Közéleti és gazdasági napilap SlftMB4T II- “''"l.' --"» 2.30 korona Kilábaltunk volna? Együttélés-találkozó Kassán Mit ér már a népakarat?! Július 30-án az Együttélés Politikai Mozgalom Kassai Ügyvivői Testületének meghívására a mozgalom két parlamenti képviselője, Duka Zólyomi Árpád és Köteles László, valamint Görföl Jenő, a mozgalom szervezőtitkára találkozott a Thália Színház társalgójában az EPM aktivistáival és támogatóival. Duka Zólyomi Árpád áttekintette a kialakult helyzetet. Elmondta: a napokat, amelyeket ma élünk, történelmieknek szokás nevezni. 1989 novembere után azt hittük — folytatta a képviselő —, hogy a demokrácia kialakításának szép napjait éljük, de ez csak néhány hónapig tartott. Ezután erősödött föl a nacionalista irányzat, mely az önrendelkezést tűzte zászlajára. Hiába múlt századi ez a szemlélet, itt van. Nem mondhatjuk, hogy nem látjuk, figyelembe kell vennünk. Hetven évvel ezelőtt egy pánszláv illúzió következtében jött létre az állam, de napjainkra nyilvánvalóvá vált, a két nemzetnek különböző történelme van. A demokratikus erők háttérbe szorultak. Ezt a legutóbbi parlamenti választások eredményei bizonyítják a legjobban. Köztudott, hogy Csehországban a (Folytatás a 2. oldalon) A hét elejétől a prágai rendőrség széleskörű „tisztogatásokat” tart a főváros központjában. Felvételünk tegnapra virradó éjszaka készült a Vencel téren. A rendőri szervek biztonsági akciójáról bővebben a 2 oldalon olvashatnak (CSTK-felvétel) A Coexistentia-klub a cseh alkotmány kidolgozásáról Klaus üdvözölte a magyar részvételt Prágában tegnap sajtóértekezletet tartott Duray Miklós, a Szövetségi Gyűlés képviselője, a Coexistentia képviselői klub elnöke. Az Együttélés Politikai Mozgalom vezetője egybek között rámutatott, hogy politikai szempontból visszafordíthatatlannak tekinti a közös állam megszűnését „Igaz, ez nem jelenti azt, hogy a Coexistentia nem fogja keresni a folyamat megállításának a lehetőségét” — tette hozzá. Ezzel összefüggésben Duray Miklós a továbbiakban hangsúlyozta: a mozgalom parlamenti képviselői mindent meg kívánnak tenni annak érdekében, hogy a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság megszűnése ne legyen úgynevezett „vad szétesés” és ne veszélyeztesse az állampolgári létbiztonságot. A parlamenti klub elnöke egyúttal tájékoztatta az újságírókat a Coexistentia-tagok és Václav Klaus cseh miniszterelnök legutóbbi találkozójáról. Szavai szerint a magyar képviselők felkérték a cseh kormányfőt, tegye lehetővé, hogy az Együttélés szakértői is részt vegyenek az új cseh alkotmány kidolgozásában, főleg azoknak a rendelkezéseknek a megfogalmazásában, amelyek az emberi jogokra és a nemzeti kisebbségek jogaira vonatkoznak. Duray közlése szerint Klaus üdvözölte ezt. Az EPM elnöke úgy vélekedett, hogy Közép-Európa lépésről lépésre az évszázadokon át kialakult „szerves struktúrákhoz” való visszatérés felé halad, de ez — mint mondta — nem kell, hogy automatikusan a határok megváltoztatásához vezessen. „Feleslegesek az állami integritással és a jelenlegi határok érvényességével kapcsolatos aggodalmak, ha érvényesülnek a polgári társadalom elvei. Bábi Péter képviselő mindehhez hozzáfűzte, hogy bizonyos körülmények között a dél-szlovákiai helyzet alakulása nemzetiségileg vegyes eurorégiók kifejlődéséhez vezethet. Félelem Napjaink egyik leggyakrabban tapasztalható jelensége a félelem, amely vaj a bizonytalan jövő természetes velejárója, vaj a mindennapok során átélt stresszhelyzetek következménye. Am a majorság ebben a kis országban, amely a teljes önállóság felé menetel egyre kínosabban érzi magát, mivel már eddig is túl sokszor adták tudtunkra a többségben levők, hogy nem valunk kívánatosak „őshazánkban”. Gondoljunk csak arra a két éve lankadatlanul ellenünk folytatott sajtókampányra, amely szerint mi bujtogatók, irredenták, barbárok vagyunk Érdemes volna megkérdezni majorjainkat, kire nem szóltak még rá az utcán, hol ne beszéljen majorul De ma már ez hovatovább otthonainkba is belopózik, ahol kegyetlenül kínos helyzeteket szül A közelmúltban felhívtam el ismerősömet, akinél éppen szlovák festők dolgoztak, s bizony Nőttük nem merte vállalni magát Ez nem egyedi eset, többször tapasztaltam már, hol szlovák környezetben dolgozó ismerőseim még telefonálás közben sem merik használni anyanyelvüket — men félnek A félelem viszont erőtlenséget szül megfutamodásra kényszerít, megaláz. Elszomorító, hojejesek számára irritáló, ha a környezetükben élnek más nyelven gondolkodók beszélők és elviselésükhöz a minimális toleranciát sem képesek „kitermelni ” magukban. Tény, hol a szocializmus fél évszázada sokkal nagobb erkölcsi pusztítást végzett, mint azt november előtt gondoltuk Azóta minden megváltozott, és viszont nem; mi továbbra is, s most már leplezetlenül, másodrendű polgárokká váltunk A jugoszláviai eseményeket figyelve, bizony mindent el lehet képzelni a jövőnket illetően. Mondom ezt annak ellenére, hol nem vagyok kimondottan pesszimista, mert ha más nem, Istenbe vetett hitem tesz bizakodóvá, hol konfliktusaink egyszer békésen rendeződnek MACSICA SÁNDOR „Vadkelet” Simonyiban Álarcosok a répaföldön Egy testben és lélekben megtört 67 éves özvegyasszony így mesélte el a répaföldön vele történteket: — Falumtól — mivel közelebb nagyobb területen nem termesztenek cukorrépáit — húsz kilométerre levő szövetkezetben vállaltam egy hektárnyi kaprálnivalót. Gondoltam, az érte járó terményen állatokat nevelek, azért sem kell pénzt kiadnom. Az utolsó napon már csak egyedül kapáltam a parcellán. Szomszédaim erősebbek, fiatalabbak voltak, ők már elkészültek a részükkel Délután úgy fél négy felé járt az idő, siettem, szerettem volna én is végezni, és az utolsó autóbuszt is elérni. A fejem sem ütöttem fel úgy igyekeztem. Egyszer csak oldalról valaki rám kiáltott: r Adja ide a pénzt!” Felegyenesedtem, két alak állt nem messze tőlem, fejükön sötét színű harisnyát viseltek. Az egyiknek pisztoly volt a kezében, s rám szegezte. „Csak annyi pénzem van, amennyi az autóbuszra kell hazáig”—mondtam, de az őket nem érdekelte. Megkeresték a táskámat, elvitték a benne levő ruhámat, cigiemet, pénztárcámat, szóval mindent, amit valamire fel tudnak használni. (A szerző pontosítása: Az álarcosok egy dolgot nem vittek el — a kapát. Úgy látszik, az nem kellett nekik) A tettesek után nyomoz a rimaszombati rendőrség. (tt) A béremelési követelések teljesítéséért Félnapos „trolisztrájk” Tegnap hajnalban sztrájkba léptek a Pozsonyi Közlekedési Vállalat trolibuszvezetői. A fővárosi vonalakon a délelőtti műszak alatt a hiányzó 84 trolit autóbuszokkal pótolták, s így valójában nem voltak fennakadások a közlekedésben. A munkabeszüntetés azonban csak az úgynevezett délelőtti műszakra vonatkozott, ugyanis a délutáni műszakosok már volán mögé ültek. Ivan Letasi, a közlekedési vállalat igazgatója a szlovák sajtóiroda munkatársának nyilatkozva elmondta, hogy bár a szakszervezet támogatásáról biztosította a trolibuszvezetők követeléseit, a tiltakozás e formájától azonban elhatárolta magát. Szavai szerint a sztrájkoló trolibuszvezetőknek még szóvivőjük sem volt. Az egész akciót illegális(Folytatás a 2. oldalon) JAN KALVODA: „A föderáció már gyakorlatilag szétesett”