Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-01 / 49. szám

/ / HÉTFŐ 1993. március 1. III. évfolyam 49. szám­ára 3 korona Az Együttélés mind a jobb-, mind a baloldal irányában nyitott „Más politika, más kormány kell” Szombaton és vasárnap tartotta IV. országos konfe­renciáját Komáromban az Együttélés Politikai Moz­galom. A tanácskozásra delegált 530 küldött közül 441 jelent meg; vendégként részt vett a kongresszuson Bo­ros Jenő, a Magyar Köztársaság megbízott nagyköve­te, Paul Hacker, az Egyesült Államok, Vlagyimir Pol­­jakov, Oroszország és Maximilian Pammer, Ausztria szlovákiai nagykövete. Elküldte képviselőit a tanács­kozásra a Magyar Országgyűlés, a Határon Túli Ma­gyarok Hivatala, a Magyarok Világszövetsége, az MDF, az SZDSZ, a KDNP, az RMDSZ, a KNEM-Pax Romana, a vajdasági és horvátországi magyarság. A hazai politikai erők közül az MKDM, az MNP, a DBP és a Szlovák Nemzeti Párt tett eleget a meghívásnak, de részt vett a kongresszuson a Human mozgalom kül­döttsége is. A kongresszus a megnyitót követően Duray Miklós elnök rendkívül tartal­mas és elemző beszámolójával vette kezdetét. „Három éve rendszerváltozást éltünk meg, néhány hete pedig egy új állam megalakulását — mondta az el­nök. — A szlovák nemzet ebben az évszázadban másodszor lett önálló és gratulált az SZNP jelenlevő képviselői­nek, hogy politikai programjuk győze­delmeskedett. Duray kifejtette, az Együttélésének a továbbiakban az új realitásokhoz mérten kell politizálnia, tudatosítva, hogy történelmi időket él az ország. ”Ma kell döntenünk az Együttélés új szervezeti felépítéséről,­­amely a korábbiakhoz képest több fe­gyelmet követel, feszesebb struktúrát, a számonkérés lehetőségét. A tervezett változtatások nem lehetnek véletlensze­rűek. Létfeltételeink szigorúbbak let­tek, gyorsabban ketyeg a történelem órája, nekünk is nagyobb ütemet kell diktálnunk önmagunknak. Meg kell újí­tani programunkat, nem azért, mert a korábbi elavult vagy beteljesült volna. Az eredeti célkitűzéseink ma is létjogo­sultak, de tovább kell fejleszteni és bő­víteni a gyökresen új körülményekhez igazítva. Több alapvető kérdéskörben kell dokumentumot elfogadnunk, ame­lyek az elkövetkező kongresszusig prog­­ramértékűek lesznek. Egyik legfonto­sabb feladatunk a területi önkormány­zat és a személyi autonómia alapelvei­nek meghatározása." Duray Miklós az elmúlt három évet értékelve rámutatott, a különböző poli­tikai meggyőződésű, eltérő ideológiák­hoz tartozó személyeket az Együtt­élésben a programnak kell összekap­csolnia. A programra szavaztak a vá­lasztók is, akkor, amikor a rend­szerváltás támogatásáról volt szó. „Tisz­tában vagyunk azzal — ellentétben sok más politizálgató csoporttal —, hogy a demokrácia bűvös szava nem intéz­ményrendszer, nem minden társadalmi baj elleni orvosság, hanem olyan elvek rendszere, amelyek csak lassan ivód­nak fel gondolkodásunkban, és ezek fokozatosan kezdik működtetni a poli­tikai és társadalmi gépezetet. Hiszen az ember nem születésétől kezdve de­mokrata, hanem a hagyományai teszik azzá. Ugyanez a helyzet az emberi jo­gokkal is. A rendszerváltozást vezénylő politikai erők ezt az elvi rendszert is a saját politikai érdekeikhez igyekeztek igazítani. Paradox helyzetbe kerültünk: gya­korlatias politikát kívántunk folytatni, valójában pedig elveket kellett védel­meznünk — sokszor kíméletlen harcban. Szemben az akkori kormánypárttal, akik elvi politizálást hirdettek meg, de az első adódó alkalommal az elveket nagyon is gyakorlatiasan módosították. (...) Az egyenrangúság elérését tekintet­tük elejétől fogva vezérfonalunknak. A jogilag értelmezhető egyenjogúságnál az lényegesen többet jelent, az azonos jogegyenlőséget, azaz ekvivalenciát. Olyan jogrendet, amely a társadalom különböző csoportjai számára azonos jogokat, esély- és jogegyenlőséget te­remt. A jogok azonos érvényesítésére a klasszikus demokrácia, azaz a többségi elv nem jelent megoldást. Ez ugyanis a mennyiség súlyának megfelelően eleve a többséget részesíti előnyben. Mi azon­ban a számbeli kisebbség védelmét vál­laltuk fel. Emiatt szembekerültünk azokkal, akik a demokráciában nem lát­tak mást, mint a többség diktatúráját, és a többséghez való csatlakozást tekintet­ték egyedül ésszerűnek. (Folytatás a 2. oldalon) M­egfelelő embereket a megfelelő helyekre Az EniChem menedzserei (Munkatársunktól) — Az Eni­­Chem a világ egyik legjelentősebb vegyipari vállalata. A cég az elsők közé tartozik például a műkaucsuk­­vagy a paraffingyártásban. Európá­ban első a műanyaggyártásban, de többek között az etilén-, a fenol-, továbbá a klórgyártásban is. Mint a cég képviselőinek pénteki pozsonyi sajtótájékoztatóján megtudtuk, a vegyipari társaságnak mintegy 40 ezer alkalmazottja van, a világ 43 országában érdekelt, s az évi forga­lom meghaladja a 15 milliárd lírát. Az EniChem már tavaly megerő­sítette a pozícióját a szlovákiai pia­con is. A cég a Slovnafttal és a no­­vákyi vegyiüzemmel, tisztítószerek alapanyagául szolgáló etoxilátumok gyártására, vegyes vállalatot alapí­tott. Az EniChem Augusta már egy mini leányvállalatot is alapított. Az új cég neve SLOVECA. A cég 1992 utolsó negyedévében kezdte meg működését. Az 1250 tonna termés egy ötöde külföldre került. Az Eni­Chem és a pozsonyi Istrochem kö­zött is született üzleti megállapodás, melynek eredményeképpen gumi­abroncsokhoz szükséges adalék­anyagok gyártására kerül sor. Az olasz cég egyéves menedzser­­képző tanfolyamot szervezett. Az ak­ciót, amely a minap ért véget, az olasz kormány is támogatta. A tanfolyamon részt vett többek között 11 szlováki­ai vegyipari szakember is. A képzés az EniChem üzemeiben is zajlott. Ezio Testoni, a cég személyzeti főnöke rendkívül elégedett volt a szlovákiai résztvevőkkel. — Uraim, ha önöknek ilyen me­nedzsereik vannak — nyilatkozta a sajtótájékoztatón —, nincs szüksé­gük segítségre. Egyet azért jól véssenek az eszük­be, tette még hozzá dr. Renato Di Gregorio, a menedzserképző köz­pont vezetője, a megfelelő helyekre jól képzett, kiváló képességű szak­embereket ültessenek, a szaktudás legyen a mérce, s akkor meglátják, a siker sem marad el. De csak akkor! (zolczer) Felhívás a szlovákiai magyarokhoz Az Együttélés IV. Országos Kongresszusa az egyetemes ma­gyar nemzet Szlovákiában élő részét a magyar nemzet szlová­kiai nemzeti közösségének tekinti. Ez az alapja a szlovák nemzettel való egyenrangú, partneri viszonynak, amely azonos jogok , kötelességek eredője a po­litikai, társadalmi és gazdasági élet minden területén. A szlovákiai magyar nemzeti közösség alapvető joga, hogy önrendelkezését érvényesíthesse a helyi, valamint a területi ön­kormányzat formájában és a személyi elvű autonómia keretei között. Kérünk minden szlovákiai magyart, hogy önmeghatározá­sunk és természetes jogaink ezen elveinek megvalósításához magatartásával és tevékenységével járuljon hozzá. Az Együttélés Politikai Mozgalom IV. országos kongresszusának rangját emelte, hogy azon négy, Pozsonyba akkreditált nagykövet is részt vett. Felső felvételünkön a kép közepén Boros Jenő, a Magyar Köztársaság meg­bízott nagykövete látható. Mellette jobbról Csoóri Sándor, a Magyarok Vi­lágszövetségének elnöke. Duray Miklós, a mozga­lom elnöke (jobboldali fel­vételünk) rendkívül tartal­mas, elemző beszámolójá­val kezdődött a kong­resszus érdemi tanácsko­zása. (M. NAGY LÁSZLÓ felvételei) M­ár jó ideje folyik a magyar helységnévtáblák körüli hu­zavona. A magyar falvak lakosai mintha már unnák az örökös tábla­cseréket, póznaleveréseket. Maguk veszik kezükbe az ügyet. A maguk jó­zan parasztesze szerint, csalafintán cselekednek Mivel tudják az átmen­te és az árok az útkarbantartóké, nem tehetnek semmit, ha a táblát az illetékesek leszerelik No, de az én házam az én váram, s a hozzá tarto­zó virágoskert is az én kezem által Szépül Hasonlóan füstölöghetnek Cseles magukban a falusiak A virágoskert­be, falusiason kiskertbe pedig magyar helységnévtábla kerül Cseles megol­dás. De elvégre úgy van az rendjén, hogy a magyar faluban magyarul is hirdettessék, bizony mi itt vagyunk, mégpedig nagy többségben. A táblát senkinek nincs joga levenni. A gordi­uszi csomót így is meg lehet oldani. Milyen kár, hogy ilyen megoldás csak egyszerű falusi emberek fejében születik. Odafönn a nagypolitikában a magas beosztású hölgyek és urak egyre csak csomót halmoznak. Hogy aztán majd legyen aki kibo­gozza őket... Vida Tombol a náthaláz Keleten a legsúlyosabb Valószínűleg még legalább két hétig fog tombolni a náthalázjárvány, mely­nek most már egy halálos áldozata is van , egy 86 éves varannói lakos, aki fekvőbetegként fertőződött meg a nát­­halázt okozó A-vírussal. Az egészségügyi minisztérium jelen­tése szerint Kelet-Szlovákiában az év 9. hetében összesen 54 275 náthalázas megbetegedést jelentettek , tehát 100 ezer lakosra 3582,1 beteg jut. Kassán a legsúlyosabb a helyzet, ahol mintegy 18 ezer embert döntött ágyba a náthaláz. Csupán a tegnapi napon 250 gyereket és felnőttet kezeltek a szolgálatos orvo­sok. Az orvosok jelentése szerint gyógy­szerből elegendő mennyiség áll rendel­kezésükre, csupán a gyermekek részére megfelelő Páralén tablettából és láz­kúpból mutatkozik hiány. A nyugat-szlovákiai régióban 58 029 náthalázas és a náthalázhoz hasonló le­folyású betegséget jelentettek, ami azt jelenti, hogy 3372,2 beteg jut 100 ezer főre. Ezen régió tíz járásában a megbe­tegedések aránya a következőképpen alakult : a legmagasabb: 6167,4 beteg jut 100 ezer főre (Dunaszerdahelyi já­rás), a legalacsonyabb: 1109,5 be­­teg/100 ezer fő (Trencséni járás). Az adatok szerint Közép-Szlovákiá­­ban a legenyhébb a járvány lefolyása: 37 532 beteget jelentettek az év 9. heté­ben , 2313,5 beteg jut 100 ezer főre.

Next