Szabad Újság, 1993. július (1. évfolyam, 1-4. szám)

1993-07-07 / 1. szám

f. Itthon Kormányülés A kormány múlt heti keddi 57. üléséről nagy szavak nélkül elmondható, hogy az ország minden polgárát érintette. A kormány ugyanis megtárgyalta, hogyan tesz eleget a Nemzetközi Valutaalap által szabott feltételeknek, amelyekről most, majd­nem egy hónappal a dokumentum aláírása után derült ki a leglényegesebb. Az, hogy legalább négy milliárd koronával kell csökkenteni az állami költségvetés kiadásait, s legalább három milliárddal növelni a bevételeit. A kiadások csökkennek például a nyugdíjak a munkanélküli-segélyes és a családi pótlékok kifizetése terén, de keve­sebb jut az oktatásügyre is, amint hétszázmillió koronát a mezőgazdaság támogatá­sából is lefaragnak. Ezzel szemben a bevételek növekedését a forgalmi adó és a hozzáadottérték-adó emelésével kívánják elérni, illetve védővámok bevezetésére is készülnek. Ez utóbbi három tétel pedig egyetlen „kategóriáról” — a minden nap vásárló polgárról — húz le újabb bőrréteget. Ha még egyáltalán van bőrünk! Summit Csütörtökön végre megvalósult az első szlovák—cseh summit: Szomolányban találkozott a két köztársasági elnök, Mi­­chal Kovác és Václav Havel. Igen nagy szükség volt erre a találkozóra az után, hogy Szlovákia és Csehország már hó­napok óta nem tud előbbre jutni a va­gyonelosztási tárgyalásokon, ráadásul a német menekülttörvény megszavazása — és július elsejei bevezetése — óta fel­forrósodott kormányszinten a hangulat, a két ország közötti kapcsolat, a határok kiépítése és a határátkelők kialakítása kérdésében is. Igaz, a köztársasági elnö­kök tárgyalásaikon elsősorban a kor­mányaik és parlamentjeik által képviselt nézetet vallották, de fokozatosan köze­ledtek az álláspontok, s megegyeztek abban: július végéig a vitás kérdések le­zárhatók. A határ és a határátkelők ki­építésében is megegyeztek úgy, hogy az nem érintené a csehországi, illetve szlo­vákiai polgárok kölcsönös látogatását, utazását. A kormányfő Nehéz lenne azt állítani, hogy Vladimír Meciar örült a csúcstalálkozó megállapodá­sainak. Ami a határkérdést illeti, biztosan nem. Pénteki — szokásos — rádiós nyi­latkozatában ugyanis elmondta: a határkérdés megoldása a kormányok feladata, az ügyben kollektív döntést kell hozni. „Én az olyan szerződés megszavazásához soha nem emelem fel a kezem, amilyenben a köztársasági elnökök megállapodtak” — nyilatkozta. Elmondta azt is, a csehek és a szlovákok között érvényes szerződések rendezik a határkérdést, ezeket senki nem mondta fel, minek ide újabb szerződés. Egyébként is: alig néhány menekült jut át a cseh—szlovák határon, kár ezt annyira felfújni. S az sem akármi, hogy az átkelők kiépítése Szlovákiának több mint két milliárdjába kerülne, s erre most igazán nincs pénz. Ennyi! (Meg még annyi, hogy a határátkelőket a csehek maguk is működtethetik, ahogy azt várhatóan meg is teszik — de ez már a szerkesztő véleménye.) / «// Koalíció I. A „gentlemanok találkozójáról” van szó, azaz a kormánykoalíció kialakításán fáradozó két pártelnökről: Vladimír Meciarról és Ludovít Cernákról. A töb­bedik forduló után sem sokat tudhat a tanácskozásokról a nagyérdemű választó­polgárság, minthogy a két elnök „gentle­­mann” szavát adta egymásnak, hogy a saj­tónak egy szót sem. Minthogy közelednek a felek a végső szerződés megfogalmazá­sához, azért csak elmondanak ezt-azt. Például tudni véli immár mindenki, hogy a Szlovák Nemzeti Párt a gazdaságot akarja felügyelni, s azt is, elsősorban azért, mert Szlovákiában továbbra is a nagyipar a legerősebb lobby, s Úomák egy közülük. Azt is, hogy Andel képvise­lőből mégis oktatásügyi miniszter lesz, merthogy „ha már egyszer kezdemé­nyezte Kucera leváltását, biztosan tudja, hogyan kellene irányítani a tárcát”. A kormányzó mozgalom ennek fejében azt kéri megszavazni az SZNP képviselő ál­tal, hogy a parlamenti mandátummal a párt rendelkezik, tehát, ha egy képviselő a frakcióból kilép, elhagyhatja a parla­mentet is. Ki tudja, mi lesz igaz. Érdekes lenne, ha a legutóbbi. Mert akkor a kor­mányzó mozgalomnak megint nem len­ne szüksége koalíciós partnerre... Koalíció II. Ezúttal viszont az „árulók kerekasztaláról”, vagyis az ellenzékiről van szó, amely a summittal egyidőben csütörtökön ülésezett. Róluk állítja a kormányfő, hogy egyéni és csoportérdekeket szolgálnak csak, nem a népét. A kormányzás felelősségét nem vállalják, de ellenőrizni akarnának, mármint meg akarják kaparintani a Legfelsőbb Ellenőrzési Hivatal, azaz a számvevőszék elnöki posztját. A Szlovák Nemzeti Párt, amely a kormányzásra készül, már elhagyta ezt a kerekasztalt. Az SZNP vezetői szerint azért léptek ki, mert az Európa tanácsi felvétel kapcsán a magyarok úgy viselkedtek, hogy ártottak Szlovákia érdekeinek, s ők ilyen felelőtlen politikusokkal nem ülnek egy asztalhoz tárgyalni. Kinek szólt az üzenet? A magyaroknak vagy Camogurskléknak és Weisséknek, hogy amennyiben ők mégis erre vetemednek, a nemzeti számonkérő szék elé kerülnek? Nem tudni, de hogy egy kormányzó politikai erő nem lehet egyúttal ellenzéki is, elég nyilvánvaló minden normálisan működő országban. Lehet, hogy erről feledkeztek meg Demákék, ezért ez a bukfenc? Hál’ istennek még akkor, amikor nem kormányzott. Utána ugyanis ilyen hibákat nem szabad elkövetnie, ha nem akar ártani Szlovákia jó hírének. Vállalkozók Szegények. Év elejétől szinte könyörög­nek a kormánynak, tegyen már valamit a­ J"íí"fiétLls adó- és biztosítási tend­s­zerrel, amely szinte megfojtja őket. Le­­gen már végre vállalkozóbarát ez az or­­zág! Szombaton a Vállalkozók Orszá­­gs Szövetségének közgyűlésén aztán megtudták Július Tóth pénzügy­­minisztertől, mit tervez a kormány, emeli a forgalmi és hozzáadott érték a­­lól, védővámokat vezet be, s a táppénz tizelésének egy részét is áthárítja a munkáltatókra. Csökkenti viszont in­vesztíciós kiadásait, több mint egy milli­­árd­oocpna értékben mond fel megren­deléseket. Hogy a váll­alkozók nem örül­tek a hírnek, nem csoda. S ’ ki tudja, cso­da-e, hogy az országos vezetőségide be­választották az alig egy hónapja menesz­­­­tett privatizációs minisztert, Lubomír Dolgost. Mert azért a vállalkozók is tud­nak ezt-azt. Lehet, azt is, nem Dolgoson múlott a privatizációs folyamat teljes le­állása?! Fuvarozók esetén a helyzet változó! Legalábbis annyiban, hogy a szlovák fuvarozók leblokkol­­ik a felsőnémeti átkelőhelyet, amely a legnagyobb forgalmú volt Ukrajna — és­gyáltalán: Kelet — felé. Az ok, ukrán hatóságok közel hétszáz márka biztosítási öszeget kérnek a szlovák fuvarozóktól Ukrajnába lépésük előtt. Hogy mi váltotta­­ ezt a lépést, nem nehéz kitalálni, hiszen Szlovákia ugyanilyen címen több mint ötszáz dollárt kér az ukrán fuvarozóktól. És — ugyebár — kis ország, kis biztosítás, agy ország, nagyobb biztosítás. Még jó, hogy Szlovákiának keleti szomszédjával az óvilágon semmilyen problémái nincsenek. Csak a határátkelő nem működik. Egye­­rre legalábbis, csak az nem! ",B" SZABAD ÚJSÁG 1993. július 7.1.sz. Négyen ugyanarról — némiképp másképp Az idő majd eldönti... Napilapunk leállása óta mintha felgyorsultak volna az események. Persze lehet, hogy csak nekünk, lapszer­kesztőknek, újságíróknak tűnik túl feszesnek a köntös, amit a napilap után a hetilap szűkössége jelent Az elmúlt napok sok-sok eseményéből két kérdést ra­gadtunk hát ki, s arra kerestük a választ pártjaink, mozgalmaink vezetőinél. Az első kérdés Szlovákia Eu­rópa tanácsi tagságára, annak körülményeire és ered­ményeire kereste a választ, míg a második kérdésünk­kel arra kerestük a választ, hogyan értékelik politikai erőink a készülő kormánykoalíciót, mit várnak a De­mokratikus Szlovákiért Mozgalom és a Szlovák Nem­zeti Párt „kormányházasságától”? Kérdéseinkre Tóth Károly, a Magyar Polgári Párt alel­­nöke Szőcs Ferenc, a Magyar Néppárt alelnöke, Dolník Erzsébet, az Együttélés Politikai Mozgalom főtitkára és Bárdos Gyula, a Magyar Kereszténydemokrata Mozga­lom sajtótitkára válaszolt TÓTH­ KÁROLY: — Az MPP üdvözli az Európa Tanács döntését a Szlovák Köz­társaság felvételéről. Ezt a döntést az Európa Tanács tagországai (beleértve Magyarországot és Szlovákiát) részéről a politikai realizmus megnyilvánulása­ként értékeljük. Meggyőződésünk, hogy a két ország közötti feszültség csökke­nésével új lehetőségek nyílnak a szlo­vák—magyar kapcsolatok problemati­kus pontjainak rendezésére. Reméljük, hogy a szlovákiai politikai vezetés és a közvélemény elfogadja az Európa Ta­nács ajánlásait. Véleményünk szerint az a tény, hogy a Szlovák Köztársaságot és a Cseh Köztársaságot egyidőben vették fel az ET-be, az 1989 novembere óta le­zajlott változást, az itt élő népek erőfe­szítésének elismerését, valamint a geo­politikai helyzet tudatosítását jelenti. A Magyar Polgári Párt szorgalmazta és to­vábbra is szorgalmazni fogja, hogy az ET és a többi nemzetközi intézmény megfelelő ellenőrzési mechanizmusokat alakítson ki, amelyek a demokráciát és a nemzetiségi jogokat védelmezők szá­mára segítséget jelenthetnek a jövőben.­­ Akár létrejön a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és a Szlovák Nemzeti Párt közti koalíció, akár nem, egyvalami biztos: minőségi változás nem következik be a kormánypolitikában. Véleményemet arra alapozom, hogy az eddigi tárgyalások nem a koszenzusos megközelítés mentén haladtak, hanem a hatalmi elosztások mentén. Ami pozití­­vumként fogható fel a korábbi DSZM­­SZMP csendes koalícióhoz képest az, hogy írásban rögzítik a megállapodást. Mintegy zárójelesen szeretném megje­gyezni, hogy amikor három évvel ezelőtt létrejött az első kormánykoalíció, ter­mészetes volt, hogy írásban kell rögzíte­ni ilyen felelősségteljes megállapodást. Tény, hogy ha létrejön az említett koalí­ció, a szlovákiai belpolitikai élet stabili­zálódik. Más kérdés viszont, hogy ez a stabilizálódás milyen politikai irányvo­nal követését jelenti. És ebben, mint már a válasz elején kifejtettem, nem szá­mítunk különösebb változásokra. DR. SZŐCS FERENC: — Megnyug­vással fogadtuk a hírt, hogy Szlovákiát felvették az ET teljes jogú tagjainak so­rába. A négy hazai politikai párt vélemé­nye közel állt egymáshoz Szlovákia fel­vételével kapcsolatosan többször leszö­geztük, hogy támogatjuk a felvételt. Mindamellett természetesen felsoroltuk a sürgős megoldásra váró problémákat is. Ezek már hónapokkal ezelőtt ismer­tek voltak. Nem igaz tehát, hogy az utol­só pillanatban hozakodtunk elő újabb és újabb követelésekkel. Most már az ET is megismerkedett gondjainkkal. Re­méljük, hogy mindez segít olyan kisebb­ségi törvények megalkotásában, ame­lyek valóban mérsékelhetik a feszültsé­geket. Azt hiszem, az a vita, amely Szlo­vákia felvételét megelőzte, hasznos volt. Rádöbbentette a szlovák közvéleményt arra, hogy vannak európai normák, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Azáltal, hogy Szlovákia vállalt bizonyos kötelezettségeket, és Magyar­­ország nem állt a felvétel útjába, egy jó­zan kompromisszum született. Remél­jük, hogy senki sem él vissza az előlege­zett bizalommal. — Nem lepett meg a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és a Szlovák Nemzeti Párt újabb közeledése, hiszen nyilvánvaló, hogy igencsak közel áll egy­máshoz a szóban forgó két politikai erő programja, elkötelezettsége. Abban vi­szont pártunk kételkedik, hogy éppen így lehetne megoldani a jelenlegi politi­kai válságot. Az a nézetünk, hogy min­denképpen szélesebb körű konszenzus­ra lenne szükség, amelybe termé­szetesen több pártot kellene bevonni. DOLNÍK ERZSÉBET: — Nem le­pett meg bennünket az Európa Tanács döntése, vártuk azt, s ha figyelembe ve­szem Szlovákiának címzett ajánlásait, azt kell mondanom, elégedettek va­gyunk, hiszen benne van a mi progra­munkban is. Igaztalan vád velünk kap­csolatban ennélfogva az, hogy az Együttélés nem akarta Szlovákia Euró­pa tanácsi tagságát. Más kérdés, hogy mi úgy közelítettünk a problémához, e­­lőbb teljesítse a fiatal ország az Európa tanácsi normákat, hogy legyen egy sta­bil, demokratikus jogállam, amelyben messzemenően garantálják a kisebbsé­­gek jogait, míg mások úgy ítélték meg a helyzetet, jobb, ha belülről tudják befo­lyásolni Szlovákiát, azaz: vegyük fel, hogy nyomást tudjunk rá gyakorolni bi­zonyos kérdésekben. A felvétel megíté­lésénél az utóbbi szempont győzött. De nem biztos, hogy nem nekünk volt iga­zunk. Gondoljunk csak a máris dúló vi­tára a bencás dekrétumok eltörléséről! Számomra megdöbbentő, hogy már a strassbourgi döntéssel egyidőben a kor­mányzó politikai mozgalom alelnöke bejelenti, nem fogják a parlamentben támogatni ennek az ajánlásnak a teljesí­tését, a szlovák kormányfő pedig úgy nyilatkozik, hogy ezzel megváltoztatnák a második világháború lezárását követő nagyhatalmi tárgyalások és békeszerző­dések eredményeit. Más kérdés, hogy jó érzés tölt el, amikor szlovák barátaim, felfigyelve a témára, utánanézve a té­nyeknek, azt mondják, valóban szörnyű, hogy a magyarokkal szemben a kollektív bűnösség elvét alkalmazzák, s ezen mó­dosítani kellene, főleg mert a mai napig tartó hatásai vannak.­­ Ami a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és a Szlovák Nemzeti Párt koalícióját illeti, nem sok információnk van, de nem sokat várok tőle. Úgy vé­lem, a nemzetiek gazdasági és szociális programja legalább annyira általános, így követhetetlen is, mint a kormányzó erőé. Ugyanakkor a Szlovák Nemzeti Párt nemzeti programját — áttételesen — éppen most utasították vissza Stras­­bourgban. Ezért, nézetem szerint, a kor­mánykoalíció lényege csak az lesz, hogy nem egy mozgalom, hanem még egy párt is bukik majd a kormánnyal. Lehet azért pozitív hatása is, éspedig az, hogy az ellenzéki kerekasztal most már iga­zán ellenzéki lesz, bár bevallom, a de­mokratikus baloldal magatartásában nem nagyon bízom. BÁRDOS GYULA: — A Magyar Ke­reszténydemokrata Mozgalom Szlová­kia Európa tanácsi felvételét tényként kezeli. Most is hasonló a helyzet, mint Szlovákia önállósulási folyamatában volt: figyelmeztettük a kormányzó körö­ket e lépés előkészítetlenségére, miköz­ben kifejtettük, nem vagyunk a szlovák nemzet önrendelkezési jogának kitelje­sedése ellen. Minden előrejelzésünk igaza fokozatosan mutatkozik meg, ter­mészetesen, komoly gondként. Az Eu­rópa tanácsi tagsággal kapcsolatban is konkrét állásfoglalásaink voltak, lénye­gében mind olyan nemzetközi doku­mentumból indult ki, amelynek alapján várhatóak voltak az ország számára megfogalmazott ajánlások. Eleddig eze­ket nagyon erőteljesen utasította vissza a kormányzó mozgalom, s készült kor­mányzó társa, a Szlovák Nemzeti Párt. Szerintem most kettős feladatunk van. Egyrészt állandó jelleggel ügyelni a ja­vaslatok törvénnyé alakítására, másrészt szoros kapcsolatot tartani azokkal a nemzetközi erőkkel, amelyek figyelmen kívül hagyták meglátásainkat. A mi ész­revételeink arra épültek, hogy nem lát­juk az akaratot a kormányzó erők részé­ről a felvetett kérdések megoldására. Másként fogalmazva: nekünk az a fel­adatunk, hogy a kialakult helyzetből in­duljunk ki, ahhoz igazítsuk lépéseinket céljaink elérése érdekében. — Ilyen szempontból is érdekesnek tartom az alakuló koalíciót, amely — a két politikai erő eddigi politizálását ér­tékelve — erősen nemzeti bal irányult­ságúnak tűnik, s azért nevezem így, hogy ne kelljen használnom a nemzeti szocia­lista kifejezést. Nem tartom valószínű­nek, hogy különösebben nagy nemzet­közi elismerést vív majd ki, hacsak 180 fokot nem változik eddigi politizálásuk. De akkor már nem is lesznek önmaguk. Amennyiben nem tudnak váltani, nem tesznek teljesen egyértelműen eleget a Nemzetközi Valutaalap feltételeinek és az Európa Tanács ajánlásainak, rövid időn belül teljesen elszigetelődhet az or­szág. Úgy vélem, nekünk erre a helyzet­re is fel kell készülnünk, s ezt a vélemé­nyemet is a két mozgalom eddigi politi­zálására építem. Arra tudniillik, hogy minden gondot, minden felmerülő problémát megpróbáltak másra kenni. Más szóval: céljaik elérésére mindeddig „az ellenség” felmutatásának, megneve­zésének módszerét alkalmazták. Ez az ellenségkép egy gazdasági összeomlás és tarthatatlan szociális helyzet esetében könnyen mi lehetünk. Politikusaink fe­lelőssége ezt is tudatosítani! SUSLA BÉLA NESZMÉRI SÁNDOR Zbigniew Brzezynski, amerikai politológus A házhoz hívott tanítómester két napig tar­­tózkodott Pozsonyban a vi­lág egyik legism­­ertebb politológusa, Kö­­zép-Európa-sza­­kértője, a lengyel szár­mazású amerikai i­ politológus, Zbigniew Brzezynski. A szlovák­­ kormányfő meg­hívására érkezett Szlovákiába, s Vladi­mír Meciaron kívül vendég­ül látta Ivan Gasparovic parlamenti elnö­k, Michal Kovác köztársasági elnök, Jos­­­ef Morav­­cík külügyminiszter és Július Binder. Merthogy Bőst látni kell mindemvinek. Legjobb hajóról, mert akkor a vízen túl nem látni semmit, de helikopter is megteszi, ha a vendégnek kevés az ideje, mert az elég gyors, s madártávlatból egyébként is csak a búzamezőket és a kukoricásokat lehet látni, a megrongá­lódott természetet nem. Egyébként az amerikai politológusnak vendéglátói el­sősorban azt akarták bizonyítani, Szlo­vákia éppen olyan biztos pontja Európá­nak, mint Csehország, Lengyelország és Magyarország. Tudvalévő, hogy Brzezynskinek pozsonyi látogatása előtt nem ez volt a véleménye, amit éppen a szlovák kormányfőnek magyarázott el még Amerikában, májusban. És a két nap látogatás után? Nos, íme: „Meggyő­ződésem, hogy a visegrádi csoport tagál­lamai nem egyszerre lesznek tagjai az európai struktúráknak, minthogy más a fejlettség szintjük, politikai kultúrájuk, demokratikus törvényrendszerük, s más utakat is járnak.” Vajon kire, mire gon­dolt a híres amerikai szakértő? Melles­leg Bősről is nyilatkozott. Elmondta, hogy sok szépet hallott az építményről, de a tisztánlátás végett meghallgatja majd a magyarokat is. NS

Next