Szabad Vasas, 1945 (50. évfolyam, 1-6. szám)
1945-07-15 / 1. szám
2. oldal 6. Túlmunkát az újjáépítés gyors végrehajtásához. A magyar vas- és gépiparban dolgozó munkások heti 2 és fél óra túlmunkát vállalnak, amit felajánlanak az újjáépítés meggyorsítása érdekében. Azok az üzemek, ahol már a túlmunka bármilyen formában folyamatban van, ott nem kívánják újabb két és félórával megterhelni a munkásokat. Felszólítjuk a vas- és gépgyárak főnökeit és igazgatóit, hogy ők is olyan összegekkel járuljanak az újjáépítéshez, mint azt az üzemükben dolgozó összmunkásság teszi. Harcra ifjúmunkások A demokratikus Magyarország vasas ifjúsága örömmel üdvözli a szabad szaklapot. Hála telt szívvel gondol a felszabadító vörös hadseregre, amelynek áldozatoktól, a haláltól vissza nem rettenő katonái a hitleri fasizmus leverésével lehetővé tették a magyarországi dolgozók számára a szabadságot. A fasizmus magyarországi képviselői tisztában voltak azzal a ténnyel, hogy az erőszak uralmát csak úgy állandósíthatják, ha megszerzik az uralmat a lelkeken is. Ezért igyekeztek minden erővel, a propaganda minden eszközével az ifjúság lelkének és szellemének álhazafias nevelésére. Pénzt és fáradságot nem kímélve, a tőkének minden támogatását igénybevéve, igyekeztek álhazafias jelszavak segítségével az ifjúságot magukhoz láncolni, hogy ezen keresztül biztosítsák iitleri Németországnak a megfelelő utánpótlást. A legkülönbözőbb helyekről a legválogatottabb társaság szónokolta az ifjúság fülébe, hogy hazafias kötelességét csak úgy teljesíti, ha nem politizál, nem lép be a szakszervezetbe, kivándorol Németországba vagy beáll páncél gránátosnak. Ezzel a lélekmérgező politikával elsősorban a gyárakban dolgozó ifjúmunkásokat akartak megmételyezni, mert a gyárak vasmunkásaitól féltek a legjobban. És ezeket szerették volna elsősorban megnyerni, átformálni, mert részben a környezet, a tanoncokkalfoglalkozó, nekik a gyakorlott szaktudást nyújtó szakmunkások megbízhatatlanok voltak. Emlékeztek a múltból, hogy a proletárdiktatúra alatt forradalmi munkások között vezetőszerepet a vasasok vittek és ezeknek az aránylag jól megszervezett munkásoknak a hatását ellensúlyozni kellett. Másodsorban pedig a gyárakban dolgozó összetömörült tömeget könnyebben lehetett kézben tartani. Emellett a réteg mellett volt egy másik rész is a vasas ifjaknak, amely nemhogy a felhívásnak nem tett eleget, hanem fegyverrel szállt szembe a fasizmus országunkat elpusztító szándékának. Ezek voltak a szervezett vasas ifjúmunkások. Ezek voltak azok, akikről lepattantak a fasiszta lélekmérgező frázisok, mert már megkapták előzőleg a szocialista öntudatot, a tanítóségedeiktől, vagy otthon a szüleiktől, kik szintén szervezett munkások voltak. Ezeket már nem lehetett megmételyezni és ők voltak azok, akik a vasmunkás szövetség sokszor túlságosan is csöndes falai közé az életet, mozgalmat bevitték. Ezek voltak azok, kik a reakció különböző nyomására, hol könyvtári csoportként működtek, hol mint, szaktanfolyam hallgatói szerepeltek, hol meg mint befizetőpénztárosok gyűltek össze és jóformán a detektívek orra előtt csinálták nemcsak a vasas, hanem az egész ország ifjúsági mozgalmát. Ezek a fiatalok szembemertek szállni a reakcióval, és ezek a mozgalmak áldozatokat is követeltek. Pataki István és Kreutz Róbert szaktársak életüket adták az eszméért. A nyilas pribékek a sopronkőhidai fogházban végezték ki őket. Az ellenállási mozgaloím legkülönbözőbb pontjain voltak hőseink és mártírjaink. A vasas ifik nem ejtettek foltot a vasasbecsületen. Ahogy megállta helyét ifjúságunk a reakció elleni harcban, ugyanúgy elvégezte szervezőmunkáját a felszabadítás után. Még hullottak Pestre a gyilkos bombák, mikor a vasas ifik, fiúk és lányok már járták a meginduló gyárakat és egymásután hozták létre a gyári csoportokat. Az összes többi szakmákat megelőzve a vasas ifjúmunkások komoly szervezeti életet élnek és Nagy-Budapest területén mintegy 45—50 csoportban folyik rendszeres oktató, felvilágosító munka. Ennek a komoly és szervezett munkának már eredményei is vannak. Az iparügyi minisztérium éppen a vasasifik akciójára, az új tanonctörvény elkészültéig is már rendeletekkel könnyítette azokat a középkori állapotokat, melyekben tanoncaink sínylődtek. Ezek az eredmények és engedmények kötelezik is az ifjúmunkásokat. Meg kell mutatni, hogy a különböző rendeleteket resst érdemtelenekre pazarolták, hatlem itt a munkásosztály olyan rétegéről van szó, amely az élen akar és az élen fog járni a munkában, a termelésben, az ország újjáépítésében. A gyárakban meg kell erősíteni a fegyelmet, a munkakészséget, fel kell világosítani a fiatal szaktársakat, hogy elsősorban az ifjúság érdeke az ország újjáépítése, mert az újjáépítés eredményeinek a gyümölcsét elsősorban az ifjúság fogja élvezni. Ifjúmunkások! Fel tehát a küzdelemre a munka frontján! Nekünk, ifjúmunkásoknak kell a munkaversenyben leginkább résztvenni, rohambrigádokat kell alakítani, és a tanoncgyzülésen elfogadott heti két és félóra túlórát minden gyárban meg kell valósítani. Indítsuk meg a harcot a reakció ellen az üzemekben is, mert minden egyes szorgalmas munkával f eltöltött óra a gyárban, a reakció veresége az országban. Mutassák meg a magyar ifjúmunkások Európa szabadságszerető és a szabadságért vérüket, is áldozó fiatalságának, ha mér nem is tudtak komolyan beleszólni a fasizmus leverésébe, de ott lesznek egy új és demokratikus szabad Magyarország felépítésénél. B. J. SZABAD VASAS Gyermeknevelési pótlék Az ideiglenes nemzeti kormány gyermeknevelési pótlék fizetésének átmeneti szabályozásának rendelete. A munkaadók visszamenőleg is, legkorábban azonban 1945. évi január hónapra köteles megfizetni a gyermeknevelési pótlékot az olyan munkavállalónak, aki az illető hónapban munkában állt. Az 1945 január, február, március, április, május, június hónapra járó gyermeknevelési pótlék összege havonként: a) egy gyermek esetében 40 P, b) két gyermek esetében minden gyermek után 45 P, c) három gyermek esetében minden gyermek után 50 P, d) négy gyermek esetében minden gyermek után 55 P. » Az 1945. évi július 30. napját követő időben járó gyermeknevelési pótlék összege havonként: a) egy gyermek esetéiben 50 P, b) két gyermek esetében minden gyermek után 60 P, c) három gyermek esetében minden gyermek után 70 P, d) négy gyermek, vagy öt gyermek esetében minden gyermek után 80. Dicséret A bádogos és szerelők szervezőbizottsága megdicséri Sallai Ipari Szövetkezet bádogos- és szerelőmunkásait, akik az ország újjáépítéséért önként heti 6 munkaórát vállaltak díjtalanul. E cég munkásai kötelezték magukat, hogy a Kelenföldi pályaudvar helyreállításán 2800 munkaórát végeznek ez év folyamán teljesen díjtalanul. Egyik öntudatos munkása a cégnek 3 és fél nap alatt végezte el a Kelenföldi pályaudvaron javítás alatt lévő mozdony hegesztő munkálatait, melyet az osztálymérnökség 4 ember 14 napi munkájában állapította meg. Itt közölt cégek bádogos- és szerelőmunkásai értekezleteiken elhatározták, hogy heti 2 és fél munkaórát dolgoznak túlórában az újjáépítés meggyorsításáért, melynek díját az újjáépítési minisztérium rendelkezésére bocsátják. A munkaadójukat felszólítják, hogy ugyanilyen összeggel járuljon hozzá az ország újjáépítéséhez. U. m.: Lammel Kálmán, Bátorfi János, dr. Weisburg, Morzsányi Hermann, Szász Imre, Terma egészségügyi berendezések szöv., Cross Charles, Mandl J., Aprics Miklós, Mózes Sándor cégek. Pénz beérkezett: Cross Charles P 1976.—, Lammel Kálmán P 1262.— 1945 július I. Mártírjaink emlékére A vasipari munkásságnak nagy gyásza van. Elvesztette három legértékesebb mozgalmi emberét, a szocialista mozgalom fárom biztos bástyáját. Ma, öt hónappal a felszabdalás után, amikor e sorokat írjuk, ismét megrensegi. kezünkben a toll, szívünk elszórni, az alig, hegedő sebek újra fellépődnek és szemein is előtt újra elvonul az a sok-sok szörnyűség, amely a mártírhalált halt nauikásta.tanult» szervezetünk vezéreinek utolsó csapjaival voltak kapcsolatosak. 1944 november 28-án a nyilas reakció zsoldosai, a kakastolki csendőrök szállják meg az akkori ellenállási mozgalom egyik hadiszállását aVaumunkásszövetség székházát, golyószórós gyilkosok hurcolják el Szövetségünk öt tisztviselőjét, akik közül sok szenvedés és viszontagság után kettő visszatért, a harmadik Németországba hurcoltatott, Kabók és Karácson szaktársakat pedig, sajnos, most már, komolyan"" föltételezhetően meggyilkolták. Utolsó helyük január 11-én a Szent István körút 2. szám alatti nyilasház volt, azóta nyomuk veszett, nyilván meggyilkoltatták. Koltói elvtársunkat a Szálasi-uralom második napján, október 17-én lakásának ajtajában lőtte agyon egy nyilas orvgyilkos. Mély megrendüléssel állunk a három, meggyilkolt szakszervezeti vezető emlékei előtt és ugyanolyan mély részvéttel a sok- sok névtelen mártírhalált halt szaktársunk emléke előtt. Áttekinthetetlen ebben a pillanatban az a mérhetetlen veszteség és szomorúság, amely a szocialista munkásmozgalmat és sok-sok proletárcsaládot ért. Kabók, Karácson, Koltói szaktársak brutális legyilkolása rávilágít arra az elvetemülő gondolkozásra, amely a letűnt nyilas reakciót jellemezte, akik a felszabadulás előtti órákban irtották ki Kabók és Karácsod szaktársakat, noha jól tudták, hogy a felszabadulás órája nemsokára ütni fog. Mindkét szaktársunk érezte azt a veszedelmet, amely rájuk nehezedik. Sokan figyelmeztették őket erre és kérték, rejtőzzenek el. Szaktársaink ezt nem vállalták arra való hivatkozással, hogy ezekben a válságos órákban nem lehet teljesen magára hagyni a szocialista munkásságot. Ezzel magyarázható azt is, hogy munkahelyükről, Szövetségünk székházából hurcolták el őket, és bár érezhették az óriási veszedelmet, mégis tevékeny részt vettek a felszabadítási mozgalmak szervezésében és irányításában és ezzel vállalták azt a tragikus sorsot, amely a szocialista munkásság őszinte fájdalmára be is teljesedett. A szervezett vasipari munkásság őszintén részvéttel veszi körül felejthetetlen "szép" emlékeiket, érezzük azt az óriási űrt és nagy" veszteséget, amelyet eltávozásuk a szocialista mozgalomban maga után hagyott. Nagy tragédia mozgalmunk számára, hogy, a magyar munkásosztály felszabadulása után nem tarthat igényt a három nagyszerű ember értékes munkájára. Jó úton küldjük őszinte bensőséges együttérző részvétünket a három szocialista vezető és a sok névtelen mártír családjának és hozzátartozójának. Enyhítse mérhetetlen fájdalmukat, hogy a mártírhalált halt szaktársak egy magasabbrendű hivatás teljesítése közben pusztultak el és a meggyilkolt mártírok emlékét a szocialista vasmunkásság őszinte szeretettel zárja szívébe. Azok pedig, akik a nyilas üldözés és pusztítás karmaiból megmenekültek, e helyen fogadják meg, hogy folytatják azt az áldozatos felemelő szocialista munkát, amely a nagy célért a vasmunkásság gazdasági és társadalmi felemelkedéséért folyik, amelyért oly sok érdemes ,vasmunkás szaktársunk halt mártírhalált A munka tovább folyik Rabók, Karácsony Koltói és a sok-sok vasmunkás mártír nélkül, de az ő nagyszerű és áldozatos szellemükben. A központi vezetőségi A vasasi alkat minden csütörtökön este 6-8-ig próbákat tart. Új dalosok behangolása a fenti időben van.