Szabad Vasmegye, 1945. július (1. évfolyam, 67-87. szám)

1945-07-03 / 67. szám

«o yam, 8/. szám. üra 3 pesino 1945. julius 3. — ICedd jelenik mindennap, n a * 3 * i ii m e «9ni ilá *tEztTSzerkesztőség és kiadóhivatal: /hétfő kivételével B m O K P ^wvi^20 mbathely, Kossuth Lajos­ u. 6 Miért csak a kis­bűnösök? Ha seregszemlét tartunk, meg kell állapítanunk, hogy még mindig, jó­formán kizárólag csak kisbűnösök ülnek, még mindig csak kisbűnösök ügyét tárgyalja a népbíróság. Sze­­génysorsú munkások és parasztok túlnyomórészt a letartóztatottak és nagyon kevés közöttük az, aki első­sorban felelős: az értelmiségi fasisz­ták és azok, akik a fasizmus ország­rombolását arra használták fel, hogy zsebeiket megtömjék. « Állandóan azt hangoztatjuk és azt követeljük, vegyék elő azokat, akik tényleg felelősek. Kossa István, a Szakszervezeti Ta­nács titkára mondotta a va­sárnapi szabadszakszervezeti tömeggyűlésen: Ha van együttes, kollektív felelős­ség, akkor mi magyarok, az egész magyar nemzet és annak minden egyes tagja felelős a történtekért. Egy csekély töredéktől eltekintve, nem szólalt fel egyetlen hang, nem moz­dult meg egyetlen népréteg, hogy megakadályozza az ország háborúba, romlásba sodródását. De kollektív felelősség nincsen. Nem lehet mindenkit felelőssé tenni és van különbség ezen túlmenően a nagy- és kisbűnösök között is. A keresetéből élő munkás és sze­gény paraszt, akit a nyomor, kerese­tének, családjának féltése, a harctér elől való menekülés és igen gyakran az igazgatóság vagy közigazatási ha­tóságok parancsa kényszerített a nyi­laspártba, ez a népréteg, amelynek a háború soha nem kellett, csak ment, mert parancsolták, mert gerincét megtörte a 25 éves fasizmus, elté­velyedéséért enyhébb elbírálást érde­mel. A büntetés mellett velük szemben mindig arra kell gondolni, hogy ők nem mától kezdve szenvednek, ha­nem évszázados elnyomatás áldoza­tai. Ők azok, akiket egy enyhe és ne­veléssel összekötött büntetés az új, demokratikus társadalom értékes tagjaivá tehet. Nem ez az anyag, amelyekkel a börtönöket meg kell tölteni, nem ezek az emberek azok, akik miatt a demokratikus Magyarország életre­­hívta a népbíráskodást. Ha ezeket és csak ezeket üldözzük, ha a nép azt látja, hogy folyton és újra ezek állanak a népbíróság előtt, joggal szólal fel és kérdezheti: még mindig a fasiszták bíráskodnak-e a népbiróság­on keresztül? Csak a reakci­ó alá adunk lovat, ha a demokráciának ezt a fegyverét magunk ellen és nem a demokrácia valódi ellenségei ellen használjuk fel. Elő a bűnösökkel, az értemi szer­zőkkel, a haszonlesőkkel. Vegyük elő az elmúlt évek sajtóját. Akik ebben a sajtóban szerepeltek, azok többé­­kevésbbé értelmi szerzők, főcsatló­sok, bűnösök. Nézzük meg, ki sok­szorozta meg e néhány esztendőben körünkben vagyonát, gyorsan, ért­hetetlenül. Ha megkaparjuk a va­gyont, ennek szerzési módját, meg- A Kremlben ünnepélyes fogadással végződött a szovjet tudományos akadémia jubiláns ülésszaka (Moszkva, július 2.) A szovjet­­ kormány június 30-án fogadást ren­­­dezett a szovjet tudományos akadém­­mia jubiláns ülésszakán résztvevők­ tiszteletére. A fogadáson több mint ezer ember vett részt. Az ünnepé­lyen megjelentek az akadémia el­nökségének tagjai, az akadémia tisz­teletbeli tagjai, a szociális munka hősei, a Sztálin-díjak jutalmazottjai, a győztes Vörös Hadsereg marsall­­jai és tábornokai. Ezenkívül megje­lentek Nagybritannia, Egyesült Ál­lamok, Franciaország, Belgium, Svédország, Csehszlovákia Bulgária, Románia, Irán és több más ország­ tudományos körének képviselői. A tudomány a szovjet államban a nemzet kincsévé lett. A Kreml nagy­termében este 7 órakor megjelent Sztálin, Molotov, Kalinin és a szov­jet­ kormány többi tagja. A jelen­levők viharos tapssal fogadták Sztá­lint és a szovjet­ kormány többi ve­zetőjét. A jelenlevőket örömteljes izgalom töltötte, hogy találkozhatnak a nagy vezérrel, akinek neve lelkesíti a tu­dósokat, a munkásokat, a kolhozok parasztjait és a mérnököket minden­napi tevékenységükben és hőstettek­re serkenti a szovjet harcost. A fogadást Molotov rövid beszéd­del nyitotta meg, mely után az aka­démikusok közül nagyon sokan po­hárköszöntőt mondtak. Nevezetes­sége volt az estnek, hogy Kalinin is pohárköszöntőt mondott. ­ találjuk mögötte a fasisztát, vagy legalább is fasiszta érdekek pénzért hű kiszolgálóját. Nem lehet letárgyalni egy Lin­­gauer perét? Hiszen elég vád ellene az, amit írt. Sokan emlékeznek rá, de ha kell, olvassa el az ügyész és bíró­ság az elmúlt negyedszázad „jelen­ségeit“ és nem lesz senkinek sem két­sége aziránt, hogy hogyan bűnhőd­jék. Forrás István munkást már el­ítélte a népbíróság, de Nagy Jenő rendőrtanácsos, az elmúlt rendszer egyik legsötétebb kik­je, mé­g nem ke­rült a népbíróság elé. Sem ő, sem Márkus László, többszáz kiszolgálta­tott ember hóhéra. Ha a jogászok ankétja, a Nemzeti Bizottság határozata nem volt elégsé­ges ahhoz, hogy a nép akarata, a demokrácia elvei érvényesüljenek Szombathelyen — ezzel a reakció még korántsem győzött. Megvan a módja és megtaláljuk a módját annak, hogy ez a helyzet gyökeresen és hamaro­san megváltozzék. A Pravda Kárpát-Ukrajna visszatéréséről (Moszkva, július 2.) A Pravdában vezércikk­­jelent meg Kárpát-Ukraj­­nának az ukrán szovjet köztársaság­gal történt egyesüléséről. A cikk töb­bek között ezeket írja: A Szovjetunió népei erőnymél f­o­­gadták a Kárpát-Ukrajna ügyében kötött szovjet-csehszlovák szerződést, melynek értelmében Kárpát-Ukrajna egyesül anyaországával, Ukrajnával és az ukrajnai szocialista szovjet köztársaságok keretei közé került. Megvalósult Kárpát-Ukrajna népé­nek régi vágya. Ez a kicsiny, de szí­vós, szabadságszerető nép, több mint ezer esztendőn át kemény küzdelmet folytatott a németek és magyarok el­len nemzeti függetlenségéért, azért, hogy egyesülhessen testvéreivel. A távoli történelmi korszakban kez­dődött az ukránok küzdelme a ma­gyarok és németek ellen. A magyar­német intézkedések, jogtalanságok, gyarmati kizsákmányolásra kárhoz­tatták Kárpát-Ukrajna népét. Megtil­tották, hogy anyanyelvüket használ­ják és mindent elkövettek, hogy meg­semmisítsék nemzeti kultúráját. De sem az elnyomás, sem a nehézségek nem törték meg a Kárpát-Ukrajna népének büszke szellemét. Megőrizte szabadsága és hazája iránti szerete­tét. Az ukránok egész történelmét az idegen járom elleni küzdelem tölti ki. Nem egyszer kelt fel a német és ma­gyar uralom ellen. 1689-ben Homonna közelében fegyveres erővel kelt fel elnyomói ellen. Kárpát-Ukrajna kü­lönös erővel hallatta hangját 1918- ban, amikor az 1914—18-as világ­háború után összeomlott az osztrák­magyar monarchia. Egyesülni akar­tak anyaországukkal, Ukrajnával. Az ukrán delegációk 1919-ben Huszton kimondották, hogy Kárpát-Ukrajna egyesül Ukrajnával. A versaillesi po­litikusok azonban nem vették figye­lembe ezt az óhajt, a trianoni béke­­.S­­érződés értel­mében Kárpát-Ukrajna Csehszlovákia keretei közé került. Helyzete megjavult, de nem valósult meg az az évszázados óhaja, hogy egyesüljön Ukrajnával. További sorsának kérdését a néme­tek ellen vívott nagy háború tette aktuálissá. Nyomban azután, hogy Németország támadást intézett a Szovjetunió ellen, Kárpát-Ukrajna a hegyek között partizán mozgalmat kezdett. A Vörös Hadsereg átkelt a Kárpátokon, felszabadította Kárpát- Ukrajnát, szabadulást vitt Csehszlo­vákiának a fasiszta járomból. Kárpát-Ukrajna népe ama óhajá­nak adott kifejezést, hogy egyesüljön hazájával, Ukrajnával. Most vissza­tért anyaországába. Ezt az a körül­mény tette lehetővé, hogy a Vörös Hadsereg szétzúzta a német imperia­lizmust. Ez azért volt lehetséges, mi­vel a közös küzdelemben szoros ba­rátsági kapcsolat jött létre a Szovjet­unió és a Csehszlovák Köztársaság kö­zött. A Kárpát-Ukrajna ügyében kötött szovjet-cseh szerződés, mint Molotov mondotta, bizonyítéka a szláv népek közli őszinte barátságnak, valamint a Szovjetunió és Csehszlovákia kö­zötti testvéri együttműködésnek, melynek nemzetközi szempontból is nagy jelentősége van. Ez a szerződés mintaképe annak, hogyan lehet a bé­kepolitika­ megszilárdításának szelle­mében megteremteni a nemzetközi együttműködést. A szerződést nagy megelégedéssel fogadta a világ vala­mennyi szabadságszerető népe. Az ukrán nép tömörülése azért volt lehetséges, mivel Ukrajna a nagy Szovjetunió egyik része. A testvéri egység az ukrán nép kiapadhatatlan erőforrása, nemzeti függetlenségének és további elhaladásának biztosí­téka. , A Szovjetunió valamennyi népe osztozik­ az ukrán nép örömében és szívélyes, lángoló üdvözletét küldi az ukrán népnek, melynek további felvirágzását őszintén kívánja. * (Newyork, július 2.) A Newyork Times és Newyork Herald Tribun az első oldalon hozták a csatlakozással kapcsolatos szovjet-csehszlovák szer­ződést. Az Associated Press közli, hogy a csehszlovák­­ köztársaság lon­doni képviselői hangsúlyozták, hogy Kárpát-Ukrajna kérdésében, semmi­féle vitára sem került sor, a Szovjet­­unió és Csehszlovákia között. Kárpát- Ukrajna már az első világháború alatt Oroszországhoz akart csatla­kozni. Az United Press londoni tudósítója közli, hogy az a terület, melyet Szov­­jet-Ukrajnához csatoltak, lényegében ukrajnai terület. Kanada megszakítja a diplomáciai viszonyt Spanyolországgal (New­ York, július 2.) Az Asso­ciated Press jelentése közli, hogy Kanada kormánya a parlament ha­tározata értelmében közli Franco kormányával, hogy megszakítja a diplomáciai viszonyt a reakciós Spa­nyolországgal. OLASZORSZÁG Olasz hazafiak kíméletlen harcot folytatnak a fasizmus maradványai el­len. A bujkáló fasiszta vezéreket egymás után kerítik kézre és állítják őket a bíróság elé. Az olasz nép tudja, hogy csak akkor lehet az országot újjáépí­teni, ha kíméletlenül elbánnak azokkal, akik hazaáruló politikájukkal Olaszor­szág katasztrófáját okozták. Római jelentések szerint Garibaldi harco­sok Észak-Olaszországban elfogták Re­­nato Riccit, Mussolini volt miniszterét. LENGYELORSZÁG A Reuter-ügynökség londoni tudósí­tója közölte, hogy Sztaniszlaw Gratzl Londonból Varsóba utazott, hogy elfog­lalja a lengyel nemzeti tanács elnöksé­gének alelnöki tisztét.

Next