Szabad Vasmegye, 1946. július (2. évfolyam, 142-167. szám)
1946-07-08 / 148. szám
SZABAD VAS MEGYE KEDD,196. JÚLIUS *. A 4228 | Kegyeletes ünnepség színhelye volt vasárnap délelőtt a zsidótemplomelőtti térség. Nagy tömeg gyűlt egybe, hogy adózzon a 4228 mártír emlékérül. A fekete drapériával bevont tribütön ott láttuk a Szövetséges Ellenőrő Bizottság, a vármegye, a város, a honvédség, rendőrség, különbözőhitfelekezetek, a demokratikus pártok, társadalmi egyesületek, hatóságok képviselőit. Az élők e mellett ott voltak a holtak le A romtemplom belsejében, a falhoz tisztva, a földre fektetve, porosan, tépetten sorakoztak fel a fényképek százai. Mosolygó, gömbölyű csöppségek, vidám, bizakodó fiatalok, komoly felnőttek,ünneplőbe öltözött párok, kartonáruhás, érdemrendes férfiak, szelíd, kedves öregek.Könnyesszemű asszonyok, szomorú férfiak kutatnak a képek között. A megmaradtak keresik az elpusztultak mását A templom balszárnyához épített, ■komor egyszerűségében és impozáns emlékmű talapzatára gyülekeznek a koszorúk. A Magyar Kommunista Párt pirosvirágos koszorúja mellett elhelyezik a város, a Független Kisgazdapárt, a demokratikus hadsereg, a Szociáldemokrata Párt, a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének koszorúit AZ ünnepséget VALTI MANÓ hitközségi elnök nyitotta meg és adta át az emlékművet a megbecsülésnek és a szeretetnek. — Szomorú ünnep, gyászünnep a miénk — kezdte beszédét, majd így folytatta: — Szolgáljon ez az emlékmű «lementeként a jelen és a jövő nemzedék számára, hogy megtanulja mindenki a gyűlölet csak rombolhat, de az ország újjáépítését csak a szeretet és az összefogás valósíthatja meg. Ebben a szellemben szólnak a többiek is. U.Sz. HACKER IVÁN a deportáltak nevében hívja tetemre a gyilkosokat és a bűnös rendszert. — Az, ami itt történt, — mondta beszéde során, az emberi jogok legelemibb követelményeinek a sárbatiprása, a bibliába és a tízparancsolatba ütköző bűntett volt. Dr. DÉNES IMRE a munkaszolgálatosok képviseletében szólt. — Az antiszemitizmus ugyanazon a fehér lovon jött be az országba, — szólott — amelyen behozták a pusztítást és ennek következményét, a pusztulást. — Nem bosszút akarunk — folytatta, — hanem igazságot, békét, szeretetet követelünk. Mártírhalált halt testvéreink emléke legyen örök figyelmeztetés, hogy küzdjünk az emberi jogokért és egy olyan társadalomért, amelynek soraiból a fasizmus ki lesz irtva. Lélekbemarkolóan megrázó szavakkal siratta el az áldozatokat. — Legyen vége ennek a gyűlöletnek — fordult avató imájában az Istenhez — küldd el a béke angyalát, hadd építsük fel végre a béke hajlékát. — Értsenek meg bennünket és ne bántsanak minket, hiszen megbünhődtük mi már minden Vétkünket. A könnyesszemü gyülekezet lehajtott fővel, elcsukló hangon mondta papja után az ősi halotti imát. A hitfelekezetek szónoka után SAFRANKO EMANUEL főispán beszélt a kormányzat nevében. — Mint a kormányzat vármegyei megbízottja — kezdte beszédét — szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy azoknak az emlékére lett emelve ez az emlékmű, akiket a legsötétebb középkor barbarizmusát megszégyenítő kegyetlen uralmi vágy pusztított ok Szeretném ha megértenék, hogy az ártatlanok százezreinek az elpusztítása nem a zsidóság kérdése, hanem az egész haladó emberiségé. Az antiszemitizmus mindig a reakció fegyvere volt. Ha az uralkodó osztály az elnyomott és kizsákmányolt dolgozóknak az elnyomatás és kizsákmányolás következtében felgyülemlett jogos felháborodását le akarta vezetni, mindig az antiszemitizmus jelszavaival jöttek elő és azt a dolgozók érdekei ellen használták fegyverül. — Mi a magyar dolgozók államát akarjuk felépíteni. Mindenki ellensége a dolgozó népnek, aki továbbra is a fajgyűlölet, az antiszemitizmus lángját szítja. — Legyenek meggyőződve arról, hogy a kormányzat lesújt azokra, akik az antiszemitizmus felélesztésével akarják megásni ennek az országnak a sírját. Kijelentem, hogy működésemet ennek a szellemnek a jegyében folytatom a megyében. A hatalmas tetszéssel fogadott beszéd után Kovács József alispán, Németh István polgármester, majd a Nemzeti Bizottság, a pártok és a szakszervezetek képviselői rótták le kegyeletes megemlékezésüket. A gyászünnepség a himnusz eléneklésével ért véget. Dr. HOROWITZ FŐRABBI — Harmincöt esztendei békés pásztorkodás után — jaj dúlt fel az Ősz pap hangja — elvesztettem a gyülekezetemet Braun Zsigmondi butorkereskedőm értesíti n. b. vevőit, hogy | üzletét utkát megnyitónál Kombinált szobák, hálószobák, konyhák nagy| választékban, Ut cia: Nagykar.utca Gasi ______udvarba»».______ | A Sasareadság-Mol wastrawerseei között Augusztus 20-án felépül az első pesti híd, amelyet eredeti formájában állítanak helyre Mialatt az infláció hatalmas ugrásokkal igyekszik fel a most már mérhetetlen magasságba, amíg a kávéházakban, a tőzsdén és az árunélküli üzletekben a feketézők és valutázók hatalmas fekete üzleteket kötnek, s hajnaltól késő estig tartó rohammunkával épül újjá Budapesten a Szabadság-híd. Az első híd a levegőbe röpített hidak közül, amelyet eredeti formájában állítanak helyre. A Gellért-szálló kiégett, ablakai némán bámulják az előttük zajló életet, a napbarnított fővárosi, alföldi, dunántúli dolgozók nehéz munkáját. Amíg egy csavar, egy összekötő vas,kapocs, egy kis vas sín eljut a helyére, sok verejtéket törölnek le a hídépítő munkások. Épül a Szabadság-híd Buda és Pest között. A főváros lakossága, amely soha sem ér rá és mindig siet, amikor oda ér a Szabadság-hídhoz szinte kivétel nélkül megáll egy percre. Megpihenteti szemét a két kapocs, a pesti és budai hídfő már elkészített részén és megelégedettséggel tekint azoknak a hídépítőknek munkájára, akik elsősorban haladnak az ország újjáépítői között. Nehezen jutunk be a Szabadság-híd budai részén körülzárt részre, mert mindenütt vasgerendák, állványok, hatalmas gerendák, búgó motorgépek, fűrészelő ácsok állják utunkat. Senki sem áll, mintha egy méhkasban lennénk: a hídépítőknek nincs megállás egy percre sem. Azután mégis bejutunk és megállunk a hídfőnél. Végig fut szemünk a budai részről kiinduló hídrészen, amelynek „szálai“ mér majdnem elérték a Duna közepét. Azután egy kis szakadás és folytatódik a pesti hídrész. A Duna alattunk méltóságteljesen hömpölyög, a hídépítő munkások úgy járnak a vékony vasgerendákon a levegőben, mintha csak a földön lennének. Amíg szemlélődünk, megszólal mögöttünk valaki.• Mi az fiaim, elfáradtak? Hátrafordulunk. Magas, napbarnított tolnamegyei ember áll előttünk. Úgy látszik úgy gondolta, hogy mi is ■hozzájuk tartozunk... és hozzájuk tartozni... a hídépítőkhöz csak dicsőség lehet. Azután megindul a beszélgetés. Elmondja, hogy Tolna megye egyik kis községéből jött fel Budapestre, Nagy Gézának hívják és 56 éves. a — Három fiam volt, egy eltűnt a fronton, kettő visszajött. Megnősültek, két házam volt. Rájuk írattam és búcsút intettem falumnak. Feljöttem Budapestre, hogy beálljak azoknak soraiba, akiknek munkáját nemcsak Budapest népe, de az egész ország lakossága aggódó szemekkel, de nagy büszkeséggel figyeli! Közben a hatalmas esiknényű daru egy súlyos vasgerendát emel be a helyére, a hídépítők egyik csoportja pedig máris gyors kezekkel „passzítja“ és csavarja be a helyére. — Itt mindenki dolgozik, nincs lazsáló, és „lógás“ — mondja Nagy elvtárs. Senki sem köteles itt dolgozni, de aki vállalta a munkát, az derekasan meg is állja a helyét. Bennünket nem kell hajtani, hogy dolgozzunk. Gerő elvtárs egy héten legalább egyszer kijön, de a múlt héten háromszor is kijött, amikor a szerelés közben lezuhant 40 tonna súlyú, 20 méter hosszú főtartórész kiemelésén fáradoztunk. Ha kijön Gerő elvtárs, mindig új erőt merítünk, szinte mindegyikünkhöz van néhány biztató szava. Elbúcsúzunk Nagy elvtársunktól. Egy a sok hídépítő közül. Látunk fiatal 18—20 éves hídépítőket, ezek legnagyobbrészt a „magasépítkezésnél“, — mint mondják a hídépítők, — a levegőben dolgoznak. Egyikük sem szédül és egyikük sem ijed meg a Dunától. Megkeressük Papp István főmérnök elvtársat. Meg is találjuk a budai részről kinyúló hídrész legvégén. Egy szál vasgerendán áll. Nem megyünk oda hozzá, mert őszintén megvallva: — félünk. Kérdésünkre elmondja, hogy a pesti részen a Dunába zuhant főtartórészt sikerült kiemelni és nem is szenvedett súlyos „sérülést“. Bizakodó Papp elvtárs és mielőtt még elmenne vissza a munkásokhoz, biztos hangon jelenti ki: Augusztus 20-ra mégis állni fog a híd, a Szabadság hídja! A pesti hídfőnél éppen olyan szorgos munka folyik, mint a budai részen. Keskeny deszkapadlón egy fiatalember áll, megpróbáljuk és lassú léptekkel odamegyünk hozzája. — Nem fél itt az ég és föld között? — Megszoktuk már és nem félünk mi már semmitől. Egy félórával ezelőtt még fent voltam a főtartórész tetején. Onnan szép ám a kilátás. (!) — Augusztus 20-ra elkészítjük a „ I" ■—i—— hidat, — folytatja —, akkor azután csinálunk egy kis „murit“. Addig azonban megfeszített erővel dolgozunk. A Szabadság-híd építése menetrendszerűen folyik. Megtudjuk, hogy a hídnál pillanatnyilag 600 munkás dolgozik. Még ebben a hónapban beemelik a még hátralévő 47 méteres úgynevezett Gerber-tartós, közbefüggesztett középső részt is, amivel azután a híd visszanyeri békebeli alakját. Augusztus 20-ra elkészül a híd, azután megkezdik a villamos sínpárok lefektetését. Még ebben az évben megindul a villamosforgalom is a Szabadság-hídon. Építünk, újjáépítjük az országot! GYEHGYÓI. A Mssytr-Sznyet IMidesz Idzsaság első országos tagresszusa A Magyar-Szovjet Művelődési Társaság július 6-tól 9-ig tartja meg első országos kongresszusát. A kongreszszus védnöke a köztársasági elnök, a magyar kormány valamennyi tagja részt vesz és felszólal a kongresszuson. Ez a négy nap nagyjelentőségű állomása a magyar szellemi és tudományos életnek, Magyarország kulturális fejlődésének. A Magyar-Szovjet Művelődési Társaság rövid egy esztendőn belül a fővárosban és vidéken egyaránt lelkes úttörő munkát végzett. Megismertette a magyar népet a szovjet kultúrával, felvilágosította arról a hatalmas előrehaladásról és szép eredményekről, amelyeket a Szovjetunió népeinek szellemi és tudományos fejlesztése során elért. A magyar nép lassan megérti az idők szavát és felocsúdik a 25 éves szellemi rabszolgaságból, örömmel fogadja az új tanításokat. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság első kongreszszusa iránt országszerte olyan hihetetlenül nagy érdeklődés nyilvánul meg, hogy szinte félő, hogy a látogatók seregét a Zeneművészeti Főiskola hatalmas nagyterme nem bírja befogadni. A náci iga alól való felszabadulás után a magyar értelmiség felismerte, hogy szellemi életének is fel kell szabadulnia és műveltsége egy óriási hézaga a Szovjetunióra vonatkozó tudás, illetve a valóság ismerete pótlásra szorul. Aki komolyan akarta a magyar szellemi felszabadulást, annak olyan művelődési munka megkezdésén kellett dolgozni, amely a magyar nép kultúráját összeköti a szovjet népekével Ezáltal megszerzi azt a gyógyító hatást, mely megvédi a fasiszta mérgektől. Ezért a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság nélkülözhetetlen intézmény. A társaság nagy budapesti szervezetén kívül 75 működő vidéki csoportja van. Sok társadalmi egyesület, egész üzemek és hivatalok teljes személyzete testületileg lépett a M. Sz. M. T. kötelékébe. Jelenleg több mint négyszázezer tagja van ennek a kulturális egyesületnek A Magyar-Szovjet Művelődési Társaság szombathelyi csoportjának küldöttei is résztvesznek a társaság évfordulóját ünneplő kongresszuson Pusztító erejű viharok a Dunántúlon A Meteorológiai Intézet jelentése szerint vasárnap és a hétfőre virradó éjjel a Dunántúl északi részében helyenkint pusztító erejű viharok voltak. Különösen a Zalaegerszegről jelentettek károkat. Legnagyobb csapadékot Káldon mértek: 95 millimétert, Szombathelyen 71, Kapuváron 66, Magyaróváron 59,Sopronban 54 milliméter volt a csapadék. Ülvezüres emelés a postáról A posta vezérigazgatósága közi, hogy július 8-ától a posta-, távíró- , telefondíjszabás tételei az eddigiek ötvenszeresére emelkedtek