Szabad Vasutas, 1991 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1991-05-01 / 1. szám
2 Kirugatásom története A Vasutas Szakszervezet úgy viselkedett mint egy rossz munkaadó — Egy törekvő ember lehetetlenné tétele a Törekvésben - Székelyhídi Ferenc az idegösszeroppanás szélén - Felmondott - Kérem, én negyvenhárom évesen idegileg teljesen kikészülve már csak azt szeretném, ha békében elmehetnék - panaszolja Székelyhídi Ferenc, a Törekvés Művelődési Központ kirúgott igazgatója. Huszonöt esztendős korom, 1973 óta dolgozom népművelőként, 1985. január elsején pályázattal lettem a Törekvés Művelődési Központ igazgatója. Igazán lelkesen láttam munkához, az akkori szb-titkárral, Csáky Sándorral remekül kijöttünk. Ahogyan kívánták, ahogy én is helyesnek véltem, a központ vasutas-jellegét akartam hangsúlyozni. Egymás után rendeztük a sikeres szakmai jellegű kiállításokat; a Pécsi Sándornak, Soós Imrének az emlékét idéző kiállításunk pedig egyedülálló volt a maga nemében. - Tíz fő állású alkalmazottja van a központnak, néhány munkatársammal a kapcsolat soha nem volt egészen felhőtlen, de hogy ide jussunk, azt elképzelni se tudtam. Hadd próbáljam sorba szedni az eseményeket. Már amikor kezdtem, kevés volt támogatás, igyekeznünk kellett, hogy bevételt szerezzünk, másként nem működhetett volna a fotó- a bélyegszakkör, az 50 ezer kötetes könyvtárunk, az amatőr művészeti együttesek. Kétszer hozott százszáz ezer forintos SZOT céltámogatást félprofi tagokból álló Bartók Béla kamarazenekarunk, oktatási intézményeknek bérbeadott termeink tíz hónapra jelentenek másfél milliós bevételt. Üzleti vállalkozásokkal is kísérleteztünk, hogy a szükséges ötmillió összejöjjön. Ha gondokkal is, de rendben zajlott az élet. A bajok az idén év elején kezdődtek. Ármányos átszervezés A Vasutasok Szakszervezete a MÁV Északi Járműjavító üzem szb-titkárát, Németh Tibort bízta meg a Törekvés Művelődési Központ üzemeltetésével és irányításával kapcsolatos feladatok ellátásával. „Áldásos" működését megbízatása után egy héttel azzal kezdte, hogy értesített bennünket: átszervezi a Központot, amíg az megtörténik, leállítja a pénzügyi kifizetéseket, felülvizsgáltatja a korábban kötött bérleti szerződéseket, felfüggeszti a munkaköri leírásokat - amelyek mellesleg soha nem léteztek. Mindenki tudta, hogy ez ellenem irányul, az sem volt titok, hogy ennek az ügynek az értelmi szerzője a Törekvés Néptánceggyüttes vezetője, Manninger Miklós. - Közbevetőleg el kell mondanom, hogy ebben az együttesben egyetlen vasutas sem táncol, tagjai középiskolások, egyetemisták, hogy az együttes mindössze heti kilenc órára ad munkát a művészeti vezetőnek az évi 178 ezer forintos jövedelem fejében. Mellette fizetünk ehhez az együtteshez egy főállású kelléktárost, egy szerződéses balettmestert, egy zongorakísérőt, a Központ technikusa is munkaidejének jelentős részét fordítja az együttesre. Manninger úr még két hasonló együttes - a soroksári és solymári - vezetését látja el, aligha szerelemből; korábban is bármit megengedett magának, hiszen a jó helyen lévő rokon, Óvári elvtárs biztos védelmet jelentett. Furcsa apróságok? Az igazi hadjárat február végén kezdődött meg ellenem: pénzügyi vizsgálat indult, majd március 29-i dátummal kaptam ezt a levelet: „Székelyhídi Ferenc úrnak, Helyben. Közlöm Önnel, hogy amig a fegyelmi ügye nem tisztázódik és fegyelmi határozat nem születik, addig az Északi Járműjavító Üzem Kőbányai u. 30./201. sz. irodájában 7.45 órától 15.30-ig tartó munkaidőben tartózkodjon. Munkavégzésről külön intézkedünk. Németh Tibor SzB titkár". Magyarán kitiltottak a munkahelyemről, bedugtak egy rémes odúba, pedig a közben lezárult vizsgálat egyértelműen bizonyította, hogy egy két apróbb formai hibától eltekintve a pénzügyek teljesen rendben vannak. Erről persze nem hivatalosan, csak baráti alapon értesültem. Én, aki korábban sose voltam beteg, ettől rosszul lettem, az orvos ágyba parancsolt. Már váci lakásomra jött a következő levél április 11.-i keltezéssel és ezzel a szöveggel: „Értesítem, hogy munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettsége vétkes megszegésének alapos gyanúja miatt - amelyet azáltal követett el, hogy az irányítása alá tartozó Törekvés Művelődési Központ gazdálkodásában a társadalmi tulajdont hanyagul kezelte, a dolgozói észrevételekre, amelyben a vezetői jogot úgy gyakorolta, hogy az érdekvédelmi szervezet képviselőjének jogait nem engedte érvényesülni, valamint vezetőhöz méltatlan magatartást tanúsított az intézményben működő együttesek tagjaival szemben - 1991. március 28-án fegyelmi eljárást indítottam.” „Németh Tibor a fegyelmi jogkör gyakorlója" aláírással felszólított, hogy jelenjek meg a 18-ára időzített személyes meghallgatáson, vagy 20-áig juttassam el írásos „vallomásomat". Ekkor gondoltam végig, hogy a művészti vezető már harminc esztendeje van a helyén, én viszont már az ötödik igazgató vagyok. Hasonlóan furcsa „apróság", hogy az „érdekvédelmi szervezet képviselője" azaz a bizalmi. Szöllősi Ilona a múlt évben közel száz napot töltött betegállományban, egyszerre olyan egészséges lett, hogy március 8-án -tessék figyelni a dátumra, ellenem ugyanis 20 nappal később indították a fegyelmit! - el tudta fogadni a vezetői megbízást. Az érdem nem számít? - A 19.500 forintos bruttó keresetem, a szakértelmem, az, hogy feleségestül vasutas-dinasztiából származunk, úgy látszik, semmit se számít. A bérem csak azért érdekes, hogy összehasonlíthassa a művészeti vezető jövedelmével, amit a heti „keserves" kilenc órájával keres. Elegem van. Itt bizony nem változott semmi, a tulajdonos az állam, a kezelői jog a MÁV-é, felügyeli a szakszervezet - végül is gazdátlan a Törekvés Művelődési Központ, amelyre a szakszervezet soha egyetlen fillért sem költött! Annak lenne értelme, hogy regionális szervezésben működtessék a MÁV 22 hasonló intézményét, akkor tényleg a vasutasoké lehetne, felügyelhetné a szakszervezetek közreműködésével létrehozott kuturális tanács. - Soha nem választhattam meg a munkatársaimat - a népművelői, könyvtárosi állás politikai munkának minősült - de még így is nagyon szerettem feladatomat, az embereket. Sikerült velem megutáltatni a munkahelyemet, mégis sajnálom, hogy a múlt két hónapban semmilyen kulturális esemény nem volt a központban. Volt kollegáim minden energiáját leköti, hogy bizonyítékot keressenek ellenem. Hibátlanul működik a régi rendszer. Már csak a saját becsületem védelmében fordultam a vállalati, a kerületi munkaügyi dötőbizottságoktól, de válasz még sehonnan sem érkezett. A VDSZSZ, bár nem vagyok tagja, jogtanácsossal segít; ha kell, a Munkaügyi Bíróságig elmegyek. Remélem, nemcsak a magam igazát tudom megvédeni, de talán a MÁV-hoz, a régi szakszervezetekhez is eljut egyszer az igazság... Lejegyezte:iedenyi Éva Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy Székelyhídi Ferenc felmondott.