Szabad Vasutas, 1993 (3. évfolyam, 1-11. szám)

1993-01-01 / 1. szám

3.évfolyam 1.szám­ára:30 Ft ^­Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének lapja Üdvözöljük A LIGA DL Küldöttgyűlését! Válasz a délről jött elkeseredésre (2. oldal) INTERJÚ ŐRY CSABÁVAL (6-7. OLDAL) Az ITF NEWS decemberi számából (8.old) JOGTÜKÖR ’92 (11. OLDAL) Mire szerződtünk 1993-ban? Előző számunkban részletesen foglal­koztunk a szakszervezetek és a kormány között megkötött Megállapodással, mely 1993. évre d­öntő mértékben meghatározza a MÁV működési feltételeit és valamennyi munkavállalójának életkörülményét. Több ezren lesznek, akiknél a túlélés esélyét, a munkanélkülivé válás elkerülését. Ez a Megállapodás azonban egy "keret­­szerződés" ,a vasutasok számára a "Ho­gyan tovább?!" kérdése alapvetően a rész­letekben fogalmazódik meg: abban például, hogy mit fog tudni nyújtani a Kollektív Szer­ződés. A Kormányzattal kötött Megállapodás azt mondja ki, hogy az 1992. évi Kollektív Szer­ződés vívmányait meg kell őrizni. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy a munkavállalók életkörülményeit és munkafeltételeit javító módosításokra ne kerüljön sor a Kollektív Szerződésben, s ne kerüljenek nyilvánvaló hibák kijavításra -pl.: a bértarifában - me­lyek a munkáltató-munkavállaló viszonyá­ban gyakorta munkaügyi perek forrása is. A VDSZSZ tehát így értelmezi a kormányzat­tal kötött Megállapodást, mely egyúttal azo­nosságot jelent szakszervezetünk Orszá­gos Választmányának döntéseivel is. A MÁV 1993. évi Kollektív Szerződése 1992. december 18-án megkötésre került. Jogos törekvéseink további érvényesítésé­nek­ lehetősége ezzel azonban nem zárult le. A dolgozók jogos érdekeinek védelme szakszervezetünk számára állandó napi fel­adat. A bértarifa módosítására­ irányuló tár­gyalásokon szakszervezetünk természet­szerűleg más-más megítélési körbe vonja az abban meglévő nyilvánvaló konkrét hibá­kat, s az elvi módosítási javaslatokat. Szak­­szervezetünk továbbra is neuralgikus pont­nak tartja a Kollektív Szerződés 27. parag­rafusa szerinti osztott munkaidő kérdését, mely megítélésünk szerint rendkívül sok konfliktus eredője a felmerülő ellentmondá­sok miatt. A VDSZSZ alapvetően eltörölni szeretné az "osztott munkaidő” intézmé­nyét. Az osztott munkaidő alkalmazásával a munkavállalók anyagi érdekei mellett, a szolgáltatás színvonalának romlásával a vasút érdekei is sérülnek. A VDSZSZ meg­ítélése szerint alkalmazása ellentétes a ha­tályos Munka Törvénykönyvével is. Ennek a kérdésnek a bizonytalanságát tovább növe­li, hogy a munkáltató képtelen a KSZ 48.pa­­ragrafust egységesen alkalmazni a hálóza­ton, mely a műszakpótlék mértékét hatá­rozza meg! Területi igazgatóságonként kü­lönbözik a folytonos és többműszakos munkarend megnevezésének az értelme­zése, mely az osztott munkaidőben foglal­koztatott dolgozók részére további súlyos anyagi hátrányt eredményez. A KSZ 32. paragrafusának az eltörlését szintén kezdeményezni fogja a VDSZSZ. E pont a kényszerszabadság alatti díjazást a személyi alapbér 65 %-os díjazásával tar­talmazza, mely szabályozás nyilvánvaló módon ellentétes az MT. 150 paragrafusá­val. A 1­50. § ugyanis azt mondja ki, hogy" a munkavállalót, ha a munkáltató működési körében felmerült okból nem tud munkát végezni, az emiatt kiesett munkaidőre (állá­sidő) személyi alapbére illeti meg! A KSZ mellékletét képező Bértarifa-táb­lázattal szintén foglalkoznunk kell. A mun­káltatóval megállapodás van arra, hogy a bértarifa rendszert már 1992. június 30-ig felül kellett volna vizsgálni, az ellentmondá­sait, tévedéseit - mert mint kiderült került bele bőven - kijavítani és feloldani lett volna ildomos már több mint fél éve. A VDSZSZ e korábbi Megállapodásra is tekintettel még az 1993. április 01 -i bérfejlesztés előtt tár­gyalni kívánja a Bértarifatáblázat módosítá­sát, amit egyben erkölcsi kötelességének is tekint. A Bértarifához kapcsolódóan nem tu­dunk eltekinteni a szolgálati főnökségek ka­tegóriába sorolásának kérdéskörétől sem, mivel, a munkáltató a teljesítmények csök­kenése miatt visszaminősítéseket kíván fo­ganatosítani. Ezen elképzeléssel már csak azért sem azonosulhat szervezetünk, mivel ahol teljesítménycsökkentéssel már meg­valósul. A Bértarifa kijavítása kapcsán nyilvánva­ló módon sok-sok munkakör sorolható fel a legkülönfélébb indokokkal, s az is nyilván­való, hogy munkáltató és szakszervezetek, ki-ki saját szempontja alapján szeretné a ki­javítást. Ami azonban a megállapodást illeti, a VDSZSZ álláspontja a bértarifa kérdésé­ben sem más, mint a többiben: szakmai kér­désekben csak a szakmai érvek ütközteté­se révén érvényesülhet bármilyen szem­pont. így szerződött a VDSZSZ eddig is, s ilyen alapon fog megállapodásokat kötni a jövőben is.

Next