Szabad Vasutas, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000-01-01 / 1/1. szám
(Folytatás a 4. oldalon) cím A vasutasság megtörésének kísérlete a 9 órás sztrájk után is folytatódik A közelgő szent ünnep előtt feltétlen és ismételten szólni kell arról az utóbbi időben egyedülálló zsarnoki önkényről, amely abban nyilvánult meg, hogy a vasutasoknak megígért, átlagosan nettó 6-9 ezer forintnyi teljesítményjutalmat a MÁV Rt. vezetése, hihetetlenül etikátlan magatartást mutatva nem volt hajlandó kifizetni. Ezzel magára vállalta mindazon csalódást, keserűséget, amely a vasutas családok ezreit éri majd Szenteste, hogy a megalázóan méltatlanul alacsony, szűkös jövedelmek miatt az ajándékozás öröme lesz, ahol teljesen elmarad. Olybá tűnik, hogy a menedzsmentből kevesen olvasták - vagy ha igen, az rájuk vajmi kevés hatással volt - Dickens Karácsonyi ének című örökbecsű elbeszélését, amelyben a fösvény és érzéketlen főnök is önmaga addigi tetteivel szembefordult, mikor egy szellem jóvoltából megláthatta, hogy a szeretet ünnepén a szegénység milyen szívfacsaró hangulatot teremtett megfélemlített alkalmazottai otthonában. I 58 napos hónap?!Ö nmagukkal szemben azért kevésbé voltak ennyire szigorúak. Hiszen - mint ahogyan erről már korábban beszámoltunk - a kiváltságos, az „Átfogó vasúti reform”-ot csillogó szemmel és kipirult arccal, Székesfehérváron és Debrecenben - úgy ismeretlenül is lelkesen támogató - a sztrájk letörésében buzgón fáradozók részére volt mód és lehetőség akár több százezer forint karácsony előtti kifizetésére - álságosan - teljesített ügyeleti órák pénzbeli megváltására hivatkozva. Emlékeztetni kívánjuk tagtársainkat, hogy a Kollektív Szerződés 45.§-a az ügyelet a munkáltatói jogkörgyakorló részére csak kivételesen indokolt esetben rendelhető el (a sztrájk természetesen nem minősül kivételesen indokolt esetnek) annak leteltét követően azonos mértékű szabadidőt kell biztosítani. Nyilvánvaló, hogy ezen jogcímen történő kifizetés jogellenes, mivel egész egyszerűen ilyen mértékben ügyeleti szolgálatok nem merülhettek fel a MÁV Rt. hálózatán. Például ha 700.000 Ft bruttó kifizetést feltételezünk, úgy az érintettnek 800 munkahelyen és 400 lakáson, ügyeletben töltött órát kellett teljesíteni és ehhez csekély 218.000 Ft személyi alapbérrel kell rendelkeznie. Tekintettel arra, hogy az ügyeleti díjak kifizetését is havonta írja elő a KSz, így ebből az következik, hogy a sorolt paramétereknek megfelelő csomóponti főnök november hónapban 50 napot töltött ügyeletben. Ehhez még hozzá kell számolni a kötelezően teljesítendő munkaidőt, melyből az tűnik ki, hogy a MÁV Rt. háza táján csoda történt, mert az elmúlt hónap a megszokottól eltérően nem 30, hanem minimum 58 napból állt. A kifizetések tényét dr. Bajnai Gábor, a MÁV Rt. személyügyi vezérigazgató-helyettese az 1999. december 22-én, a reprezentatív szakszervezetekkel tartott egyeztetésen kénytelen-kelletlen beismerte. Mindenképpen el kell gondolkodni azon a körülményen, hogy mindazok, akik eléggé el nem ítélhető módon a vasutasok sorsának jobbítása érdekében a három reprezentatív szakszervezet által együttesen meghirdetett általános vasutassztrájkba saját, önös érdekeikre figyelemmel nem vettek részt, a munkáltató részéről - ha csak nem töltöttek be vezetői beosztást - nem lettek sem megdicsérve, sem anyagilag elismerve. Az árulást szeretik, az árulót kevésbé. Hiszen részükre a MÁV Rt. nem fizette ki azt a júdáspénzt, amit mások számára - ha nem is harminc ezüstben - de megfizetett. Ilyen szégyenletes eljárásra csak egy lehet a válasz, a jogos felháborodáson túl, a vasutasoknak meg kell mutatni, hogy ezt velük szemben következmények nélkül nem lehet elkövetni. Amennyiben a menedzsment előtt kizárólag a vasutasság megtörésének célja lebeg, úgy erre január hónapban méltóan kell, hogy válaszoljon az a vasutasság, amely a december 20-i sztrájkban 80%-os arányban vett részt. Szánalmas a munkáltató minden arra irányuló propagandája, amely e számnak a hitelességét vonja kétségbe és úgy a sajtó, mint a menedzsment felé folyamatosan arról szónokol, hogy a sztrájkban való munkavállalói részvétel mindösszesen csak 27%-os volt. Úgy gondoljuk, minden vasutas tudja, mi a valóság és ezáltal is igazolva látja az általunk már korábban oly sokszor hangoztatottakat, miszerint is a MÁV Rt. nem érdekelt egy, a menedzsment és a munkavállalók közötti ún. társadalmi szerződést tartalmazó Kollektív Szerződés megkötésében. Valamint egy olyan bérfejlesztés megvalósításában, amely a munkavállalók kívánalmait és érdekeit szem előtt tartva úgy valósul meg, hogy az minden vasutas számára reálkereset növekedést eredményezzen. A Reformot tűzzel-vassal! legutóbbi egyeztetésen a munkáltató kijelentette, landó hogy abban az esetben hata Kollektív Szerződés meghosszabbítására, ha mindazon pontokat módosítjuk, vagy töröljük, amelyek ezidáig gátjai voltak a munkáltató önkényes, a gazdálkodás eredményességének álcázott intézkedései megvalósításának, így pl. törölni kívánja a reprezentatív szakszervezetek véleményezési jogát, a csoportos létszámleépítés esetén meghatározott jogosítványainkat. A munkarendek egyoldalú megváltoztatását, amely nemcsak arra ad lehetőséget, hogy az érintett munkavállalóknak és családjuknak a megszokott életvitelét felborítsa, hanem arra is lehetősége nyílik, hogy tetszése szerint jelentős jövedelemvesztést is okozzon. Elég itt arra utalni, hogy amennyiben a folytonos munkarendet megszünteti, úgy a munkavállaló máris elesett az ún. műszakpótléktól. Az osztott munkaidő tekintetében sem kívánja a jelenleg jól működő szabályt fenntartani. Ott is vissza akar térni a korábban követett gyakorlathoz, mely abban nyilvánult meg, hogy a munkáltató kénye-kedve szerint az osztott munkaidőt egyoldalúan bevezethette. Ez a nem teljeskörű felsorolás is bizonyítja a munkáltató azon szándékát, hogy a véleményünk szerint általa sem ismert ún. átfogó vasútreformot tűzzel-vassal végre kívánja hajtani. Számolva azzal, hogy ez mintegy 10-15 ezer vasutas munkahely elvesztését kell, hogy jelentse. Ezért sem tárgyal érdemben a több, mint két éve ható és jól működő foglalkoztatási politikáról szóló megállapodás további meghosszabbításáról. MÁV-vezetők adták, újságírók kapták, a törvény pedig bünteti! Sajnos azt tapasztaljuk, hogy az írott és elektronikus sajtó képviselőinek egy része magáévá teszi a tulajdonos és a menedzsment e kérdéskörökben hangoztatott véleményét és oly módon tájékoztatják olvasóikat, hallgatóikat, nézőiket, hogy a másik oldalnak vajmi kevés lehetőséget nyújtanak érveik és válaszaik megjelenítésére. Csak remélni tudjuk, hogy ennek a magatartásnak nem mozgatórugója az a már elmúlt évben is részünkről szóvá tett, álláspontunk szerint etikátlan és jogsértő magatartás, amely abban nyilvánul meg, hogy a MÁV Rt-nél tartott ún. sajtófogadáson jelenlévő újságírók részére a MÁV Rt. az • • D ecember 20-át követően továbbra is a vasutasokat gyötrf, és I l a vasutat romboló gondolkodásmód szövi át úgy a tulajdonos,mint a menedzsment lelkületét akkor, amikor nem okulva a közelmúlt „eseményéből" önmagát is becsapva, a vasutasok megtörését tűzte ki célul. Az egyeztető tárgyalásokon elhangzott minden józan érvelésünk és nyilatkozatunk a kompromisszumos megoldásokra hajló törekvésekre a munkáltató részéről mindezidáig süket fülekre talált. A „világtörténelemben" példátlanul buta tárgyalási taktikát alkalmazva mást sem tesznek, minthogy unos-untalan a november 0-én átadott, a reprezentatív szakszervezetek tagságának számára elfogadhatatlan ajánlatukat kínálgatják elfogadásra. Sajnos, ebben úgy tűnik partner a KHVM vezetője, aki a vele való találkozáskor közvetve, de elismerte, hogy megfelelő anyagi források biztosítása híján - nem talál magának egy valamirevaló államtitkárt sem, nem hajlandó a szakszervezetek józan, korrekt, objektív érvrendszerét befogadni. Ezáltal egy új tárgyalási taktikára kényszeríteni a vasút menedzsmentjét, amely legalább arra alkalmas lenne, hogy a tárgyalások légköre tovább nem romlana. A