Szabad Vasutas, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)

2000-01-01 / 1/1. szám

(Folytatás a 4. oldalon) cím A vasutasság megtörésének kísérlete a 9 órás sztrájk után is folytatódik A közelgő szent ünnep előtt feltétlen és ismételten szólni kell arról az utóbbi időben egyedül­álló zsarnoki önkényről, amely abban nyilvánult meg, hogy a vasutasoknak megígért, átlago­san nettó 6-9 ezer forintnyi tel­jesítményjutalmat a MÁV Rt. ve­zetése, hihetetlenül etikátlan ma­gatartást mutatva nem volt haj­landó kifizetni. Ezzel magára vállalta mindazon csalódást, ke­serűséget, amely a vasutas csalá­dok ezreit éri majd Szenteste, hogy a megalázóan méltatlanul alacsony, szűkös jövedelmek mi­att az ajándékozás öröme lesz, ahol teljesen elmarad. Olybá tű­nik, hogy a menedzsmentből ke­vesen olvasták - vagy ha igen, az rájuk vajmi kevés hatással volt - Dickens Karácsonyi ének című örökbecsű elbeszélését, amelyben a fösvény és érzéketlen főnök is önmaga addigi tetteivel szembefordult, mikor egy szel­lem jóvoltából megláthatta, hogy a szeretet ünnepén a szegénység milyen szívfacsaró hangulatot te­remtett megfélemlített alkalma­zottai otthonában. I 58 napos hónap?!Ö­ nmagukkal szemben azért kevésbé voltak ennyire szi­gorúak. Hiszen - mint aho­gyan erről már korábban beszá­moltunk - a kiváltságos, az „Át­fogó vasúti reform”-ot csillogó szemmel és kipirult arccal, Szé­kesfehérváron és Debrecenben - úgy ismeretlenül is lelkesen tá­mogató - a sztrájk letörésében buzgón fáradozók részére volt mód és lehetőség akár több száz­ezer forint karácsony előtti kifi­zetésére - álságosan - teljesített ügyeleti órák pénzbeli megváltá­sára hivatkozva. Emlékeztetni kí­vánjuk tagtársainkat, hogy a Kol­lektív Szerződés 45.§-a az ügye­let a munkáltatói jogkörgyakorló részére csak kivételesen indokolt esetben rendelhető el (a sztrájk természetesen nem minősül kivé­telesen indokolt esetnek) annak leteltét követően azonos mértékű szabadidőt kell biztosítani. Nyil­vánvaló, hogy ezen jogcímen tör­ténő kifizetés jogellenes, mivel egész egyszerűen ilyen mérték­ben ügyeleti szolgálatok nem merülhettek fel a MÁV Rt. háló­zatán. Például ha 700.000 Ft bruttó kifizetést feltételezünk, úgy az érintettnek 800 munkahe­lyen és 400 lakáson, ügyeletben töltött órát kellett teljesíteni és ehhez csekély 218.000 Ft szemé­lyi alapbérrel kell rendelkeznie. Tekintettel arra, hogy az ügyeleti díjak kifizetését is havonta írja elő a KSz, így ebből az követke­zik, hogy a sorolt paraméterek­nek megfelelő csomóponti főnök november hónapban 50 napot töltött ügyeletben. Ehhez még hozzá kell számolni a kötelezően teljesítendő munkaidőt, melyből az tűnik ki, hogy a MÁV Rt. há­za táján csoda történt, mert az elmúlt hónap a megszokottól el­térően nem 30, hanem mini­mum 58 napból állt. A kifizeté­sek tényét dr. Bajnai Gábor, a MÁV Rt. személyügyi vezér­igazgató-helyettese az 1999. de­cember 22-én, a reprezentatív szakszervezetekkel tartott egyez­tetésen kénytelen-kelletlen beis­merte. Mindenképpen el kell gondol­kodni azon a körülményen, hogy mindazok, akik eléggé el nem ítélhető módon a vasutasok sor­sának jobbítása érdekében a há­rom reprezentatív szakszervezet által együttesen meghirdetett ál­talános vasutassztrájkba saját, önös érdekeikre figyelemmel nem vettek részt, a munkáltató részéről - ha csak nem töltöttek be vezetői beosztást - nem lettek sem megdicsérve, sem anyagilag elismerve. Az árulást szeretik, az árulót kevésbé. Hiszen részükre a MÁV Rt. nem fizette ki azt a júdáspénzt, amit mások számára - ha nem is harminc ezüstben - de megfizetett. Ilyen szégyenle­tes eljárásra csak egy lehet a vá­lasz, a jogos felháborodáson túl, a vasutasoknak meg kell mutatni, hogy ezt velük szemben követ­kezmények nélkül nem lehet el­követni. Amennyiben a me­nedzsment előtt kizárólag a vas­utasság megtörésének célja le­beg, úgy erre január hónapban méltóan kell, hogy válaszoljon az a vasutasság, amely a de­cember 20-i sztrájkban 80%-os arányban vett részt. Szánalmas a munkáltató min­den arra irányuló propagandája, amely e számnak a hitelességét vonja kétségbe és úgy a sajtó, mint a menedzsment felé folya­matosan arról szónokol, hogy a sztrájkban való munkavállalói részvétel mindösszesen csak 27%-os volt. Úgy gondoljuk, minden vasutas tudja, mi a való­ság és ezáltal is igazolva látja az általunk már korábban oly sok­szor hangoztatottakat, miszerint is a MÁV Rt. nem érdekelt egy, a menedzsment és a munkaválla­lók közötti ún. társadalmi szerző­dést tartalmazó Kollektív Szerző­dés megkötésében. Valamint egy olyan bérfejlesztés megvalósítá­sában, amely a munkavállalók kívánalmait és érdekeit szem előtt tartva úgy valósul meg, hogy az minden vasutas számára reálkereset növekedést eredmé­nyezzen. A Reformot tűzzel-vassal! legutóbbi egyeztetésen a munkáltató kijelentette, landó hogy abban az esetben hat­a Kollektív Szerződés meghosszabbítására, ha mind­azon pontokat módosítjuk, vagy töröljük, amelyek ezidáig gátjai voltak a munkáltató önkényes, a gazdálkodás eredményességének álcázott­ intézkedései megvaló­sításának, így pl. törölni kívánja a reprezentatív szakszervezetek véleményezési jogát, a csoportos létszámleépítés esetén meghatá­rozott jogosítványainkat. A mun­karendek egyoldalú megváltozta­tását, amely nemcsak arra ad le­hetőséget, hogy az érintett mun­kavállalóknak és családjuknak a megszokott életvitelét felborítsa, hanem arra is lehetősége nyílik, hogy tetszése szerint jelentős jö­vedelemvesztést is okozzon. Elég itt arra utalni, hogy amennyiben a folytonos munkarendet meg­szünteti, úgy a munkavállaló máris elesett az ún. műszakpót­léktól. Az osztott munkaidő te­kintetében sem kívánja a jelenleg jól működő szabályt fenntartani. Ott is vissza akar térni a koráb­ban követett gyakorlathoz, mely abban nyilvánult meg, hogy a munkáltató kénye-kedve szerint az osztott munkaidőt egyoldalú­an bevezethette. Ez a nem teljeskörű felsorolás is bizonyítja a munkáltató azon szándékát, hogy a véleményünk szerint általa sem ismert ún. át­fogó vasútreform­ot tűzzel-vassal végre kívánja hajtani. Számolva azzal, hogy ez mintegy 10-15 ezer vasutas munkahely elveszté­sét kell, hogy jelentse. Ezért sem tárgyal érdemben a több, mint két éve ható és jól működő fog­lalkoztatási politikáról szóló megállapodás további meghos­­­szabbításáról. MÁV-vezetők adták, újságírók kapták, a törvény pedig bünteti! S­ajnos azt tapasztaljuk, hogy az írott és elektronikus sajtó képviselőinek egy része ma­gáévá teszi a tulajdonos és a me­nedzsment e kérdéskörökben hangoztatott véleményét és oly módon tájékoztatják olvasóikat, hallgatóikat, nézőiket, hogy a másik oldalnak vajmi kevés le­hetőséget nyújtanak érveik és válaszaik megjelenítésére. Csak remélni tudjuk, hogy ennek a magatartásnak nem mozgatóru­gója az a már elmúlt évben is ré­szünkről szóvá tett, álláspontunk szerint etikátlan és jogsértő ma­gatartás, amely abban nyilvánul meg, hogy a MÁV Rt-nél tartott ún. sajtófogadáson jelenlévő új­ságírók részére a MÁV Rt. az • • D­ ecember 20-át követően továbbra is a vasutasokat gyötrf, és I l a vasutat romboló gondolkodásmód szövi át úgy a tulajdonos,­­­­mint a menedzsment lelkü­letét akkor, amikor nem okulva a közelmúlt „eseményéből" önmagát is becsapva, a vasutasok meg­­törését t­ű­zte ki célul. Az egyeztető tárgyalásokon elhangzott minden józan érvelésünk és nyilatkozatunk a kompromisszumos megoldá­sokra hajló törekvésekre a munkáltató részéről mindezidáig süket fülekre talált. A „világtörténelemben" példátlanul buta tárgyalási taktikát alkalmazva mást sem tesznek, minthogy unos-untalan a november 0-én átadott, a reprezentatív szakszervezetek tagságának számára elfogadhatatlan ajánlatukat kínálgatják elfogadásra. Saj­nos, ebben úgy tűnik partner a KHVM vezetője, aki a vele való találkozáskor közvetve, de elismerte, hogy­­ megfelelő anyagi for­rások biztosítása híján - nem talál magának egy valamirevaló ál­lamtitkárt sem, nem hajlandó a szakszervezetek józan, korrekt, ob­jektív érvrendszerét befogadni. Ezáltal egy új tárgyalási taktikára kényszeríteni a vasút menedzsmentjét, amely legalább arra alkal­mas lenne, hogy a tárgyalások légköre tovább nem romlana. A

Next