Állami gimnázium, Szabadka, 1855
Olvasmányok megválasztásáról. Kiként a testet anyagi táplálék tartja fel s növeli, úgy a léleknek is meg van saját miségével öszhangzó szellemi tápszere, mely nélkül mind egyik, mind másik sorvad, teng, és ha létének jele van, az a helyett, hogy bárminemü haszonra válnék, csak teherül s nyűgül szolgál birtokosának. — Az elsőét vizsgálni szakomon kívül fekszik; de annál inkább vág körömbe figyelmes szemmel kisérni a lélek tápszereit, melyek közt hogy a könyvek olvasmánya egyik lényeges rész, úgy hiszem, senki józanul kétségbe nem vonandja. Igenis a XV. század közepén az emberiség egyik legnagyobb kincséül felfedezett sajtó útján elterjedhetett könyvek olvasása az előre törekvő emberi szellem egyik legáldásosabb, s legnélkülözhetlenebb eszközévé vált úgy annyira, hogy e nélkül minden előre haladhatás legalább is szőkébb körbe szoríttatnék. A könyvek olvasása tehát lelkünk szellemi tápláléka, az képzi az ismerő tehetséget, szilárdítja az akaratot; mert olvassunk bármit, annak hatással kelletik lenni lelkünk s szívünkre; a hatás pedig világosító vagy zavaros, nemes vagy nemtelen, szelíd vagy vad leend, mindenesetre olyan, minek az olvasmányban foglalt eszmék; a rósz mag jó gyümölcsöt nem hozhat, és ha így, nem kelln e mindenkinek, főleg a serdülő Növendéknek a könyvek választásában óvatossággal eljárni, nehogy a rósz irányú, gonosz elvű s csábító dolgozatokból nem akarva is élet ölömérget, kellemesen izlő, vagy nemes élvezetet kínáló tartalmakból erkölcsrontó, ártalmas, és egész nemzedékekre kiható, testet lelket letaroló, szemérmet feldúló mételyt szívjon be: ezt, ha önmagunk iránt igazságosak akarunk lenni, be kell vallanunk, figyelemre véve az egészséget, hogy még a mindennapi ételek megválasztásában is óvatosság kívántatik, ne talán, hogy a mi ízlésünknek főleg tetszik különös étvágygyal ragadva megessék, amint már mégis történt, hogy a csábító falat előre nem gyanítható súlyos betegséget okozzon; ha ez így van, mennyivel nagyobb óvatosságot igényel a könyvek megválasztása, különösen a gyengéden fejledező Növendékeknél, kik fájdalom ! tanulni akarva méz helyett mérget színak viasz lágy kebelükbe sorai s betűi közül, s aztán: ki magának rész, másnak is ártalmas az, u. m. Seneca. Édes hinnem, miként a sajtószabadság korában sem minden könyv volt ferde irányú, de keserűen tapasztalhatni mégis, hogy a tiszta erény szende ruhájába öltöztetve találjuk az oktalan állatokhoz hasonló nyers indulatokat, mit csak akkor vesz észre az áldozatúl esett, midőn azok már keblét mardossák, és emésztik. Az író, többször csak lángelméjének életei és szóvirágok által vonza az olvasót eszméinek megkedveltetésére, és ez, mint a hal csábító édes falat helyett halálát okozó elrejtett horgot nyelt el. Olvasnunk kell, mert ha nem olvas 1 .