Szabadság, 1946. július-szeptember (2. évfolyam, 145-220. szám)
1946-09-07 / 201. szám
SZOMBAT 1946 szeptember 7. II. évfolyam, 201. sz. DEMOKRATIKUS NAPILAP Éva 40 fillér De Gaulle titkos rendőrségének milliárdos panamája Vasárnaptól 25 dekás kenyérfejadag, egész télen burgonyajegyre Paks döntött Erdélyről Elutasították a magyar területi igényeket ... II i‘k.*i it IP mi Hl iHli'flllll 'lihMtf ililiaiMni ii i||iilill"|illniillliiil|iiliili'i'i iW W "'l'Mi'I mimMliiMHlinH . ■ \ Molotov váratlanul visszaérkezett a békeértekezletre bizottság mai ülésén a román-magyar határ kérdésében hoztak, fájdalmasan érinti a magyar közvéleményt. A magyar kormány mindent megkísérelt, hogy a nagyhatalmakat álláspontjának megnyerje és a külügyminiszterek tanácsának május 7-i határozatát megváltoztassa. Részben ezzel függtek össze a kormány külföldi látogatásai is. Magát a béketárgyalásokat illetően, nem tápláltunk különleges illúziókat, mert mint ismeretes Szavazás a trianoni határvonal fenntartása mellett A román területi és politikai bizottság csütörtökön délután jóváhagyta a négy nagyhatalom külügyminisztereinek egyhangú döntését: Erdély teljes egészében Romániáé marad. Ebben a pillanatban fölösleges és meddő lenne vitába szállni a párisi konferencia döntésével. Annyi bizonyos, hogy ezt a döntést a huszonötéves reakciós ellenforradalom eredményeként kell elviselnünk,amely a maga revizionista politikájával végül is a náci rablók oldalára állította Magyarországot. Bármennyire fáj is minden magyarnak, hogy a párisi konferencia ebben a kérdésben nem méltányolta azt, hogy a magyar demokrácia szakított már ezzel a múlttal, nem szabad elfelejtenünk, hogy a párisi döntés nem zárt el előlünk minden utat és a dunai államok barátságának és békéjének őszinte szolgálataival a határainkon kívül rekedt magyarok kulturális és gazdasági egyenjogúságának biztosításával még sok mindent rendbehozhatunk. Ehhez azonban arra van szükség, hogy az adott reálpolitikai helyzetben szembeszálljunk minden újfajta revizionizmussal, sovinizmussal, amely, mint a párisi tanácskozások során világosan kiderült, minden esetben halálos veszélyt jelent az egész magyarságra, — a nagyhatalmak kötelezték magukat arra, hogy ragaszkodni fognak az általuk megállapított eredeti szöveghez. Mégis számítottunk arra, hogy a nagyhatalmak elvi nyilatkozatai és az igazságos békére való törekvés bizonyos méltányos rendezést fog eredményezni ebben a kérdésben. Sajnos, már a tárgyalások első napjaiban meg kellett állapítanunk, hogy ezek a magasabbrendű szempontok háttérbe szorultak, vagy elsikkadtak. A 21.000 négyzetkilométer visszacsatolására vonatkozó magyar javaslatot nemcsak a külügyminiszterek tanácsa utasította vissza, de azt a biztonsági tárgyalások alkalmával sem tette senki magáévá, ami a párisi konferencia ügyrendje szerint azt jelentette, hogy a magyar javaslatról sem vitatkozni, sem szavazni többé nem lehetett. Ezek után, amikor a szóbeli meghallgatás a bizottság határozata alapján lehetővé vált, kényszerítőnek látszott egy etnikai határkiigazítás gondolatát felvetni, megfelelő kisebbségvédelmi rendezéssel kapcsolatban. A csütörtöki döntés azt mutatja, hogy még ennek a szerény javaslatnak is útját állották a külügyminiszterek tanácsának döntései. Az ausztráliai delegátus felszólalása csak azzal az eredménnyel járt, hogy észrevételét jegyzőkönyvbe foglalták, így hát maga a konferencia ebben a kérdésben kimondotta az utolsó szót. A román politikai és területi bizottság ülését délután negyed hatkor nyitotta meg Barankovszki ukrajnai elnök. Az első felszólaló Keith ausztráliai megbízott volt, aki feltette a kérdést, milyen szempontok vezetik a négy nagyhatalmat, amikor a mai határvonal mellett állapodnak meg. A maga részéről szükségesnek tartaná, hogy a kérdést újra, bővebben megvitassák. Ezután Harrimann, az USA delegátusa beszélt. Hangsúlyozta, hogy Byrnes külügyminiszter a négy nagyhatalom delegátusának 19 15 szeptemberi értekezletén megemlítette ugyan, hogy megfelelőbb határvonalat kellene vonni, mivel azonban a kérdés így sem döntő jellegű, szükségesnek tartja, hogy a négy nagyhatalom egyhangúan határozzon a kérdésben. Bejelenti tehát, hogy a szóbanforgó 2. paragrafus, azaz a bécsi döntés előtti, trianoni határvonalat meg fogják szavazni. Bogomolov szovjetorosz kiküldött rövid felszólalásában a nagyhatalmak külügyminisztereinek döntése alapján hozott határvonal mellett szólalt fel, majd az angol Gladwyn Je!!!) kifejtette, hogy a magyar követelés alapossága már a Négy Nagy tárgyalásain sem hatott meggyőzően. Anglia tehát az 1938-as határ mellett szavaz. Ha a határsáv egyes részein magyar többségű lakosság is él, a területet a gazdasági egység követelményei feltétlenül Romániához utalják, különben is teljességgel lehetetlen Erdély területén olyan néprajzi határvonalat húzni, amely mindkét felet kielégítené. Ezután következett Catroux tábornok felszólalása, aki leszögezte, hogy Franciaország már morális okokból is a trianoni határvonal mellett foglal állást, hiszen az a hitleri Németország által végrehajtott bűnös bécsi döntés megsemmisítését jelenti. Catroux tábornok Tatarescut idézte és megállapította, hogy a szóbanforgó határzóna a román gazdasági egység egy része Ezután egyes részletkérdésekről vita következett, amelyben azonban semmiféle lényeges módosításra vonatkozó indítvány nem szerepelt. A kérdést ezután szavazásra bocsátották. A bizottság valamennyi tagja a trianoni határvonal fenntartása mellett szavazott. Két állam tartózkodott a szavazástól: Dél-Afrika és Ausztrália. A román területi és politikai bizottság csütörtöki döntésével kapcsolatban, amely a magyar-román határkérdést eldöntötte, a magyar békedelegáció részéről a következő nyilatkozatot adták ki: Az a döntés, amelyet a román A „zsákmányért ólálkodó sakált” vádolta az olasz küldöttséget, hogy „politikai rablás érdekében meghamisítja a tényeket és a történelmi örökséget“. A szovjet külügyminiszter-helyettes „lopásnak“ minősítette, hogy Olaszország az első világháború után elcsatolta az Adria partján lévő területeket. Beszélt ,,a zsákmányért sivatagban ólálkodó sakál politikájáról“, az olasz hadseregről szólva pedig kijelentette, hogy az „sokkal ügyesebb a futásban, mint a csatában“ és az „olasz katonák úgy hasonlítanak régi római őseikre, mint a szamarak az oroszlánra“. Visinszkij nem kímélte az olasz diplomácia kétszínűségét és állandó pálfordulásait sem, amely szerinte az olasz külpolitikának sarkalatos tétele. Hangoztatta, hogy a Szovjetunió lemondott a teljesen méltányos jugoszláv követelések feltétlen támogatásáról és elfogadta a trieszti szabadi terület elvét. Feltétlen kívánsága azonban, hogy a szabad területet a lehető legkisebbre csökkentsék és minél nyugatabbra vonják meg a jugoszláv határt. Párisban nagy meglepetést keltett, hogy Molotov szovjet külügyminiszter váratlanul visszaérkezett a francia fővárosba, ahova csak a hét végére várták. Csak a szovjet külügyminiszter visszaérkezése után került nyilvánosságra, hogy az utóbbi két napot Berlinben töltötte, ahol a németországi szovjetzóna vezetőivel folytatott tárgyalásokat. Byrnes külügyminiszter az orly-i repülőtérről Berlinbe utazott, onnan Stuttgartba megy, ahol nagyjelentőségű beszédet mond ig. e. A párisi értekezlet tovább tárgyalta Trieszt sorsának kérdését. A csütörtöki ülést Visinszkij beszéde foglalta le, egyórás felszólalásában hevesen visszautasította azokat a „történelmi“ érveket, amelyeket Gasperri adott elő a teljes ülésen — illetve Bonomi a Bizottsági ülésen — ,,Trieszt olaszosítása érdekében“. Visinszkij azzal Magyar Szabadság érdemrenddel tüntették ki Vorosiliv, Konyev, Tolbuhhin és Malinovszki marsallt A köztársasági elnök a honvédelmi miniszternek a miniszterelnök útján tett előterjesztésére a magyar szabadság kivívásában és a magyar demokrácia megerősítésében szerzett kimagasló érdemei elismeréséül a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát adományozta a felszabadító Vörös Hadsereg következő hős tisztjeinek és diplomatáinak: Vorosilov, a Szovjetunió marsallja, Konyev, a Szovjetunió marsallja, Tolbuhhin, a Szovjetunió marsallja, Malinovszki, a Szovjetúnió marsallja, Kuroszov vezérezredes, Szviridov altábornagy, Biletin altábornagy, Krajnyukon altábornagy, Galadzsijev altábornagy, Petrovics altábornagy, Trajnin ellentengernagy, Levuskin vezérőrnagy, Cserbakov vezérőrnagy, Zamerczer vezérőrnagy, Kondratov vezérőrnagy, Beljanov vezérőrnagy, Puskin, a Szovjetúnió magyarországi rendkívüli követe, Oszokin követségi tanácsos, Baulin követségi tanácsos, Grigorjev követségi titkár és a Vörös Hadsereg számos más kitűnő tisztjének. Budapestre hozták a miskolci lincselés tetteseit és felbujtóit Rövidesen Népbíróság elé kerülnek A Miskolcon július 30-án és aug. 1-én lefolyt események ügyében a budapesti főkapitányság politikai osztálya a vizsgálatot befejezte. Az áldozatok: Jungreisz Ernő malomtisztviselő és Fogarasi Artúr rendőrnyomozó főhadnagy. Súlyos sérüléseket szenvedett Rejtő Sándor malomtulajdonos. A halálos végű lincselés szereplőit: Károlyi Istvánt, Kiss Károlyt, Maginger Lászlót, Varga Lajost, Boros Miklóst, Lakatos Henriket, Kántyó Margitot, Orbán Zoltánt, Bodgal Gyulát, Bodgal Zoltánt, ifj. Károlyi Jenőt, Oláh Andrást a rendőrség őrizetbe vette és átadta a budapesti népügyészségnek. Az augusztus elsejei eseményekkel kapcsolatban ezenkívül őrizetbe vette a rendőrség és átadta az ügyészségnek, mint közvetlen izgatókat. Horváth Zoltánt, Szőke Andrást, dr. Hortobágyi Jenőt, Tranzik Zoltánt, Madaras Istvánt és Dudás Alfrédot. Összeül a magyar bizottság Lapzártakor érkezett hír szerint pénteken délután fél négy órakor összeül a magyar területi és politikai bizottság. Lehetséges, hogy már a csehszlovákmagyar határkérdés és a lakosságcsere is tárgyalásra kerül.