Szabadság, 1907. október-december (3. évfolyam, 226-299. szám)

1907-11-03 / 252. szám

Marosvásárhely, 1907 vasárnap november 3. SZABADSÁG A munkás sorsa. Megjelent ma szerkesz­tőségünkben Farkas Sándor munkás s előadta, hogy ő a megyesfalvi Stretz gyár munkása volt, akit a gyárban ért baleset. Hét hónapig tartó betegsége alatt a betegsegélyző pénztár húsz hétig segélyezte, azután sem a betegsegélyző, sem a gyártulajdonos nem juttattak egy fillért sem a munka nyomorékjának, sőt mikor a gyárban munkát kért, kiutasították. Nem hisszük, hogy Stretznek tudomása volna munka­vezetői ilyen eljárásáról, de azon igazán nem csodálkozunk, ha ez a bánásmód a nemzet­közi szocializmus karjaiba kergeti munkásainkat. Szerelemből a halálba. Láposi Mari cselédleány amiatti bánatában, hogy kedvese elhagyta, marósúgot ivott szerda este. Amire végzetes tettét környezete észrevette, súlyos sérüléseket szenvedett a szerelmében csalódott leány, akit életveszélyes állapotban szállítottak be a helyi állami kórházba. Életbenmaradásá­­hoz azonban van remény. Garázdálkodó katonák. Patkós Ferenc 62. gyalogezredbeli szakaszvezető néhány katona pajtásával nagy mulatozást rendezett a Fekete Sas vendéglőben, ahol széles jó kedvükben mindent össze akartak zúzni. A vendéglős sze­mélyében is fenyegetve lévén, rendőri segítséget hívott a garázdálkodók megfékezésére s a rend­őrök egy huszár segítségével lefegyverezték a vitéz urakat, akiknek duhajkodásáról jelentést tettek az ezredparancsnoksághoz. A rheuma gyógyítása. Vasárnap dél­után érdekes előadásban lesz része a marosvá­sárhelyi közönségnek s különösen a közönség azon részének, kik rheuma, csuz vagy kösz­­vényben szenvednek. Az orvosi körökben is nagy feltűnést keltett e találmány, mely nem­csak nálunk, de külföldön is szabadalmaztatása után, tapasztalva annak kitűnő hatását, széles körben elterjedt. A felolvasást Rytkó Győző tartja, ki az egészségi cipőket és azt a gőzfej­lesztő készülékét feltalálta, amely által már a betegek egész serege nyerte vissza egészségét és intézett a feltalálóhoz hálatelt köszönő leve­let. A készülék, melyen hőmérő jelzi a gőz hő­fokát, s melyen a hőfok szabályozható, a be­teg testrészekre alkalmazza közvetlenül a gőzt, esetleg gyógynövény-forrázat gőzét s csak he­lyileg hat, igy sem fejfájást, sem rosszullétet nem okoz. Erről a készülékről fog a feltaláló szakszerű előadást tartani holnap délután 3 órakor, hétfőn és kedden este 8 órakor, a Köz­ponti­ szálló éttermében. Az előadásra a belépő­díj 60 fillér. Rytkó nagy közönségre számíthat, mert sajnos, nagyon sok a reumában, csúrban, köszvényben szenvedő, aki gyógyulása érdeké­ben mindent elkövet, különösen, ha arról van szó, hogy biztos gyógyulását annak a készü­léknek segélyével, melyet a feltaláló magya­rázni fog, elérheti s az a készülék aránylag nagyon olcsón beszerezhető. Aki az előadáson j­elen lesz és esetleg megrendelést eszközöl Rytkónál, annak a belépő díja a megrendelésbe beszámíttatik. Rytkó városunkból előadásainak befejezése után Szászrégenbe utazik. A szerencse otthona. A sokat áhítozott, mindenki által ostromolt szerencse ezernyi sze­szélye kiszámíthatatlan. Hiába üldözzük, ha nem akar közeledni felénk, míg sokszor ön­­­­magától szinte következetesen kegyeibe fogad bennünket. Talán legjobb bizonyság erre az osztálysorsjáték. Ha például a Gaedicke A­ budapesti bankház eredményeit nézzük úgy a ‘most lefolyt sorsjátékban, mint a múltban is, tapasztalhatjuk, hogy ez a bankház valósággal állandó otthona a szervesének. Úgyszólván minden napra esik egy főnyeremény a Gae­dicke bankházban, melynek ügyfelei a múlt osztálysorsjátékban többek között a 400.000, 70.000, 60.000, háromszor a 30.000 és 20.000, a mostaniban pedig a 90.000, 50.000, 25.000 és négyszer a 15.000 koronás főnyereménye­ket nyerték. Ez a körülmény meg a Gaedicke bankház mindenkor pontos és gyors ügykeze­lése magyarázzák azt a hatalmas forgalmat, melynek e közmondásos szerencséjű bankház örvend. Katona zene. Ma vasárnap folyó hó 3-án a Transylvánia kávéházban a 64-ik gyalogezred zenekara hangverse­nyez számos látogatást kér Schweitzer Adolf, szállodás. Intelligens tanító ki helybeli nyilvános iskolában tanít, úri házaknál szerény díjazásért tanít. Cím: Berger Ignác, Arany János-u. 26-Keresek egy csinosan bútorozott szo­bát konyha használattal a Szécsenyi-tér közelé­ben. Leveleket „Sürgős“ jelige alatt a Szabad­ság szerkesztőségébe kérek. Nemcsak az úri házak, szegény házak hanem az egész országban mindenütt egyedül az Alföldi fehérkeresztes sósborszeszt veszik. Az Alföldi fehérkeresztes sósborszeszt az e célra lepárolt középpárlat-szeszből gyárt­ják és így ment minden idegen alkatrésztől. Hatása mesészen páratlan. Utazás a sexualitás körül! Mas Harden legutóbbi szereplését olvasva megbotránkoztunk. Én legalább meg. Mert nem újságíró az, aki a szenzáció beteges hajhászása közben ennyire elvakul. De elhagyom Hardent, a berlini igazságszolgáltatók ítéltek fölötte —­­én a mi büntetőtörvénykönyvünk egy paragrafusa és a társadalmunk némely irányú viselkedése fölött akarok ítélkezni. Az alábbiakért méltatlanul fog érni a hipermodernség vádja — mint ahogy élni fog — meg vagyok győződve, hogy felfogásomat a komoly gondolkozó fejek legtöbbje osztani fogja. Az idő eltelik és a nagy alkotásokból régiségek lesznek — nem használja senki — legfeljebb az, aki tanulni akar a múltak emlé­kéből ; nem mondom ezzel azt, hogyha régi az alkotás, hát meghaladott is, hanem igenis állí­tom, hogy ami meghaladott, az minden kegyelet dacára múzeumba való. A btkv. 241. §. így szól: „Férfiak közt véghezvitt fajtalanság, úgyszintén embernek állattal elkövetett fajtalansága, a természet elleni fajtalanság vétségét képezi és egy évig terjed­hető fogházzal büntetendő.“ Nos hát a magyar judikatúra szégyelh­etné magát ezért a §-ért ! Szégyelhetné magát már csak azért is, hogy megtűri ezt a szakaszt törvénykönyvében, de sokkal inkább azért, hogy alkalmazza, mert alkalmazza. Először is lévén a megtorlás elmélete a nevetségességig naiv — s még ezen az alapon állva sem logikus ez a cikk. Ha pedig erről a divatját múlta alapról leszállunk s az észszerű­­ség és egyedüli helyég kriniinál antropológai alapra helyezkedünk akkor meg épen ... Másodszor pedig ezzel a §-ával törvény­­könyvünknek meghazudtolják a természettudomá­nyok , orvostudomány és a fejlődés elméletek összes jelenlegi nagy alkotását. S bár gúnyoljuk azokat, akik a logika, a tapasztalat, a természettudomány alapján azok­nak láncolatán végig menve — a végén — el­rejtve fekvő okok megszüntetésével akarják a bűnt megelőzni — s igy gyógyítani meg a tár­sadalmat betegségeitől — s bár „bosszantó teoretikusnak“ nevezzük is őket és lemosolyog­juk, mégis igazat kell adjunk a tudományok ter­mészetes irányú művelőinek. A „Tafeb­unde“ lovagjairól még a laikus is úgy nyilatkozik, hogy ezek az urak betegek, hogy nyilatkozzunk, tehát mi, akik egy kis jár­tassággal dicsekedünk a jog- az orvos s a ter­mészettudományokban. Igenis betegek ezek az urak, igenis abnormisok s az anatómiai rend­ellenesség pedig mindenre méltó, csak büntetésre nem. A mai büntető törvénykönyv pedig bünteti — mint a közönséges többi bűntetteket vagy vétségeket — bünteti, — mint olyanokat, kik egy positiv törvény rendelkezéseit áthágták, mint olyanokat, kik merészeltek a törvényhozó­­ akarata ellenére betegek lenni; az ő cselek­ményükben ma még mindig csupán a törvény intézkedésének áthágását — mellőzését, negli­gálását látják — nem pedig a nagy természeti erők egy ferde kinövését, az időrendszerük egy elváltozását . . . Bűnös vagyok-e én, büntethető vagyok-e tehát ez alapon, hogy tüdőbajos vagyok, hogy vérbajos vagyok, hogy, hogy tudja Isten mi bajom van még ? Büntethető-e tehát Moltke gróf, vagy Eulenburg herceg a mért sexuálisok ? Nem! Lehetetlen, hogy józan és a bűnök okainak ismeretével szerkesztett törvény őket elitélje ; de igenis el kellett volna ítélnie Har­den urat, aki szenzációt keresett és bűnt vélt felfedezni ott is, ahol nem volt. Természetes, hogy e vád igazolt volta ese­tén felmentették a német birák Hardent s ezzel elítélték Eulenburgékat, mert ma még élt a büntető törvény 175-dik szakasza (nálunk a 241.) Ámde méltók a kinevezésre azok a tör­vényhozók, akik ezeket a szakaszokat még élni hagyják s nem fojtják a feledésbe őket. Mindaddig, mig e sexuálisok beteges haj­lamukat mások biztonságának, testi épségének, életének, személyes szabadságának sérelme nél­kül elégítik ki, mindaddig míg a fennálló positív törvények más észszerű paragrafusait nem hág­ják át, nem szabad velük szemben, mint bűntet­tesekkel szemben eljárni, nem szabad őket „büntetni.“ Ha pedig a büntetésben védekezést akar­nak e baj ellen, úgy mondhatom, szerencsétlen kézzel választották ; ezek az urak kórházakba, szanatóriumba valók, nem börtönbe s amíg bör­tönnel büntetik őket, mindig lesznek. Nem akarok itt javaslatokat tenni, csupán rámutatok, azokra az eszközökre, melyekkel e baj orvosolható : egészséges alapokon álló há­zassági törvény — minden vonalon pedig a megelőzés — vagyis elejét venni a bajnak, az okokat megszüntetni, nem pedig a már vérmes méreteket öltött bajjal kísérletezni. Meg vagyok győződve, hogy mindaddig, a­míg nem lesz a legteljesebb mértékben át­­gyúrva jelenlegi büntető könyvünk, mindig fo­gunk ilyen kontrasztokkal, ilyen céltalan intéz­kedésekkel találkozni. K. L. EGYHÁZ , ISKOLA. Iskolai gondnokságok és politika. úgy látszik a régi szabadelvű és haladó ma­radványok keze még mindig messze elágazik Háromszék vármegyében és mindent elkövet­nek, hogy mindenüvé saját embereik kerülje­­nek be. Az újra alakított iskolai gondnoksá­­gokba és iskolaszékek tagjaiba felét a kép­viselőtestületek választják és felét a főispánok j

Next