Szabadság, 1899. december (26. évfolyam, 278-302. szám)
1899-12-01 / 278. szám
1899. deczember 1. A SZABADSÁG« zókhoz, amelyben azt állítja, hogy a színház építésénél használt aszfalt nem hazai termék, s azt nem fogadja el a város. A vállalkozóknak hiteles adatokkal igazolni kell, hogy hazai aszfaltot használtak. Ezzel véget ért az ülés, 3 védelemmel és megbízható bérlőkkel. Javasolja, hogy a helyiségek bérbeadását, az árverés mellőzésével a vállalkozókra bízzák. A bérlet időtartamát 5 évre állapítsák meg. Komlóssy József hivatkozik a szerződésre, amely az árverést írja elő. Lehetne az árverést kétféleképen megpróbálni : egyenként bérbeadni a lakásokat s ha ez nem elég kedvező, az egész épületet egy főbérlőnek kiadni árverésen. Hlatky Endre a vállalkozók képviseletében jelent meg. Ismerteti a szerződésnek a bérletre vonatkozó részét. A városnak az a czélja, hogy minél nagyobb bérösszeget érjen el. Az egy embernek való bérbeadás a város érdeke ellen van Hiszi, hogy mindjárt az első bérbeadásnál a 20,000 írt meghaladó összeget kap a város. Az árverést meg sem kell kisérteni. Bízzák meg a vállalkozókat, hogy a bérletre nézve alkudozzanak, szerződéseket köthessenek, de végérvényesen a város határoz a bérletek felett. A vállalkozók is azt akarják, hogy minél magasabb bérösszeghez jusson a város s belássák, miként a színházba és utczarendezésbe fektetett millióstőke kihozza a kamatot. Az árverést nem helyesli. Huzella Gyula rendkívül fontos kérdésnek tartja a boltok bérletét. Az árverést nem helyesli, mert szolid üzletek utján az épület jövedelmezőségének jövőjét megállapítani. Vannak akik nagy bér igérésével szerencsét próbálnak. Ezek devalválják a Bazár jövedelmezőségét. iDr. Radó Ignácz azt hiszi, hogy ezt a kérdést a város és a vállalkozók együtt intézhetik csak el. Az árverést mellőzzék. A vállalkozókra bízzák az alkudozást, de fenntartják a város jogát, hogy drágább ajánlat esetén az nyerje el a bérletet. Pekánováts Imre elfogadja a Busch Dávid javaslatát, de megpótolná azzal, hogy a bérbeadásnál a vállalkozók mellett a város egyik tisztviselője is működjék közre. Hegedűs Géza ellenzi a Pekanovits pótindítványát. A bizottság ezután elfogadta a főmérnök azon indítványát, hogy az egyezkedésre a vállalkozók hatalmaztassanak fel s az eredményről tegyenek jelentést. A másik tárgya a Bazár emelet részében levő lakások tervének némi átalakítása volt. Két garzonlakás helyett két rendes lakást terveznek a vállalkozók. Busch Dávid főmérnök az eredeti terv mellett van. Dr. Déri Ferencz csak akkor fogadja el a módosítást, ha a többlet építési költségnek 6 százaléka mint többlet-jövedelem biztosittatik. Sztarill Ferencz azt javasolja, hogy a módosítások felett egy szűkebb szakértő bizottság döntsön. Rendes Vilmos fejtegeti, hogy a módosítás folyamán előálló többlet-kiadás 1500 frt s a város a 10 év után is még 40 évig több jövedelmet élvez. Ifj. Rimanóczy Kálmán ismerteti a tervmódosítást s kimondja, hogy az csak előnyös lesz a városra. A bizottság elvileg belemegy a tervváltoztatásba ; a több kiadások után a 6 százalék jövedelem megajánlását tudomásul veszik ; a tervváltoztatás felülvizsgálásával a főmérnököt megbízták. Busch Dávid főmérnök bejelentette, hogy a villamos világítás tervezete a jövő héten kész lesz s a pályázati hirdetményt haladéktalanul kiírják. — Tudomásul vették. Elnök bejelenti, hogy a színház kárpitos munkáira Kunz czég pótajánlatot tett 8 és fél százalék engedménnyel. — Örömmel vették tudomásul. A főmérnök egy levelet intézett a vállalko Gyilkos merénylettel vádolva. (A „dyn&mit“ robbanás okozója.) — Saját tudósítónktól. — Nagyvárad, nov. 80. Az áldás-utcza egyik házában robbanás történt tegnapelőtt a reggeli órákban. A BuschJ Dávid városi főmérnök tulajdonát képező ház pincéjéből hangzott a robbanás okozta dörej, melyet nyomon követett egy gyöngébb rázkódtatás. Ezideig nem lehetett megállapítani, milyen robbanóanyaggal idézte elő a tettes az explozicziót. Legvalószinütlenebb, hogy dynamit lett volna amit a helyszínen talált kanócz gyújtott meg. Ellentmond ennek a felvetésnek a robbanás fölöttébb gyönge hatása is. Potássy János, aki a nagyváradi állami főreáliskolában a vegytantanári állást foglalja el, megvizsgálta a helyszínen talált gyutacsot, abból azonban nem volt képes megbízható választ nyerni a robbanóanyag mivoltára. Legvalószínűbb, hogy egy petárda sült el a főmérnök pinczéjében. Ez robban nagy hangon, kevés feszítő erővel. A „Nagyváradi Napló“ külön czikkben foglalkozott a robbanással, melyet egy dynamit bombától vélt származtatni. Azonfelül pedig a robbanás tetteseként állítólagos mendemondára hivatkozva, a merénylő kilétéről a következőket írja: E perczben nem lévén semmi pozitív adat kezeink között, vádat nem emelünk senki ellen, de lehetetlen, hogy a ténykörülmények maguk határozottan föl ne keltenék a gyanút, hogy a között a hajsza között, melyet a főmérnök ellen indítottak és ezen merénylet között az összefüggés nincs kizárva. Ne értsen bennünket félre senki — legkevésbé, aki magára veheti e sorokat, nem mondjuk mi, hogy bűntársak, vagy eszmei szerzők, de igenis megemlítjük, hogy azt „beszélik“, hogy valakinek az agyában azoknak az izgatásoknak hatása alatt fogamzott meg a gyáva gondolat — ártalmatlanná tenni a főmérnököt, mely kezdődött a donorház építésekor, mikor „sírok feldúlásával“ vádolták a főmérnököt alaptalanul. Folytatódott a színház vízvezetéki munkálatai kiadásának kérdésénél és ugyanannak egyik kifakadása volt a főmérnök diplomáját kereső firtató beadvány. Önmagában is abszurdum volt az a beadvány, kihatásaiban pedig igen elítélendő. Fölöttébb szeretnők tehát, hogy ha a rendőrségnek rövid idő alatt sikerülne a tettest kinyomozni, nemcsak azért, hogy az illető méltó büntetését elvegye, de azért is, hogy megczáfolódnék az, amiről most csak a rikító és kiáltó tények alapján, csak mint gyanús feltevésről beszélnek városszerte.“ Végig olvasva az esethez a N. N czikkírója által fűzött kommentárt mindenki, ki városunk közélete felől tájékozva van, csak egy emberre gondolhat s ez: Szokoly Tamás, a törvényhatósági bizottság választott tagja! Szokoly Tamás, ki a legszélsőbb ellenzéki árnyalatot képviseli a törvényhatósági bizottság közgyűlésén, szemben állott mindenkor Busch Dáviddal Nagyvárad város főmérnökével. Nem egyszer a legélesebb hangon tnyilatkozott a főmérnök tisztviselői működéséről. A legutóbbi közgyűlésen is így történt, mikor is Hlatky Endre vette védelmébe a megtámadott tisztviselőt, — tiltkozvaa azon hang ellen, — melyet Szokoly Tamás a város közgyűlésen használt. A heves ellenzéki azzal mentette magát ez alkalommal, hogy indulata túlragadta az óhajtott határon. Mindezek daczára nevetségesnek tűnik fel minden oly irányú gyanúsítás, mely Szokoly Tamást az állítólagos merénylet elkövetésével vádolja. Senkinek nincs oka abban kétkedni, hogy Szokoly Tamás és a főmérnök közt kifejlődött éles ellentét csakis előbbinek a város érdekében, — saját véleménye szerint, — jól felfogott érdekének védelme okozta. Ilyen ellentéteket pedig aligha szoktak dynamittal kiegyenlíteni. Nem is akadt senki, aki bár csak egy pillanatra is komolyan Szokoly Tamásnak tulajdonította volna a merénylet elkövetését. * A „Szabadság“ tudósítója felkereste a meggyanúsított ügyvédet, ki érthető felháborodással a következőket mondotta a merényletre vonatkozólag : — Nekem ebben a gonosz tréfában nemhogy tényleg cselekvést, de gondolatbeli tudásom sem volt és ha tényleg megtörtént volna az élet kioltására vezethető merénylet, azt mint leggyalázatosabb eszközt én is elítéltem volna. Majd rátérve a „Nagyváradi Napló“ közleményére, annak állításaira Szokoly Tamás tudósítónk előtt a következőkben reflektált : Kizártnak tartja a merényletet, mert a főmérnök, személyét nem találja olyannak kinek ilyen utón történendő láb alóli eltétele a közügynek hasznára válna. Kizártnak tartja másodszor azért, mert aki valaki ellen merényletet akar elkövetni, azt nem fényes nappal csinálja, hanem az éj sötétjében és olyan képen, hogy azzal ezélt is érhessen. Határozottan abban a véleményben van, hogy valamely ismerősének rossz tréfája és ezt az esetet olyképen akarják feltüntetni, hogy a csínyből a a főmérnök mártírként kerüljön ki. A „Nagyváradi Napló“ azon állítására, hogy a dolog a temetőügyből került volna ki, szintén ki van zárva, amennyiben a kérvényezők, akik ellen a tanács részéről a bűnvádi feljelentés megtétettetett, ma már nem vádlottak, amenyiben a tanácsellenök a vádat visszavonta, hanem vádlók, kik elégtételt nyernek alapnélküli meghurczoltatásokért a törvény rendes útján. Tehát nekik Busch Dávid életére szükségük nincs, sőt ellenkezőleg van a személyére szükségük, kit elítéltenének. A vízvezetéki ügyből folyólag szintén senkinek nincs Busch Dávid életére szüksége, mivel a sértett vele szemben elégtételt nyer. Ami a mérnöki czim jogtalan használatára vonatkozó panaszt illeti, ott sincs arra szükség, hogy a feljelentő panaszát ily után lássa megsemmisülve, hanem igenis a panasztevőnek szüksége van a személyre, hogy vele szemben a kihágási törvény 1879. évi 40. t. sz. 45. §-a alkalmazást nyerjen. Ezek után minden kétséget kizárólag nevén nevezhetjük a gyermeket, hogy az egész közlemény nem más, mint egy vagy több törvényhatósági bizottsági tagnak a megfélemlítésére irányuló szándék kötelessége teljesítésének meggátlásából. Sárba fűtt tanító. — Saját tudósítónktól. — Nagyvárad, nov. 30. Igen gyakran hangzik fel a panasz különösen egyes külvárosi utczák köztisztasági állapotainak és világításának az illetékes hatóságok részéről való elhanyagolása miatt. Hogy e panaszok mennyire jogosak bizonyítja a váraljai városrész Kismalom-utczájában tegnap alkonyatkor megtörtént eset, amely egy emberéletet követelt áldozatul. A nevezett utcza igen gyéren világított szekérútja közepén már hónapok óta ott díszeleg egy sárral, vízzel telt pocsolya. Tegnap délután egy intelligens ember egy okleveles tanító arra járván a pocsolyába esett és a sötétségben nem tudván kieviczkélni a ragadós agyagból, odafulladt. Mikor a később kézi lámpással arra járók észrevették, már meg volt halva. Feje egészen bele volt temetve a sárba és pareza a felismerhetlenségig eltorzulva. Csak