Szabadság, 1899. december (26. évfolyam, 278-302. szám)

1899-12-01 / 278. szám

1899. deczember 1. A S­ZA­BADSÁG«­ zókhoz, amelyben azt állítja, hogy a színház építésénél használt aszfalt nem hazai termék, s azt nem fogadja el a város. A vállalkozóknak hiteles adatokkal igazolni kell, hogy hazai asz­faltot használtak. Ezzel véget ért az ülés, 3 védelemmel és megbízható bérlőkkel. Javasolja, hogy a helyiségek bérbeadását, az árverés mel­lőzésével a vállalkozókra bízzák. A bérlet idő­tartamát 5 évre állapítsák meg. Komlóssy József hivatkozik a szerző­désre, a­mely az árverést írja elő. Lehetne az árverést kétféleképen megpróbálni : egyenként bérbeadni a lakásokat s ha ez nem elég ked­vező, az egész épületet egy főbérlőnek kiadni árverésen. H­l­a­t­k­y Endre a vállalkozók képviseleté­ben jelent meg. Ismerteti a szerződésnek a bér­letre vonatkozó részét. A városnak az a czélja, hogy minél nagyobb bérösszeget érjen el. Az egy embernek való bérbeadás a város érdeke ellen van Hiszi, hogy mindjárt az első bérbe­adásnál a 20,000 írt meghaladó összeget kap a város. Az árverést meg sem kell kisérteni. Bíz­zák meg a vállalkozókat, hogy a bérletre nézve alkudozzanak, szerződéseket köthessenek, de vég­érvényesen a város határoz a bérletek felett. A vállalkozók is azt akarják, hogy minél magasabb bérösszeghez jusson a város s belássák, miként a színházba és utczarendezésbe fektetett millió­stőke kihozza a kamatot. Az árverést nem he­lyesli. H­u­z­e­ll­a Gyula rendkívül fontos kérdés­nek tartja a boltok bérletét. Az árverést nem helyesli, mert szolid üzletek utján az épület jö­vedelmezőségének jövőjét megállapítani. Vannak akik nagy bér igérésével szerencsét próbálnak. Ezek devalválják a Bazár jövedelmezőségét. iDr. R­a­d­ó Ignácz azt hiszi, hogy ezt a­ kér­­dést a város és a vállalkozók együtt intézhetik csak el. Az árverést mellőzzék. A vállalkozókra bízzák az alkudozást, de fenntartják a város jogát, hogy drágább ajánlat esetén az nyerje el a bérletet. Pekánováts Imre elfogadja a Busch Dá­vid javaslatát, de megpótolná azzal, hogy a bér­beadásnál a vállalkozók mellett a város egyik­­ tisztviselője is működjék közre. Hegedűs Géza ellenzi a Pekanovits pót­­indítványát. A bizottság ezután elfogadta a főmérnök azon indítványát, hogy az egyezkedésre a vál­lalkozók hatalmaztassanak fel s az eredményről tegyenek jelentést. A másik tárgya a Bazár emelet részében levő lakások tervének némi átalakítása volt. Két garzon­lakás helyett két rendes lakást terveznek a vállalkozók. Busch Dávid főmérnök az eredeti terv­­ mellett van. Dr. Déri Ferencz csak akkor fogadja el a módosítást, ha a többlet építési költségnek 6 százaléka mint többlet-jövedelem biztosittatik. Sztarill Ferencz azt javasolja, hogy a módosítások felett egy szűkebb szakértő bizott­ság döntsön. Rendes Vilmos fejtegeti, hogy a módo­sítás folyamán előálló többlet-kiadás 1500 frt s a város a 10 év után is még 40 évig több jö­vedelmet élvez. Ifj. R­i­m­a­n­ó­c­z­y Kálmán ismerteti a terv­módosítást s kimondja, hogy az csak előnyös lesz a városra. A bizottság elvileg belemegy a tervváltoz­tatásba ; a több kiadások után a 6 százalék jö­vedelem megajánlását tudomásul veszik ; a terv­­változtatás felülvizsgálásával a főmérnököt meg­bízták. Busch Dávid főmérnök bejelentette, hogy a villamos világítás tervezete a jövő héten kész lesz s a pályázati hirdetményt haladéktalanul kiírják. — Tudomásul vették. Elnök bejelenti, hogy a színház kárpitos munkáira Kunz czég pótajánlatot tett 8 és fél százalék engedmén­nyel. — Örömmel vették tu­domásul. A főmérnök egy levelet intézett a vállalko­ Gyilkos merénylettel vádolva. (A „dyn&mit“ robbanás okozója.) — Saját tudósítónktól. — N­a­gy­v­á­r­a­d, nov. 80. Az áldás-utcza egyik házában robbanás tör­tént tegnapelőtt a reggeli órákban. A BuschJ Dá­­vid városi főmérnök tulajdonát képező ház pin­­c­éjéből hangzott a robbanás okozta dörej, me­lyet nyomon követett egy gyöngébb rázkódtatás. Ezideig nem lehetett megállapítani, milyen robbanó­anyaggal idézte elő a tettes az explo­­zicziót. Legvalószinütlenebb, hogy dynamit lett volna amit a helyszínen talált kanócz gyúj­tott meg. Ellentmond ennek a felvetésnek a robbanás fölöttébb gyönge hatása is. P­o­t­á­s­s­y János, a­ki a nagyváradi állami főreáliskolában a vegytantanári állást foglalja el, megvizsgálta a helyszínen talált gyutacsot, abból azonban nem volt képes megbízható választ nyerni a robbanó­anyag mivoltára. Legvalószínűbb, hogy egy pe­tárda sült el a főmérnök pinczéjében. Ez robban nagy hangon, kevés feszítő erővel. A „Nagyváradi Napló“ külön czikkben fog­lalkozott a robbanással, melyet egy dynamit bombától vélt származtatni. Azonfelül pedig a robbanás tetteseként állítólagos mende­mondára hivatkozva, a merénylő kilétéről a következőket írja: E perczben nem lévén semmi pozitív adat kezeink között, vádat nem emelünk senki ellen, de lehetetlen, hogy a ténykörülmények maguk határozottan föl ne keltenék a gyanút, hogy a között a hajsza között, melyet a főmér­nök ellen indítottak és ezen merénylet között az összefüggés nincs kizárva. Ne értsen bennünket félre senki — leg­kevésbé, a­ki magára veheti e sorokat, nem mondjuk mi, hogy bűntársak, vagy eszmei szerzők, de igenis megemlítjük, hogy azt „beszélik“, hogy valakinek az agyában azok­nak az izgatásoknak hatása alatt fogamzott meg­­ a gyáva gondolat — ártalmatlanná tenni a főmérnököt, mely kezdődött a donorház építé­sekor, mikor „sírok feldúlásával“ vádolták a főmérnököt alaptalanul. Folytatódott a színház vízvezetéki mun­kálatai kiadásának kérdésénél és ugyanannak egyik kifakadása volt a főmérnök diplomáját kereső firtató beadvány. Önmagában is abszurdum volt az a be­advány, kihatásaiban pedig igen elítélendő. Fölöttébb szeretnők tehát, hogy ha a rend­őrségnek rövid idő alatt sikerülne a tettest kinyomozni, nemcsak azért, hogy az illető méltó büntetését elvegye, de azért is, hogy megczáfolódnék az, a­miről most csak a rikító és kiáltó tények alapján, csak mint gyanús feltevésről beszélnek városszerte.“ Végig olvasva az esethez a N. N czikkírója által fűzött kommentárt mindenki, ki városunk közélete felől tájékozva van, csak egy emberre gondolhat s ez: Szokoly Tamás, a törvény­­hatósági bizottság választott tagja! S­z­o­k­o­l­y Tamás, ki a legszélsőbb ellen­zéki árnyalatot képviseli a törvényhatósági bi­zottság közgyűlésén, szemben állott mindenkor Busch Dáviddal Nagyvárad város főmérnöké­vel. Nem egyszer a legélesebb hangon tnyilat­kozott a főmérnök tisztviselői működéséről. A legutóbbi közgyűlésen is így történt, mikor is H­l­a­t­k­y Endre vette védelmébe a megtáma­dott tisztviselőt, — tiltkozvaa azon hang ellen, — melyet Szokoly Tamás a város közgyűlésen használt. A heves ellenzéki azzal mentette magát ez alkalommal, hogy indulata túlragadta az óhajtott határon. Mindezek daczára nevetségesnek tűnik fel minden oly irányú gyanúsítás, mely Szokoly Tamást az állítólagos merénylet elkövetésével vádolja. Senkinek nincs oka abban kétkedni, hogy Szokoly Tamás és a főmérnök közt kifejlődött éles ellentét csakis előbbinek a vá­ros érdekében, — saját véleménye szerint, — jól felfogott érdekének védelme okozta. Ilyen ellentéteket pedig aligha szoktak dynamittal kiegyenlíteni. Nem is akadt senki, a­ki bár csak egy pillanatra is komolyan Szokoly Tamásnak tulajdonította volna a merénylet elkövetését. * A „Szabadság“ tudósítója felkereste a meg­gyanúsított ügyvédet, ki érthető felháborodással a következőket mondotta a merényletre vonat­kozólag : — Nekem ebben a gonosz tréfában nem­hogy tényleg cselekvést, de gondolatbeli tu­dásom sem volt és ha tényleg megtörtént volna az élet kioltására vezethető merénylet, azt mint leggyalázatosabb eszközt én is el­ítéltem volna. Majd rátérve a „Nagyváradi Napló“ közle­ményére, annak állításaira Szokoly Ta­más tudósítónk előtt a következőkben ref­lektált : Kizártnak tartja a merényletet, mert a fő­mérnök, személyét nem találja olyannak kinek ilyen utón történendő láb alóli eltétele a köz­ügynek hasznára válna. Kizártnak tartja má­sodszor azért, mert a­ki valaki ellen merény­letet akar elkövetni, azt nem fényes nappal csinálja, hanem az éj sötétjében és olyan képen, hogy azzal ezélt is érhessen. Határozottan abban a véleményben van, hogy valamely ismerősének rossz tréfája és ezt az esetet oly­­képen akarják feltüntetni, hogy a csínyből a a főmérnök mártírként kerüljön ki. A „Nagy­váradi Napló“ azon állítására, hogy a dolog a temetőügyből került volna ki, szintén ki van zárva, amennyiben a kérvényezők, akik ellen a tanács részéről a bűnvádi feljelentés megtétettetett, ma már nem vádlottak, ame­­nyiben a tanács­ellenök a vádat visszavonta, hanem vádlók, kik elégtételt nyernek alap­nélküli meghurczoltatásokért a törvény rendes útján. Tehát nekik Busch Dávid életére szük­ségük nincs, sőt ellenkezőleg van a személyére szükségük, kit elítéltenének. A vízvezetéki ügyből folyólag szintén senkinek nincs Busch Dávid­­ életére szüksége, mivel a sértett vele szemben elégtételt nyer. Ami a mérnöki czim jogtalan használatára vonatkozó panaszt illeti, ott sincs arra szükség, hogy a feljelentő pa­naszát ily után lássa megsemmisülve, hanem igenis a panasztevőnek szüksége van a sze­mélyre, hogy vele szemben a kihágási törvény 1879. évi 40. t. sz. 45. §-a alkalmazást nyer­jen. Ezek után minden kétséget kizárólag nevén nevezhetjük a gyermeket, hogy az egész közlemény nem más, mint egy vagy több törvényhatósági bizottsági tagnak a meg­félemlítésére irányuló szándék kötelessége tel­jesítésének meggátlásából. Sárba fűtt tanító. — Saját tudósítónktól. — Nagyvárad, nov. 30. Igen gyakran hangzik fel a panasz különö­sen egyes külvárosi utczák köztisztasági állapo­tainak és világításának az illetékes hatóságok részéről való elhanyagolása miatt. Hogy e pana­szok mennyire jogosak bizonyítja a váraljai városrész Kismalom-utczájában tegnap alkonyat­kor megtörtént eset, amely egy emberéletet követelt áldozatul. A nevezett utcza igen gyéren világított szekérútja közepén már hónapok óta ott díszeleg egy sárral, vízzel telt pocsolya. Tegnap délután egy intelligens ember egy okle­veles tanító arra járván a pocsolyába esett és a sötétségben nem tudván kieviczkélni a ragadós agyagból, odafulladt. Mikor a később kézi lámpással arra járók észrevették, már meg volt halva. Feje egészen bele volt temetve a sárba és pareza a felismerhetlenségig eltorzulva. Csak

Next