Szabadság, 1900. február (27. évfolyam, 26-48. szám)
1900-02-01 / 26. szám
1900. február 1. »SZABADSÁG« 3 vedelmne nélkül folyósította. De ezt azért tette, mert akkor a törvényhozás akczióképtelen volt. A felelősséget elvállalja és elbírálását nyugodtan várja. (Élénk helyeslés jobbról.) Thaly Kálmán azt kérdi, hogy Törökország ellen akart-e mozgósítani a monarchia ? És Olaszországgal szemben, amely állam szövetségesünk, nem történik-e igazságtalanság ? Széll Kálmán miniszterelnök : Egy szóval sem mondotta, hogy Törökország ellen mentünk volna. Az erődítések senki ellen sem voltak irányulva, hanem azok felállítása önmagunk iránti kötelesség volt. A hármasszövetség külpolitikánk sarkpontja, azt megtámadni, vagy lázítani senkinek ez oldalról eszében nincs, így tehát Olaszországot sem akarja senki sem megbántani. Kossuth Ferencz : Komjáthy felszólalása helyes volt s meg is volt az üdvös eredménye. A törvényjavaslatban különben ellenmondást lát. Lukács László pénzügyminiszter felvilágosítása után a törvényjavaslatot a Ház elfogadta. A pekingi, tokiói, czettinjei követségi paloták költségeit Thaly Kálmán nem fogadja el, mert ez fényűzés, holott az iskolákra és más kulturális dolgokra nincs pénz. Bizonyosan a Golubowszky gyarmat-politikája miatt volt sürgős. Széll Kálmán miniszterelnök szerint e palotákra már régen szükség volt. Polónyi kérdi, hogy mi módon vannak telekkönyvezve e paloták ? Biztosították e Magyarország tulajdonjogát ? Széll Kálmán miniszterelnök szerint e paloták csak feltétlenül közös tulajdont képeznek. Kossuth Ferencz és Komjáthy Béla rövid hozzászólásai után elfogadták az ezen költségekről szóló jelentést. Az 1898-iki zárszámadásokat Benke Gyula előadó, Polónyi Géza, Komjáthy Béla és Lukács László miniszter felszólalásai után elfogadták. Végül Szolnár János nyújtott be interpellácziót a választási igazolványok tárgyában. Holnap a költségvetést tárgyalják. A védelem jogköre az új bűnvádi perrendtartásban. — írta és a nagyváradi Jogászegyletben 1900. január 27-én felolvasta : Rád Ödön, ügyvéd. — (Folytatás ) A törvény 54. §-a felsorolja azon eseteket, amelyekben okvetlenül védő rendelendő ki. Ezek a következők : ha a vádat oly bűntett miatt emelik, amely 5 évnél súlyosabb szabadságvesztés büntetéssel sújtandó ; bármely bűntett esetében, ha a vádlott vagy hozzátartozói kivánták ; ha a vádlott életének 16 ikerét még túl nem haladta, vagy ha siketnéma, vagy írni nem tudó néma ; végül ha a bíróság az ügy körülményeinél fogva czélszerünek találja, p. o., ha azt tapasztalja, hogy a vádlott tompa elméjű, nagyon öreg, szóval, ha észbeli tehetségének korlátoltságát tapasztalja. Ez — kivévén a második esetet, t i a vádlott vagy családja kívánságának esetét, így volt az eddigi gyakorlatban is . Így volt a törvény azon rendelkezése is, hogy egy védő több vádlottat csak akkor védelmezhet, ha azok közt érdekellentét nincs. Ezen szakasz tehát az előbbi gyakorlathoz képest csak a vádlott jogkörét, de nem a védelemét tágítja ki, csak a védő kirendelések és az ingyenes védelmek számát fogja szaporítani. Az 57. § azon rendelkezést tartalmazza, hogy a bíróság — ha az ügy körülményeinél fogva czélszerűnek tartja — már a főtárgyalás előtt is, az eljárás bármely szakában, rendelhet ki védőt. Ebből az következik, ami különben az 56. §. bekezdő sorában határozottan ki is van mondva, de a dolog természetéből is folyik, hogy a főtárgyalásra az 66. §. szerint kirendelt védő ingerencziája már csak a vádtanács vád alá helyező határozata után, a főtárgyalást kitűző végzésben nyert kirendelésnél fogva, kezdődik és csak a főtárgyalás folyamára szorítkozik és csak egyes esetekben, mikor a bíróság czélszerünek látja, intézkedik az elnök védői kirendeléséről a bűnper előzetes szakában p.l. a vizsgálat és a vizsgálati fogság elrendelésekor, a vádirat benyújtása után, vagy az ügynek a vádtanács előtti esetleges kontradiktorius tárgyalásához. Hát ez egy nagy hiány a törvényben és ebben a régi gyakorlat a vádlott érdekében helyesebben járt el, mert e szerint a vádalá helyezési határozat kihirdetésekor más kirendeltetett a vádlottnak hivatalból a védő azzal a figyelmeztetéssel, hogy magának más védőt is választhat és ezáltal alkalmat nyújtott a védelemnek a vádhatározat elleni felebbezésre, vagyis arra, hogy a bűnper vád alá helyezési stádiumába a vádhatározat elleni felebbezés benyújtása által, befolyhatott, amit most a vádirat ellen benyújtandó kifogás és esetleg a vádtanács előtti kontradiktórius eljárás, vagyis előző védelem, pótolna. De hát az 56. §. szerint a főtárgyalásra kirendelt védő már csak kizárólag a főtárgyaláson terjesztheti elő a védelmet és így hátrányban van a régi eljárással szemben a tekintetben, hogy nem folyhat be az ügy vád alá helyezési stádiumába. Már pedig, hogy ez minő főfontosságu szaka a bünpernek, bizonyítja az uj törvény azon , nevezetes intézménye, melyet vádtanácsnak hivnak s amely előtt kontradiktorius eljárás mellett, tehát az előző védelem meghallgatása után, határoznak a vád alá helyezés, a minősítés, a bírói illetékesség stb. kérdésében , amiről különben később még szó leend. Igaz, hogy az 57. §. ezen említett rendelkezése szerint a bíróság a bűnper bármely szakában kirendelhet védőt, ha az ügy körülményeinél fogva czélszerűnek látja. De hátha, nem látja?! Ami nem föltétlenül kötelező, az mellőzhető is , azonfölül a bíróságtól sem lehet, nagy elfoglaltsága mellett, még azt is elvárni, hogy minden bűnügyet még azon szempontból is folytonos figyelemmel kísérjen, ha vájjon nem volna-e üdvös a vádlottnak már a vizsgálat elrendelésekor is védőt kirendelni ? Márpedig ezen rendelkezés mellőzése kétségtelenül hátrányára van vádlottnak és védelemnek. Hisz a vádtanács meg is szüntetheti a bűnvádi eljárást s a kontradiktorius eljárás által meggyőzetve, másként, enyhébben minősítheti a vádat. Előbbi esetben nincs főtárgyalásra és azon védelemre szükség, utóbbi esetben a védelem tisztének teljesítése könnyebb. Azonfölül a védőt a vádtanács előtti képviselet az ügy alaposabb ismeretére vezeti és igy a főtárgyaláson annál inkább érvényesülhet a védelem Az 57. §. még azon intézkedést tartalmazza, hogy az első fokú bíróság által kirendelt védő nem köteles eljárni az ügynek felsőbb bíróság elé kitűzött tárgyalásán ; továbbá, hogy a védő kirendelése hatályát veszti, ha a terhelt más védőt választott és ez a védelmet elfogadta. Ezek, tekintettel a kirendelt védelem ingyenességére és az avval járó megterheltetésre, helyes intézkedések. * A törvény az 58. §-ban azt rendeli, hogy a bíróság köteles a védő kirendelésének szükségéről a törvényszék elnökét haladéktalanul értesíteni. Az ügyvédi kamara székhelyén a védőt a törvényszéki elnök megkeresésére esetről-esetre a kamara, más helyeken a védők névsorába felvett ügyvédek közül a törvényszék elnöke rendeli ki. A védők névsorát a kamara minden év elején a törvényszék elnökéhez teszi át. Sürgős esetekben, különösen, ha a halasztás a terheltre káros volna, az ügyvédi kamara székhelyén is a tszéki elnök rendeli ki a védőt, a védők névsorába bejegyzettek közül. Eddigi gyakorlatunk szerint a tszék rendelte ki a védőt, most ezen jog megoszlik az ügyvédi kamara és az elnök között. Gyakorlatilag a régi és az új rend között nincs nagy különbség ; legfölebb az, hogy csak azon ügyvéd rendelhető ki a kamara vagy az elnök által, aki a védők névsorába jelentkezése folytán felvéve van és igy a védelemmel inkább foglalkozik hivatásszerüleg ; mig ezelőtt a törvényszék bármely, az ügyvédi kamara lajstromába felvett ügyvédet védőül kirendelhette. Vidéken, ahol az ügyvédi kar megélhetési viszonyai nehezebbek, ez a rendelkezés annál kevesebb különbséget tesz, mivel a vidéken u. n. szakügyvédek és irodák nem léteznek és igy a védők lajstromába való felvételre rendszerint az ügyvédek nagyobb része jelentkezik. Mindenesetre ezen intézkedés némileg a védelemnek, mint közjogi intézménynek szféráit érinti és ebben az irányban is némileg respektálja az ügyvédi kar autonómiáját és némileg kivonja az ügyvédet a bíróság, illetve annak elnöke feltétlen rendelkezési joga alól. A törvény 59. § a azt tartalmazza, hogy a kirendelt védő a védelem alól csak fontos okból kérhet felmentést; e kérelem fölött az határoz, aki a védőt kirendelte. A törvény 60. §-a azt tartalmazza, hogy a védő a főtárgyalás elhalasztását kérheti, ha a kirendelésétől a főtárgyalás határnapjáig terjedő időt a védelem előkészítésére rövidnek tartja. Erre az intézkedésre az eddigi gyakorlatban szükség nem volt, mert mint már említem, a védőt a vádhatározat kihirdetésekor rendelte ki a tszok, mely határozatnak előbb jogerőre emelkedését kellett bevárni s csak aztán tűzetett ki a főtárgyalás határnapja és így mindig elegendő ideje volt a védőnek az ügy tanulmányozására. Most azonban, amikor közvetlenül a főtárgyalásra rendeltetik ki az 56. §. értelmében a védő, ez az eset gyakrabban fordulhat elő, hacsak a fő tárgyalások határnapjai jó előre ki nem tűzetnek (ami nem mindig lehetséges) és ha ezen határidőt kitűző végzés, illetve idézvény, mely a védő kirendelését is tartalmazza, azonnal nem kézbesíttetik a kirendelt védőnek, úgy, hogy annak valószínű kézhezvétele és a kitűzött főtárgyalás határideje között elég idő maradjon az ügy tanulmányozására. Különben ezen intézkedés a védelem előnyére szól, mert ezáltal a védelem alapos előkészítésének lehetősége mindenesetre biztosítva van. Más kérdés azonban, hogyan fogják mérlegelni a bíróságok a védelemnek ezirányú kérelmét? — miután egy, már a főtárgyalásra előkészített és kitűzött ügy tárgyalásának elhalasztása, a munkával úgyis túlterhelt és restáncziákban dolgozó bíróságoknál okvetlenül az ügymenet lassítását és a restancziák felszaporodását eredményezi és mivel az idő kérdése, mely alatt valamely bűnügyben a védelem előkészíthető, bíróság és védelem szempontjából különböző felfogásra vezethet és igen relatív dolog. Viszont azonban — beismerem — hogy erre nézve pozitív normálét a törvény nem állíthatott fel. A törvény 61. §-a elmondja, hogy ki nem rendelhető ki védőül ? Ezek a következő esetek: 1. a sértett, ennek, a terheltnek, vagy a vádlónak házastársa, jegyese, testvérének házastársa, házastársának testvére, egyenes ágban rokona, vagy sógora, oldalágban rokona unokatestvérig bezárólag, vagy az, ki a vádlóval örökbefogadó, nevelőszülői, gyámsági vagy gondnoksági viszonyban van, vagy volt; 2. aki az ügyben, mint nyomozó közeg, bíró, közvádló, vagy a sértett képviselője járt el, illetőleg bármit tett, ami a terhelt érdekével ellentétben áll. Az, aki a főtárgyalásra tanúképen van idézve, a főtárgyaláson védő gyanánt nem járhat el, kivéve ha a 205. és 206. §-on alapuló mentességet igénybe veszi. Ezek a mentességi okok az ismert családi és rokonsági, gyámsági, gondnoksági összeköttetések, továbbá az ügyvédi hivatalos titoktartási kötelezettség stb. A törvény ezen intézkedését nem szükséges bővebben ismertetni, az úgy etnikai, mint jogpolitikai indokból helyes ; csupán azt kívánom hangsúlyozni, hogy a törvény ezen §-a csak a kirendelt védőről szól és így kétségtelen, hogy azok, akik az említett okokból védőkül ki nem rendelhetők, a terhelt vagy vádlott által védőkül választhatók, — kivéve az ezen §. 2 pontjában említettek közül a közvádlót, vagy a sértett volt képviselőjét, ha ez ügyvéd. Ez az én nézetem. A sértett volt képviselőjét illetőleg, ha ez ügyvéd, az ügyvédi rendtartás 47. § ával indokolom nézetemet, amely szerint nem szabad az ügyvédnek oly ügyben, melyben az egyik felet képviselte, később a másiknak tanácsot adni, vagy ügyvédi szolgálatot teljesíteni. A volt közvádlóra nézve, ha később az