Szabadság, 1900. június (27. évfolyam, 125-148. szám)
1900-06-01 / 125. szám
o a vallásszabadság, a kötelező polgári házasság, a polgári anyakönyv törvénye. A tapasztalat igazolja, hogy mindeme üdvös törvények nem érintették az egyház integritását, nem csökkentették tekintélyét sem. Miért törne tehát az egyház az állam integritása ellen ? Adják meg az egyháznak, ami az egyházé és az államnak, ami az államé. Valamint két kard nem fér egy hüvelyben, azonképen két hatalom nem uralkodhatik egy államban. A hol és a mikor az egyház befolyását bevitte a harczba, zászlóját a templomból a kortes piaczra tűzte ki, ott csak tekintélye csorbult, ott tiszta zászlója csak beszellőzött. Mi nem féltjük hazánk liberalizmusát senki és semmitől, mert az egy megingatlan szirt, ha bárki is óvatlan kézzel hozzá akarna szólni. A magyar közvélemény elteszi azt a factort, amely a liberalizmus ellen attentatumot akarna gyakorolni, legyen ezen factor egyházi, világi hatalom Kuthi Zsigmond. Az erdélyi püspöki czim. A gyulafehérvári „Közművelődés“ és utána néhány fővárosi napilap az erdélyi püspöki czim tárgyában legutóbb kibocsátott vallás és közoktatásügyi miniszteri rendelet azon kijelentését, hogy az erdélyi rom. kath püspök czim használtatott annak a legfelső elhatározásnak a szövegében is, melylyel ő felsége a jelenlegi püspököt Lönhart Ferencz püspök mellé utódlási joggal segédpüspökké kinevezte, s „nem igaznak“ jelenti ki. Ezzel szemben a Magyar Nemzet leghatározottabban állítja és erről mindenki meggyőződhetik az eredeti okiratból a minisztériumban, hogy a királyi kinevezést tartalmazó legfelső elhatározás szóról-szóra így szól: „Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére gróf Majláth Gusztáv esztergom-főegyházmegyei áldozárt és komáromi plébános-helyettest Lönhart Ferencz Erdélyi r. kath. püspök mellé segédpüspökké, utódlási joggal, kinevezem és utasítom nevezett miniszteremet, hogy az e részben szükséges további intézkedéseket haladéktalanul megtegye.“ A „Közművelődés“ bizonyára összetéveszti a SZABADSÁG ezen legfelső elhatározás szövegét, amelyre a miniszter az említett rendeletben kizárólag hivatkozott a kinevezési okmányra, amelyre a miniszter éppen nem hivatkozott és amely a szokásos formula szerint lett kiállítva. Ebben többször lévén szó a kérdéses pükségről, Lönhart Ferencz majd egyszerűen „püspöknek“, majd „erdélyi püspökinek neveztetik, Majláth Gusztáv grófra vonatkozólag pedig az „erdélyi egyházmegye segédpüspöke“ kitétel használtatk 1900. junius 1. Valami a monográfiáról. Irodalmi üzlet, Nagyvárad, május 31 A „Magyarország vármegyéi és városai “ cz. vállalat nálunk is járt azon czélból, hogy helyi erők megírván Biharvármegye monográfiáját, — ezt kiadhassa Vendel Aladár segédszerkesztő nagyszabású czenzurát helyezett kilátásba. Biharvármegyében azonban nem ültek fel az ajánlatnak, mert magánosok is elutasították, hivatalosan is elutasították. Az elutasítás helyes volt, mi kitűnik Szabolcsvármegye most megjelent monográfiájából, melyről a Budapesti Hírlapban a következőket olvassuk : A „Magyarország vármegyéi és városai“ czimü vállalatban annak ötödik kötete gyanánt megjelent Szabolcs vármegye monográfiája. Ezt a kötetet már Borovszky Samu dr., akadémikus, szerkesztette, az előbbi köteteknél csak szerkeszzőtársa volt Sziklay János doktornak. A kötettel a szerkesztő egy autográfot is küldött szét, amelyben konstatálja, hogy „Szabolcs vármegye monográfiája tartalmasság és alaposság tekintetében ismét nagy haladásról tesz tanúságot“. Sajnos, hogy a szerkesztő e jó véleményét a kötet figyelmes átnézése nem igazolta. A kötet harmincznégy czikkelyben írja le Szabolcs vármegyét. A földrajzi és geológiai részek után a megye községei, népessége, népe, társadalma következik, ezek után a klíma, a fauna és a flóra, a mezőgazdaság, vízszabályozás, közlekekedés, ipar, kereskedés és hitelügy, utánuk a kulturális intézmények és a kötet végén van az őstörténet, a megye története, a megye történeti családjai. Szándékosan sem lehetne rendszertelenebbül összehányni valamely terület és intézmény ismertetését. A szerkesztőség állítása szerint minden czikkelyt szakemberrel revideáltatott, de a revideálok aligha végezték lelkiismeretesen és alaposan munkájokat. A község történetében írta Vende Aladár segédszerkesztő, revideált Borovszky, sűrűn főt dúlnak elő az ilyenek: Oros község határán „van a Táborhely dűlő, melyen a hagyomány szerint a franczia hadjárat alatt a franczia hadsereg táborozott. Jó volna azt is megmondani, hogy mikor járt Szabolcsban franczia hadsereg , mert ilyenről teremtett állat Venden kívül nem tud. Bihar vármegye nagyon helyesen cselekedett akkor, amikor hivatalosan is elutasította ennek a vállalatnak az ajánlatát, és egyúttal elhatározta, hogy mihelyt anyagi viszonyai engedik, meghatja hozzáértő szakemberekkel Biharvármegye monográfiáját Engednék bár meg a megye anyagi viszonyai mielőbb, hogy ez a derék terv megvalósuljon. A színházi szerződés jóváhagyva. A páholy kérdés eldöntése. — A belügyminiszter leirata. — — Saját tudósítónktól. — Nagyvárad, május 31. Pár hónappal ezelőtt tárgyalták a közgyűlésen az állandó színház bérletére vonatkozó szerződést. A szerződés minden egyes tételét elfogadta a bizottság, kivéve a 10 ik pontot, melyben a város egy prosezenium páholyt magának fentartott. Ezt a pontot a közgyűlés többsége hosszas vitatkozás után elvetette és kimondta, hogy a páholy rendelkezési jogáról lemond és azt visszabocsátja Somogyi Károly színigazgató tulajdonába. A közgyűlés erre vonatkozó határozatát dr. Hoványi Géza és társai törvényhatósági bizottsági tagok megfelebbezték és kérték a minisztert, hogy az általános szokás szerint, — amit a szerződő színigazgató sem kifogásolt, — a páholy fenntartását mondja ki. A miniszter a jól megindokolt felebbezésnek helyt is adott, amennyiben a városhoz ma érkezett leiratában a vitás 10-ik pont beillesztését rendelte el, egyebekben pedig a szerződés többi pontjait minden módosítás nélkül jóváhagyja. * A miniszter ezen leirata szóról-szóra következőleg hangzik : — Ne jósolgass! Miből gyanítod ezt? — Úgy érzem, mint a teve a számom közeledtét. — Oh, nem is olyan rossz kis darab, egészen jó kis darab; olyan okosan beszélnek benne, roppant jónevelésű urak és hölgyek. — Hiszen talán éppen az a baj így elejteni ezt az elfogadható cselekményt megöli a sok filozófia. — Filozófia ? De hiszen én meg ezt keresem benne? — Úgy? — Igen ? Maros Gyula baljóslatú úr — aki különben a „Korszellem“ kiváló kritikusa volt — összemosolyogtak, bensőleg és édesen mint, akik valami nagyon jót nyeltek le egyszerre. A színen valami szívbajos ur vergődött s ezen a már nem szokatlan módon akart elköltözni az árnyékvilágból. A karzatról valaki leejtette a kalapját s a földszinten egy urnak éppen a fejére esett, ez az epizód széles körben általános derültséget keltett. A szívbajos ur a derült hangulat közepette kimúlt, a szerző sápadozott s a függöny leesett. A primadonna odafutott a szerzőhöz s megkínálta még egy szem bonbonnal. — Ne legyen izgatott, rögtön fogják hívni — s ezzel a lámpák elé vonta. A nézőtérről zűrzavaros hangok hallatszottak fel. A szerző barátja, Maros Gyula felállt s hangosan kiabálta a szerző nevét. — Csak kihívjuk! — szólt nevetve a kritikushoz. — Derekas munkát végzett szegény. ! Szerző ! Szerző ! — kiabálta tovább s néhány ismerőse felé fordult, a fejével bólintott mindenfelé, mintha mondta volna : csak rajta ! A szerző pedig nem tudta, hogy mit csináljon. Úgy érezte, mintha valami nyomasztó érzés feküdte volna meg a lelkét. Érezte, hogy karjánál fogva ránczigálják s egyszerre a lámpák alatt van s vagy ezer fej mozog előtte, ezen kedélyes arcz, akinek egyike sincs kétségbeesve az elhangzott morál hatásától. Imittamott tapsoltak, máshol nem törődtek sem függönnyel, sem szerzővel. A szerzőnek valami szorongás lopózott a gyomra fölé s szeretett volna rögtön légnemű halmazállapotba átalakulni. Szerencsére a függöny leesett s egy csomó színész össze-vissza hadart körülötte mindent. Maros Gyula, az író, lihegve rohant a színpadra, barátja felé, aki homlokát törülgette. — No, hogy érzed magad? — Elég jól megy barátom, elég jól megy, elég szép siker! — De, de . . . — Semmi de ! Mondhatom neked elég érdekes a darabod , egy kicsit sokat filozofálsz, ezért veszít valamit a külső érdekéből, de annál nagyobb a belső értéke. A szerző csodálkozva nézett reá. — Én úgy vettem észre, hogy nem nagyon tetszett, — szólt Maroshoz. — Tudod nem volt frappáns siker, de nem is lehet ez mindjárt az első felvonásban, csak légy nyugodt. Már megyek, kezdik. Szervusz, szervusz. Nem akarom önöknek elmondani a második és harmadik felvonás hangulatát. Az a bizony^ ur csak kabátot cserélt, különben éppen oly ostoba módon bölcselkedett, mint az első felvnásban. A darab cselekménye pedig akadozot mint egy rozoga verkliben a melódiák. A dara csúfosan megbukott. Az előadás után Maros Gyulát és a kritkust egy előkelő vendéglő éttermében találjul Maros Gyula épp a pinczérrel foglalkozik, a arcra derült s a fejével bólongat a pinczér szavaira. — Hozhat először kecsegét tartárral . . Szereted ? — fordult a kritikushoz. — Azuta valami jó vadsültet. Nézze meg, miből van valami jó ? Levágott egy szeletet a kenyérből s a szíjába tömte, azután hörpintett néhány csepp vörös bort. — No ez alapos bukás volt — szólt a krtikushoz. — Micsoda ügyetlenség ! Nagyon előkelő légkörben akart mozogni s ez volt a szerencsétlensége a darabnak; azt gondolja, h hölgyeit az angol kisasszonyoknál neveli s a urak a legutolsó divat szerint öltöznek, minden rendben van. — És kijött a lámpák elé a szerencsétlen — Szegény Béla ... Ej, jöhetne már a a kecsege, régen volt ilyen jó étvágyam . . némely író mindenáron drámát akar inni, pedi mennyivel könnyebb nem írni ... Itt a kecsege, pompás ! . . . Tudod, hogy a daraboma még a szezonban szinrehozzák, ma beszéltem az igazgatóval . . . kitűnő a kecsege ... Mi szólsz az én dolgomhoz, nem fogok úgy járn mint ez a szegény fia ?