Szabadság, 1900. július (27. évfolyam, 149-174. szám)

1900-07-01 / 149. szám

XXVII. évfolyam. Előfizetési feltételek: Szétküldéssel Helybe«: Korona 29egy«dérre 6.— Félévre 12 — Egée* évre 24.— Vidékre postával: Korona Negyedévre 7.— Félévre 14.— Égése évre 28.— Kiadó-hivatal: ■owwlll Lijos­ uter«, (BUuMmeph­i ta Eftrékpénztári »piUot), hóra a hirdeté­sek és a­z előfizetés-dijak küldendők. Egye­d szám­ára 10 fillér. Főszerkesztő: SZÚNYOGH SZABOLCS. Nagyvárad, vasárnap, 1900. Julius I. ITIKAI NAPILAP. A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜ PÁRT KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő : HEGYESI MÁRTON. 119-ik szám. Hirdetések dija: 6 hasábos petitsorért egyszer 12 fillér. Háromszor és többször — — 8 fillér. Nyilttér 4 hasábos petitsorért 46 fillér. Bélyegdij minden hirdetés és nyilttérért — — — — 60 fillér. Reklám soronként — — — 2 kor Szerkesztési Iroda: Kossuth Lajos­ utcza (Biharmegye takarékpénztári épület). Kéziratok vissza nem küldetn­ek. Laptulajdonos: LASZKY ÁRMIN. Szivek királynéja. Budapest, június 30. (K. sz.) Holnap, vasárnap esküvő lesz a históriai nevezetességű reichstadti kastély ká­polnájában. Esküvő, amelyen valósággá szö­vődik olyan történet, aminőt a mai kor gyer­mekének már csak bűbájos tündérmesék re­gélnek. Szól pedig ez a történet a királyfiról, kit egykor betegség, nagy és nehéz betegség ejtett meg; a királyi udvar bölcsei, tudós orvosai csak tanácsot tudtak osztani, de meg­menteni a királyfit nem tudták volna, ha a jóságos ég oda nem küld melléje valakit, kinek szive, gondja és szeretete száműzte a királyfi életét megrontó kórt. Egy leány volt, aki sem születésére, sem állására a királyfival nem egyenrangú, de akinek nemes, fenköit, a királyi korona aranyánál aranyabb szive szerelemre robbantotta a királyfi szivét. És fogadalmat tett, hogy az ő szive királynőjét hitvesévé emeli, és legyőzött ezernyi akadályt, hogy fogadalmát valóra váltsa. Ki ne ismerné ma már ennek a bájos meséjű történetnek minden, megkapó részletét? Elküldik a király­fit messze, tengerentúli országokba, de a fe­ledés helyett a szerelmes emlékek láncza fűzi őt mind erősebben az ő kiválasztottjához ; ajánlanak neki gazdag és szép királyleányo­kat, de ez csak megerősíti a szive hűségét ; legyőzi a szülei Ház és az öröklendő országok törvényeiben tornyosodó akadályokat szilárd lélekkel, szent esküvéssel, csakhogy végre hitvesévé tehesse a leányt, kinek remegő szive verése kísérte őt erős bizodalommal a boldogsághoz vezető Kálváriáján keresztül. Óh, mennyi bűbájosság van e tündér­mesében, és mennyi öröm a holnapi reichstadti csöndes esküvőben, ahol a pap áldó keze rá­borítja a szerelmes párra e tündérmese teljes megvalósulásának glóriáját . Magyarország népe szive érzésével ott lesz azon az esküvőn, melynek nem királyi pompa, nem a nép nagyjainak tanúsága adja meg díszét és fényességét, hanem megadja a szivek beszéde. Két szív diadalünnepét országok szivének akkordjai kisérik — vájjon volt-e esküvőnek valaha magasztosabb áldása, mint az, amit milliók szivének verése hint reája! A ki ott megesküszik szerelmével, az Magyarország leendő királya, és a kivel megesküszik, az az ő szivének királynője. Keressük a históriában, keressük a fantázia világában a módját an­­­­nak, hogy egy trón leendő örököse miként­­ mutatkozhatnék be méltóbban, hódítóbban az országok népeinek ; de szebb példát nem ta­lálunk annál, amelyet Ferencz Ferdinánd trón­örökös főherczegnek adott meg a jó sors. A kinek emberi érzéseiből, szerelmi regényéből ilyen szív, ilyen jellem tündöklik­­ felénk, ahhoz méltón száll fel üdvözlésünk és lelkesedésünk, mert hiszen a szeretet örök tanának törvényei egyformák ember és ember, meg népek és királyok közt, aki így tudott viszonozni sze­relmet szerelemmel, hűséget hűséggel, az mint uralkodó is majdan szeretettel viszonozza a magyar nép szeretetét, és az alkotmányhoz, a törvényhez való hűséggel a magyar nép hűségét. De vájjon, kihez szállna méltóbban e mai napon hálánk és hódolatunk, mint trónörökö­sünk menyasszonyához, holnap már hitveséhez ? Neki köszönhetjük, hogy igy megismerhettük, a megismerés folytán szivünkbe zárhatjuk Fe­rencz Ferdinándot. Neki, a­kinek szerelme történetét most és mindörökké egy lemondás ténye tette még nemesebbé, még magasztosabbá. A trónról, a királyné koronájáról a leendő király az ő nevében lemondott, nem népek királynéjává lenni vágyódik ő, hanem megelégszik másik szebb birodalmával, hogy fenséges férje szivének legyen csak királynője. De itt, a­hol a szi­vek törvénye szőtt együvé egy szent frigyet, vájjon győzedelmeskedni fognak-e a kódexek rideg­be­üi ? Messze még a jövő, amikor a szerelmes vőlegényre ráhárul a nehéz gond, hogy a királyi koronát fejére tegye. Kívánjuk is, hogy ősz királyunkat még sokáig tartsa meg ne­künk az Ég, és az ő gondjától még sokáig óvja meg Ferencz Ferdinándot. De ha maj­dan eljő az idő, lehetséges lesz-e, hogy egy szerető hitves ne osztozkodjék férje súlyos gondjaiban ? Lehetséges lesz-e, hogy Magyar­­ország, mely szeretetével övezi mindig a tró­nust, a maga királynéjának ne tekintse a ki­rály hitvesét? Igen, lehetséges lesz, mert igy kívánja a törvény és a főherczeg esküje. Lehetséges lesz, hogy a király hitvese ne viselje a ki­rályné hivatalos czimét. De a szivek mást fognak mondani, a magyar szív és érzés, mely csak »feleség«-nek ismeri a király hit­vesét is, más dicsőbb és szebb czimet fog adni neki. A szivekben őt mégis királynénk­nak fogjuk tekinteni. A­mint azt, akit elvesz­tettünk és még mindig siratunk, szintén nem a törvény betűje tette a mi sziveinkben azzá a királynénkká, a milyen királynénk ő ne­ T­Á­R­C­Z­A. piros arczod lenne, nem lennének oly részvéttel az emberek s nem látnának oly szivesen !“ Szomorúan ált fel s tovább vándorolt uraim mig a folyam partján egy kertbe ért, a mely­ben egy gyönyörű madárdal hangzott, hogy az ember szive nevetett bele. „Oh, kedves madárkák, ajándékozzatok meg éneketekkel, hogy megörvendeztessem az embe­reket vele!“ „Nem, kedves gyermek“, — csiripelték a madárkák, — ,,ha nem jönnél oly nesztelenül és nem mennél oly hallgatagon, akkor nem fe­­­­lejtenének el az emberek oly hamar és észre vennék, hogy te vagy a Szenvedés és hogy fáj­dalmat okozol!“ És a szegény gyermek tovább vándorolt, mig egy napon erdőbe ért. Ez oly kellemesen illatozott s a fák alatti vastag moha rétegen oly ruganyosan lehetett tovalépdelni. A susogó lombok között itt-ott belopóztak a napsugarak s reszketve tánczoltak a moha felett, s megara­nyozták az elsárgult leveleket. Minő pompa volt ez ! A gyermek fáradtan hogy fájdalmat hoznék, szabad megpihennem a­nélkül, hogy bárki is beteggé válnék a miatt!“ Egy napsugár rezgatt át a lombokon s meglátva a csodaszép fénytelen szemeket, oda szőkéit, felragyogtatta azokat és Szenvedés­nek szivéig behatolt. És látta az egész erdő e csodálatos ragyo­gást a kedves leány arczán és örömtől, csodálat­tól zümmögött. Szenvedés nem tudott arról, hogy ő szebb lett, csak forrón és vidáman érezte a napsugárt reszketni szivében. „Oh, kedves erdő, egyetlen egyet ajándé­kozz nekem ezernyi napsugaraidból s én boldog leszek !“ S ime, egyszerre csak siri csend lett az er­dőben, a fák szomorúan néztek egymásra, a fénysugár eltűnt Szenvedés szemeiből s egy tündöklő gyíkot érintve, magas levelű páf­­ránok között tűnt tova. „Szegény gyermek!“ — szólt egy vén tölgy — „egyetlen napsugár oly széppé tett téged, hogy az emberek igen gyakran hivnának ma­gukhoz és ekkor erejükön felül kellene elviselni az emberek is szívesebben néznének ream!“ Nem !“ — szólt az almafa — „ha szép a ' ■ N ...........- --- — 1 ■ [UNK] 1 " ” A Szenvedés. írta: Carmen Sylva. — Erzsébet román királyné. — A „Szabadság“ számára fordította: Harm­ath Lujza. A Szenvedés szép, nyúlánk gyermek volt, fekete hajjal, mely halvány arczát körülfolyta. Finom ajkai majd mindig zárva voltak, fekete szemei halálosan szomorúak, hogy senki sirás nélkül nem nézhetett reá. A szegény gyermek­nek nem volt otthona folyton egyik helyről a másikra vándorolt. Majd a szegények kunyhó­jába, majd a gazdagok palotájába tért be. Egy napon egy almafa alatt pihent s nézte a kis almákat, melyek oly pompás piros grczczal birnak, hogy egészen felvirul, ki reájuk tekint. „Oh, kedves almafa!“ — kiáltott Szenve­dés, — adj nekem is szép piros arczot, mert ak­(Utánnyomás tilos ) !" fi nm­ fii FABRY TESTVÉREK áruházaiban tény miatt leszállított árban árusittatnak mr Telefon »zm 76.

Next