Szabadság, 1900. szeptember (27. évfolyam, 200-224. szám)
1900-09-01 / 200. szám
1900. szeptember 1. »SZABADSAG« elvették s az inast meg kipenderitették az utczára, a ki aztán kétségbeesésében az osztrák magyar konzulátushoz fordult, ki a párisi rendőrség igénybavétele mellett csak annyit volt. Szipes megtudni, hogy a báró ur Madridban volt és onnén két tánczosnő társaságában ismeretlen helyre távozott. Nem maradt tehát egyéb hátra, mint a vereszsinóros ruhába, fehér strimpfli és magas tetejű kalapba bujtatott inast Stranzburgig elküldeni, honnan apostolok lovain kutyagolt Budapestig, koldulva, ahol tehette. Szánalmas állapotban érkezett Budapestre, panaszt tette a rendőrségnél és az akkori főkapitány, dr . Sélley Sándor hamarosan kézre is kerítette a világhírű szédelgőt és átszolgáltatta a budapesti kir. ügyészségnek. Ezelőtt három évvel nálunk tűnt fel a báró ur, ki már szép múlttal dicsekedhetett. Neumann debreczeni detektív a Vilmos-féle sörcsiirnokban levő utczai pálinkemérés ablakán át meglátta, kinek jó ismerőse volt még Nagyvárad 10* 3 tudta, hogy minő múltja van a múltja*S08 báró urnak. Neumann kivitette az utcára hazatolonczoltatással kínálta meg. Géza úr azonban nem jött zavarba, Ígérte Neumannak, hogy * ^egy közelebbi vonattal útnak ered. Későn lévén az idő, mindenki hazasietett a hivatalból, igy nem lett volna, a ki ügyében intézkedjék s bízva becsületszavában, futni engedte, annál is inkább, mert azt mondta, hogy Wolafka püspök útiköltségek,ad neki. El is ment Wolafkához,aki hozzátartozóival bálba készet, akkorre jte és az előszobában elhelyezett, Wolafka .Antti sajátját képező szalonöltönyt elajjaaite ■ és eltűnt, úgy hogy ma sem került mag a jeles szédelgő. A „Rendőri Közlöny“^ augusztus 28-án megjelent száma a következő körözést adta ki ellene: „Zámbó Leicht j Géla 43 éves, pércsi származású, református, legutóbb “Volt budapesti tartózkodású ügynököt, a reá csalás büntette miatt jogerős bírói ítélettel kiszabott 2 évi börtön és négyszáz korona pénzbüntetést helyettesítő 20 napi börtönbüntetés végrehajtása végett nyomozott. Az iránt keresem meg tehát a hazai összes hatóságokat, hogy ezt az elítéltet ők is nyomoztassák, feltalálja és kézrekerítése esetében pedig adják át hivatalunkot leendő átkisérés végett a legközelebb eső kir. ügyészségnek. Az elitélt személyleirása a következő : nagysága magas, testalkata nyúlánk, kissé hajlott, arcza hosszas, arczszine halvány, haja gesztenyebarna, kétfelé fésült, homloka magas, szeme kék, szemöldöke gesztenyebarna, orra szabályos, szája rendes, fogai kissé ritkák, bajusza gesztenyebarna, szakálla borotvált, pofaszakállt visel, álla széles mély gödörrel; nyelvismerete: magyar német román; ruházata urias. 34321—1900. Budapest, 1900. aug. 11. Kir. ügyészség.“ A báró ur szélhámoskodására ez a hivatalos irat fogja rátenni a zárlatot. Amint értesülünk, nem ment ki harczolni a boxerek ellen, hanem Erdélyben fengadott meg régi dajkájánál, így hihető, hogy mihtátkozni fog vele a budapesti kir. ügyészség. ' ' ‘ Ma a „Szegedi Napló“ nyílttéri rovatában nyilatkozik a kiadótulajdonos Engel és elferdíteni iparkodik — a saját szavait, amiket a Gutenberg-ünnepélyt előkészítő bizottság ülése alkalmával a Próféta termében többek jelenlétében mondot. Nyilatkozatára nem felelhetünk egyebet, csupán azt hogy mi nem irtunk mást, csak azt, amit ekkor nyíltan és bátran állított. Szó sem volt arról, hogy „hirdetési díjak czímén“ kapták a nevezett összegeket a Pester Lloyd, a Budapesti Hírlap, Budapesti Napló és a Pesti Hírlap, hanem igenis azt állította Engel, hogy azon összegekért megvették a lapokat. Sőt még többet is mondott, s miután igen jó az emlékező tehetségünk, még a szavakat is visszatudjuk idézni : — Beszéltem Csajthay Ferenczczel is az Auer-ügyről — mondta többek közt Engel — és ő megígérte nekem, hogy a Budapesti Hirlap írni fog Auerék el’ ht. Vártam is hogy írjon, de nem irt, mert Zilady Simon felüzent a kiadóhivatalból, hogy az Auer-ügyről írni nem szabad. Akkor ittjai megkapták az ötezer forintot. Egyideig Auer- ellenes volt a Pesti Hirlap is, de aztán elhallgatott — kétezer forintért. Megvették ötezer forintért a Pester Lloydot és a Budapesti ^aPlót is. A nyugták ott vannak a Náthán zsebében. Aztán Vörös László volt államtitkár meggyonusitása következik és a többi és a többi. Mindez Engel Lajos szájába van adva, de az intenczió világos: ismeretlen okok miatt kompromittálni egy nagy érdemű politikust s néhány nagy közönségű lapot. Hisszük, hogy a meggyanúsítottak fogynak maguknak elégtételt szerezni. hírek. Napirend. Szombat, szeptember 1. R.-kat.: Egyed ap. - írót Egyed. — Ger., augusztus 19. Szebáld. — Izr.: Élni 7. Nagyvárad, szeptember 1. Kinos ügy. A „Közvélemény“ cz. szegedi lap ma ismét folytatja leleplezéseit az Auer-ügyben.. . Engel Lajos szegedi kiadó subája alá húzódva. Ma például igy ir: riusok, dzsentriskedők. Még mondjuk,Czérna Károly is adja a busuló dzsentrit, kinek édesapja különben tisztességes, okos szabómester Dombóváron. Ám ő feljö Pestre, szidja a zsidókat, kik elúsztatták az ősi birtokot. Adja a nemzetit, mert véletlenül Czérna úr — édesapja keresztény katolikusnak született. Szánalommal néztem ezeket a voltaképen szegény embereket. Ha beszélniük kellett — hebegtek. Igaz, hogy ezt is dacolva tették. Ha valaki liberálisan beszólt, megjött a bátorságuk s csináltak olyan fülsiketítő zajt, minőt még nem hallott a debreczeni őskollégium ősi tanácsterme. A kongresszus végén pedig megelégedve távoztak vissza beszámolni elveik diadaláról. Arról közben gondoskodtak, hogy nevük forgalomba kerüljön jámbor magyar napilapokban. Megértem én a párizsi kudarcz okát is. A nemzetiek ott is domináltak ... És... és ez az irány hivatalosan pártoltatik az egyetemen. S terjed is, Szent Ég, milyen küzdelmet kell most is folytatni a világosság és tudás ellenségeivel. Mi lesz, ha e nemzetiekből alakul ki Magyarország jövő társadalma. Quod Deus avertat ! . . . ao. Nemzeti párt. Igen én már ismerem az egyetemi nemzeti párt ifjait. Először fönt az egyetemen találkoztam volt velük pár évvel ezelőtt egy választáson. Mondhatom, hogy zseni: közöttük olyan — saját szamímmel láttam^, — aki nyolceszor szavajtott le a párt jelöltjére. Persze jzó^pukótf*szegény Gergely Gyurka, akinek az apja kálvinista pap volt s a ki körül többnyire zsidók sorakoztak. .... Aztán egy ünnepélyen láttam őket. Vezetői diszmagyarban feszengtek s rettenetes módon szavalgattak hazafias prózát és verseket. Egyik diszmagyaros épen előttem állott s hallottam egy lelkes megjegyzését : — Nézd csak azt a komisz zsidót, még diszmagyarba bujt. Egy időben barátkozni akartam velük. Lekerültem debreczeni jogásznak, mellékesen kezelvén még akkor a hirlapiró pennát. Akkor volt ez, mikor a nemzetiek leszorultak a polczról egy évre. — Na hát a barátság rosszul végződött. Mi vidéki fiatalok nagy terveket szőttünk. A nemzetiekkel is készen lettünk volna szövetkezni e nagy tervek érdekében. Becsapódtunk. Ezek az urak mindig pihentek, csak szombaton nem. Ilyenkor a zsidót szidták. Azóta szidják a többi napon is, bár dolgozni most is csak egy-kettő tud tán köztük. Utoljára egy kongresszus hozott össze bennünket. Itt aztán már teljesen megismertem őket. Epigonjaik ők még az epigonoknak is^^Keveset tudnak, sokat lármáznak. Gyülölki i és elfogultak. Kis agrá A braganzai herczeg affaireje. A Pesti Hirlap írja : A Pesti Hirlap adott hirt nemrég arról a szenzácziós affaireről, melynek hőse Ferencz József braganzai herczeg volt, a Vilmos huszárezred fiatal hadnagya, kinek Aulich ezredessel, a 37. gyalogezred parancsnokával támadt lovagias összeütközése. Az afire hire mindenütt nagy feltűnést keltett, de legkivált Belényesen, Bihar vármegye regényes fekvésű városkájában okozott izgalmat, ahol Aulich ezredes regimentje együtt táboroz ezidő szerint a Vilmos huszárok ezredével. Onnan írják nekünk ezt a kedves epizódot : Vasárnap nagy templomi parádét rendeztek az itt gyakorlatozó katonák. Harsogó katonamuzsikával vonultak ki a templom előtti térrre, melyet a lakosság tarka rajban lepett el. Izgatottan várták a fényes tisztek érkezését, akiknek kedvéért még a pápa is legragyogóbb ornátusát öltötte föl. A várakozás lázában hirtelen furcsa hir szaladt végig a boldog belényesiek során. Suttogva, irigy örvendezéssel adták egymásnak az emberek! — Nagyszerű dolog! — Nos, mi történt ? — Aulich ezredes itt a templom előtt most fogja megkövetni a braganzai herczeget. — Az ezredes a hadnagyot ? — Azt no, itt, ünnepiesen, de mindjárt. Ezalatt odaértek a 37-ik ezred tisztjei díszben Aulich ezredessel élükön, nemsokára pedig követte őket a huszárregiment tisztikara. A kiváncsi belényesiek visszafojtott lélegzettel várták a pillanatot, mikor az ősz ómester a nyalka hadnagy elé lép s bocsánatát kéri. Lázas mozgás futott keresztül a sokaságon, s a következő pillanatban látták, amint a braganzai herczeg többi tiszttársaival együtt huszárosan összecsapva sarkantyúját, feszesen tisztelgett Aulich ezredes előtt, aki mosolyogva fogott kezet sorra a huszárokkal És a herczeget sem hagyta ki. SZÜLŐK b. figyelmébe! Az iskolai év bekezdésével gyermekek teljes felruházása legolcsóbb árban és legnagyobb választékban csakis Leitner Lázárnál Nagyváradon, 184 5-10 Zöldfa utczán, a „Zöldfa”-kávéházzal szemben szerezhető be.