Szabadság, 1900. szeptember (27. évfolyam, 200-224. szám)

1900-09-01 / 200. szám

1900. szeptember 1. »SZABADSAG« elvették s az inast meg kipenderitették az ut­­czára, a ki aztán kétségbeesésében az osztrá­k­ magyar konzulátushoz fordult, ki a párisi rend­őrség igénybavétele mellett csak annyit volt. Szi­pes megtudni, hogy a báró ur Madridban volt és onnén két tánczosnő társaságában ismeretlen helyre távozott. Nem maradt tehát eg­yéb hátra, mint a vereszsinóros ruhába, fehér st­rimpfli és magas tetejű kalapba­ bujtatott inast Stranzburgig elküldeni, honnan apostolok lovain kutyagolt Budapestig, koldulva, ahol tehette. Szán­almas állapotban érkezett Budapestre, panaszt tette a rendőrségnél és az akkori főkapitány, dr . Sélley Sándor hamarosan kézre is kerítette a világhírű szédelgőt és átszolgáltatta a budapesti kir. ügyész­ségnek. Ezelőtt három évvel nálunk tűnt fel a báró ur, ki már szép múlttal dicsekedhetett. Neumann debreczeni detektív a Vilmos-féle sörcsiirnokban levő utczai pálinkemérés ablakán át meglátta, kinek jó ismerőse volt még Nagyvárad 1­0* 3 tudta, hogy minő múltja van a múltja*­S08 báró urnak. Neumann kivitette az utc­ára ha­zatolonczoltatással kínálta meg. Géza úr azonban nem jött zavarba, Ígérte Neumannak, hogy * ^egy közelebbi vonattal útnak ered. Késő­­n lé­vén az idő, mindenki hazasietett a­­ hivatalból, igy nem lett volna, a ki ügyében intézkedjék s bízva becsületszavában, futni engedte, annál is inkább, mert azt mondta, hogy Wolafka püspök útiköltségek,ad neki. El is ment Wolafkához,a­ki hozzátartozóival bálba készet, akkorre jte és az előszobában elhelyezett, Wolafka .Antti sa­játját képező szalonöltönyt elajjaait­e ■ és eltűnt, úgy hogy ma sem került mag a jeles szédelgő. A „Rendőri Közlöny“^ augusztus 28-án megjelent száma a következő körözést adta ki ellene: „Zámbó Leicht j Géla 43­ éves, pércsi szár­mazású, református, legutóbb­ “Volt budapesti tar­­tózkodású ügynököt, a reá csalás büntette miatt jogerős bírói ítélettel kiszabott 2 évi börtön és négyszáz korona pénzbüntetést helyettesítő 20 napi börtönbüntetés végrehajtása végett nyomo­zott. Az iránt keresem meg tehát a hazai összes hatóságokat, hogy ezt az elítéltet ők is nyo­moztassák, feltalálja és kézrekerítése esetében pedig adják át hivatalunkot leendő átkisérés végett a legközelebb eső kir. ügyészségnek. Az elitélt személyleirása a következő : nagysága magas, testalkata nyúlánk, kissé hajlott, arcza hosszas, arczszine halvány, haja gesztenyebarna, kétfelé fésült, homloka magas, szeme kék, szem­öldöke gesztenyebarna, orra szabályos, szája rendes, fogai kissé ritkák, bajusza gesztenye­­barna, szakálla borotvált, pofaszakállt visel, álla széles mély gödörrel; nyelvismerete: magyar német román; ruházata urias. 34321—1900. Budapest, 1900. aug. 11. Kir. ügyészség.“ A báró ur szélhámoskodására ez a hivatalos irat fogja rátenni a zárlatot. Amint értesülünk, nem ment ki harczolni a boxerek ellen, hanem Erdélyben fengadott meg régi dajkájánál, így hihető, hogy miht­á­t­kozni fog vele a budapesti kir. ügyészség. ' ' ‘ Ma a „Szegedi Napló“ nyílttéri rovatában nyilatkozik a kiadótulajdonos Engel és elferdí­teni iparkodik — a saját szavait, amiket a Gu­tenberg-ünnepélyt előkészítő bizottság ülése al­kalmával a Próféta termében többek jelenlétében mondo­t. Nyilatkozatára nem felelhetünk egyebet, csupán azt hogy mi nem irtunk mást, csak azt, amit e­kkor nyíltan és bátran állított. Szó sem volt arról, hogy „hirdetési díjak czímén“ kapták a nevezett összegeket a Pester Lloyd, a Budapesti Hírlap, Budapesti Napló és a Pesti Hírlap, hanem igenis azt állította Engel, hogy azon összegekért megvették a lapokat. Sőt még többet is mondott, s miután igen jó az em­lékező tehetségünk, még a szavakat is vissza­­tudjuk idézni : — Beszéltem Csajthay Ferenczczel is az Auer-ügyről — mondta többek közt Engel — és ő megígérte nekem, hogy a Budapesti Hirlap írni fog Auerék el’ ht. Vártam is hogy írjon, de nem irt, mert Zilady Simon felüzent a kiadóhi­vatalból, ho­gy az Auer-ügyről írni nem szabad. Akkor ittjai­ megkapták az ötezer forintot. Egy­­ideig Auer- ellenes volt a Pesti Hirlap is, de az­tán el­hallga­tott — kétezer forintért. Megvették ötezer forintért a Pester Lloydot és a Budapesti ^aP­lót is. A nyugták ott vannak a Náthán zse­béb­en. Aztán Vörös László volt államtitkár meggyo­nusitása következik és a többi és a többi. Mindez Engel Lajos szájába van adva, de az intenczió világos: ismeretlen­­ okok miatt kompromittálni egy nagy érde­mű politikust s néhány nagy közönségű lapot. Hisszük, hogy a meggyanúsítottak fog­ynak maguknak elégtételt szerezni. h­írek. Napirend. Szombat, szeptember 1. R.-k­at.: Egyed ap. - írót Egyed. — Ger., augusztus 19. Szebáld. — Izr.: Élni 7. Nagyvárad, szeptember 1. Kinos ügy. A „Közvélemény“ cz. szegedi lap ma ismét folytatja leleplezéseit az Auer-ügyben.. . Engel Lajos szegedi kiadó subája­ alá húzódva. Ma például igy ir: riusok, dzsentriskedők. Még mondjuk,Czérna Károly is adja a busuló dzsentrit, kinek édes­apja különben tisztességes, okos sza­bómester Dombóváron. Ám ő feljö Pestre, szidja a zsidókat, kik elúsztatták az ősi birtokot. Adja a nemzetit, mert véletlenül Czérna úr — édes­apja keresztény katoli­kusnak született. Szánalommal néztem ezeket a volta­­képen szegény embereket. Ha beszélniük kellett — hebegtek. Igaz, hogy ezt is dac­olva tették. Ha valaki liberálisan beszólt, megjött a bátor­ságuk s csináltak olyan fülsiketítő zajt, minőt még nem hallott a debreczeni ős­kollégium ősi tanácsterme. A kongresszus végén pedig megelégedve távoztak vissza­­ beszámolni elveik diadaláról. Arról közben gondoskodtak, hogy nevük forga­lomba kerüljön jámbor magyar napila­pokban. Megértem én a párizsi kudarcz okát is. A nemzetiek ott is domináltak ... És­­... és ez az irány hivatalosan pártoltatik az egyetemen. S terjed is, Szent Ég, milyen küzdelmet kell most is folytatni a világosság és tudás ellensé­geivel. Mi lesz, ha e nemzetiekből alakul ki Magyarország jövő társadalma. Quod Deus avertat ! . . . ao. Nemzeti párt. Igen én már ismerem az egyetemi nemzeti párt ifjait. Először fönt az egyetemen találkoztam volt velük pár évvel ezelőtt egy választá­son. Mondhatom, hogy zseni: közöttük olyan — saját szamímm­el láttam^, — a­ki nyolceszor szavajtott le a párt je­löltjére. Persze jzó^pukótf*szegény Ger­gely Gyurka, akinek az apja kálvinista pap volt s a ki körül többnyire zsidók sorakoztak.­­ .... Aztán egy ünnepélyen láttam őket. Vezetői diszmagyarban feszengtek s rette­netes módon szavalgattak hazafias prózát és verseket. Egyik diszmagyaros épen előt­tem állott s hallottam egy lelkes megjegy­zését : — Nézd csak azt a komisz zsidót, még diszmagyarba bujt. Egy időben barátkozni akartam velük. Lekerültem debreczeni jogásznak, melléke­sen kezelvén még akkor a hirlapiró pennát. Akkor volt ez, mikor a nemzetiek leszo­rultak a polczról egy évre. — Na hát a barátság rosszul végződött. Mi vidéki fiatalok nagy terveket szőt­­­­tünk. A nemzetiekkel is készen lettünk volna szövetkezni e nagy tervek érdekében. Becsapódtunk. Ezek az urak mindig pihen­tek, csak szombaton nem. Ilyenkor a zsidót szidták. Azóta szidják a többi napon is, bár­­ dolgozni m­ost is csak egy-kettő tud tán köztük. Utoljára egy kongresszus hozott össze bennünket. Itt aztán már teljesen megis­mertem őket. Epigonjaik ők még az epigo­­noknak is^^K­eveset tudnak, sokat lár­máznak. Gyülölki i és elfogultak. Kis agrá­ A braganzai herczeg affaireje. A Pesti Hirlap írja : A Pesti Hirlap adott hirt nemrég arról a szenzácziós affaireről, mely­nek hőse Ferencz József braganzai herczeg volt, a Vilmos huszárezred fiatal hadnagya, kinek Aulich ezredessel, a 37. gyalogezred parancs­nokával támadt lovagias összeütközése. Az af­ire hire mindenütt nagy feltűnést keltett, de leg­­kivált Belényesen, Bihar vármegye regényes fek­vésű városkájában okozott izgalmat, ahol Aulich ezredes regimentje együtt táboroz ezidő szerint a Vilmos huszárok ezredével. Onnan írják nekünk ezt a kedves epizódot : Vasárnap nagy templomi parádét rendeztek az itt gyakorlatozó katonák. Harsogó katonamu­zsikával vonultak ki a templom előtti térrre, melyet a lakosság tarka rajban lepett el. Izga­tottan várták a fényes tisztek érkezését, akiknek kedvéért még a pápa is legragyogóbb ornátu­­sát öltötte föl. A várakozás lázában hirtelen furcsa hir szaladt végig a boldog belényesiek során. Suttogva, irigy örvendezéssel adták egy­másnak az emberek! — Nagyszerű dolog! — Nos, mi történt ? — Aulich ezredes itt a templom előtt most fogja megkövetni a braganzai herczeget. — Az ezredes a hadnagyot ? — Azt no, itt, ünnepiesen, de mindjárt. Ezalatt odaértek a 37-ik ezred tisztjei díszben Aulich ezredessel élükön, nemsokára pedig kö­vette őket a huszárregiment tisztikara. A kiváncsi belényesiek visszafojtott lélegzettel várták a pil­lanatot, mikor az ősz ómester a nyalka hadnagy elé lép s bocsánatát kéri. Lázas mozgás futott keresztül a­ sokaságon, s a következő pillanatban látták, amint a braganzai herczeg többi tiszttár­saival együtt huszárosan összecsapva sarkantyú­ját, feszesen tisztelgett Aulich ezredes előtt, aki mosolyogva fogott kezet sorra a huszárokkal És a herczeget sem hagyta ki. SZÜLŐK b. figyelmébe! Az iskolai év bekezdésével gyermekek teljes felruházása legolcsóbb árban és legnagyobb vá­lasztékban csakis Leitner Lázárnál Nagyváradon, 184 5-10 Zöldfa­ utczán, a „Zöldfa”-kávéházzal szemben szerezhető be.

Next