Szabadság, 1900. november (27. évfolyam, 251-275. szám)

1900-11-16 / 263. szám

1900 november 16. <SZABADSÁG< Blaha Lujza rendjele. Budapest, nov. 15. (Sa­ját tudósítónktól.) A hiva­talos lap mai száma a kö­vetkező legfelsőbb kéziratot közli: Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése foly­tán Blaha Lujza (báró S­p­l­é­­n­y­i Ödönné) színésznőnek, e minőségében sok éven át szer­zett érdemei elismeréséül, a koronás arany érdemkeresztet adományozom. Kelt Gödöllőn, 1900. évi november hónap 10-én. FERENCZ JÓZSEF, s. k. Gr. Széchenyi Gyula, s. k. Régen volt a Bach-korszak idejében, ami­kor egy nagyváradi polgár királyi kitüntetésben részesült. A kitüntetett a legelső alkalmat fel­használta arra, hogy a budai váriakban audien­­cziára jelentkezzék és személyesen megköszönje Ő felsége legmagasabb elismerésének látható jelét. A rossz nyelvek ennek az audiencziának lefolyását olykép terjesztették, hogy a kitünte­tett mélyen meghajolva ilykép dadogta el be­szédjének kezdetét: — Felséges Uram ! Igazán nem tudom, hogy a kegyes kitüntetést mivel érdemeltem meg. Ő felsége pedig ilykép vágott közbe: — Én sem ! Ezt a helyi adomát az az óriási szinte el­­képzelhetlen ellentét juttatja eszünkbe, mely ellentét a helyi nagyság és Blaha Lujza kö­zött fenáll. Hogy mivel érdemelte meg Blaháné a királyi kegy látható jelét, azt egy egész nem­zet lelkesedésének ünneplésének és rajongásának egy negyed évszázados ragyogó története képes tolmácsolni. És ha lehet egy szójátékot hasz­nálni, akkor Blaháné esete bizonyára megen­gedi azt t. i. hogy nem az érdemrend ad fényt és dicsőséget Blahánénak, hanem Blaháné Tcöl­­csönzi ezt az érdemrendnek. A nemzet már régen kitüntette hazánk csalogányát és a királyi kegy csak nagy ké­sőre követte a nép határtalan elismerését. Bla­­háné nem lett nagyobb a kitüntetés által, és a rendjel adományozása által csak az történt, hogy a magyar művészet fenkölt apostolát a királyi kabinetirodában is észrevették. Nagy megnyugvás ez a mostoha elbánásban részesült magyar művészetnek, különösen akkor, amidőn az osztrák művészetet oly gyakran vette észre a királyi kegy és sokszor részesítette a legma­gasabb elismerésben. Az ünnepélyes hangulatba, a magas kitün­tetés fölötti örömbe azonban belevegyül egy elé­gedetlen hang, mely azt hangoztatja, hogy ő Felsége a király nem elég nyomatékosan lett figyelmeztetve arra, hogy kicsoda tulajdonképen Blaha Lujza, hogy az ő ragyogó művészete nem csupán a művészmesterség tökélye hanem hogy Blaha Lujza a magyar nemzet ujjáéb­­redésének egyik istenáldotta apostola, a magyar­ság szent eszméjének lánglelkü prófétája, ki egymaga az uj Magyarország egyik megteremtő lelke, ki a maga ösvényén és működési körén egy és ugyanazon polczon áll, mint hazánk legkitűnőbbjei. A rendjeleknek fokozatai vannak és ha van, akkor az egész magyar nemzet lelkével nem áll összhangban a kitüntetésnek ez a neme. A koronás nagy érdemkereszt a becsületes, a sike­res polgári szorgalom és hivatás elismerése szo­kott lenni, de Blaha Lujza nem volt 25 éven át a Népszínház hivatalnoka, ki becsülettel töl­tötte be pályáját, hanem Blaha Lujza a magyar nemzeti érzés őrangyala volt, ki fényt és dicső­séget szerzett nemzetének. Az osztrák magyar érdemjelek között csak egy van, mely Blaháné hallhatatlan érdemének megfelelő lett volna : A „pro litteris et artibus“ érdemjel, melyről a rendjelek története ily­­kép szól: „A pro Uteris et artibus cs. és kir. osztrák­magyar tudomány és művészetért adományozott érdem­jel. Alapitottal. Ferencz József 1887. augusztus 18-án Ischlhben. Az érdemjel a régi tudomány és művészet­­ jutalmául adományozott aranyérmet van hivatva pó­tolni, mely 1835-ben alapittatott, 1837-ben kibővitte­­tett, 1849-ben megváltozott és 1867.ben kis és nagy éremre oszlott, de melyet mint rendjelvényt soha sem viseltek. A pro literis et artibus rendjel jelvénye tojás­­dad aranyérem, keskeny fekete szegéllyel, körülötte fekete zománczos babérkoszorú, melyet fent alul is kétoldalt fekete ékítményű arany szalag köt össze. Előlapján az alapító relief képe az arany gyapjasrend öltönyében, megfelelő körirattal. Hátlapján „Pro litteris et artibus“ felirat. Az érem bíborbélésű arany koro­nán függ. Szallagja vörös, 45 mm. szélességű, melyen a férfiak nyakban, a nők bal vállon viselik.“ Ez lett volna az a rendjel, mely párhuza­mossá tette volna az egész magyar nemzet ki­tüntetését Ő felsége kitüntetésével. Ez a szemre­hányás mindenesetre azokat illeti, kik Ő felsége figyelmét ily irányban hívták fel Blaháné érdemeire. De bármint legyen is, felemel bennünket az a tudat, hogy a magyar művészet is megta­lálja néha az utat a legmagasabb kitüntetéshez, neje tényleg közel állott I. Napoleon fiának a szivéhez. Rhédey Claudine idejében még három hires szép leánya volt Erdélynek : Teleki Fe­­rencz grófnak Erzsébet, Róza és Agnes nevű leánya. A legifjabb, Agnes,­­Waldeck herczegnő lett, de utódja nem maradt. 1830—31. farsangján Magyarország legszebb lányának Boris Jeanettet tartották. Olyan szép volt, hogy az V. Ferdinánd koronázására Po­zsonyba jött gárdisták egész nap ablakai alatt ugratták hófehér ménjeiket Mikor a koronázási bálba belépett, maga V. Ferdinánd úgy elbámult, hogy hirtelen nem tudott felelni az őt fogadó ifjúság szónokának. Híres szépségek voltak ugyancsak a har­­minczas években a biharmegyei Ferdényi-nővé­­rek : Antonia, Jozefa és Viktoria. Messze föld­ről eljártak akkor a gavallérok a váradi bálokra az ő kedvükért, sőt Boka Károlyt, a hires deb­­reczeni czigányt is elvitték. A negyvenes évek elején a pesti bálok kö­rülrajongott szépei a Zimányi-leányok voltak, majd Orczy Lizi, Sennyey Amália, az 1847-iki farsang ünnepelt szar­ja pedig a bűbájos Ken­­deffy Katinka, a későbbi Andrássy Gyuláné lett. Az elnyomatás idejében Orczy Sarolta, Bajza Lenke, Ráday Biri, Dégenfeld Anna mind méltók lettek volna a legkiválóbb művész ecse­tére. A két előbbinek csárdás-tánczáról írtak dythi­ambokat s még külföldön is hire volt ezeknek a magyar beautéknak. Nemcsak szépsége, de gyönyörű hangja miatt is dédelgetett kedvencze volt a szoczie­­tásnak Beniczky Lotti. A jótékony hangverse­nyeken rendesen résztvevő, elragadóan bájos leányt festők lefestették, poéták megénekelték, s még Tóth Kálmán, a már akkor nagyhírű ifjú költő is írt hozzá verset. A magyar világban, majd a provizórium alatt híres szép lányok voltak Csemiczky Sa­rolta magyar ruhában, pártával fején, akár­csak a karcsú Rozgonyi Cziczella, Hajnik Paula, Mocsáry Kamilla, Kvassy Irén, Enzsel Ilka . Az asszonyok közt pedig Zichy Jánosné Kray Mari. Ő tőle vett ezer forintért egy csókot Almássy Pál, a hires gavallér, mikor a fő­rangú asszonyok 1864-ben az Ínséges bazárt rendezték. Vay Leonie és Ilka szintén a hatvanas években voltak hires szépségek. Mikor 1865- ban Pesten járt az orániai herczeg, Hollandia gavallér trónörököse, a szinházban meglátta a két csoda­szép leányt. Másnap egy-egy pom­pás csokrot küldött nekik, a nehéz, selyemsza­lagon következő dedikáczióval: Admiration à la beauté. Königsegg Irma, Wass Emma, a hatvanas évek végén a csodásan szép Kende Palin, Ka­­rácsay Clémence és Melanie, majd még később Fáy Carola, Teleki Margit, Zichy Margit és Sa­rolta, Füzesséry Ilka meg Bogdán Margit és annyi mások, mind virágai voltak annak a ko­szorúnak, a­melynek szépségeihez nem volt fogható Európában. Szebbnél-szebb asszonyok az a sok szép leány, a kiknek nevét megőrizte a családi szájhagyomány, följegyzi a kulturhis­­tória. A kik a magyar faj szépségét fön­­tartották s örökül hagyták az utódnak. Mert hiába danolja a magyar ember virágos éjszaká­kon, rózsás hajnalban, büszke nemzeti önérzet­tel, hogy : Kék eres a szőlőjével, a szép asszony szép lányt nevel . . . 3 A szinügyi bizottság ülése. — Saját tudósitónktól. — Nagyvárad, nov. 15. Ma délután két ülés is volt a színházban. Az első a szinházépitésre felügyelő bizottság ülése, második a szinügyi bizottságé. Ezt az ülést azért hívta össze H­o­v­á­n­y­i Géza dr. elnök, hogy határozzon Huszár E. ismert ké­relme fölött, aki a színház függönyére reklám­képeket akar vetíteni. Ezt a kérelmet a városi tanács adta ki javaslattétel végett a bizottság­nak. Az ülést megelőzőleg a vállalkozó Huszár B. vetítési próbát tartott a színházban, nagy közönség jelenlétében. A vetítések pompásan sikerültek, amennyiben a vetített képek színesen és tisztán rajzolódtak le a fehér vászon füg­gönyre. Az első kép a Szigligeti színes arczképe volt, azután jöttek egyes kereskedők rek­lámjai. Esztétikai szempontból nem is volt a bi­zottság egy tagjának sem kifogása a vállalat ellen. Ellenben volt kifogásuk a sötétség ellen amelyet a képvetítés megkíván, noha a vál­lalkozó gépe tökéletes. A bizottság nem tar­totta megengedhetőnek a vállalkozó kérelmét éppen a sötétség miatt, amely a nézőtéren lenne a felvonás közökben. Egyik bizottsági tagnak az volt a véleménye, hogy talán hosszabb idő­közökben megengedhető lenne a hirdetésnek emek újabb módja. Mindamellett úgy határozott a bizottság, hogy a kérelem teljesítését nem ajánlja a városi tanácsnak. Érdeklődéssel várjuk a városi ta­nács határozatát, mert amint már említettük Berlinben, Párisban sok színházban hirdetnek hasonlóképen. A bizottsági ülésnek volt még egy tárgya. H­o­v­á­n­y­i Géza elnök előterjesztette, hogy a mai nap folyamán érkezett hozzá egy beadvány tizenhat aláírással, amely beadványban arra kérik az aláírók a bizottságot, tegyék az elő­adás kezdetét az elfogadott hat óráról fél nyolcz órára. Minthogy ez a kérdés rendkívül fontos és az ülésnek ez a tárgya meghirdetve nem volt, a bizottság nem tárgyalta a kérdést. Ezt a beadványt a színügyi bizottság legközelebbi ülésén fogja tárgyalni. Valószínűleg nagy vita lesz még e kérdés fölött, hogy mikor kezdődjék az előadás. A mi véleményünk szerint sokkal helyesebb volna, ha az előadás fél 8 órakor kezdődnék. Mindnyá­jan tudjuk, hogy milyen kellemetlen az, ha 10 órakor vagy talán még későbben kell vacsoráz­nunk. Az a fél óra, amivel később kezdődnék az előadás már lehetővé tenné azt is, hogy a hivatalból hazatérő ember, aki eddig alighogy átöltözködni tudott az előadás kezdetéig meg is, vacsorázhatik, ami akárhogyan is tagadjuk nagy befolyással van ránk a darab megítélé­sében. Mindezek a kellemes dolgok nagyon ellen­súlyozzák azt a félórát, amivel a közönség ké­sőbb kerülne haza a színházból. Valószínű, hogy a színügyi bizottság is meg fog hajolni a fön­­tebb is felsorolt érvek előtt.

Next