Szabadság, 1901. január (28. évfolyam, 1-27. szám)
1901-01-01 / 1. szám
1901. január 1. A SZABADSÁG- ködő különböző 20 filléres betéti társaságokban kisebb-nagyobb mértékben érdekelve vannak. Hogy az előnyére, vagy hátrányára van e az iparos polgároknak azt birálni nem szándékszom, mert a szegény embernek a tőkegyűjtés még áldozat árán is javára válik, s ezt avval is inkább mondhatom, mert a közelmúlt években ilyen intézménynek létrehozásán magam is közreműködtem. Az iparosok érdeke azonban az ipartestület vezetőinek más irányt jelölt ki, amennyiben az országgyűlés az iparosok közjólétének előmozdítása czéljából megalkotta a gazdasági és ipari hitelszövetkezetről szóló 1898. XXIII-dik törvényczikket, melynek alapján a fővárosban megalakult egy évvel később az országos központi hitelszövetkezet. Az ipartestület vezetősége az országos jellegű egyesületek részvényeiből két darab 1000—1000 koronás részvényt szerzett meg azon világos czélzattal, hogy ennek alapján meg fogja alakítani az ipartestületi hitelszövetkezetet. Ezen intézmény az iparos közkívánalom alapján 1899. október hóban megalakult, s a kereskedelmi miniszter az intézmény czéljainak előmozdítására 10,000 korona kamatnélküli kölcsönt és 800 koronát rendelkezésre volt szíves adományozni. Az iparos polgárok pedig 30,000 korona értékű üzletrészeket írtak alá. Ezen összeggel 1900. január 15-én az ipartestület helyiségében és a testület támogatása alatt megkezdtük szövetkezeti működésünket. Az elmúlt egy évről számadásainkat a legközelebb tartandó ipartestületi, és hitelszövetkezeti közgyűléseken sáfárkozásunkról kötelességünkhöz híven el fogunk számolni, mélyen megfogjuk üzletrészeseinket és ipartestületünk minden egyes tagját győzni arról, hogy intézményünk az iparos polgárok jól felfogott érdekeit lelkiismeretes pontossággal képviselte, mert az elmúlt egy év alatt kétszázezer koronát bocsájtottunk hat és fél kamatra az iparos érdekek szolgálatára, mely hitelt nagy részben oly iparosok is igénybe vették, kik más pénzintézetekben hitelt nem élveztek. Hitelnyújtásunkkal előmozdítottunk számos kis és nagy válalatokat, gépek és műszerek megszerzését elősegítettük, heti 2—3 koronás visszafizetésekkel többeket keresethez juttattunk, szóval a szövetkezeti eszme megvalósítását úgy hajtottuk végre, hogy az országos központi hitelszövetkezet kiküldött ellenőre írásban és szóval teljes megelégedését nyilvánította. Hogy azonban szövetkezetünk a jövőben az iparosok vállalati igényeit még fokozottabb mérvben teljesíthesse, kívánatos, hogy ipartestületünk minden egyes tagja legalább egy darab ötven midőn mintegy félálomban, se ébren, se alva, átengedhette magát csapongó és merészröptű képzeletének, a midőn zajtalan éjszakán játszi könnyűséggel eregette lehetséges és lehetetlen történetkéknek színes fonalát, s a szárnyra kapott képzelet akadálytalanul repül egy álomvilág határtalan birodalmában? Az ember találékonysága, ötletessége hihetetlen arányokat ölt, amiket agya ilyenkor kieszel, meglepő. De a midőn aztán mindazt, ami agyán átvillant, lelki szemei előtt elvonult s amit képzelőereje eléje varázsolt rögzíteni akarja, ujjai közül az alakok és ötletek kisiklanak, a szines látományok elmosódnak, merész gondolatainak láncza szétszakad s a midőn papírra akarja vetni, amit kieszelt, fájó csalódással látja tehetetlenségét. Csak kevesen tudják maradandóvá tenni e látományaikat, szárnyra kapott képzelődésüknek e tarka alkotásait s agyuknak gondolat villanásait. E kevesek közé tartozik Lynkeus is. Történetként, meséit olvasva, az a hitem támadt, hogy valamennyit az éj csöndje szülte a melyben a képzelet szárnyait kibontja. De egyben ezek közül is kiválik. Történetkép, ha egyesek testetlen képzelődések is, mindenkor a valóság talajához tapadnak, mindenkor czélt szolgálnak, igazságot akarnak bizonyítani, áligazságot megsemmisíteni, mindenkor czélzatosak, mintha egy előzetesen megállapított alapeszmét burkolt volna színes mesébe. Könyvét olvasva a szemforgató álszenteskedés szörnyülködve hirdeti majd, hogy úgynevezett szépségekhez is hozzányúlt, a titokban és gondolatban szemérmetlenek megbotránkozva mutatnak mad reá, hogy kényes thómáival néha a pornographia mesgyéjéig tévedt, de a gondolkoronás részvénnyel birjon, amely heti egy koronával 50 hét alatt szerezhető meg. Mély tiszteletem kifejezése mellett arra kérem iparos polgártársaimat miszerint a más intézményeknél eddigi betéteiket megszüntetni és az újra belépéstől annyiban tartózkodni, hogy képességi erejük megfeszítése nélkül az ipartestületi hitelszövetkezettől legalább egy üzletrészt jegyezni szíveskedjenek. Ezt az iparos polgárok érdeke minden körülmények közt megköveteli, hogy ezen intézmény anyagi erőben gyarapodjon, mert csakigy és ez által leszünk képesek az iparosok közkívánalmának szolgálatot teljesíteni. Ez az intézmény az iparosoké, s így minden iparosnak érdekében kell, hogy álljon, miszerint az megerősödjék, hogy képes legyen hivatását teljesíteni. Kérelmem megújítva az iparos polgároknak az uj évben boldogságot kívánva maradok 1900 deczember 31-én őszinte tisztelő hivök Bertsey György, kodó olvasó más véleményen lesz, mert a könyv minden sorából kiérzi az erkölcsi szigort és komolyságot. Lynkeus még a nemi élet elfajzásait is úgy írja le, hogy leírása úgy hat reánk, mintha egy természeti jelenséget észlelnénk, amelyben visszatetszőt nem találunk. Lynkeus könyve az utolsó évek egyik legbecsesebb irodalmi alkotása. Amidőn igaz lelki gyönyörűséggel olvastam, mélyen meghatott, lelkiismeretemet uj életre keltette. Vágy támadt bennem, hogy e lelki élvezetet másokkal is megosszam s e vágy legyen mentsége áradozó szavaimnak s a szigorú bírálat határain tulcsapó lelkesedésemnek. A primadonna okmánya. — Saját tudósitónktól. — Budapest, deczember 81. ... És amikor az elkényeztetett, dédelgetett primadonna és az „agyonzaklatott“ direktor között tarthatatlan lett a helyzet hosszú harcz után, megjelentek a színházi égbolt láthatárán a vidéki felhőgomolyból a kis Ámon Margit, a Fedék Zsazsa (olvasd : Sári) Bojár Teruska és aztán pont következett. A pont után pedig megalakultak a pártok. Az egyik párt nevezte magát Zsazsapártnak, a másik Ámonpártnak, a harmadik Bojárpártnak, az egyik a Royalban, a másik az Orientben, a harmadik a Metropolban tartotta főhadiszállását. De miután minden akczió reakcziót szül, úgy történt itt is és csakhamar újjá született letett és újból szervezkedett a Kürypárt, mely főhadiszállását a Pannóniában tartja vala. A hadi létszám ereje azonban sokáig titokban maradt. Kiki a maga rokona vagy ellenszenvétől vezéreltetve, vagy ádáz kulisszaérdekek csúcspontjáról mérlegelve a helyzetet, csatlakozott az egyik, vagy másik párthoz és megeredtek dühöngve, toporzékolva tehetetlenül vergődve, vagy diadalmaskodva a kisded intrikák. És bár a Küry-párt mindinkább elhatalmasodott , az egész vonalon mégsem uralhatta a szituácziót. Az ellenpártok kisebb-nagyobb győzelmei itt-ott bosszúságot okoztak s a színházi hullámok hol szelíden, hol kavarogva verdesték a pártok jobb és balszárnyait. . . * Aztán hirtelen mint derült égből a villám megjelenek vala egy újabb párt, mely idegen istennőnek áldoza. És sokan elpártolának a hazai istennőktől, hogy Halton diadalszekerét húzzák a liktorok, sőt még a konzulok, a kvesztorok és a tribünök is. És ekkor megindult a testvérháború. A Küry-párt körülhordozá a véres kardot és szerte a határmegyéken vésztüzeket gyujtatott, messze lobogtatva zászlaját, amelyen e szavak szórtak tűzszikrákat: Veszélyben a haza! Sokan a „Talpra magyart“ szavalták és a vérbunkós nóta mellett toborzották a hadsereget a hazai istennő oltalmára. És a sereg gyűlt és a lelkesedés árja, a hazaszeretet szent érzéseinek égisze alatt rohamosan emelkedett és a pártoskodás ruttusája, mely annyiszor romlással fenyegette e szegény hazát, csakhamar elülni látszott. És ekkor az idegen istennő megijedt a fenyegető veszélytől és még mielőtt a harcz egész erejében kitört volna, és mielőtt még Korbuly József a „Hazánk“ népszerű szerkesztője, ki a haza jeligével, a sereg élére állhatott volna, Missz Halton eltűnt egy szebb hazába, de nem anélkül, hogy itt hagyja a Haltonláz utolsó baczillusait. És ekkor uj jelszavak keringtek a levegőben. — „Ovácziót a hazai Istennőnek !“ — Bizalmi nyilatkozatot Kürynek, az aranyos Klárának. — Gyilkos óvszereket a Haszonláz elnyomására ! ... És nagy sürgés forgás zsibongás kerekedett az Otthonban, ahol a hadsereg főhadiszállását felverte. És leültek az augurok is megszövegezték a nyilatkozatot. Nehéz munka volt. A legjobb erők sem vonakodtak részt venni a dicsőséges okirat megszerkesztésében. Heltai Jenő az epitheton ornausokat gyarapította. Molnár Géza a mondatok kerekdedségén csiszolgatott, sőt Bródy Sándor sem késlekedett kritikai szavát felemelni, így például a „de“ szócska határozottan az ő műve, így szólt ugyanis: — A „de“-t bele kell venni. Ez hézagpótló ! Ambrus Zoltán helybenhagyólag bólintott. Márton Miska így kiáltott fel : — A „de“ határozottan fényes ! * Az okmányt aztán díszesen megrajzolta, felékesítette Márkus Géza, az Otthon zseniális universális művésze. I Mariska ! Micsoda hatalmas termet, milyen gömbölyű, de széles vállak! Hej, de jól illett oda az a remek fej az egészségtől duzzadó arczákkal, vértől majd kicsattanó ajkakkal és avval a két szemmel, melyekből diadalmasan ragyogva sugárzott ki az életkedv, egészség, erő .... De hát mit fecsegjek, mit részletezzek sokat, mondtam már, hogy nem volt párja kerek e világon Gerzson uram Mariskájának .... Mariskára nézve, gyakran kívántam, sok hasonló lányt ennek a szegény magyar hazának, mert így talán több dolguk volna az anyakönyvvezetőknek újszülöttek bevezetésével és nem vetemednénk egyre-másra arra a szomorú kijelentésre, hogy: „nem boldog a magyar.“ Lehetett is, de büszke volt Gerzson Tamás uram Mariska lányára. Gyakran mondogatta a feleségének. Ez oszt a lány! Ez már igen! Testalkatát, az erőt, egészséget tőlem örökölte! Hej, adjuk csak egyszer férjhez, meglátod asszony, majd meglátod, hány unokával lep meg ez minket! Legalább hattal, és csupa fiúval. * A türelmetlen és idegen olvasó (udvarias szerzők olvasóikat kedveseknek és szeretetreméltóknak titulálják, én aki az olvasók gárdájába is tartozom, állíthatom, hogy az én jelzőim megfelelőbbek és igazabbak), tehát mondom a szeszélyes olvasó már biztosan számon kéri, hogy a czímben Gerzson uram lányait említem, de eddig még csak egyről beszéltem, Mariskáról. Hát volt még Tamás bácsinak több leánya is ? Volt . . . igenis volt, dehát Irénről nem nagyon szeretett urambátyám beszélni. Irén afféle kis penészvirág volt. Egészen az ellentéte Mariskának. Kis vékony, vézna, sápadt, sapka« Gerzson Tamás lányai. Irta: Dr. Molnár Jenő. Ismeritek Gerzson Tamás uramat ? Hát persze, hogy ismeritek. Aki őt egyszer látta, egyhamar ugyan el nem felejti. Öles termet, széles vállak, piros pozsgás, egészségtől duzzadó arcz, vidám, kedély és nevetése, mit nevetése! harsogó kaczagása, moly tán a harmadik határban is hallatszott, megyeszerte ismertté tették Gerzson Tamás urambátyámat . . . Hát ami azt illeti Tamás bátyámnak nem is volt oka a szomorúságra megáldván őt az egek jó egészségen kívül még vagy tízezer hold tehermentes földecskéjével és megajándékozták őt Mariskával, egy olyan lánnyal, kinek párját ugyan hiába keresed egész Magyarországon és a kapcsolt tartományokban . . . Mariska volt Gerzson uram kedvencz leánya, szemefénye. Mariska festő ecsetje, szobrász vésője kellene, hogy ezt a női műremeket elébed varázsolja . . . Istenem milyen lány volt ez a 3