Szabadság, 1901. február (28. évfolyam, 28-50. szám)

1901-02-01 / 28. szám

1501. február 1.______________________ »SZABADS A Gc­­­ replő művészek: Beregi Oszkár, kire már e hónapban számítottak s Szentgyörgyi István, a kolozsvári színház művésze. Nagy akadály a havi műsor összeállításánál P. Adorján Berta helyzete is, ki nehezen szabadulhat le olykor-olykor a nemzeti színháztól. Épen ezért a műsor a lehető legfeltételesebb . A „B. A. L. E. K ,a­­„Görög rabszolga“ s „Aranykakas"­ után színre kerülnek : „Napoleon öcsém,­ „Orfeus“, „Endre és Johanna,“ „Toska“, esetleg még a jövő hét péntekén „Toska“ he­lyett a „Bölcső“, „Böregér“, Csárda virága“, „Névtelen levelek“, „Mikádó“, „Szókimondó asszonyság“, „Bűvös vadász“, „Nebánts virág“, „Medea“, „Kísértetek“, „Ripp Van Winkle“, „Kísértetek“, „Czigány“, „Ármány és szerelem“, „Toloncz“, „Romeo és Julia“, „Sárga csikó“ (a szerint, hogy Beregi lesz a vendég vagy az öreg Szentgyörgy­i.) „Baba“, „Viceadmi­rális“, „Szép Galathea.“ Vita a műsor miatt. Ez a sorrend természetes sok és sok vál­tozást fog szenvedni. De körülbelül ezek a da­rabok a február havi műsor darabjai. Premier tehát három lesz : a szenzácziós „Bölcső“ a „Csárda virága“, Lukácsy legújabb népszínműve s a „Viczea amirális“ operett. De lesz egy na­gyon érdekes repriz a „Mikádó“ előadása s előttünk nem kevesebb érdekességgel bírnak a „Nebántsvirág“ s „Bűvös vadász­­ előadásai sem. Sokat hát nem igaz a február havi műsor sem. Csak aztán váltaná be a mit igaz. A mai ülésen megsokszorosodott a panasz a heti pub­likált műsorok állandó be nem tartása miatt. Vára­d­y Zsigmond dr. is a heti műsor in­gadozása miatt szólalt fel első sorban. Ha iga­zak a hozzá is eljutott hírek — úgymond — főbb oka az, hogy egyes tagok vissza­küldik a nekik kiosztott szerepet. Törekedjék az igazgató arra, hogy a társulattal szemben szigorú felügye­letet gyakoroljon s bizonyos irányban túlságos jó­ságból ne legyen nagyon is engedékeny. Utal többek között egy konkrét esetre. Ditrói, a nagy­váradi színház volt igazgatója legyen e tekin­tetben Somogyi mintaképe, a­ki példás volt fegyelemtar­tásár­ól. Somogyi igazgató tagadja, hogy a ta­gok szerepeket küldenének vissza. A viszonyok szerencsétlensége az oka hogy a műsort gyak­ran kell megváltoztatni. Védekezésébe azonban olyan két érvet egyesített, a­mi igencsak azt igazolta hogy a művezetés hiányossága a legfőbb oka a repertoár külső és belső hibáinak. D­é­s­i Géza dr. még az előadásokon is hi­ányosnak látja a fegyelmet. Esetekre utal, me­lyekben a legbotrányosabb dolgok történtek a szinpadon, így „Szulamith“ előadásain, mikor a női kar a legdrámaibb résznél irigylésre méltó szinte magával ragadó jókedvvel mulatozott. E féle dolognak nem volna szabad történnie. A műsort különben, néhány tanácsosal el­látva még a vitában kifáradt direktort, tudo­másul vette a bizottság­ Festeticn terve. Az ülésnek most következett igazán érde­kes része, mely nagyobb témájával szinte elfe­ledtette a direkczió imént még telehordott bűn­­lajstromát. Hoványi Géza dr. számolt be a vidéki szinészet rendezési tervének ismert ügyében tett résztvételéről. Bezerédj mint tanácsos egy ankétot hivott össze, melyre Nagyváradról Somogyi színigazgató, Bulyovszky József dr. pol­gármester s ő, mint a szinügyi bizottság elnöke kapott meghivást. Jan. hó 19 én volt ez az ér­tekezés, melyen ő természetesen azt az álláspon­tot képviselte melyet a szinügyi bizottság is­mert határozatával elfoglalt. Festetich terve ellen csupán Nagyvárad foglalt határozott állást. De az értekezleten elhangzott majdne­m mindenik felszólalás elvben a nagyváradi határo­zat mellett foglalt állást. És jogos büszkeséggel utalhat arra, hogy a nagyváradi határozat sok tekintetben győzelmet aratott. Elfogadta az ér­tekezlet többek között, hogy a szini kerületek csak önkéntes összeállásból alakíthatók meg. De győzött főként a nagyváradi határozatnak a szubvenczióra vonatkozó része, a­mit az értekez­let princzipiumnak mondott ki. A nagy értekez­let tudvalevőleg egy szűkebb bizottságot kül­dött ki, melynek értekezéseiről bőven írtak a lapok. Ő betegsége miatt akadályozva volt a bizottság értekezletén való megjelenésben, de szükségesnek látta tudatni a nagyváradi állás­pontot s ezt az értekezlet elnökéhez intézett következő levélben tette: Méltóságos Uram! Hoványi dr. levele. 9/901. sz. kelt becses meghívásának itteni teendőim miatt nagy sajnálatomra eleget nem tehetek s a gyűlésen személyesen meg nem je­lenhetek. Kérem azonban méltóságodat, kegyeskedjék a gyűlésen előterjeszteni azt a tiszteletteljes nézetemet, hogy a létesítendő kerületek terve­zetét elfogadhatatlannak és a magyar vidéki színészet jövőjére általában kártékonynak vélem, mert ily beosztás egyúttal a társulatok szoros megkötését is jelentené, ezzel a vidéki színészet szabad mozgása, az egyes társulatok fejlődése és a helycserélés okvetlenül szükséges joga volna korlátozva, sőt megsemmisítve. Ettől eltekintve, ha ily kerületi beosztás Nagyvárad város szinügyi bizottságának ellen­zése figyelmen kívül hagyása mellett mégis lé­­tesitetnék, a tervezett beosztás ellen azért is fel kell szólalnom, mert Nagyvárad város az utolsó népszámlálás szerint több, mint 50000 lelket számláló és igen magas műigényekkel biró közönségének okvetlenül oly nagy és te­kintélyes társulatra van szüksége, mely ama lélekszámnak és enne­k a közönség értel­misége és műveltsége által indokolva tett mű igényeinek megfelel. Ily nagy, tekintélyes, tehát sok költségű, színtársulat fentartása pedig egyszerűen lehetetlenné lenne téve, ha a váradi színigazgató a nyári évszakot Makón és B -G­y­u­l­án volna köteles eltölteni. Sem Makó, sem B.­Gyula közönsége, jóllehet ezeket kicsi­­nyelni természetesen nem szándékozom, nem képes egy nagyobb elsőrangú színtársulatnak sem kellő színházat, sem különösen kellő bevé­teleket és közönséget biztosítani. A pénzügyi bukás volna tehát kétségtelen legelső eredménye annak, ha a tervezetnek városunkra vonatkozó része életbe lépne és ennél a tervnél még azt is szerencsésebbnek tartanám, ha a nagyváradi, mindenkori színtársulat részére egy erdélyi kerület szakíttatnék ki, Brassó, vagy Nagy­szeben központtal és megfelelő állami segél­­­lyel, mert ily kerületi rendszer mellett a nagy­váradi színtársulat a maga hazafias és nemzeti küldetését emelkedett mértékben teljesítené. Egyébiránt ahoz, hogy végleges és pozitív indítványt tehessek a részben, hogy Nagyvárad város mely más helyekkel volna szinügyi tekin­tetben, a város megnyugvása mellett, össze­kapcsolandó : az volna szükséges, hogy az egyes városok szinügyi viszonyai felől szinügyi bizott­ságunkban megfelelő alapossággal tájékozódjunk és hogy ezt tehessük, kérem is az igen­t, szűkebb körű bizottságot, hogy más irányú elfoglaltságomra 13 tekintettel 2 havi halasztást adni és addig az ügy elintézését felfüggeszteni szíveskedjék. Természetesen nem kívánom ezzel érinteni az általam képviselt nagyváradi színügyi bizott­sága ama álláspontját, hogy a vidéki színészetre egyedül előnyös az lenne, ha a színigazgatók és városok szerződési szabadsága érintetlenül hagyatnék és az egyes társulatok nemzeti fon­tosságukhoz mért aránylagos állami segélyben részesülnének, a segélyezett társulatok egyúttal az év egy részének nemzetiségi helyeken tölté­sére köteleztetvén. Kérem Méltóságodat, kegyeskedjék e tisz­teletteljes előte­jesztéseimet a bizottság elé ter­jeszteni. . Kiváló tiszteletem nyilvánításával maradtam Méltóságodnak. A levéllel véget ért az elnök beszámolója, melyet zajos helyesléssel fogadott az egész bizottság. A jövő leendő­. V­áradi Zsigmond dr. emelkedett most szólásra. A legnagyobb elismeréssel szól H­o­­r­á­n­y­i dr. elnöknek a nagyváradi színészetnek ez ügyben is tett szolgálatairól. Bízik a jövő­ben. A bizottság első állásfoglalása is nagy sikert ért el, de ez a siker még mindig proble­matikus. A százezer forintos medvebőr szubvenczió­­ból is csak olyan feltétellel dobtak oda Nagy­váradnak 5000 forintot, ha színészetét állandó­sítani fogja. Az állandósítás szép, gyönyörű idea, mindannyiunknak kedves eszméje s törekvéseink végczélja. De kimondani azt, hogy a nagyváradi színészetet állandósítjuk, vagy nevetséges vagy nagyon szomorú, mert ez megölné a nagyváradi színészetet. Keressünk tehát társulatunk részére kerü­letet ! Mikor a törvényhozás a kolozsvári szín­ház nagyarányú támogatását elhatározta, e tá­mogatással szemben nagy hazafias és kulturális missziót várt az erdélyi részekben. Kolozsvár azonban nem váltotta be e reményeket. Szín­társulata kevésszer kereste fel a nemzetiségi helyeket s inkább volt mindig kolozsvári mint nemzeti. Most pedig, miután állandósították, még kevésbé lehet számítani ilyen irányú ha­tására. Kolozsvár kötelessége természetszerűleg két városra szállt: Aradra és Nagyváradra. Aradnak színházhoz nőtt és szokott közönsége azonban az állandó színház mellett határozott. Számításba tehát csak Nagyvárad jöhet, melynek nagyigé­­nyű közönsége előkelő, nagy társulatot kíván. A nemzetiségi helyekre nem kis, önálló színtársula­tok kellenek. Ezek eddig sem b­írtak versenyezni a nagy, művészi erejű és számos nemzetiségi társulatokkal. Kérjük tehát a kormányt, hogy Nagyváradot, mint színészeti központot, kösse össze egy vagy több erdélyi nemzetiségek közé ékelt nagy várossal. E czélra adjon a kormány , évi 10000 frt szubvencziót, a­helyett hogy ennél is sokkal nagyobb összeget hiába adjon oda selej­tes, kis társulatoknak. E határozatot a törvény­­hatósággal elfogadtatva mielőbb terjessze fel a kormányhoz a város. V­á­r­ad­y Zsigmond dr. szép beszédét lelkesen éljenezte meg a bizottság, mely az indítványt egyhangúlag elfogadta. D­é­s­i Géza dr. avval egészítette ki, hogy jelöljék meg a városokat is. Ajánlja, hogy a Nagyváradhoz kapcsolt három erdélyi város Brassó, Nagyszeben s Marosvásárhely legyen. A pótinditványt is elfogadták. Az ügyben már a februári közgyűlés dönteni fog s bízni lehet benne, hogy a belügyminiszter ilyen irányban fog dönteni. A Makó­ Gyula-Szarvas-féle kombináczió ter­mészetesen szóba sem jöhet. A bizottságban közről-közre járt Peterdy Sándor, volt szín­igazgató levele, mely fura adatokat mond el Makó város műpártolásáról, mely őt óriási de­­fic­itbe juttatta. A színügyi bizottság mai ülése után biza­lommal nézünk a fejlemény­ek elé. Hisszük, hogy győzelemre jut a nagyváradi szinészet s vele a hazafiasság és a magyarság ügye. HÍREK, Nagyvárad, február 1. A népszámlálás eredménye. A népszámlálás feldolgozásának hatalmas munkája vége felé közeledik. A tényleges sza­porodás, mint most már végleg megállapították, tíz év alatt 11527-et tesz ki. A feldolgozott adato­kat legközelebb felküldik a statisztikai hivatalnak,

Next