Szabadság, 1901. február (28. évfolyam, 28-50. szám)
1901-02-01 / 28. szám
1501. február 1.______________________ »SZABADS A Gc replő művészek: Beregi Oszkár, kire már e hónapban számítottak s Szentgyörgyi István, a kolozsvári színház művésze. Nagy akadály a havi műsor összeállításánál P. Adorján Berta helyzete is, ki nehezen szabadulhat le olykor-olykor a nemzeti színháztól. Épen ezért a műsor a lehető legfeltételesebb . A „B. A. L. E. K ,a„Görög rabszolga“ s „Aranykakas" után színre kerülnek : „Napoleon öcsém, „Orfeus“, „Endre és Johanna,“ „Toska“, esetleg még a jövő hét péntekén „Toska“ helyett a „Bölcső“, „Böregér“, Csárda virága“, „Névtelen levelek“, „Mikádó“, „Szókimondó asszonyság“, „Bűvös vadász“, „Nebánts virág“, „Medea“, „Kísértetek“, „Ripp Van Winkle“, „Kísértetek“, „Czigány“, „Ármány és szerelem“, „Toloncz“, „Romeo és Julia“, „Sárga csikó“ (a szerint, hogy Beregi lesz a vendég vagy az öreg Szentgyörgyi.) „Baba“, „Viceadmirális“, „Szép Galathea.“ Vita a műsor miatt. Ez a sorrend természetes sok és sok változást fog szenvedni. De körülbelül ezek a darabok a február havi műsor darabjai. Premier tehát három lesz : a szenzácziós „Bölcső“ a „Csárda virága“, Lukácsy legújabb népszínműve s a „Viczea amirális“ operett. De lesz egy nagyon érdekes repriz a „Mikádó“ előadása s előttünk nem kevesebb érdekességgel bírnak a „Nebántsvirág“ s „Bűvös vadász előadásai sem. Sokat hát nem igaz a február havi műsor sem. Csak aztán váltaná be a mit igaz. A mai ülésen megsokszorosodott a panasz a heti publikált műsorok állandó be nem tartása miatt. Várady Zsigmond dr. is a heti műsor ingadozása miatt szólalt fel első sorban. Ha igazak a hozzá is eljutott hírek — úgymond — főbb oka az, hogy egyes tagok visszaküldik a nekik kiosztott szerepet. Törekedjék az igazgató arra, hogy a társulattal szemben szigorú felügyeletet gyakoroljon s bizonyos irányban túlságos jóságból ne legyen nagyon is engedékeny. Utal többek között egy konkrét esetre. Ditrói, a nagyváradi színház volt igazgatója legyen e tekintetben Somogyi mintaképe, aki példás volt fegyelemtartásáról. Somogyi igazgató tagadja, hogy a tagok szerepeket küldenének vissza. A viszonyok szerencsétlensége az oka hogy a műsort gyakran kell megváltoztatni. Védekezésébe azonban olyan két érvet egyesített, ami igencsak azt igazolta hogy a művezetés hiányossága a legfőbb oka a repertoár külső és belső hibáinak. Dési Géza dr. még az előadásokon is hiányosnak látja a fegyelmet. Esetekre utal, melyekben a legbotrányosabb dolgok történtek a szinpadon, így „Szulamith“ előadásain, mikor a női kar a legdrámaibb résznél irigylésre méltó szinte magával ragadó jókedvvel mulatozott. E féle dolognak nem volna szabad történnie. A műsort különben, néhány tanácsosal ellátva még a vitában kifáradt direktort, tudomásul vette a bizottság Festeticn terve. Az ülésnek most következett igazán érdekes része, mely nagyobb témájával szinte elfeledtette a direkczió imént még telehordott bűnlajstromát. Hoványi Géza dr. számolt be a vidéki szinészet rendezési tervének ismert ügyében tett résztvételéről. Bezerédj mint tanácsos egy ankétot hivott össze, melyre Nagyváradról Somogyi színigazgató, Bulyovszky József dr. polgármester s ő, mint a szinügyi bizottság elnöke kapott meghivást. Jan. hó 19 én volt ez az értekezés, melyen ő természetesen azt az álláspontot képviselte melyet a szinügyi bizottság ismert határozatával elfoglalt. Festetich terve ellen csupán Nagyvárad foglalt határozott állást. De az értekezleten elhangzott majdnem mindenik felszólalás elvben a nagyváradi határozat mellett foglalt állást. És jogos büszkeséggel utalhat arra, hogy a nagyváradi határozat sok tekintetben győzelmet aratott. Elfogadta az értekezlet többek között, hogy a szini kerületek csak önkéntes összeállásból alakíthatók meg. De győzött főként a nagyváradi határozatnak a szubvenczióra vonatkozó része, amit az értekezlet princzipiumnak mondott ki. A nagy értekezlet tudvalevőleg egy szűkebb bizottságot küldött ki, melynek értekezéseiről bőven írtak a lapok. Ő betegsége miatt akadályozva volt a bizottság értekezletén való megjelenésben, de szükségesnek látta tudatni a nagyváradi álláspontot s ezt az értekezlet elnökéhez intézett következő levélben tette: Méltóságos Uram! Hoványi dr. levele. 9/901. sz. kelt becses meghívásának itteni teendőim miatt nagy sajnálatomra eleget nem tehetek s a gyűlésen személyesen meg nem jelenhetek. Kérem azonban méltóságodat, kegyeskedjék a gyűlésen előterjeszteni azt a tiszteletteljes nézetemet, hogy a létesítendő kerületek tervezetét elfogadhatatlannak és a magyar vidéki színészet jövőjére általában kártékonynak vélem, mert ily beosztás egyúttal a társulatok szoros megkötését is jelentené, ezzel a vidéki színészet szabad mozgása, az egyes társulatok fejlődése és a helycserélés okvetlenül szükséges joga volna korlátozva, sőt megsemmisítve. Ettől eltekintve, ha ily kerületi beosztás Nagyvárad város szinügyi bizottságának ellenzése figyelmen kívül hagyása mellett mégis létesitetnék, a tervezett beosztás ellen azért is fel kell szólalnom, mert Nagyvárad város az utolsó népszámlálás szerint több, mint 50000 lelket számláló és igen magas műigényekkel biró közönségének okvetlenül oly nagy és tekintélyes társulatra van szüksége, mely ama lélekszámnak és ennek a közönség értelmisége és műveltsége által indokolva tett mű igényeinek megfelel. Ily nagy, tekintélyes, tehát sok költségű, színtársulat fentartása pedig egyszerűen lehetetlenné lenne téve, ha a váradi színigazgató a nyári évszakot Makón és B -Gyulán volna köteles eltölteni. Sem Makó, sem B.Gyula közönsége, jóllehet ezeket kicsinyelni természetesen nem szándékozom, nem képes egy nagyobb elsőrangú színtársulatnak sem kellő színházat, sem különösen kellő bevételeket és közönséget biztosítani. A pénzügyi bukás volna tehát kétségtelen legelső eredménye annak, ha a tervezetnek városunkra vonatkozó része életbe lépne és ennél a tervnél még azt is szerencsésebbnek tartanám, ha a nagyváradi, mindenkori színtársulat részére egy erdélyi kerület szakíttatnék ki, Brassó, vagy Nagyszeben központtal és megfelelő állami segéllyel, mert ily kerületi rendszer mellett a nagyváradi színtársulat a maga hazafias és nemzeti küldetését emelkedett mértékben teljesítené. Egyébiránt ahoz, hogy végleges és pozitív indítványt tehessek a részben, hogy Nagyvárad város mely más helyekkel volna szinügyi tekintetben, a város megnyugvása mellett, összekapcsolandó : az volna szükséges, hogy az egyes városok szinügyi viszonyai felől szinügyi bizottságunkban megfelelő alapossággal tájékozódjunk és hogy ezt tehessük, kérem is az igent, szűkebb körű bizottságot, hogy más irányú elfoglaltságomra 13 tekintettel 2 havi halasztást adni és addig az ügy elintézését felfüggeszteni szíveskedjék. Természetesen nem kívánom ezzel érinteni az általam képviselt nagyváradi színügyi bizottsága ama álláspontját, hogy a vidéki színészetre egyedül előnyös az lenne, ha a színigazgatók és városok szerződési szabadsága érintetlenül hagyatnék és az egyes társulatok nemzeti fontosságukhoz mért aránylagos állami segélyben részesülnének, a segélyezett társulatok egyúttal az év egy részének nemzetiségi helyeken töltésére köteleztetvén. Kérem Méltóságodat, kegyeskedjék e tiszteletteljes előtejesztéseimet a bizottság elé terjeszteni. . Kiváló tiszteletem nyilvánításával maradtam Méltóságodnak. A levéllel véget ért az elnök beszámolója, melyet zajos helyesléssel fogadott az egész bizottság. A jövő leendő. Váradi Zsigmond dr. emelkedett most szólásra. A legnagyobb elismeréssel szól Horányi dr. elnöknek a nagyváradi színészetnek ez ügyben is tett szolgálatairól. Bízik a jövőben. A bizottság első állásfoglalása is nagy sikert ért el, de ez a siker még mindig problematikus. A százezer forintos medvebőr szubvenczióból is csak olyan feltétellel dobtak oda Nagyváradnak 5000 forintot, ha színészetét állandósítani fogja. Az állandósítás szép, gyönyörű idea, mindannyiunknak kedves eszméje s törekvéseink végczélja. De kimondani azt, hogy a nagyváradi színészetet állandósítjuk, vagy nevetséges vagy nagyon szomorú, mert ez megölné a nagyváradi színészetet. Keressünk tehát társulatunk részére kerületet ! Mikor a törvényhozás a kolozsvári színház nagyarányú támogatását elhatározta, e támogatással szemben nagy hazafias és kulturális missziót várt az erdélyi részekben. Kolozsvár azonban nem váltotta be e reményeket. Színtársulata kevésszer kereste fel a nemzetiségi helyeket s inkább volt mindig kolozsvári mint nemzeti. Most pedig, miután állandósították, még kevésbé lehet számítani ilyen irányú hatására. Kolozsvár kötelessége természetszerűleg két városra szállt: Aradra és Nagyváradra. Aradnak színházhoz nőtt és szokott közönsége azonban az állandó színház mellett határozott. Számításba tehát csak Nagyvárad jöhet, melynek nagyigényű közönsége előkelő, nagy társulatot kíván. A nemzetiségi helyekre nem kis, önálló színtársulatok kellenek. Ezek eddig sem bírtak versenyezni a nagy, művészi erejű és számos nemzetiségi társulatokkal. Kérjük tehát a kormányt, hogy Nagyváradot, mint színészeti központot, kösse össze egy vagy több erdélyi nemzetiségek közé ékelt nagy várossal. E czélra adjon a kormány , évi 10000 frt szubvencziót, ahelyett hogy ennél is sokkal nagyobb összeget hiába adjon oda selejtes, kis társulatoknak. E határozatot a törvényhatósággal elfogadtatva mielőbb terjessze fel a kormányhoz a város. Várady Zsigmond dr. szép beszédét lelkesen éljenezte meg a bizottság, mely az indítványt egyhangúlag elfogadta. Dési Géza dr. avval egészítette ki, hogy jelöljék meg a városokat is. Ajánlja, hogy a Nagyváradhoz kapcsolt három erdélyi város Brassó, Nagyszeben s Marosvásárhely legyen. A pótinditványt is elfogadták. Az ügyben már a februári közgyűlés dönteni fog s bízni lehet benne, hogy a belügyminiszter ilyen irányban fog dönteni. A Makó Gyula-Szarvas-féle kombináczió természetesen szóba sem jöhet. A bizottságban közről-közre járt Peterdy Sándor, volt színigazgató levele, mely fura adatokat mond el Makó város műpártolásáról, mely őt óriási deficitbe juttatta. A színügyi bizottság mai ülése után bizalommal nézünk a fejlemények elé. Hisszük, hogy győzelemre jut a nagyváradi szinészet s vele a hazafiasság és a magyarság ügye. HÍREK, Nagyvárad, február 1. A népszámlálás eredménye. A népszámlálás feldolgozásának hatalmas munkája vége felé közeledik. A tényleges szaporodás, mint most már végleg megállapították, tíz év alatt 11527-et tesz ki. A feldolgozott adatokat legközelebb felküldik a statisztikai hivatalnak,