Szabadság, 1901. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1901-03-01 / 51. szám
is hasonlók lennének a parlamenti munkaképesség csökkenése és megakadályozása s ezzel a parlament méltóságának elvesztése a nemzet szemében . Hogy az ily parlament nem független, az épp oly kétségtelen, mint hogy a nemzet függetlenségét veszélyezteti. Ezért kell az okos mérséklet művészetének érvényesülni e törvényjavaslat tárgyalásánál, mely javaslat küönben is csak kalandos csonka darab marad célszerűen szervezett tribunál nélkül QBJ »SZABADSAG< 1901. március 1. Országgyűlés. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónk távirata. — Budapest, február 28. Az igazságügy iránt csupán Prósz miniszter mai beszéde keltett nagyobb érdeklődést. Fejtegetéseit, különösen pedig az előmunkálatban levő törvények bejelentését nagy figyelemmel és élénk tetszéssel hallgatták meg. Előbb Fassie Tódor beszólt és azután az elmaradhatatlan Major Ferencz. A karzaton élénk feltűnést keltett egy jóképű vidéki úr élénk diskurzusa Kubik Bélával, kitűnt, hogy a hevesvérű szélbali képviselő Bernriederrel, Széll miniszterelnök vejével folytatott eszmecserét. Szilágyi Dezső ma is az összeférhetetlenségi ügyekben tanácskozott Tisza Istvánnal, majd Horánszkyval és Mohayval. * Részletes tudósításunk itt következik : Elnök : Perczel Dezső. A kormány részéről jelen vannak : Széll Kálmán, Plósz Sándor, Cseh Ervin. Elnök beterjeszti az indítványokat. Apáthy Péter előadó beterjeszti az összeférhetlenségi bizottság jelentését, mely szerint a legutóbbi bejelentett 8 képviselő, köztük Apponyi és Tisza ügyeiben az összeférhetlenség eseteit fennforogni nem látja. Az igazságügyi költségvetés. Fassie Tódor : A mai igazságszolgáltatásnak sok hibája van s igen gyakran fordulnak igazságtalanságok elő. A bírákra sok statisztikai munkát rónak ki és nem végzett munkáját, hanem a statisztikai kimutatásait nézik. Innen van, hogy a felsőbb bíróságoknál olyanok is vannak, akik még fogalmazni nem tudnak. Tagadja, hogy a román nemzetiségi iskolákban hazafiatlanul tanítanának. Azok a birák és ügyvédek, akik nemzetiségi iskolába jártak, szintén hazafiasak. A költségvetést elfogadja és elismerését és bizalmát fejezi ki a miniszter iránt. (Helyeslés.) Major Ferenc drágálja az igazságszolgáltatást és hosszasan fejtegeti, hogy Visontainak mind a négy határozati javaslatát elfogadja. Hosszasabban beszél a törvényszéki orvosi intézményről, ez orvosok nagyobb dotációját kéri, valamint a fegyházi orvosok fizetésjavítását is kéri. Nem tartja szükségesnek a törvényszéki orvosi vizsgát, mert az csak pénzbe kerül, de több tudományt nem szerez. A költségvetést nem fogadja el. Az igazságügyminiszter beszéde. Plósz Sándor miniszter : Abban a kellemes helyzetben van, hogy megfontolás tárgyává teheti mindazokat a javaslatokat, amiket a vita során tettek. A közigazgatási hatóság útján történő nyomozások tekintetében kijelenti, hogy a hatóságok túlságosan nincsenek igénybe véve. Váratlanul az a kedvező jelenség merült fel, hogy a községi közegek igen jól teljesítik a reájuk bízott feladatot. Örvendetesen tapasztalta, hogy a büntető perrendtartás nem nagyon szaporította a munkát. A bírák anyagi helyzetén csak az általános fizetési rendezéseknél segíthet. Amit a költségvetés keretén belül megtehetett, ezt már meg is tette. Sajnos, kevés összeg áll rendelkezésére. Ellenben már eddig is segített és még segíteni fog a kezelőszemélyzet helyzetén. A telekkönyvvezetők mellett szaporította a segédtelekkönyvvezetők számát, úgy hogy most 398 telekkönyvvezetővel szemben 347 segédtelekkönyvvezetői állás van. A bíróságoknál különben behozta az írógépet, ami a személyzet csökkentését lehetővé teszi. Az előléptetési viszonyok nem olyan kedvezőtlenek, mint ahogy azt Fassie mondta. Ha itt-ottó igazságtalanság történik, azt sajnálja, de nem tehet róla. Most Visontainak válaszol. Hogy a halálos ítéletet harmadszor is kihirdetik, azt azért tartja természetesnek, mert kell, hogy ez az aktus hatósági jelleggel bírjon és az ősi szokást is követik itt. Ami a sajtószabadságot érintő 16. § megváltoztatását illeti, ezt idő előttinek tartja. A törvény még csak egy év óta van gyakorlatban, bevárja előbb néhány év eredményét. A közigazgatási bíráskodás megváltoztatása nem reá, hanem a belügyminisztere tartozik. Úgy tudja különben, hogy a belügyminiszter e tekintetben intézkedni fog. A börtönben született gyermekek lajstromozása, illetve születési okmányaikban való feltüntetése a születés helyének a törvényből következik. Vontai: Ez a baj, ezen kell segíteni. PIDSZ miniszter: A lehetőség szerint segíteni fog azon, hogy a születési okmány meg ne bélyegezze a gyermeket. (Élénk helyeslés.) A katonai büntetőtörvénykönyv megalkotását maga is óhajtja. A tervezet rövid idő múlva hozzákerül és lehetőleg siettetni fogja a munkát. (Élénk helyeslés.) A polgári törvénykönyv tervezetét most megküldte a szakkörökhöz. A törvény iránta a külföld is érdeklődik. A kereskedelmi törvény revízióját szintén szükségesnek tartja, de egészen más indokból, mint ahogy azt Németországban reformálták. A polgári perrendtartást még ebben az évben beterjeszti a képviselőháznak. (Helyeslés.) Intézkedés történik benne a községi és tőzsdei bíróságról is. A telekkönyv rendezése munkálatban van, valamint az ügyvédi reform is. A biztosítási törvény előmunkálatai készen vannak. Köszöni az elismerést és örül annak, hogy az igazságügy iránt pártkülönbség nélkül elfogulatlan ítélettel találkozott. A költségvetést elfogadásra ajánlja. (Élénk helyeslés.) Szünet után Molnár Jenő beszélt. Kijelenti, hogy helyesli a germán befolyást törvényalkotásainknál. Kola János az ügyvédi rendtartást és az ügyvédi díjak rendszerét reformálandónak tartja. Ügyvédi nyugdíjalap megteremtését kéri. Pader Rezső a katonai büntetőtörvényt sürgeti. Az uzsoratörvényről beszélve annak szigorítását követeli. — S ha katona nem leszek és ide költözöm szántani, vetni, csinál-e belőlem magyart ? Ideadja e akkor Hát? — Akkor — talán. Becsüllek, öcsém. Odaadom. ------------Este jött az ordró, hogy menni kell. Talán örökre ott hagyják a Küküllő virágos völgyét s vonulnak fel a hegyek közé, hol már javában dúlt a harcz. Rudolf vezette az első csapatot. A ködös estébe valahonnan bevilágított egy felgyújtott kúria s Rudolfnak mind úgy jött, hogy a Tabódy leányt látja, a mint kérve esdekel a vad csőcseléknek, hogy mentsék meg. De senki se siet a segítségére . . . Mellette bandukolt a kadét. Nagy szürke lova alig bírta a sarat dagasztani. — Hol járunk kadét ? — Otthon. Az ott az édesapám háza. S rámutatott a magas fedelű udvarház világos ablakára. — Poór ! mondok neked valamit. De úgy ügyelj meg, ha bele nem egyezel keresztül lőlek. Szökjünk meg! Téged most, ki tudja? apád, testvéred ellen vezet a parancs, engem a . . . boldogságom ellen. A fasornál előre lovagolunk. Be hozzátok! Onnan majd tovább megyek . . . ------------Késő éjjel erősen verték a tölgyfakaput. Tabódy Farkas felhúzott pisztollyal várta, amig a legény kinyitja. — Ki az ? — Én vagyok, Rudolf! Eljöttem dolgos embernek, eljöttem magyarnak, eljöttem a fiadnak ! Tabódy Farkas nem kérdett semmit, csak megölelte a katonát. — Isten hozott — fiam ! ----------Vig napok derültek a Tabódy kúriára. Ha menyasszony volt s erősen készültek a menyegzőre. Csöndben akarták megülni, rossz idők jártak, de az atyafiságot sem lehet megsérteni. Rudolf hamar átváltozott. A zsinóros Zrínyi jobban állott hatalmas termetéhez, mint a világos katonablúz. Senki sem bánta meg a cserét. A menyegző napján érkezett meg a zsidó boltos fia Pestről , sok mindenfélét beszélt. Hogy a szomszéd városokban már háromszinü robogók alatt tobozzák a fiukat s a feketesárga faköpenyeget mind befestették a kaszárnyák előtt. A hárem férfi fontos dolgokat tárgyalt. Mindegyik el akart menni, de Rudolfot lebeszélték. Neki nem szabad, Ilával is kell maradjon valaki. Csöndben megesküdött az uj pár. Az a nehány atyafiság haza készülődött. Ki tudott azonban az időkben mulatni ?! Bezárták a ka pukat. Mindenki lepihent. Csak Tabódy Farkas járkált a szobában, s hányta-vetette gondolatait. Valaki ijedten kopogtatott az ablakon. — Tekintetes ur ! Tekintetes ur ! Én vagyok Mihály, a tanyáról. — Mi baj ? Mit keressz itt? — Instálom, a szőlők alatt katonák jöttek. Nem mifajtáink, mert idegenül beszéltek. Véltem, jó lesz megjelenteni az ifinur mián . . . Tabódy Farkas tisztában volt a dologgal. Ezek Rudolfot keresik, s ha még nem, keresni fogják, mert a vidéken úgy is suttogják a történetét. Nagyot gondolt. Habozás nélkül. Kiürítette a zsebeit, a czimeres gyűrűjét s a pénzét betette a fiókjába. Irt egy levelet s lepecsóltette. Szép öreg betűkkel megcímezte: — Fiamnak szeretettel. Valami papírokat tett a belső zsebébe Elfujta a gyertyát s nehány percz múlva a kertben volt. A szőlők felé a mint ment, kihangzott az éjszakába gyors ütemes lépésének zaja. — — Mihály, a tanyai pásztor, Gábor urfinak is mesélt valamit, s aztán „Jójcakát“ s befeküdt az istálló előtt a szénába. Tabódy Gábor ismerte az apját. Villámgyorsan berohant a szobájába. Senki sincs. Föltépi a levelet. Csak belekezd s aztán leteszi Lehúzza a csizmáját s szép lassan, nesztelen léptekkel belopózik a fiatalok szobájába. Szorosan átölelve tartják egymást s ki tudja, hol kalandozik szárnyaló tündérálmuk, míg Gábor kiveszi a fali szekrényből a csillogó dragonyostiszti egyenruhát. Egy negyedóra múlva lódobogás hangzik a küküllővári utón. * A táborban megkettőzték az őröket. Támadástól féltek. A hideg őszi éjszakában alig melegített az a néhány szál fából rakott máglya az előőrségen. — Halt, wer da ! — Guter freund ! Hol a parancsnok ! ? Az őrség tiszteleg s egyik elkíséri a táborkar szállásához. Épen együtt ültek. Valami elszökött közlegény felett tettek törvényt. — Gróf Forster Rudolf vagyok, a defentőr ! Egyik ordonán ez tiszt a kardját kéri. Kivezetik. Nyomban igazságot is tesznek. Sokat nincs