Szabadság, 1901. május (28. évfolyam, 102-124. szám)
1901-05-03 / 102. szám
1901. május 3. ____________ »SZABADSÁG« séges a szinügyi bizottság. Mert, hogy nevetséges, azt elismerte mindenki. Ők tudták, hogy miért. A viharosnak indult és méla akkorddal végződő ülésről tudósítónk a következőket bejelenti : A szinügyi bizottság mai ülésén Horányi Géza dr. elnöklete mellett a következők voltak jelen : Dési Géza dr., Stark Gyula, Várady Zsigmond dr., Moskovits József dr., Beczkay Lajos és Somogyi Károly színigazgató. Az ülésen azért voltak olyan kevesen, mert a szomszéd teremben a városháza nagytermében a közigazgatási bizottság ülésezett, amelyen a színügyi bizottság több tagja részt vett. Hoványi Géza dr. az ülés megnyitása után felolvasta a jövő havi műsort, illetőleg csak tervezetet, amely így hangzik : „Szép Heléna,“ — „A baba,“ — „A madarász“, — »Ripp,“ — „Carmen,“ — „Üdvöske,“ „Hoffmann meséi,“ — „Kis alamuszi,“ — „Parasztbecsület,“ — „A bor,“ — „Vadorzók,“ — „Dolovai nábob leánya,“ — „Ocskay brigadéros,* — „Uriel Acosta,“ — „Trilby,“ — „Énekek éneke,* — „Szép Meluzina,“ — „Tricoche és Cakórét,“ — „Tolonc,“ — „Betyár kendője,“ — „Pünkösdi királyné,“ — „A cigány,“ — „Csipkerózsa,“ — „Nagyvárad szépe.“ Amint előbb említettük, ez csak tervezet, amit bizonyára még kevésbbé tart be Somogyi Károly, mint a műsort. A műsortervezetre az engedélyt különben a szinügyi bizottság maga adta meg, legutóbbi bizalmas jellegű ülésén. Moskovits József dr. szólt elsőnek arról, hogy a színigazgató milyen kevéssé veszi figyelembe a színház törzsközönségének, a bérlőknek az érdekeit. Állitását meggyőző bizonyítékokkal támogatta. Elmondotta többek között, hogy Ocskay brigadéros hatszor került előadásra a színházban. Nem az ellen van kifogása, hogy az Ocskay brigadéros megy hatszor, hanem annak borzalmasan resz előadása ellen. Miért nem tette ezt a szép darabot az igazgató legalább más szereposztással jobbá, változatosabbá ? Miért nem léptette fel Ocskayban Bihari Ákost, aki azt örömmel játszotta volna el ? Mikor még sem Székely Irén, sem Ámon Margit nem voltak itt, operetteket adott az igazgató primadonna nélkül, miért nem léptetett fel vendéget az igazgató. Fedik Sári örömmel fellépett volna. Kijelenti, hogy mindezeket a jövőre nézve mondja. Somogyi Károly igazgató azzal mentegetőzik, hogy mivel Újházi és Hegedűs is ajánlkoztak fellépésre és nem volt abban a helyzetben, hogy elfogadhassa ajánlkozásukat, nem akarta megsérteni őket a Bihari felléptetésével. (!) Várady Zsigmond dr. nincs egy véleményen az előtte szólóval, mert — szerinte — tisztán a bérlők érdekében beszélt. Azt kérdi, s mint valami fehér angyalszárny eltűnt, belehullt az éjszakába. Másnap este hazajött. A tücsök cirregett, ritkán, kérdően, rezignáltan s fáradtan kisírt szemekkel. Jucika ma gyorsan elutazott, a vőlegénye egy kicsit beteg lett, csak egy kicsit különben is kész a stafírung. De már nem jön többé vissza. A másik két leány is lehorgasztotta a fejét s Tanos nem tanult senkit, semmit az udvaron. Már hideg fuvalmak jártak. Tanos még hazajött egy este. A füstös, a ködös, a festett rongyokat, a pénzért dobbanó sziveket rég látta. Az utca rideg volt és hűvös. Reflexiók játszottak a szirén, gúnyos édesség finom melódiái. Eh ! Tisztaság, a gyengéd érzések finom művészete, szeretet, mely átkarol felemel melegít, sugárral, fénnyel tölti be a lelket buta ábrándok, melyek felcsillantatok, fulladjatok bele a piszokba, a szemétbe a röhögésbe . . . Cirp . . . Hallatszott valahonnét, finoman, busán, alig hallhatóan. Cirp . . . hallatszott szomorúan, fájdalmasan sajgó keservvel, valamelyik fal repedéséből, ahova az őszi szelek nem értek el, csak a hideg, a fájó hideg. Cirp... cirp . . . hangzott s ez őszi éjszakának a szive megsajgott a szomorú hangtól. Cirp . . . mondta a tücsök mégegyszer és meghalt. Tanost megcsapta, elkapta a füst s eltemette a szivét, hogy miért ne adhatná Somogyi az Ocseay brigadérost hatszor egymásután, ha megtelik a színház. Dési Géza dr. : Az utolsó két előadásnál Üres volt a ház. Várady Zsigmond dr. azt pedig szépnek tartja, hogy a társulat maga volt vonzerő és nem kellett idegeneket felléptetni. Nem tartja helyesnek, hogy a szinügyi bizottság a szereposztásba és a darabok előadásába — kivéve, ha azok ízléstelenek — beleavatkozik. Ha ezt teszi a szinügyi bizottság, akkor rövidesen nevetségessé válik. Dési Géza dr. azt mondja, hogy a közönség most tartja nevetségesnek a szinügyi bizottságot, mert nem avatkozik bele semmibe. Okos emberek, kapacitások véleménye ez. Itt támadt vita a fölött, hogy a szinügyi bizottság miért nevetséges Mezey Mihály arról beszél, hogy a hiányzó tagokat miért nem pótolja az igazgató. Osztja Moskovits dr. véleményét és meggyőződése szerint beszél. A szinügyi bizottság a közönség bizottsága nem az igazgatóé. Hoványi Géza dr. kijelenti, hogy a jövő évi kisebb bérlet mellett ki lesz elégítve a közönség érdeke. A Bihari fellépése ügyében azt mondja, hogy az azért maradt el, mert a felhívásra, hogy milyen szerepben akar fellépni, Bihari egy nappal később, akkor válaszolt, mikor a műsor már meg volt állapítva. (!) Mezey Mihály kitünően jellemezte a közönségnek a véleményét a színügyi bizottságról. Azt mondotta, hogy a közönség azt hiszi, hogy a bizottság két pártból áll: Egy igazgató ellenes és egy igazgató melletti pártból. A dolgok szabadabb megvitatása érdekében megfontolásra ajánlja, hogy jelen legyen-e a színigazgató a bizottság ülésein. Az igazgató nem tagja a bizottságnak a szabályrendeletnek is ez az intenciója, hogy az üléseken az igazgató ne legyen jelen. Várady Zsigmond dr. szükségesnek tartja az igazgató jelenlétét, hogy rögtön felvilágosítást adhasson valamely kérdésnél, Hoványi Géza dr. szintén. Több bizottsági tag mondotta, hogy az igazgatónak felszólalni csak a bizottság engedelmével lehet. A társaság tagjainak névsorát a jövő esztendőre, április hó 15-éig be fogja mutatni az igazgató. Várady Zsigmond dr., már most megfontolandónak tartja, hogy a jövőben hány általános bérletszünet lesz. Hoványi Géza dr. azt válaszolja, hogy ezt csak akkor tudják meg, ha majd a jövő évi kisebb bérlet együtt lesz. Ezzel véget ért az ülés. Május elseje halottja. — Golyó után Tettél. — — Saját tudósitónktól. — Nagyvárad, május 2. Csodálatos öngyilkosság történt a mult éjjel Nagyváradon. Egy elkeseredett ember főbelőtte magát először és, hogy a golyó nem oltotta ki az életét felakasztotta magát, így azután sikerült meghalnia. Az eset részleteiről a következőket jelenti tudósítónk: Rövid idővel ezelőtt Gyenge Imre szabómesternél dolgozott Bedekovics Mihály. Bedekovits 57 éves volt már de hányt-vetett élete alatt nem tudott sehogy sem zöld ágra vergődni és öregségére is csak szabólegény, a mások alkalmazottá maradt. Az öreg legény el volt keseredve e miatt. Szűkszavú, zárkózott ember volt ugyan, de ha néha beszélni kezdett csak úgy áradt belőle a keserűség. A Hármasutca 571. szám alatt levő házban lakott, ahol gyakrabban panaszkodott is sorsa miatt Az elkeseredése valóságos kétségbeeséssé vált akkor, amikor Gyenge Imre is elbocsátotta és állás nélkül maradt. A házbeliek vigasztalták Bedekovicsot, aki a részvétért nagyon hálás volt, aminek sokszor kifejezést is adott. Elkeseredése azonban egyre nőtt és hogy két hétig semmi keresete sem volt környezete szinte el is volt készülve az öngyilkosságra, amelyet ma reggel fedeztek fel. úgy történt a dolog, hogy valaki ma hajnalban benyitott az udvarban levő fás színbe és ijedten hőkölt vissza, mikor egy akasztott embert látott ott lenn lógni. A felfedezés híre csakhamar elterjedt és a fásszin köré sokan gyűltek, akik rögtön felismerték az öngyilkost. Mindjárt jelentést tettek a rendőrségnek, amely megindította a vizsgálatot és arra a különös felfedezésre jutott, hogy Bedekovics mielőtt felakasztotta volna magát, már elkövetett egy öngyilkossági kísérletet forgópisztollyal. A szerencsétlen ember kétszer halántékon lőtte magát. Az 5 mm-es golyó azonban nem ütött halálos sebet és a halálra szánt ember egy levél megirása után újból megkísérlette az öngyilkosságot, ami azután sikerült is neki. Mielőtt felakasztotta volna magát, ezt a levelet írta : Bocsássanak meg, hogy úgy tettem. Isten velők Kérem ne boncoljanak fel, mert attól félek. Lövés után írom e sorocat, azt gondoltam, hogy halált hoz, de semmi bajom sem lett, még levelet is írtam utána Győrtelekre . Hogy mi fog következni, azt nem tudom. Meghalni vágyom, utálom az életet. Fölakasztom magam. Május elsején akartam a másvilágra menni. Nagyon erősen akarhatott meghalni Bedekovits Mihály, hogy miután egyszer szemébe nézett a halálnak, képes volt ezt a levelet megírni és meghalni. Teljesen nyugodt, highadt, ép elmére vallanak ezek a sorok, de végtelen nagy elkeseredésre is. Hogy mi fog következni , azt nem tudta Bedekovits Mihály, csak azt tudta, hogy öregségére szabólegénynek lenni nagyon rossz. Nekiment inkább a nagy ismeretlennek. Azt írja végül, hogy május elsején akart a másvilágra menni. Vörös májust feketén ünnepelte Bedekovits Mihály, akinek hálásak lehetnek a szocialisták. Az ő öngyilkossága erősebb érv a szocialisták mellett, mint ezernyi dörgő szónoklat. Az öngyilkos zsebében 76 fillért találtak. A szerencsétlen ember Szolnokra való. Holttestét a hullaházba szállították.Azt az utolsó akaratát, hogy ne boncolják fel, teljesítette az ügyészség, amely elengedte a boncolást. HÍREK, Nagyvárad, május 3. Az udvari bál. A csodaszép, tündéri fényű udvari bálról táviratunk nyomán beszámoltunk már. A bálon, amelyről sokat beszélnek és írnak mindenütt, jelen volt Schlauch Lőrinc nagyváradi bíboros püspök, Gajári Ödön és Telegdy József országgyűlési képviselő is. A bálnak volt egy jelenete, amely mindörökké felejthetetlen lesz azok előtt, akik tanúi voltak. Olyan jelenet ez, amilyen aligha történt udvari bálon, sőt még sokkal kevésbbé szertartásos helyeken is ritkán. A lelkesedésnek egy olyan kitörése s ennek egy olyan visszhangja, amilyenre csak a magyar ember képes. A férfiak oldalán, mert az etikett szerint a férfiak az egyik oldalon, a hölgyek a másik oldalon állottak, — külön csoportban voltak a képviselők. Mikor a terem feltárult ajtaján át belépett a király és mögötte feltűnt Ferenc Ferdinánd főherceg dalias, magas alakja, egyszerre a képviselők csoportjából egy erős, harsány hang belekiáltja az udvar megérkezésének ünnepies csöndjébe: — Éljen a mi trónörökösünk ! Egy pillanatra nagy csönd, a király is mintha megállott volna. De csak egy pillanatig tart a rémület a soha nem hallott, szokatlan, etikett-ellenes kiáltáson. Aztán széttöri a lelkesedés a spanyol bilincseket s megszólal a ma-