Szabadság, 1901. június (28. évfolyam, 125-148. szám)
1901-06-01 / 125. szám
1901. junius 1. »SZABADSAGA ra az állitott, hogy Pekingbe menjen ottani kér hozott határozat megnjittassók és a következő vetünk megoltalmazására. Az említett matróz- határozati javaslatot terjeszti elfogadás végett kontingens az után a követség ostroma alatt az országos bizottság elé: nagy fáradságok és nélkülözések között valóban Utasíttatik a haditengerészet vezetője, hogy hősies kitartást tanúsított. — Az események ; a haditengerészet számára eszközölt megrendekésőbbi fejlődése folytán még kiküldött három f ]é,ekn6l és beszerzéseknél a hazai nyers- és hajó szintén szállított partra csapatokat, melyek j ipari termelés oly mértékben vétessék figyelembe, más nemzetek katonáival karöltve, fáradoztak hogy ezáltal Magyarország közgazdaságának a rend helyreállításán. Tengerészeink bátor legalább megközelítőleg megtérüljön szó a rész magatartásáról, katonai fegyelméről és fáradj melyet a hozzájárulási arány szerint a tenge hatatlanságáról az irányadó körök és az idegen , fészerre fordított kiadásokból jogosan megillető csapatok vezetői számos alkalommal szóban és írásban csodálattal emlékeztek meg. Ami magát a költségvetést illeti, az öszelőirányzat 1902-re 3,200 000 koronával magasabb a folyó évre megállapítottnál. Ezen emelkedés oka főleg létszámszabályozásokban, már engedélyezett és megkezdett hajóépítkezésekben, valamint néhány új tételben rejlik Új tétel gyanánt szerepel egy póthajó, két dunai monitor, öt őrjárati naszád és egy acél úszómedence építése. A tengerészeti albizottság a javaslalatokat tüzetesen megbírálta és arra a meggyőződésre jutott, hogy a kért összegek szükségesek és ezért a költségvetést úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadásra ajánlja. Az albizottság továbbá foglalkozott azon kijelentéssel, melyet a tengerészet vezetősége az országos bizottság utolsó ülésszaka alatt hozott határozata értelmében a magyar ipar és termelésnek a haditengerészet megrendeléseiben való részesedése tárgyában terjesztett az albizottság elé Megelégedéssel konstatáltuk ezen kijelentésből, hogy a tengerészet vezetősége az elmúlt évben is fáradozott azon, hogy a magyar ipar a haditengerészet szükségleteinek fedezésében megfelelő részt kapjon, amennyiben igyekezete annak uj tevékenységet nyújtani. A tengerészet vezetőjének szóbeli felvilágosításaiból kitűnik, és hogy erre vonatkozó intézkedéseiről, valamint ezek eredményéről a delegációnak évenkint jelentést tegyen A tengerészeti albizottság továbbá azon indítványt terjeszti az országos bizottság elé, hogy ez a tengerészet jelenlegi vezetőjének odaadó sikerdús tevékenységéért köszönetét, bizalmát és elismerését fejezze ki. Harc a brigadéros körül. Ki a gazember. — Saját tudósítónk távirata. — Budapest, május 31. Herczeg Ferenc nagy sikert aratott „Ocskay“ ja ismét foglalkoztatja az embereket. Ezúttal olyan nem kisebb személyiség nevét vetve oda a találgató gyanú martalékául, mint Beöthy László, a „Nemzeti Színház“ igazgatója. Liptai Károly, a Magyarország egykori munkatársa, olyan súlyos vádakkal illeti ma egy nyilatkozatában Beötleyt, hogy ha az csakugyan valónak bizonyul, egy pillanatig sem maradhat az ország első műintézete élén, de nem maradhat tagja azoknak az előkelő társaságoknak sem, ahová büszke gőggel behúzódott hogy az ezen irányban működést siker kérő egykori kollégái elől, akiknek vállain mostani názta, a mennyiben Magyarország részesedése a méltóságára felkapaszkodott, tengerészet megrendeléseiben az 1900 évben ismét magasabb volt, mint az előző év alatt. Miután azonban a haladás a kitűzött célt még nem érte el, kívánatos, hogy ezen, hazánk közgazdaságára és iparára oly fontos ügy folytonosan ellenőriztessék, minek folytán az albizottság azt javasolja, hogy az utolsó ülésszak alatt újuló, felmerülő tanügyi reform.) A jogegyenlőséget azzal példázták, hogy a velük nem tartó családok értékeink megosztoztak. ____ Héderváry nádor rendelkezésére nem állátt fog nyilvánosságra hozni. rÄ ’Zsinmond király coavára a haderő, Zsigmond király szavára a nemesség nem sokat adott s a király nem is volt az országban. Az erdélyi sereg a török ellen küzdött. Az idehaza maradt nemességnek tetszett, hogy a papokat „szorongatják.“ A kis nemesség nemcsak örült, hogy a tizedet zaklató püspökön a nép áll bosszút, de sokan csatlakoztak a felkelőkhöz, máskülönben a népáradat elsősorban őket seperte volna el. A kis nemesség vezérszerephez jutott. Jelenlétük azonban nem annyira erősítette, mint szelídítette az 1437-ik évi parasztlázadást. Lépes Lóránd alvajda tőle telhető erővel, testvére, Lépes György erdélyi püspök védelmére sietett. A nemesség nagy része hozzájuk állt. Amint ennek hírét vették a pórhadak, beszüntették a Szabolcs és Szathmár megyében kifejtett rakoncátlankodást, nagyobb nagyobb csapatokban tömörülve, Máramaros felkelőit is magukhoz vonva, siettek Szolnok-Dobokamegye Csákigorbai járás, Alpa rét magyar községhez (ma Olpretu román község) s Csáky László vajda, Lépes Lóránd alvajda, a magyar nemesek és székely ispánok által vezetett nemességtől szorongatva, a Bábolnahegy közelébe vonultak, hol védelemül hatalmas sáncokat emeltek. Máig láthatók e sánc nyomai. De arról a mai lakosok sem adattal szolgálni, sem legendákat mondani nem tudnak. Ez is mutatja, hogy későbbi telepesek. (Gombos P. L.,78.) (Folyt. kör.) A szenzáció annak a rövid hitnek a folya*mánya, amelyben több fővárosi lap megírta, hogy Liptai Károly meg akarta zsarolni a Nemzeti színház igazgatóját. Beöthy ugyanis csütörtökön délelőtt följelentést tett a rendőrségnél, hogy Liptai levelet intézett hozzá s abban tudtára adja, hogy ha csütörtök estig nem, küld neki 300 forintot, akkor most megindítandó színházi lapjában Beöthyt kompromittáló szenzációs dolgokat A kitűzött időben tényleg megjelent egy hordár Beöthynék hol három „színházi bankóval“ bélelt levelet kapott. A hordárt, aki a levelet Liptai lakására vitte, titkon két detektív követte, akik Liptait, mikor a levelet átvette, a rendőrfőkapitányságra kisérték, hol egész este tartott a kihallgatás. A hír, amely a Nemzeti Színház igazgatóságának írásos körözésére került a lapokba, érthető szenzációt keltett, már csak azért is, mert még élénken emlékezik mindenki Liptainak a Magyarországgal felmerült konfliktusára, amikor az egész sajtó magáénak tette a sérelmét. A súlyos vád természetesen megszólaltatta Liptait is, akinek a nyilatkozata, mint budapesti tudósítónk táviratozza, szenzációs fordulatot adott az ügynek Liptai ugyanis, akiről néhány lap tévesen azt is írta, hogy letartóztatták, egyebek között tudósítónk távirata szerint a következőket mondja nyilatkozatában : Néhány héttel ezelőtt a Nemzeti Színháznak egy tisztviselője átadta nekem ama távirat mását, amelyet Beöthy igazgató gróf Keglevich Istvánhoz intézett Meránba az „Ocskay brigadéres“ premiereje után. A távirat szó szerint a következő volt : excellenc keglevics, meran, villa victoria. Ocskay succes d'estime, jelen voltam kritikák legnagyobb része humbug, koezoenseg csalódással távozott darab végén menekült eloeadas, csillag, fenyvesi leggyengébbek egyike, tiz tizenket eleadas, bevethy. Megkapván a táviratot, azonnal elvittem Herczeg Ferenchez, akivel jól mulattunk a táviraton. Megkérdeztem Herczeget, nem kellemetlen e rá nézve, ha a táviratot közzéteszem. Miután kijelentette, hogy ez teljesen az én dolgom, elhatároztam, hogy julius 1-én megindítandó színházi lapomban közzéteszem. Erről, valamint az említett táviratról beszéltem kollégáimnak és igy eljutott a híre Beöthyhez is Beöthy egy napon elküldte hozzám a Nemzeti Színház egy tisztviselőjét, azzal az utasítással, hogy bírjon rá engem a távirat elhallgatására Én kereken visszautasítottam ezt az ajánlatot. Szerdán délelőtt elferdített írással névtelen levelet kaptam, amelyben egy nőrokonomat súlyosan kompromittáló állítások voltak, amiről ha meggyőződni akarok, küldjék a főpostára csütörtökön délelőtt, ahol posztresztánt „Sz. G. 100“ címzésű levél lesz számomra. Hogy a szemtelen levélírót hurokra kerítsem, hordárt küldtem érte s ezt több ismerősömnek el is mondtam. A hordár detektivekkel jött vissza lakásomra s s engem a kapitányságra kísértek. Itt kihallgattak és csakhamar meggyőződróla, hogy a zsarolás látszatának pokoli módon kieszelt vermébe estem, mert ama levelet Beöthy László küldte a postára hogy valószínűvé téve a zsarolási szándékot, engem tönkre tegyen. Mikor Beöthy a vizsgálat menetéből látta, hogy terve nem sikerül, Splényi báró rendőrtanácsos előtt azt az ajánlatot tette nekem, hogy ha olyan levelet intézek hozzá, amelyben kérem, vonja vissza feljelentését, akkor visszavonja. Én felháborodással utasítottam vissza Beöthy békejobbját, mert az a kéz nem tiszta: az gyártotta, vagy gyártatta ama zsaroló levelet. Annál bizonyosabb az előttem, mert Beöthy egy évvel ezelőtt kieszelt már ellenem egy merényletet, amely nem sikerült. A nyilatkozat így végződik : Követelem a vizsgálat folytatását, amelyet Beöthy úr be akart szüntetni. Nem szüntetjük be Beöthy uram, hanem aki kettőnk közül gazember, az a porondon marad. Végül azt jelenti ki Liptai, hogy a letartóztatásáról szóló hír valótlan és azok ellen a lapok ellen, amelyek ezt írták, sajtópert indít. A nyilatkozat természetesen óriási feltűnést kelt nemcsak írói és művészi körökben, hanem a közönség minden rétegében Sokféleképen kommentálják, magyarázgatják az esetet, amelyben egyelőre semmi biztos sincs. Két állítáa van szemközt egymással. Az ügy folytatódik és majd kiderül, hogy ki a gazember . . . Egy késő éjjel érkezett telefonjelentésünk szerint Beöthy László a holnap reggel megjelenő lapokban nyilatkozatot tesz közé a poster restante levelek szenzácziós ügyében. Liptai nyilatkozatára reflektálva, felkéri a lapokat, hogy mivel az ügy az illetékes fórumok elé jutott és a rendőrség kezében van, várják be az ügy fejlődését. Neki semmi része sincs benne. Zsaroló levelet kapott egy ismeretlentől és azt átadta a rendőrségnek. Ki írta a levelet és mért irta, azt majd kideríti a rendőrség. Beőthy László nyilatkozata után termé-