Szabadság, 1901. szeptember (28. évfolyam, 201-224. szám)

1901-09-03 / 201. szám

így legyen ez jövőre is és hiszem, biz­tosan így is lesz, mert a régi középosztály­ban támadt hézagokat pótolja máris részben, és pótolni fogja mind jobban a polgári elem mely­ett,­­ működjék az bármely életpályán, tartozzék bármely felekezethez, még ha nem tisztán magyar eredetű is, nem kényszerítve, de saját belátása és érzelmei következtében,­­ csak a haza, a nemzet iránti hűségben nőhet fel, s az igaz szabadelvűség zászlaja alatt foglalhat helyet a köztevékenység terén. SZABADSÁG Ugronnak ugyanis meg van az a furfangja, hogy ha valami baj éri, (lásd vicinális, zabszál­­litás etcetera) mindjárt valami fontos államügy jut az eszébe, hogy az ő kisded dolgait felejtse a világ. 1901. szeptember 3. Politikai hírek. Az első ülés. A képviselőház holnapi ülése, mint a két hónapos vakáció utáni első ülés iránt szinte szokatlanul nagy érdeklődés nyilvánul nemcsak a politikai körökben, hanem a nagyközönség részéről is. Érthető ez két okból is, mert körül­belül már holnap eldől, hogy az országgyűlést már 9 én feloszlatják-e, vagy meghosszabbítják-e még napjait s ez közvetlenül egyaránt érdekli a képviselőket, mint a választókat. De sokan kiváncsiak a munkaprogrammra is. Va­jon mit végeztet a kormány ezzel a házzal, vagy ad-e egyáltalán még munkát neki. Ez magyarázza meg azt a feltűnő jelensé­get is, hogy a holnapi ülés alkalmából már tegnap és a mai nap folyamán szokatlanul sok képviselő jött fel a vidékről s ha nem csalódunk, holnap zsúfolt ház lesz együtt, a­melynek izga­tottságát vagy lecsillapítja kissé Széll Kál­mán miniszterelnök, vagy még idegesebbé teszi a gyors oszlásra adván okot. T­gy a szabadelvü pártnak, mint a néppárt­nak és függetlenségi pártnak is számos tagja van Pesten. Az ellenzéki pártok már estére bizalmas értekezletet is tartanak, a­melyeken — mint fővárosi tudósítónk értesül — az eset­leg megteendő interpellációkat és a választások esélyeit beszélik meg. Némi feltűnést kelt Ugron Gábor hol­napra bejelentett interpellációja a balkán moz­golódások tárgyában. Nem annyira a kényes és fontos politikai kérdés felvetése kelt érdek­lődést, minthogy a kormánynak félhivatalosan közzétett nyilatkozatai amúgy is teljesen meg­nyugtatók, hanem az, hogy miként fogadják Ugrón első szereplését a Rimler ügy után. A szabadelvű­ párt közgyűlése. — szeptember 2. Az az igaz, hatalmas szabadelvű közvé­lemény, melynek gyökerei immár évtizedesek ebben a városban, tegnap ismét bizonyságot tett magáról azon a gyűlésen, a­melyet az ötéves parlamenti ciklus befejezése alkalmából Nagyvárad polgársága tartott. Örömmel lát­juk ezt első­sorban azért, mert büszkeséggel tölt el bennünket, hogy ezt a történelmi tra­díciókkal rendelkező várost ott találjuk az elvhűség folytonosságában s azért is, mert a tegnapi pártgyűlés fényes cáfolata azoknak a rosszhiszemű híreszteléseknek, amiket egye­sek a szabadelvű párt egységessége rovás­ára mindenáron lanszírozni akarnak. A tegnapi gyűlés impozáns­­ manifestáció volt az elv s ennek első képviselője, Tisza Kálmán mellett, akinek kezébe Nagyvárad városa őszinte bizalommal teszi le ismét mandátumát. Olyan egyöntetű, tüntető biza­lommal történt ez, mint a­hogy meggyőző­dése mindannyiónknak, hogy Tisza Kálmán neve egy a szabadelvűséggel, a melynek szol­gálatában fogalommá lett. S ennek a meg­­­­kristályosodott elvnek szolgálatában áll a mi városunk polgárainak majdnem teljes száma s szereztek számosan dicséretes érdemeket. Ennek az elismerését igyekezett kifejezésre juttatni a tegnapi közgyűlés, szeretettel, biza­lommal, ragaszkodással véve körül a párt­­ régi önzetlen elnökét, Hlatky Endrét s­­ állította ismételten a párt élére. Az így újjászervezett párt bizalommal telhet el ereje és erkölcsi súlyában s büszkén emelheti fel zászlóját újra a szabadelvűség szolgálatában. * A nagyfontosságú gyűlés így folyt le: A „Fekete Sas“ szálló nagytermében gyűl­tek össze közgyűlésre vasárnap délelőtt 11 óra­kor a nagyváradi szabadelvűpárt tagjai. A köz­gyűlés komoly méltósággal folyt le. Az ülésen Hlatky Endre elnöklése mellett a nagyváradi szabadelvűpárt összes kiválóságai megjelentek. Az elnök megnyitotta a közgyűlést, megkö­szönve az egybegyűlt tagoknak megjelenésüket. Elmondja, hogy az ülés tárgya a szabadelvű­párt öt éven keresztül működött vezetőségének a leköszönése és a pártvezetőség újjászervezése. Kötelességének tartja megemlékezni néhai U­l1­­m­a­n­n Izidorról, a szabadelvűpárt volt kiváló alelnökéről, aki a legtevékenyebb, legmunkásabb tagja volt a pártnak. Fájdalommal emlékszik meg elhunytáról, indítványozza, hogy a volt alelnök érdemeit jegyzőkönyvben örökítsék meg. Megköszöni ezután a pártnak az elmúlt öt év alatt belé helyezett bizalmát, kijelenti, hogy ezalatt az idő alatt mindig becsületesen, hűen és meggyőződése szerint cselekedett. Bejelenti lemondását az elnökségről és kéri, hogy az új elnök megválasztásáig korelnököt válasszanak. (Felkiáltások: éljen Hlatky) Radó Ignác dr Száhlender Károlyt ajánlja korelnöknek. Gábel Jakab ajánlja, hogy ne válasszanak korelnököt. Annak műkö­dése úgyis pillanatig tart, mert a párt tagjai úgyis egyhangú lelkesedéssel az eddigi elnök , Hlatky Endre mellett foglalnak állást. A felhangzó lelkes éljenzés után kijelentette Hlatky Endre, hogy elnök nélkül választani nem lehet. Száhlender Károly elfoglalta az elnöki s­éket. Gábel Jakab ekkor újból ismételte előbbi indítványát, mire a közgyűlés ismét egyhangú, lelkes éljenzéssel Hlatky Endrét kiáltotta ki elnöknek. Száhlender Károly korelnök ki­mondja a határozatot és átadja helyét az újonnan megválasztott elnöknek Hlatky Endrének, aki meleg lelkes éljenzések között foglalta el újból az elnöki széket. Mihelfi Adolf szólalt fel ekkor. Az új­ból megválasztott elnök annyit használt min­denkor a pártnak és munkálkodása olyan áldá­sos volt, hogy érdemei elismerésének némi je­léül indítványozza, hogy a párt nemcsak meg­válassza őt újból, hanem legmélyebb köszöne­tét, háláját fejezze ki neki és ezt jegyzőkönyv­ben örökítse meg. Hlatky Endre: örömmel fogadja el a választást, mert ebben a párt bizalmát látja. Eddigi működése alatt meggyőződést szerezhet­tek róla, hogy tántorithatlanul, hűséggel és becsülettel szolgálta a pártot. Minden erejével Magaslak. — Szabadság tárcája. — A biharmegyei élesdi állomáson szép foga­tok várták a kis társaságot, melyet Zichy Jenő gróf hivott meg a magaslaki kirándulásra. Lú­gosra érve, a csinosan berendezett, kényelmes kastélyban pihentünk meg és másnap körül­járva a kis helységet, meggyőződtünk, hogy a gróf ugyancsak megmagyarosította azt Az iskolában, kik a magyar nyelvben leg­jobban haladnak, külön kitüntetést is kapnak. Néven szólítja a gróf után-útfélen a gyerme­keket : — Tudsz e magyarul ? — és a magyar fe­leletre ugyancsak jutalom jár. A gyermekse­reg úgy kiséri lépten nyomon, mert évek óta tudja, hogy azt az ezüspénzt, mivel telve van­nak zsebei, nekik jutatja. Egy friss zápor után megint előállottak a fogatok. De milyen fogatok! ökrös szekerek, szénaülésekkel, melyeket pokrócok takartak. Az urak közül néhányan, meg az uradalmi vadászok, lóháton kísérték, de akadt több gya­logos kísérő is. így vonultunk ki, festői sorban, akár csak Feszty körképének egy részlete. Bejutunk az eredeti útra, föl, föl folyton a meredek hegynek. Erős vízmosásoknál ugyan­csak emelik, hol elől, hol hátul a szekerek kere­keit, nagy fa törzsek állják néha az utunkat, az erdő mind sűrűbb, az ut mindinkább merede­­kebb, egy egy vadmadár rebben ijedten tova, ez szalad át az uton, később a sürü homályból kis szentjánosbogárkák, mint apró fénylő lám­­pácskák világítanak elő, így megy ez ötödfél órán keresztül. Szemünk egészen megszokta a sötétséget, csakis a fák alakjairól látjuk, hogy elhagytuk a tölgy- és a csererdőt. Egyik tör­zsön emléktábla jelöli azt a helyet, hol Milán király utolsó vadászata alkalmával áll ott lesen. A magaslaton tündérpalota ötlik a sze­münkbe. Tornyának legfelső ablakaitól a föld­szintig mindenütt kivilágítva. Attól tartunk, hogy eltűnik ismét, olyan meglepően mesés és és szép látvány, hogy alig akarunk hinni sze­münknek.­­ Megáll a karaván, már várnak azok, kik lóháton előbb fölértek és mi leszállunk. Széles, oszlopos lépcsőzeten megyünk az átriumba, hol páncélos alakok állanak a magas nagy kandalló mellett. Fegyverek, asztalok, szé­kek, hímzések, agancsok és csillárok teszik a berendezését, jobbra és balra vendégszobák. Fent az emeleten még szebb világ vár reánk. A hosszú folyosó falain végig hatalmas medvebő­rök, óriási vadkan-, hiúz- és vadmacskafejek, a Kaukázusból hozott legkülönfélébb ritka­­ agancsok. Az ősrégi lábas óra lomhán ketyeg, koppan egyet-egyet,mintha Longfellowval mon­daná : — Mindörökké — soha többé! Belépünk az ebédlőbe. Világos faburkolat borítja az egészet, gyönyörű régi magyar stilü domború faragványokkal, melyen tulipán, gyöngyvirág és más magyar virágok színezve pompáznak. Az ajtók székelykapu formára van­nak faragva, felül a kedves, hagyományos ga­lambházzal egyesítve, mely tükör hátterével csalékonyan mutat. Végig tálasok mindenféle kancsóval és drága edényekkel megrakva, a po­hárszék fölött kupola alakú dísz van alkalmazva. A nagy tulipános láda Bánfi-Hunyadról került ide és az erede­ten festett plafon egy magyar hímzésű, mintás dohányzacskónak gyönyörű utánzata. A thea-asztalnál egy hatalmas réz­­szamovár Moszkvából. A világos fába színesen égetett tulipános berendezés a gyászos emlékű mayerlingi kastélyból került ide. Ablak nincs és mégis milyen világos min­denütt. Ez is egy eredeti gondolat; a közepén ugyanis nagy közfal van, kétoldalt tágas bolt­íves nyílások, amelyek szintén székely kaput alkotnak és a túloldalra vezetnek, hol a nagy, tágas nappali- vagy dohányzó-terembe jutunk. Négy nagy ülőcsoport van itt. Első a masszív sötétkék és bordó szinezetü, az asztal, valamint a székek Moszkvából valók. A másik csoport kagylóval van berakva, olasz munka, mely is­ A gimnáziumb­an­ s az összes iskoláiban használandó uj és ódon iskiola könyvek kaphatók 10­,.£ a m­Tiinál Iskola- és rajzszerek, rajzeszközök, l­ölt IS LdbZ§UHdl9 iskolatáskák stb. nagyváradon, legolcsóbban és legnagyobb választékban Zöldfa­ utca, 41. sz. a. ugyanott kaphatók. 997 6-9

Next