Szabadság, 1902. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1902-01-01 / 1. szám

777 XXIX. évfolyam. Slófizetési feltételek: Szétküldéssel Htljfce» : Korona Wagyvitm SWiévre IX.­­fg4t* 4rr* XI.— Vidékre postával : Korona Negyedévre 7»— Fejérre 14.— F.gésa éve,. 18.— Kiadó-hivatal­? " (emiii Lijoft­ atcz», (Bihermerrel 9»kerékpénztájr2 épület), hova a hirdető­nek és %m küldendők* Igyem szám­ára 10 fillér 'fajidé'?-Nagyvárad, szerda, 1902. január I. POLITIKAI NAPILAP. A B TI­AR MEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜ PÁRT KÖZLÖNYE. l-ső szám. Hirdetések dija: 6 hasábos petitsorért egyszer 12 fillér Háromszor és többször — —8 fillér. Nyilttér 3 hasábos p^títsorért 40 fillér. Apró hirdetésben minden szó 4 fillér, vastagbelükkel — — —8 fillér. Reclam son ni é­tt Szerkesztési iroda: Kossuth Lajos­ utcza (Biharmegye takarékpénztári épület.) Kéziratok vissza nem küldetnek. — — — 2 kor. Főszerkesztő: SZÚNYOGH SZABOLCS Felelős szerkesztő : HEGYES­ MARTON. Laptulajdonos : LASZKY ÁRMIN.­­fi 1902. Nagyvárad, jan. 1. Irta : Hegyesi Márton Bizonyos melancholia fogja el a kedélyt az uj év első napjának reggelén Nagy nap ez a halandó ember életében. Mértföld mutató, mely jelzi azt a bizonyos arasznyi időt, melyet már megfutottunk. S önkéntelenül arra gondolunk, hogy vájjon lesz e még, s ha igen , hány ilyen mértföld­­mutató ezen mi földi életünkben ?­­ Van tehát e napon jogos ok az örömre, de van ok az aggódó gondolatokra is. Ez az, a­mi melancholiára hangol e napon ben­nünket. Azonban ezen rovatban ne fejtegessük azt, a­mi az egyénre tartozik, itten csak a közügyek, a nemzetnek, a hazának sorsa és jövendője képezheti a megbeszélés tár­gyát. S ha ezen szempontból igyekszünk is azon bűvös fátyolon vizsgáló szemeink pil­lantásaival áthatni, mely a beköszöntött új esztendőben elfödi a jövendőt előlünk, akkor is elég okunk van az aggódó elmélyedésre. Az 1902-ik év ugyanis, már előre itél­­hetőleg is, igen kritikus fordulópontokat ölel föl magában hazánk állami és nemzetgazda­sági életére vonatkozólag A külállamokkal kötött vám- és kereskedelmi szerződések, leg­nagyobb részben az 1903 ik évben hosszab­­bítandók meg, vagy mondandók fel, tehát e tekintetben is az előzetes intézkedések pedig azok egész halmazt képeznek s temérdek munkát és nagy körültekintést igényelnek, még az 190­2-ik év folyamán okvetlenül meg­teendők. De erre nézve még a kiindulási alapunk sincs meg. Másképen contrahálandók neveze­tesen azon szerződések, ha azok az Auszt­riával fenntartott kereskedelmi és vámszer­ződés alapján kötendők meg, és ismét más­képpen akkor, ha az önálló vámterület a ki­indulási pontunk. S ez is az 1902-ik év folyamán döntendő el. Három év óta áll már fenn az az ideig­lenesség közöttünk és Ausztria között, mely az annak idején megkötött, de csak 10 évre megkötött s ezen időnek lefolytával lejárt kereskedelmi és vám­szerződések alapján lét­rejött tényleges adatot évről-évre meg­hosszabbította. Ú­jdonképpen ma is már az önálló vámterüle­­ti alapján állunk, a mint­hogy alaptörvé­ny szerint más alapon nem is állhatunk, a ,an az eszményi jogi álla­pot és a tény önálló vámterület között még egy igen as ür lesz azon esetre is áthidalandó, h ahugyan ez utóbbit tényleg meg akarjuk v­alósítani. Arról e cikk keretében­ nem­ vitatkozha­tunk, hogy eszményileg a közös vagy az önálló vámterület-e kívánatosabb ? Az azon­ban tagadhatlan tény s az önálló vámterület hívei is beismerik, hogy az átmenet nemzet­­gazdasági egész életünk erős megrázkódta­tásával járna. S a közös vámterület hívei pedig érvekkel és számokkal azt demonst­rálják, hogy érdekeink kölcsönös méltányos­ság mellett a közös vámterület alapján is megóvhatók és biztosíthatók. így állván a dolgok : magától Ausztriától függ, hogy mi megmaradjunk-e a közös vám­terület alapján, vagy meghúzzuk a cordont hazánk és Ausztria határai között. Bizony az utóbbit tes­szük, ha Magyarországot csupán kizsákmányolandó területnek tekinti Ausztria s ha továbbra is vonakodik az igazság s a méltányosság elvei szerint kötni meg velünk a kereskedelmi és vámszerződést. További húzás­halasztásba nem mehetünk bele, mert az az ismételt ideiglenesség tel­jesen megzsibbasztaná közgazdaságunkat, a minthogy már eddig is nagyon zsibbasztólag hatott arra. Ezt mutatja megcáfolhatlanul földmivelé­­sünk, iparunk és kereskedelmünk egyaránt. Az 1902-ik évben végleg el kell annak dőlnie, hogy fennmarad e a kereskedelmi és és vámszövetség köztünk és Ausztria között ? Ehez képest aztán meg lesz a direktívánk arra nézve, hogy mily alapon kell a keres­kedelmi és vámszerződéseket a külállamokkal megkötnünk. Akármelyik irányban dőljön is el ezen kérdés sorsa : megrázkódásoknak kisebb vagy nagyobb mérvben ki lesz hazánk hajóra téve. De bízunk azok bölcsességében s állam­férfim képzettségében, kik jelenleg hazánk kormányát kezelik és irányítják. Ők bizonyosan bekormányozzák azt az óhajtott révbe. Ez a remény a mi vezércsillagunk a jö­vendő feletti aggódó elmélyedésünkben s ezen reményben kívánunk mi olvasóinknak és sze­retett magyar hazánknak is boldog uj esz­tendőt ! Hasznos és kellemes karácsonyi ajándékok jutányosan "szerezhetők be Leit­ne­r Lázár áruházában Zöldfa­ utczán oo *ctí v-cj ca ra •c5b <=> -Ș •O FT—« "2 oö ec3 C=3 52 .2 05 CTÍ frx JS3 -=< 2 0<X> -ZZ S *<=> OC5 ZZZ E—-3 Cd ‘03 •oo > **o O rc3 VZ2 Ö to*4 ^ XJO ■§ & § ■OJC CD eo » ST Utravaló. — Thury Zoltánról és legújabb T könyvéről. — írta: Dp Edelmann Menyhért. Helybeli irodalmi társaságunk felolvasó asz­talánál találkozva, ismerhetem meg őt szemé­lyesen. Egymást követtük a sorozatban , én jó­­akaratomna­k tisztességesen közepes eredményé­vel, ő kiforrott, kiválóvá lett, sajátos írói egyé­niségének érett s nemes gyümölcsével. Kis mesék alakjába öltöztetett nagy, erős igazságokat hallottunk tőle, hogy szinte szét­vetették a formát, a melyet írójuktól nyertek s a köznapi féligazságok taneymelegéhez szokott békés hajlamu hallgatót csaknem megperzselték. A felolvasást követő összejövetelnél — az író tiszteletére rendezett társasebédnek nevezte a napi hírek nagyzó krónikása — ismét talál­kozhatunk. Szinte kedvem volna azt írni, hogy közelébe juthattam, ha zárkózott egyéniségének jól őrzött elzáró sáncain át a közelbe jutás lehet­séges volna. Thurynak magába zárt lénye, szűk­szavúsága, tekintete, a mely ha reád téved is, szinte bizalmatlan gyanakvást fejez ki, közele­désre nem biztat. A keserű igazságoknak e komoly írója az életnek tövises útját járhatta eddig is s ezért érthető, ha arcán nem ül a könnyelműség de­rűje s lelkét, a­melyet nem egy tövis sebzett, elzárja midenki elöl, aki közel kerül hozzá. Akarata ellenére jutott kis társaságunkba is és csodálkozva, de nem minden gyanakvás nélkül, hallgatta a kijelentést, hogy e kis kör­ben igazságait felélik és­szel és szívvel, megle­petve hallá, hogy a Katonák nem éppen diva­tos szerzőjét, amiért egy darab sivár, szenve­désteli, de valóságos életet a színpadra vitt, di­csérik s lassan-lassan bizalmatlansága oszladozni kezdett, mogorva szótlansága megszűnt, tekin­tete felélénkült­ s meleg férkőzött lelkébe. Sokféle tárgyról folytatott beszélgetéseink fonalán gyermekei kerültek szóba s arcára de­rült mosoly ült, szemeiben me­lg érzés szelíd fénye csillant fel s a kevésbeszédü férfiú ellá­­gyulásában beszédes lett: gyermekeiről beszélt sokat, melegen, szeretettel. Mint mikor gomolygó komor felhők sűrűje eloszlik, szétválik s átvillan az égnek derűs kékje, úgy tekinthetünk ekkor egy mogorva lélek rejtett belsejébe, ahonnan a szeretetnek fénye villant a­­ szemünkbe. Szivének e rejtett melegével, e mély szere­tőjével irta meg Thury Zoltán legújabb könyvét, gyermekeink — útravalóul az éjesr^^feg^t^|4ra› i ■ ți

Next