Szabadság, 1902. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1902-02-01 / 27. szám

XXIX évfolyam. Előfizetési feltételek: Szétküldéssel MírtW* : SLoxom­ &*Woén* 6* — ftkiw lat.— **<•« at.— Vidékre postával : Korosa Negyedévre 7.— Félévre 14.— Egész évre 2$. — Kiadó­hivatal: SUMsa&fe Jusjos-atc/ja, (Biham­egyei Lak«<rékpéfis(ák­i épület), hova a hirdeté­sek és az elSíft­etés-díjak küldendők. Egyes mz&m­ara 10 filler Nagyvárad, szombat, 1962. február I. POLITIKAI NAPILAP. A BUHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜ PÁRT KÖZLÖNYE. 27-ifo szám. Hirdetések dija: 6 hasábos pen­zsorért egyszer 32 fillér . Aroma so­r eB többször — — 8 fillér; Nyilttér 3 hasábos pontsorért 40 fillér. Apró hirdetésben minden szó 4 fillér, vastagbelükkel — — — 8 fillér. Bt­ o­MM son ni ét«t — — — 2 kor. Szerkesztési iroda: Kossuth Lajos-utcza (Biharmegye takarékpénztári épület.) kéziratok vissza nem küldetnek. Főszerkesztő : SZÚNYOGH SZABOLCS. Felelős szerkesztő : KEGYESI MÁRTON. Lap­tulajdonos : LASZKY ÁRMIN. Klerikális ifjúság. — január 31. Megdöbbenéssel vesszük kezünkbe a tol­lat, hogy már ilyenről is kötelességünk írni. Hogyan a magyar nemzet színe, himpora és virága, melyet költők, írók a jövendő le­téteményeseiként nevezték meg, — a melyet féltve őriz a nemzet géniusa soha ki nem alvó fáklyával s a kire egy egész jövő ag­gódó s reménykedő figyelése tekint, botorul a maga ifjonti gondolkozásával s még boto­­rabbul fölhasználva lelketlen izgatok által, pusztán ideig óráig divatos áramlatoknak hódol s tetszeleg magának a klerikalizmusban ? Régebben másként volt! Az ifjúság nem volt megmételyezve az u. n. korszellem kóros behatásai által, főfel­­adatának tartotta tanulni s hazafiaskodását is csupán azon viszonylatokban érvényesítette, ahol az igazi hazafiasság önfeláldozásnak bi­zonyult. Nem az éretlen tüntetések, hanem a vérbeli és véres tettek mezején, — nem a kávéházak ablakait, verte be, hanem hazánk ellenségeinek koponyáit. Tanult és vérzett a hazáért, mint azt a szabadságharc dicső emlékű ifjainak példája mutatja, eldobta könyveit, hogy fegyvert ve­gyen lelkes kezeibe s mikor a fegyvert ki­ütötték azokból, akkor a honfi bánat által megedzett kitartás ismét a könyvet adta kezébe, hogy az abból merített tudással győzze le a haza ellenségeit . . . Ma, pillanatnyi felbuzdulásból s talán in­kább éretlen szereplési viszketegb él hecc­­májszterek kezében fintorgó báb az ifjúság könnyen lobbanó heve. Azzal akarja meg­menteni a hazát,, hogy henceg s azzal veszti el önmagát, hogy nem tanul. Nem tanul tu­­dományokban s nem érzelmekben, a dicső mu t példáin. Hi Ma van az ország szivében egy heccelő­­désre mindig hajlandó ifjú tömeg, mit a ke­­vésbbé is divatos jelszavak s a mindig divatos ellenzékieskedés a végletekbe csapongtat Politikai szereplésre teljességgel nem hi­vatott, mert arra még nem képes ifjonci gondolkozás, ide-oda csapongva, természete­sen minden józan megfontolás, kitartás és elvszilárdság nélkül, egyre-másra provokálja a botrány krónikát s ha valamelyik heves vérü ifjonc kevéssé higgadt agyvelejének bur­kolata megsérül, kész a rendőri brutalitásról a hasábos tudósítás, így neveli bele a szenzáció éhes sajtó az éretlen ifjúságot a tüntetésekbe s igy szol­gál az éretlen ifjúság — a nemzeti géniusz pirulásai közepette — a józan közvélemény elszomoritására. A sajtónak is van némi része ebben az elfajulásban, mert martyrokat csinál egy pár hencegő tacskóból, — a­ Helyett, hogy illő hallgatással mellőzné éretlenkedésüket, de legnagyobb bűne ez az ellenzéki pártoknak, melyek nagyon is látszólagos s nagyon is pillanatnyi sikerekért nem átallják a mételyt azokba a fogékony szivekbe beültetni, a­melyek később elhanyagolván »politikai« bez­­derkedés miatt tudásukat, tanulmányaikat, proletárokként tengődve fogják átkozni meg­­rontóikat. De hát mi ez, — Hekuba — — gróf Zichy Nándornak, meg Ugron Gábornak és Bartha Miklósnak!? Lapjaikban üvöltve hirdetik, hogy a nem­zet reménysége, jövője mellettünk áll, mert egy pár abszenciás diák éljeneket bőg feléjük. Elfelejtik, hogy ennek az ifjúságnak is talán megjön majd az esze, a mikor gon­doskodni tud s hogy épen nem mindenben fogja azokat az »elveket« követni, a­mik a liberalizmussal, a hithűség dacára élő sza­­badelvűséggel, — a csőd ellenében hatékony tiszta kézzel és a megfizetettség dacára tiszta tollal műfélnek a közéle­ben. Elfelejtik, — a pillanatnyi ünnepeltetés mámorában odadörögni a tudatlan, éretlen, sőt sok esetben lelkileg megvesztegethető ifjonc seregnek, hogy: — — Eredjetek tanulni, vizsgázni, hogy derekabb emberek legyetek, mint mi! Politikai hírek. Érdekes politikai tanulmány. Füstbe ment terv. M . . . egy perc! Íme megérkezek ama helyre, a­hol feltaláltam azon angyalt, a­kit eddig sok időn át hiába kerestem. Nem akarom önöket soká bizonytalanságban hagyni, tehát elárulom, hogy leánynézőről van szó , igenis nősülni akarok, de sajnos még eddig mindig csak az akaratnál m­radt, mert vagy én nem tudtam választani, vagy pedig engem nem akar­tak választani. Hiúságom tiltja ugyan, hogy már az agg­legények közzé Boroztassam magam, bár a ja­vabeli évek meglehetősen a hátam mögött van­nak , de hiszen méltóztatnak ismerni kollegám­nak ama mondását, hogy „öreg ember nem vén ember“ — ezer bocsánat !. olvasóim, már bi­zony hiába mosolyognak, mert kollegám nekem Móricz bácsi, a­mennyiben ő is ír, meg én is írok, azon körülmény pedig, hogy én még az árnyékát sem tudom gondolataimnak papírra vetni, nagy hátrány ugyan reám nézve, de írói minősítésemen csorbát nem ejthet — tehát nő­sülési szándékomat nem tekinthettem a jó ízlés elleni merényletnek. Igenis hódítani jöttem ide, még pedig egy lényt, a­kinek arcképébe már Budapest fő- és székvárosában fülig szerelmes lettem. Oly töké­letes szépséget mint a­kinek meghódítása most életem főcélja, még talán önök sem láttak. Útközben vagy tízszer is elolvastam azon kézikönyvet, a­mely utasításokat ad, miként lehet a női szívek közelébe férkőzhetni, — igenis már ily könyvek is láttak napvilágot és a mi­dőn rendeltetési helyemre érkezek,az összes 200 és nem tudom hány paragrafust szó szerint be­vágtam. Azon tudat, hogy legalább már theoretics hatalmamban van a nők meghódításának titka, nagyfokú biztonságot kölcsönözött nekem és alig, hogy tollettemmel az etiquette előírása sze­rint elkészültem, ajánló levelemmel zsebem­ben neki indultam ez idő szerinti ideálomat fel­keresni. Jóakaróm, egy elsőrangú házasságközvetítő, a­ki előleg címén már nagyobb összeget csikart ki tőlem, mint egy egész család több évi fen­­tartására szükségeltetik, többek között azon ta­nácsot adta útravalóul, hogy rögtön a formális bemutatkozások után hozakodjam elő szándé­kommal, mert ha időt engedek nekik a meg­­gondolásra, úgy elhatározásuk bajosan fogja ter­vem megvalósítását elősegíteni és én megint csak jóakaróm szíves s jól javadalmazott párt­fogására lennék utalva, ha végre mégis csak papucs alá akarnék kerülni. Ideálom családja elég tekintélyes lévén, nem kellett sokat kérdezősködnöm, hogy laká­sukat megtaláljam. Alig hogy szállásomat el­hagytam, már­is a kapuja előtt álltam azon házacskának, a melynek falain belül most sor­somnak kell eldőlnie. Szégyenlős ember soha sem voltam és eme jó tulajdonságnak köszönhetem, hogy elég me­rész léptekkel tértem be a házba, a­hol szeren­csémre mindjárt egy szolgát pillantok meg. Rögtön átadtam neki névjegyemet, hogy látó* Budapestről Írja tudósítónk : G­y­ulay Pál szerkesztésében megjelenő előkelő folyóiratunk, a Budapesti Szem­e egy szép és politikailag be­cses tanulmány első részét közli. Címe a Husz év Horvátország történetéből­ és szerzője Hor­váth Ödön dr miniszteri fogalmazó a fiumei kir. kormányzóságnál. A szerző, kinek számos cikke látott már napvilágot a napi sajtóban, és ki nemcsak a horvát, hanem a balkáni viszo­nyokat is alaposan ismeri, s­z első nagyobb kí­sérlettel szerencsésen próbálkozott meg. Ha Khaen-Héderváry gróf politikájá­nak voltak eddigek­­ellenesei, ezeknek a horvát bán hazafias, reális és önzetlen politikája előtt meg kell hajolniok. A tanulmány első része, gátasomat jelentse be, és ime már rövid idő múlva meghozta az engedélyt a beléptetésre. Már sokféle érzés vett rajtam erőt, de a­milyent abban a percben éreztem, a­midőn a lakosztály küszöbét átléptem, hosszú praxisom­ig még magamon nem tapasztaltam; hirtelen beleéltem magam abba az édes mámorba, hogy ime megszűnök bolygó hollandi lenni, alapítok majd magamnak édes kis otthont, nem kell ezentúl zsúrról-zsúrra járnom és ott évente két smokingot meg vagy egy fél tucat lakcipőt tönkre tennem, hanem a szórakozást családi kö­römben fogom ezentúl feltalálni, még­pedig hatványozott mértékben. Ilyen és hasonló gon­dolatok cikáztak át agyamon ama rövid idő alatt, míg az előszobában letettem felsőkabáto­­mat és egy tükör segítségével az utolsó előké­születekkel elkészültem a most bekövetkezendő támadásra. Az előszobából az ajtó közvetlen a fogadó­szobába nyílt, kopogtatásomra egy női hang biztat a belépésre. Kinyitom az ajtót és íme szemtől szemben állok az általam már jól em­lékezetembe vésett arckép elő másával. Ő nagysága mindjárt ama kijelentésével fogadott, hogy kedves papája most nincs itthon, megkínált egy székkel, velem szemben helyet foglalt és a­nélkül, hogy szóhoz engedett volna jutni, egy hévvel kezdte meg a társalgást, hogy alig tudtam őt figyelemmel kisérni. Végre a midőn már megtudtam, hogy a ház ura ez idő szerint a Balaton hullámaira bízza megrongált egészségének helyreállítását, hogy a kedves papa mennyire fogja sajnálni

Next