Szabadság, 1902. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1902-03-01 / 51. szám

1902. március 1. a hivatalnokokról alkotott törvényeink ? Melyik miniszter nevezi ki őket? Mi ezekről felvilágo­sítást és megnyugtatást nem kap, nem szavazza meg a költségvetést. Széll Kálmán: A kabinetiroda tagjai közt sok magyar van és az ügyek nagy részét ma­gyarok végzik. A királynak szüksége van iro­dai személyzetre, ezt a személyzetet a király nevezi ki, akinek úgyszólván magán szolgálatá­ban állanak. Kéri a tétel megszavazását. Következik a szavazás. A ház nagy több­sége e tételt is megszavazza. Az országgyűlés tételeinek költségvetését vita nélkül elfogadták. Az állandó országház felépítése. Barth­a Miklós: Panaszolja, hogy a hely rosszul van megválasztva. Épigy meg nem fe­lelő a styl sem, mely a magyar művészetnek aestetikai, hasznossági szempontból sem felel meg. Az épitkezés oly rész, hogy dacára annak, hogy az uj országház kedvéért egész városrész épült fel, se eleje, se hátulja, se oldala nem látható az épületnek. Az új országház előtti tér semmiféle symmetriát nem mutat. Az épület földmivelés egy minisztériumi ré­sze otrombán épített kaszárnya. A tanácskozó terem 1­3 lépcső megmászásával érhető el, ami idősebb képviselőknek nagyon terhes. A lift hosszadalmas, mert késlelteti az ülés megnyitását. Az épület visszatükrözteti a mai kor jellegét, mely gazdagnak akarja mutatni ma­gát, holott szegény. Parlamentáris céloknak sem felel meg a berendezés. Nincs annyi hely a képviselőházban, a­hány a képviselő. Jellemző hazánk vezetőségére, hogy Munkácsy egy mű­vének sem jut hely az új parlamentben. Ha nem megfelelő a Munkácsy kép, annak az az oka, hogy megszabták, m­it a tapack­ernek, hány centiméter legyen a hossza, mennyi a szélessége. Szerinte a budapesti kávéházakban sokkal különb falfestmények vannak, mint az új ország­házban. A hirlaptudósítók helye rossz, dolgukat végezni ott nem fogják tudni. Kéri, hogy a hi­bákon mindenképen segítsenek. Rakovszky István kérdést intézett a kormányhoz, hogy ki a hibás az elmondott dol­gokban. Itt, úgymond, durva visszaéléseknek kellett előfordulniuk, melyekért felelősségre kell vonni az illetőket. Széll Kálmán miniszterelnök válaszában kijelentette, hogy hűtlen kezelésről a dologban szó sem lehet. A felelősséget elvállalja Bizto­sítja a Házat, hogy a hibákon segíteni fognak. A vitát holnap folytatják. SZABADSÁG Apró események. (A piknik. — A sakk. — A Nagy András­ utca.) — Az inggomb. A leányinternátus piknikjének kínos ügyét kény­telen vagyok felszínen tartani Kérdéseimre és kétsé­geimre ugyanis eddig semmiféle megnyugtató válasz nem érkezett Az a laptársunk, a­mely elmés tájékoz­tatójával a február 29-ike megdöbbentő kérdését fel­vetette, ma visszavonja ugyan eddigi állítását és tájé­koztatójában így szerepelteti a kedves pikniket: Február 28. A leányinternátus piknikje. De ezzel csak a február 29-ike kérdése intéződött el, én pedig nem annyira a Gergely pápa intézkedé­seire voltam kiváncsi, mint a leányinternátus piknik­jére. Mi van hát a piknikkel ? A tájékoztató úgy tájékoztat, hogy február 28-án van. Február 28-ika ma van, a pikniknek tehát a logika örök törvényei szerint ma kell lennie. De ma nincs. Mikor van hát ?... A leányinternátus piknikjének a sorsa valósággal kétségbe ejt és a rejtelem megfejtését várva maradok még egyre töprengő szolgájuk Biberach. P. s. Egy jó emberem úgy tájékoztat, hogy a leányinternátus piknikje — január 29-én megvolt és egy télikabátot el is loptak a mulatságról. Ez az utóbbi érv teljesen meggyőz és megnyugtat, mert azért erdő, hogy zöldeljen és nem is piknik, a­melyen egy télikabátot el nem lopnak. De mit szóljak itt a nyilvánosság színe előtt arról a tájékoztatóról, a­mely nekem annyi aggodalmat, kétséget, gondot okozott? Ítélje meg a nagyközönség, milyen tájékoztató az, a­mely engem egy hónapig úgy tájékoztatott, a­mint laptársunk tájékoztatója tájékoztatott . . . * A nagyváradi színtársulat kórusának van egy je­les, fiatal tagja :­G­a­i­d­z­s­i­n­s­z­k­y Pál. A derék fiatal ember szorgalmasan teljesítette kötelességeit: fújta a dalt, a­mit fújnia kellett, ambícióval cso­portosult és kitűnő nép és katonaság volt. A mult esztendőben megházasodott. Elvatt egy csinos barna leányt, aki mint asszony a színpadra lépett, a női kórusba. Gaidzsinszky Pál a jeles, derék és köteles­ségtudó fiatalember kitűnő férj lett. Erről elég ennyi. A­mint azonban múltak az idők, a fiatal pár nyugalmát és boldogságát feldúlta valami. A fiatal férj ugyanis Éltetőtől, az agg szính­ázi pátriárkától, a jeles színhá­z festőtől megtanult sakkozni és az elme csiszoló arab játék úgy megtetszett neki, hogy reggel, délben, este, éjjel, nappal . . szóval a nap minden órájában sakkozott, vagy sakkzott, a­mint Leander, a kitűnő nyelvújító mondja. A sakk szolid játék és a fiatal asszonynak nem is lett volna kifogása ellene, ha e szolid játék teljesen el nem rabolja a férjét. De Gaidzsinszky mesterből, a kötelességtudó, derék fiúból hanyag és rendetlen férj lett, mert a sakk teljesen elrabolta fiatal feleségétől Az asszony hiába kérte, hiába kapacitálta, a sakk­ Loreley nem ereszti áldoza­tát. És az asszony most — válni készül. Ez bizony szomorú történet és csak épen azért mondottuk el, hogy a válni készülő fiatal asszonynak azt ajánljuk : a válás helyett tanuljon meg ő is sak­kozni. A férj szenvedélyeit — mondta egy ókori bölcs — az asszonynak fel kell használnia arra, hogy még jobban magához kösse az álnok és ingatag lényt. És végre is nincs szebb dolog a családi sakknál . . . * A P­H Írja: Nagy András uram érdemes csiz­madiamester volt évekkel ezelőtt Nagyváradon — egyéb semmi. Hogy jutott mégis a halhatatlansághoz, annak érdekes története van. Mert hiszen az irodalomtörté­net beszél egy csizmadiáról, aki belekerült a Pan­theonba: Hans Sachsról, aki tudvalevőleg nemcsak a közönséges, emberi lábakkal, de a verslábakkal is foglalkozott. Hanem hát Nagy András uramnak életében semmi köze se volt a poézishoz. Meg is halt régen, még az adósai is elfelejtették. Mostanában azonban történt, hogy a nagyváradi magisztrátus újra keresz­telte az utcákat Ki is ment a bizottság és megtette a keresztelést, különös tekintettel az állatvilágra és a históriának nagy alakjaira Eljutottak abba a külvárosi utcába is, ahol valamikor Nagy András uram szapo­rította a tyúkszemeket. A bizottság vakarta az üstö­két, micsoda nevet adjon ennek az utcának. A régi és uj nagyságokból már egészen kifogytak, Brehm országa is ki volt merítve. Végre egyik bizottsági tagnak megakadt a szeme egy fölíráson, ami már be volt meszelve, de a mészrétegen átütötték magukat halványan a betűk: NAGY ANDRÁS. „Heuréka! — kiáltottak föl. — Ennek az utcának Nagy András­ utca volt a neve. Valami híres ember lehetett. Hadd fris­sítsük föl az emlékezetét.“ Pedig hát az a felírás a néhai csizmadiamester cégtáblája volt, amit az utókor kegyetlenül bemeszel­­tetett. Most azonban a derék csizmadiamester a ma­gisztrátus kegyelete révén halhatatlansághoz jutott a csillogó utcatáblám. S akik most az utcán járnak, mély meghatottsággal néznek Nagy András nevére, elgondolván, hogy mégis szép, amikor az utókor a nagyok érdemeit megjutalmazza . . . . . . így a P. H. Az elmés hithez csak azt a szerény megjegyzést tesszük, hogy Nagy András­­utca­­ egyáltalában nincs Nagyváradon. * Budapesten sokat beszélnek most Burriánnak, a hírneves tenoristának az inggomb-afférjéről, a­melyről budapesti híradás nyomán mi is megemlékeztünk. Az eset röviden az, hogy Burr­án egy takarékosságáról ismert gróf estélyén énekelt. A gróf, akiről egy buda­pesti lap megírja, hogy Z­i­c­h­y Jenő gróf — hono­ráriumképen egy arany inggomb-garnitúrát küldött neki. Burm­an pedig a gombokat — visszaküldte azzal a megokolással, hogy szegények javára ingyen éne­kel, de tíz forint értékű ajándékért egy grófnak — nem. A gróf erre, mint újabban jelentik, háromszáz koronát küldött a művésznek pár sor kíséretében, a­melyekben azt mondja, hogy gazdagabb lett egy ta­pasztalattal és hogy a küldött összegből vásároljon Burrian tetszése szerint való ajándékot. Az ügy azonban ezzel sem fejeződött be. Burrian a következő levél kíséretében küldte vissza a grófnak az összeget : 3 Nagyméltóságú gróf ur! Igazán sajnálom, hogy a nekem kegyesen kül­dött 800 koronát kénytelen vagyok ugyanolyan sorsra juttatni, mint nekem szánt becses aján­dékát. A fenti összeget mellékelve azzal az udvarias megjegyzéssel juttatom vissza, hogy Ekszerenciád kevésre becsüli mind művészetemet, a­melyet álta­lánosan másként taksálnak, mind becsületemet, a­melytől távol van a kufárkodás. A történtek után a sértést minden inkább jóvá tehette volna, mint a keservesen kikalkulált honorárium. Ugyan kegyeskedjék Nagyméltóságod egy modern poéta következő szép és igaz szavaiban hinni: „Higgjétek el, hogy a költő kebelében épen olyan becsülettel és büszkeséggel teli szív­vel, mint a tietekben.“ Tisztelettel: Burm­an Károly. HÍREK. Naptár. — Február 1. Szombat. — Rím. kath.: Albin pk. — Prot. : Albin. — G­örög­­orosz , f i­l. 16. Pamfil. — Izr.: S. Adar 22. S. Ki Thisa Nap kél 6 t>. 26 pker, nyugszik 6­6. 27 pker. — Hold kél d e., nyugszik 9 A, 31 p. Bizalom a pénzviszonyok iránt. A hazai bankoknál és takarékpénztáraknál néhány év óta mindinkább nagyobb pénzössze­gek gyűlnek össze. A budapesti elsőrangú pénz­intézeteknél mintegy 500 millió korona betét volt a múlt év végén elhelyezve, lapunk keddi számában pedig pénzintézetenként részletesen kimutattuk, hogy Nagyváradon közel 28 millió korona takarékbetétet kezelt a részvénytársasági alapon működő 7 pénzintézet. Sajnos azonban, hogy a betétek fokozatos szaporodásának oka nem a nemzeti közjólétben, illetve meggazdagodásban rejlik, hanem abban a túlbizalmatlanságban keresendő, a­melyet az ipar és kereskedelem pangásából kifolyólag a a mindent sötét szemüvegen néző pes­szimisták értékpapírjaiknak erőltetett eldobása által tanú­sítottak. Ez az indokolatlan túlbizalmatlanság legjobb értékeink devalvációját idézte elő , lé­tesítvén oly aggasztóan alacsony árakat, a­me­lyekhez képest még az 1895-iki év fekete szom­batján földig tiport kurzusok is valóságos ár­folyam-óriások voltak. Lapunk csütörtöki száma részletes táblázatban ismertette a budapesti ér­téktőzsde forgalmának fokozatos hanyatlását, mely hanyatlás az utolsó két év alatt megdöb­bentően alacsony nívót ért el. Szívesen és mint különösen örvendetes tényt regisztráljuk, hogy a bizalmatlanság ural­mát a folyó év kezdetén beállott és azóta mind­inkább növekedő bizalom váltotta fel. Ez a bi­zalom az árak emelkedésében és a forgalom fokozatos élénkülésében leginkább jut kifeje­zésre. Nem csak az állampapírok és közkölcsö­­nök, a záloglevelek és a kötvények iránt érdek­lődik most már a nagy­közönség, hanem tőké­jének jövedelmezőbb gyümölcsöztetése végett reményteljesen vásárolja azoknak a jól fundált magyar vállalatoknak a részvényeit is, a­mely vállalatok a múlt évi kedvezőtlen közgazdasági viszonyok mellett is szép üzleti eredményt tud­tak felmutatni. * Március elsejével új előfizetést nyitunk a „Szabadság“ ra. Kérjük mindazokat, kiknek előfizetése lejár, szíveskedjenek azt mielőbb megújítani, hogy a lap folytatólagos küldése megszakítást ne szenvedjen. * A városi tisztujitás. Nagyvárad város tisztújító közgyűlése tudvalevőleg március hó 20 án délelőtt 10 órakor kezdődik és esetleg folytatódik a következő napokon is. Ez azon-

Next