Szabadság, 1902. március (29. évfolyam, 51-77. szám)
1902-03-01 / 51. szám
1902. március 1. a hivatalnokokról alkotott törvényeink ? Melyik miniszter nevezi ki őket? Mi ezekről felvilágosítást és megnyugtatást nem kap, nem szavazza meg a költségvetést. Széll Kálmán: A kabinetiroda tagjai közt sok magyar van és az ügyek nagy részét magyarok végzik. A királynak szüksége van irodai személyzetre, ezt a személyzetet a király nevezi ki, akinek úgyszólván magán szolgálatában állanak. Kéri a tétel megszavazását. Következik a szavazás. A ház nagy többsége e tételt is megszavazza. Az országgyűlés tételeinek költségvetését vita nélkül elfogadták. Az állandó országház felépítése. Bartha Miklós: Panaszolja, hogy a hely rosszul van megválasztva. Épigy meg nem felelő a styl sem, mely a magyar művészetnek aestetikai, hasznossági szempontból sem felel meg. Az épitkezés oly rész, hogy dacára annak, hogy az uj országház kedvéért egész városrész épült fel, se eleje, se hátulja, se oldala nem látható az épületnek. Az új országház előtti tér semmiféle symmetriát nem mutat. Az épület földmivelés egy minisztériumi része otrombán épített kaszárnya. A tanácskozó terem 13 lépcső megmászásával érhető el, ami idősebb képviselőknek nagyon terhes. A lift hosszadalmas, mert késlelteti az ülés megnyitását. Az épület visszatükrözteti a mai kor jellegét, mely gazdagnak akarja mutatni magát, holott szegény. Parlamentáris céloknak sem felel meg a berendezés. Nincs annyi hely a képviselőházban, ahány a képviselő. Jellemző hazánk vezetőségére, hogy Munkácsy egy művének sem jut hely az új parlamentben. Ha nem megfelelő a Munkácsy kép, annak az az oka, hogy megszabták, mit a tapackernek, hány centiméter legyen a hossza, mennyi a szélessége. Szerinte a budapesti kávéházakban sokkal különb falfestmények vannak, mint az új országházban. A hirlaptudósítók helye rossz, dolgukat végezni ott nem fogják tudni. Kéri, hogy a hibákon mindenképen segítsenek. Rakovszky István kérdést intézett a kormányhoz, hogy ki a hibás az elmondott dolgokban. Itt, úgymond, durva visszaéléseknek kellett előfordulniuk, melyekért felelősségre kell vonni az illetőket. Széll Kálmán miniszterelnök válaszában kijelentette, hogy hűtlen kezelésről a dologban szó sem lehet. A felelősséget elvállalja Biztosítja a Házat, hogy a hibákon segíteni fognak. A vitát holnap folytatják. SZABADSÁG Apró események. (A piknik. — A sakk. — A Nagy András utca.) — Az inggomb. A leányinternátus piknikjének kínos ügyét kénytelen vagyok felszínen tartani Kérdéseimre és kétségeimre ugyanis eddig semmiféle megnyugtató válasz nem érkezett Az a laptársunk, amely elmés tájékoztatójával a február 29-ike megdöbbentő kérdését felvetette, ma visszavonja ugyan eddigi állítását és tájékoztatójában így szerepelteti a kedves pikniket: Február 28. A leányinternátus piknikje. De ezzel csak a február 29-ike kérdése intéződött el, én pedig nem annyira a Gergely pápa intézkedéseire voltam kiváncsi, mint a leányinternátus piknikjére. Mi van hát a piknikkel ? A tájékoztató úgy tájékoztat, hogy február 28-án van. Február 28-ika ma van, a pikniknek tehát a logika örök törvényei szerint ma kell lennie. De ma nincs. Mikor van hát ?... A leányinternátus piknikjének a sorsa valósággal kétségbe ejt és a rejtelem megfejtését várva maradok még egyre töprengő szolgájuk Biberach. P. s. Egy jó emberem úgy tájékoztat, hogy a leányinternátus piknikje — január 29-én megvolt és egy télikabátot el is loptak a mulatságról. Ez az utóbbi érv teljesen meggyőz és megnyugtat, mert azért erdő, hogy zöldeljen és nem is piknik, amelyen egy télikabátot el nem lopnak. De mit szóljak itt a nyilvánosság színe előtt arról a tájékoztatóról, amely nekem annyi aggodalmat, kétséget, gondot okozott? Ítélje meg a nagyközönség, milyen tájékoztató az, amely engem egy hónapig úgy tájékoztatott, amint laptársunk tájékoztatója tájékoztatott . . . * A nagyváradi színtársulat kórusának van egy jeles, fiatal tagja :Gaidzsinszky Pál. A derék fiatal ember szorgalmasan teljesítette kötelességeit: fújta a dalt, amit fújnia kellett, ambícióval csoportosult és kitűnő nép és katonaság volt. A mult esztendőben megházasodott. Elvatt egy csinos barna leányt, aki mint asszony a színpadra lépett, a női kórusba. Gaidzsinszky Pál a jeles, derék és kötelességtudó fiatalember kitűnő férj lett. Erről elég ennyi. Amint azonban múltak az idők, a fiatal pár nyugalmát és boldogságát feldúlta valami. A fiatal férj ugyanis Éltetőtől, az agg színházi pátriárkától, a jeles színház festőtől megtanult sakkozni és az elme csiszoló arab játék úgy megtetszett neki, hogy reggel, délben, este, éjjel, nappal . . szóval a nap minden órájában sakkozott, vagy sakkzott, amint Leander, a kitűnő nyelvújító mondja. A sakk szolid játék és a fiatal asszonynak nem is lett volna kifogása ellene, ha e szolid játék teljesen el nem rabolja a férjét. De Gaidzsinszky mesterből, a kötelességtudó, derék fiúból hanyag és rendetlen férj lett, mert a sakk teljesen elrabolta fiatal feleségétől Az asszony hiába kérte, hiába kapacitálta, a sakk Loreley nem ereszti áldozatát. És az asszony most — válni készül. Ez bizony szomorú történet és csak épen azért mondottuk el, hogy a válni készülő fiatal asszonynak azt ajánljuk : a válás helyett tanuljon meg ő is sakkozni. A férj szenvedélyeit — mondta egy ókori bölcs — az asszonynak fel kell használnia arra, hogy még jobban magához kösse az álnok és ingatag lényt. És végre is nincs szebb dolog a családi sakknál . . . * A PH Írja: Nagy András uram érdemes csizmadiamester volt évekkel ezelőtt Nagyváradon — egyéb semmi. Hogy jutott mégis a halhatatlansághoz, annak érdekes története van. Mert hiszen az irodalomtörténet beszél egy csizmadiáról, aki belekerült a Pantheonba: Hans Sachsról, aki tudvalevőleg nemcsak a közönséges, emberi lábakkal, de a verslábakkal is foglalkozott. Hanem hát Nagy András uramnak életében semmi köze se volt a poézishoz. Meg is halt régen, még az adósai is elfelejtették. Mostanában azonban történt, hogy a nagyváradi magisztrátus újra keresztelte az utcákat Ki is ment a bizottság és megtette a keresztelést, különös tekintettel az állatvilágra és a históriának nagy alakjaira Eljutottak abba a külvárosi utcába is, ahol valamikor Nagy András uram szaporította a tyúkszemeket. A bizottság vakarta az üstökét, micsoda nevet adjon ennek az utcának. A régi és uj nagyságokból már egészen kifogytak, Brehm országa is ki volt merítve. Végre egyik bizottsági tagnak megakadt a szeme egy fölíráson, ami már be volt meszelve, de a mészrétegen átütötték magukat halványan a betűk: NAGY ANDRÁS. „Heuréka! — kiáltottak föl. — Ennek az utcának Nagy András utca volt a neve. Valami híres ember lehetett. Hadd frissítsük föl az emlékezetét.“ Pedig hát az a felírás a néhai csizmadiamester cégtáblája volt, amit az utókor kegyetlenül bemeszeltetett. Most azonban a derék csizmadiamester a magisztrátus kegyelete révén halhatatlansághoz jutott a csillogó utcatáblám. S akik most az utcán járnak, mély meghatottsággal néznek Nagy András nevére, elgondolván, hogy mégis szép, amikor az utókor a nagyok érdemeit megjutalmazza . . . . . . így a P. H. Az elmés hithez csak azt a szerény megjegyzést tesszük, hogy Nagy Andrásutca egyáltalában nincs Nagyváradon. * Budapesten sokat beszélnek most Burriánnak, a hírneves tenoristának az inggomb-afférjéről, amelyről budapesti híradás nyomán mi is megemlékeztünk. Az eset röviden az, hogy Burrán egy takarékosságáról ismert gróf estélyén énekelt. A gróf, akiről egy budapesti lap megírja, hogy Zichy Jenő gróf — honoráriumképen egy arany inggomb-garnitúrát küldött neki. Burman pedig a gombokat — visszaküldte azzal a megokolással, hogy szegények javára ingyen énekel, de tíz forint értékű ajándékért egy grófnak — nem. A gróf erre, mint újabban jelentik, háromszáz koronát küldött a művésznek pár sor kíséretében, amelyekben azt mondja, hogy gazdagabb lett egy tapasztalattal és hogy a küldött összegből vásároljon Burrian tetszése szerint való ajándékot. Az ügy azonban ezzel sem fejeződött be. Burrian a következő levél kíséretében küldte vissza a grófnak az összeget : 3 Nagyméltóságú gróf ur! Igazán sajnálom, hogy a nekem kegyesen küldött 800 koronát kénytelen vagyok ugyanolyan sorsra juttatni, mint nekem szánt becses ajándékát. A fenti összeget mellékelve azzal az udvarias megjegyzéssel juttatom vissza, hogy Ekszerenciád kevésre becsüli mind művészetemet, amelyet általánosan másként taksálnak, mind becsületemet, amelytől távol van a kufárkodás. A történtek után a sértést minden inkább jóvá tehette volna, mint a keservesen kikalkulált honorárium. Ugyan kegyeskedjék Nagyméltóságod egy modern poéta következő szép és igaz szavaiban hinni: „Higgjétek el, hogy a költő kebelében épen olyan becsülettel és büszkeséggel teli szívvel, mint a tietekben.“ Tisztelettel: Burman Károly. HÍREK. Naptár. — Február 1. Szombat. — Rím. kath.: Albin pk. — Prot. : Albin. — Görögorosz , f il. 16. Pamfil. — Izr.: S. Adar 22. S. Ki Thisa Nap kél 6 t>. 26 pker, nyugszik 66. 27 pker. — Hold kél d e., nyugszik 9 A, 31 p. Bizalom a pénzviszonyok iránt. A hazai bankoknál és takarékpénztáraknál néhány év óta mindinkább nagyobb pénzösszegek gyűlnek össze. A budapesti elsőrangú pénzintézeteknél mintegy 500 millió korona betét volt a múlt év végén elhelyezve, lapunk keddi számában pedig pénzintézetenként részletesen kimutattuk, hogy Nagyváradon közel 28 millió korona takarékbetétet kezelt a részvénytársasági alapon működő 7 pénzintézet. Sajnos azonban, hogy a betétek fokozatos szaporodásának oka nem a nemzeti közjólétben, illetve meggazdagodásban rejlik, hanem abban a túlbizalmatlanságban keresendő, amelyet az ipar és kereskedelem pangásából kifolyólag a a mindent sötét szemüvegen néző pesszimisták értékpapírjaiknak erőltetett eldobása által tanúsítottak. Ez az indokolatlan túlbizalmatlanság legjobb értékeink devalvációját idézte elő , létesítvén oly aggasztóan alacsony árakat, amelyekhez képest még az 1895-iki év fekete szombatján földig tiport kurzusok is valóságos árfolyam-óriások voltak. Lapunk csütörtöki száma részletes táblázatban ismertette a budapesti értéktőzsde forgalmának fokozatos hanyatlását, mely hanyatlás az utolsó két év alatt megdöbbentően alacsony nívót ért el. Szívesen és mint különösen örvendetes tényt regisztráljuk, hogy a bizalmatlanság uralmát a folyó év kezdetén beállott és azóta mindinkább növekedő bizalom váltotta fel. Ez a bizalom az árak emelkedésében és a forgalom fokozatos élénkülésében leginkább jut kifejezésre. Nem csak az állampapírok és közkölcsönök, a záloglevelek és a kötvények iránt érdeklődik most már a nagyközönség, hanem tőkéjének jövedelmezőbb gyümölcsöztetése végett reményteljesen vásárolja azoknak a jól fundált magyar vállalatoknak a részvényeit is, amely vállalatok a múlt évi kedvezőtlen közgazdasági viszonyok mellett is szép üzleti eredményt tudtak felmutatni. * Március elsejével új előfizetést nyitunk a „Szabadság“ ra. Kérjük mindazokat, kiknek előfizetése lejár, szíveskedjenek azt mielőbb megújítani, hogy a lap folytatólagos küldése megszakítást ne szenvedjen. * A városi tisztujitás. Nagyvárad város tisztújító közgyűlése tudvalevőleg március hó 20 án délelőtt 10 órakor kezdődik és esetleg folytatódik a következő napokon is. Ez azon-