Szabadság, 1902. március (29. évfolyam, 51-77. szám)
1902-03-23 / 70. szám
4 SZABADSÁG___________ választva kivánja tárgyalni a világítás ügyéről és kéri a minisztertől az engedélyokmány sürgős kiadását. Ez ellen a határozat ellen a Közúti felebbezett és bár a város nem ismerte el ebben a kérdésben a Közúti felebbezési jogát, a felebbezést is felterjesztették a belügyminiszterhez. Megvallja, hogy nem sürgették a miniszter döntését, mert a közúti időközben konkrét formában az áramszolgáltatást illetőleg ajánlatot adott be a városhoz-Mihelfi Adolf szerint elvi alapul elfogadandó az, hogy a város hajlandó a közös telep létesítésére. A Schuckert-féle ajánlat nem gátolja a tárgyalást. Friedländer Samuer közös telep mellett belemegy abba, hogy önköltségi árban adjanak áramot, de úgy, hogy a szerződés aláírása után a letett, de megkötött 126,000 forint azonnal a város tulajdonába menjen át. Urbán Adolf a közúti rt. igazgatóságának a tagja azt feleli, hogy a 126,000 forintot illetőleg úgy fog történni, amint Friedlander dr kívánja. Berkovits Ferenc szerint a Schuckert cég ajánlata nem akadályozza a tárgyalást, mert a Közútinak annál jobb, minél olcsóbban kapja az áramot a város. Az áramszolgáltatásból már akkor is van haszna a városnak, ha a villamos vasút felépül. A közúti hajlandó annyit, sőt valamivel többet fizetni az áramért, mint amennyiért a Forgalmi bank hajlandó áramot adni a város világítása részére. A részletkérdések tisztázását illetőleg indítványozza, hogy küldjenek ki egy közös, tisztán szakértőkből álló, szűkebb bizottságot, amely javaslatát ide hozza majd a bizottság elé. Károly Irén szerint szükség van határozott egységalapra, hogy feltételeket szabhasson a város, mert tudnia kell a szükséges árammennyiséget a napszakok szerint és tisztában kell lennie sok más mellékkörülménnyel is. Statisztikával bizonyítja, hogy a Berkovits Ferenc említette ár mellett lehetetlen áramot szolgáltatni. Várady Zsigmond azt kívánja, hogy előbb sürgessék meg a miniszternél az engedélyokirat kiadását és csak azután folytassanak tárgyalást a Közútival, miután ki lesz adva az okirat. A város méltányos lesz majd a Közúti kérelmével szemben is. Halász Lajos a kérdést elsősorban gazdasági kérdésnek tekinti és a vasútnak csak abban az esetben hajlandó villamos energiát adni, ha a Közúti ténylegesen részt vesz a fogyasztás arányában az amortizációjában. Ha azonban a közútti vasút ez elől kitér és olyan kulcsot proponál, amely a városra hátrányosabb, a leghatározottabban ellenzi, mert igazságtalannak tartja, hogy a telep felállításának költségét minden polgár fizesse adóban, csak az ne fizesse, aki maga háromszor annyit fogyaszt, mint az egész város. Sarkadi Lajos ar kérdi, hogy csak a többlet energiát akarja-e fedezni a Közúti. Ragány János belemegy az áramszolgáltatásba, ha a Közúti a telep ama részének az amortizációját is fizeti, amelyet az áramszolgáltatás végett rendezett be a város, egyebekben pedig a fogyasztás arányában fizeti az áramot. Komlóssy József osztja a főszámvevő álláspontját. "Wolf mérnök technikailag bizonyítja, hogy ha a fogyasztás arányában fizetné az amortizációt a közúti, kilencszeresét fizetné a város által fizetett összegnek, holott ez lehetetlen, így inkább maga a vasút állít áramfejlesztő telepet. Az üzemkiadásokat a fogyasztás arányában fizetné a közúti, a fentartási költségeket illetőleg méltányos kulcsot állapítanának meg. A városra nézve mindenesetre hasznos az áramszolgáltatás, mert nagyobb áramtermelés mellett az üzemköltség kisebb. Bordó Ferenc felszólalása után elfogadták a Berkovits Ferenc indítványát és a szűkebb bizottság megalakult. A szűkebb bizottság városi tagjai Bordó Ferenc elnöklése mellett : Károly Irén, Busch Dávid, Lovass Zsigmond, Bozóky Béla, Mihelfy Adolf, Dús László, Komlóssy József és Szahlender Károly. A bizottság még a jövő hét folyamán ülést tart. A bizottság megalakításával az ülés véget ért, mennyi nagy volt, úgy hogy alig lehetett egyikből-másikból kézzel meríteni. A pincemester megkóstoltatta velünk a hány f jta bor ott volt. "Végül felmentünk létrán a legnagyobb hordó tetejére s abból egy-egy pohárkával szabadkézzel merítettünk, mert teli volt szinig. Rá volt vésve a fenekére, hogy űrtartalma: 450 akó. Amint Miskolczy magyarázgatta előttünk: ennél azon időben csak egy volt széles Magyarországon nagyobb — Tatán az Eszterházyak pincéjében. Délután a pincemester levitt bennünket a városban levő gr. Zichy-féle kastély alatt elterülő óriási pincébe. Ott is sorba kóstolgattuk a különféle fajú borokat. De csak a pohár fenekére öntött egy-egy keveset, mert ezek már erősebb fajta, régi borok voltak legnagyobb részint. Ezt az óvatosságot mindig megtartják, nehogy a vendéget leüsse a finom borok nagyobb mennyiségében való élvezése a lábáról. Fejedelmi ital volt valamennyi. De a legnagyobb mértékben imponáló volt előttünk az, amikor a pincemester — felénk nyújtva a poharát így szólt: — Ez 1826-iki termés. Ennél nincs régibb borunk. Majdnem félszázad éves nemes ital ! Bárha mérsékelten bántunk a pompás „érmelléki“ italok élvezésével , mégis káprázott a szemünk, mikor ki a szabadba értünk, úgy éreztük magunkat, mintha valahol odafenn a felhő között járnánk. Kellemes kábultság az ilyen. Még pár vizitet tettünk : egyet a kiváló finomságú, lelkes öreg ur — Miskolczy családjánál — mást, ahova kötelességszerüleg kellett mennünk. Aztán búcsút veszünk az n Érmelléku-töl, ahol annyi kellemes órát töltöttünk. Csak akkor tudtuk meg, amikor a másik vidékre kiértünk, hogy mit tesz az : szőlőtermő vidéken járni ! . . . Bezzeg, nem ittunk azontúl jó bort, de rossz vizet, vagy legfelebb vinkót. Egyik is, másik is keservesen ízlett. Igaz, hogy Sámsonban s más helyeken pompás, dézsa nagyságú görögdinnyéket raktak elénk De hát ez már csak úgy hozzávetőleg kárpótolta a pompás nektárt, a „bakator“t. Utazásunk Debrecenben ért véget. Ott még két napot töltöttünk, mely idő alatt tisztelegtünk az öreg Balogh Péter püspöknél s a két országhirü lelkésznél , Révész Bálintnál és Imrénél. A szénior a „Bika“ vendéglőbe invitált bennünket az első napon ebédre, hol a vendéglős derék magyar ember, de már nem emlékszem nevére — egy üveg asszót bocsátott rendelkezésünkre, kifejezésül abbeli örömének, hogy vendéglőjében a debreceni kollégium szeniorával két pataki diák ebédelt. Debrecenből aztán vasúton elvitorláztunk hazafelé, boldogan emlékezve vissza az „órmellékí” szép napokra. Társam, akivel ezt a nagy utat megtettem, néhány év előtt halt el Aszalón. A szentimrei rektorral pedig évek múlva egy színi szüreten találkoztam össze. Nem lett pap, hanem Gömörbe került, ahol mint gazdatiszt volt alkalmazva egy nagyobb uradalomban. — Úgy tudom, nőtlen ember maradt, s igy nem vette élettársul a szentimrei szép kisasszonyt. Ki tudja a sors mi mindenféle hányattatást juttatott neki osztályrészül, mint oly sokunknak ! ? 1902. március 23. Düledező vasúti híd. — A kórház-utcai lakosok kérelme. — — március 20. A magyar államvasutak nagyvárad—kolozsvári vonala tudvalevőleg a Kórház-utca (volt Hidegser-utca) felett is áthalad egy téglafalakra épitett vas hídon, amely alatt az utca lakói közlekednek. Ez a híd — egy beadvány szerint, amelyet a kórház-utcai lakosok intéztek a városhoz — rendkívül rosz, mondhatni veszedelmes állapotban van, mert a hid falában hosszú, földig érő repedések vannak s igy félő, hogy összeomlik. A hid nyílásának nincsen gyalogjárója sem s a mindinkább nagyobbodó közlekedés igy is veszélyes a közbiztonságra. Végül a beadványban arra kérik a várost, hívja fel az államvasutak igazgatóságát, hogy az életveszélyes állapotban lévő híd nyilasát az utca szélességének megfelelő átjáróvá alakítsa át. A városhoz intézett beadvány, amelyet nagy érdekességénél fogva egész terjedelmében közlünk, így hangzik : Tekintés városi tanács! Alulírottak, mint Nagyvárad város kórház Hidegsor utcán lakó polgárai, szőlőbirtokosok, s háztulajdonosok a többi itt lakó polgártársaink érdekében és képviseletében is kérelmünket a következőkben terjesztjük elő Az államvasut nagyvárad—kolozsvári vasúti vonala a Hidegser-utcát átszeli s az átszelésnél, mint hogy a vasút az utca fölött vonul el, egy 5‘80 mtr. széles nyitásu téglával falazott, oldalfalakra épitett vas-hid van, mely alatt a Hidegser-utca közönsége, a szőlőtulajdonosok s több a közelben levő község közönsége közlekedik. 1870-ben, mikor ezen hid épült, a hídtól a vámházig csak egyetlen egy ház volt, a többi telek mint kert használtatott. Az utóbbi 2-3 évben ezen kertek háztelkeknek osztattak fel, ide lakházak építtettek, tehát népesedett, szóval rendes utcává képződött s igy a közlekedése nagymértékben nőtt; de növeli e helyen a közlekedést a szőlők betelepítése folytán a borszállítás s a szőlőkben lakó közönség forgalma, nem különben a közeli erdőkben a püspökség és a káptalan által termelt faszállitás is ; sőt még jobban fogja növelni az útvonal forgalmát Bihar vármegye közönsége által a Krizsár-féle telken építeni szándékolt, mintegy 500,000 korona értékű elmebeteg épület, melynek építkezéséhez ez évben, tudomásunk szerint, hozzáfognak s melyhez a szükséges építési anyagok behordásánál a szaknyilású vasuti-hid alatt mindég kocsitorlódás fog bekövetkezni, mely a szabad közlekedést teljesen meg fogja akadályozni. Mindezekből kitűnik, hogy a mostani alakú vasuti-hid alatti keskeny nyílás eddig ha meg is felelt a helyi forgalomnak, ma már az utca felépítésével beállott népesedés nagy mérvben növekedvén s naponkint növekvő forgalmának egyáltalában nem felel meg, sőt közbiztonsági szempontból is kifogásolható, mert a gyalog közlekedők személy biztonságát a híd szűk nyílása szerfölött veszélyezteti Különösen tekintve azt, hogy ezen utca benépesedése folytán innen sok tanköteles gyermek is jár az iskolába — — a híd alatt rendes gyalogjáró nem lévén —r azoknak életbiztonsága veszélyeztetve van. Ha tehát figyelembe vesszük a fentieket és ezeken kívül azon fontos körülményt, hogy a nevezett szűk nyílású vasúti híd téglából falazott oldalfalaiban éppen a fő vastartó fékpontjai alatt egészen le a föld színéig fölfelé táguló függélyes repedések vannak, nemkülönben a szárnyfalakon is vannak ily repedések, sőt az egyik szárnyfal a függélyes iránytól eltérve kifele hajlást is mutat, tehát ily állapotban a műtárgyat fenntartani sem lehet, előtérbe lép annak szükségessége, hogy ezen vasúti híd radikálisan alakíttassák át s a mostani növekedett forgalom igényeinek szélesbittessék ki. Mindezek megfontolása s mondhatni uj városrész érdeke kegyes tekintetbe vétele mellett, mély tisztelettel kérjük a tekintetes városi tapsot, miszerint a városi mérnöki hivatal szakvéleményének meghallgatása után méltóztassék a magyar államvasutak igazgatóságát felhívni,