Szabadság, 1902. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1902-03-23 / 70. szám

4 SZAB­ADSÁG___________ választva kivánja tárgyalni a világítás ügyéről és kéri a minisztertől az engedélyokmány sür­gős kiadását. Ez ellen a határozat ellen a Köz­­úti felebbezett és bár a város nem ismerte el ebben a kérdésben a Közúti felebbezési jogát, a felebbezést is felterjesztették a belügyminisz­terhez. Megvallja, hogy nem sürgették a minisz­ter döntését, mert a közúti időközben konkrét formában az áramszolgáltatást illetőleg ajánlatot adott be a városhoz-M­i­h­e­l­fi Adolf szerint elvi alapul elfoga­dandó az, hogy a város hajlandó a közös telep létesítésére. A Schucker­t-féle ajánlat nem gá­tolja a tárgyalást. Friedländ­er Samu­er közös telep mel­lett belemegy abba, hogy önköltségi árban ad­janak áramot, de úgy, hogy a szerződés aláí­rása után a letett, de megkötött 126,000 forint azonnal a város tulajdonába menjen át. Urbán Adolf a közúti r­­t. igazgatóságá­nak a tagja azt feleli, hogy a 126,000 forintot illetőleg úgy fog történni, amint Friedlander dr kívánja. Berkovits Ferenc szerint a Schuckert cég ajánlata nem akadályozza a tárgyalást, mert a Közútinak annál jobb, minél olcsóbban kapja az áramot a város. Az áramszolgáltatásból már akkor is van haszna a városnak, ha a villamos vasút felépül. A közúti hajlandó annyit, sőt valamivel többet fizetni az áramért, mint amennyiért a Forgalmi bank hajlandó áramot adni a város világítása részére. A részletkérdések tisztázását illetőleg indítványozza, hogy küldjenek ki egy közös, tisztán szakértőkből álló, szűkebb bizott­ságot, amely javaslatát ide hozza majd a bi­zottság elé. Károly Irén szerint szükség van hatá­rozott egységalapra, hogy feltételeket szabhas­son a város, mert tudnia kell a szükséges áram­mennyiséget a napszakok szerint és tisztában kell lennie sok más mellékkörülmén­nyel is. Statisztikával bizonyítja, hogy a Berkovits Ferenc említette ár mellett lehetetlen áramot szolgáltatni. V­á­r­a­d­y Zsigmond azt kívánja, hogy előbb sürgessék meg a miniszternél az enge­délyokirat kiadását és csak azután folytassanak tárgyalást a Közútival, miután ki lesz adva az okirat. A város méltányos lesz majd a Közúti kérelmével szemben is. Halász Lajos a kérdést első­sorban gaz­dasági kérdésnek tekinti és a vasútnak csak ab­ban az esetben hajlandó villamos energiát adni, ha a Közúti ténylegesen részt vesz a fogyasztás arányában az amortizációjában. Ha azonban a közútti vasút ez elől kitér és olyan kulcsot pro­ponál, a­mely a városra hátrányosabb, a legha­tározottabban ellenzi, mert igazságtalannak tartja, hogy a telep felállításának költségét min­den polgár fizesse adóban, csak az ne fizesse, aki maga háromszor annyit fogyaszt, mint az egész város. Sarkadi Lajos ar kérdi, hogy csak a többlet energiát akarja-e fedezni a Közúti. Ragány János belemegy az áramszolgál­tatásba, ha a Közúti a telep ama részének az amortizációját is fizeti, amelyet az áramszolgál­tatás végett rendezett be a város, egyebekben pedig a fogyasztás arányában fizeti az áramot. Komlóssy József osztja a főszámvevő állás­pontját. "Wolf mérnök technikailag bizonyítja, hogy ha a fogyasztás arányában fizetné az amorti­zációt a közúti, kilencszeresét fizetné a város által fizetett összegnek, holott ez lehetetlen, így inkább maga a vasút állít áramfejlesztő telepet. Az üzemkiadásokat a fogyasztás arányá­ban fizetné a közúti, a fentartási költségeket illetőleg méltányos kulcsot állapítanának meg. A városra nézve mindenesetre hasznos az áram­szolgáltatás, mert nagyobb áramtermelés mellett az üzemköltség kisebb. Bordó Ferenc felszólalása után elfogadták a Berkovits Ferenc indítványát és a szű­kebb bizottság megalakult. A szűkebb bizott­ság városi tagjai Bordó Ferenc elnöklése mel­lett : Károly Irén, Busc­h Dávid, L­o­v­a­s­s Zsigmond, B­o­z­ó­k­y Béla, M­i­h­e­l­f­y Adolf, Dús László, Komlóssy József és S­zah­le­n­d­e­r Károly. A bizottság még a jövő hét folyamán ülést tart. A bizottság megalakításával az ülés véget ért, mennyi nagy volt, úgy hogy alig lehetett egyik­ből-másikból kézzel meríteni. A pincemester megkóstoltatta velünk a hány f­ jta bor ott volt. "Végül felmentünk létrán a legnagyobb hordó tetejére s abból egy-egy pohárkával szabadkéz­zel merítettünk, mert teli volt szinig. Rá volt vésve a fenekére, hogy űrtartalma: 450 akó. A­mint Miskolczy magyarázgatta előttünk: ennél azon időben csak egy volt széles Magyar­­országon nagyobb — Tatán az Eszterházyak pincéjében. Délután a pincemester levitt bennünket a városban levő gr. Zichy-féle kastély alatt elte­rülő óriási pincébe. Ott is sorba kóstolgattuk a különféle fajú borokat. De csak a pohár fene­kére öntött egy-egy keveset, mert ezek már erősebb fajta, régi borok voltak legnagyobb ré­szint. Ezt az óvatosságot mindig megtartják, nehogy a vendéget leüsse a finom borok na­gyobb mennyiségében való élvezése a­­ lábá­ról. Fejedelmi ital volt valamennyi. De a leg­nagyobb mértékben imponáló volt előttünk az, a­mikor a pincemester — felénk nyújtva a po­harát így szólt: — Ez 1826-iki termés. Ennél nincs régibb borunk. Majdnem félszázad éves nemes ital ! Bárha mérsékelten bántunk a pompás „ér­­melléki“ italok élvezésével , mégis káprázott a szemünk, mikor ki a szabadba értünk, úgy éreztük magunkat, mintha valahol odafenn a felhő között járnánk. Kellemes kábultság az ilyen. Még pár vizitet tettünk : egyet a kiváló finomságú, lelkes öreg ur — Miskolczy család­jánál — mást, a­hova kötelességszerüleg kellett mennünk. Aztán búcsút veszünk az n Érmelléku-töl, a­hol annyi kellemes órát töltöttünk. Csak akkor tudtuk meg, a­mikor a másik vidékre kiértünk, hogy mit tesz az : szőlőtermő vidéken járni ! . . . Bezzeg, nem ittunk azontúl jó bort, de rossz vizet, vagy legfelebb vinkót. Egyik is, másik is keservesen ízlett. Igaz, hogy Sámsonban s más helyeken pom­pás, dézsa nagyságú görög­dinnyéket raktak elénk De hát ez már csak úgy hozzávetőleg kárpó­tolta a pompás nektárt, a „bakator“t. Utazásunk Debrecenben ért véget. Ott még két napot töltöttünk, mely idő alatt tiszteleg­tünk az öreg Balogh Péter püspöknél s a két országhirü lelkésznél , Révész Bálintnál és Imrénél. A szénior a „Bika“ vendéglőbe invi­tált bennünket az első napon ebédre, hol a vendéglős derék magyar ember, de már nem emlékszem nevére — egy üveg asszót bocsátott rendelkezésünkre, kifejezésül abbeli örömének, hogy vendéglőjében a debreceni kollégium sze­­niorával két pataki diák ebédelt. Debrecenből aztán vasúton el­vitorláztunk hazafelé, boldogan emlékezve vissza az „órmel­­lékí” szép napokra. Társam, akivel ezt a nagy utat megtettem, néhány év előtt halt el Aszalón. A szentimrei rektorral pedig évek múlva egy színi szüreten találkoztam össze. Nem lett pap, hanem Gö­­mörbe került, ahol mint gazdatiszt volt alkal­mazva egy nagyobb uradalomban. — Úgy tu­dom, nőtlen ember maradt, s igy nem vette élettársul a szentimrei szép kisasszonyt. Ki tudja a sors mi mindenféle hányatta­tást juttatott neki osztályrészül, mint oly so­kunknak ! ? 1902. március 23. Dü­ledező vasúti híd. — A kórház-utcai lakosok kérelme. — — március 20. A magyar államvasutak nagyvárad—kolozs­vári vonala tudvalevőleg a Kórház-utca (volt Hidegser-utca) fel­ett is áthalad egy téglafalakra épitett vas hídon, amely alatt az utca lakói köz­lekednek. Ez a híd — egy beadvány szerint, amelyet a kórház-utcai lakosok intéztek a vá­roshoz — rendkívül rosz, mondhatni veszedel­mes állapotban van, mert a hid falában hosszú, földig érő repedések vannak s igy félő, hogy összeomlik. A hid nyílásának nincsen gyalog­járója sem s a mindinkább nagyobbodó közle­kedés igy is veszélyes a közbiztonságra. Végül a beadványban arra kérik a várost, hívja fel az államvasutak igazgatóságát, hogy az életveszé­lyes állapotban lévő híd nyilasát az utca szé­lességének megfelelő átjáróvá alakítsa át. A városhoz intézett beadvány, amelyet nagy érdekességénél fogva egész terjedelmében köz­lünk, így hangzik : Tekintés városi tanács! Alulírottak, mint Nagyvárad város kórház Hidegsor­ utcán lakó polgárai, szőlőbirtokosok, s háztulajdonosok a többi itt lakó polgártár­saink érdekében és képviseletében is kérelmün­ket a következőkben terjesztjük elő Az államvasut nagyvárad—kolozsvári vas­úti vonala a Hidegser-utcát átszeli s az átsze­­lésnél, mint hogy a vasút az utca fölött vonul el, egy 5‘80 mtr. széles nyitásu téglával fala­zott, oldalfalakra épitett vas-hid van, mely alatt a Hidegser-utca közönsége, a szőlőtulajdo­nosok s több a közelben levő község közönsége közlekedik. 1870-ben, mikor ezen hid épült, a hídtól a vám­házig csak egyetlen egy ház volt, a többi telek mint kert használtatott. Az utóbbi 2-3 évben ezen kertek háztelkeknek osztattak fel, ide lakházak építtettek, tehát népesedett, szó­val rendes utcává képződött s igy a közleke­dése nagymértékben nőtt; de növeli e helyen a közlekedést a szőlők betelepítése folytán a bor­szállítás s a szőlőkben lakó közönség forgalma, nem különben a közeli erdőkben a püspökség és a káptalan által termelt faszál­litás is ; sőt még jobba­n fogja növelni az útvonal forgalmát Bihar vármegye közönsége által a Krizsár-féle telken építeni szándékolt, mintegy 500,000 ko­rona értékű elme­beteg épület, melynek épít­kezéséhez ez évben, tudomásunk szerint, hozzá­fognak s melyhez a szükséges építési anyagok behordásánál a szaknyilású vasuti-hid alatt mindég kocsi­torlódás fog bekövetkezni, mely a szabad közlekedést teljesen meg fogja akadá­lyozni. Mindezekből kitűnik, hogy a mostani alakú vasuti-hid alatti keskeny nyílás eddig ha meg is felelt a helyi forgalomnak, ma már az utca felépítésével beállott népesedés nagy mérvben növekedvén s naponkint növekvő forgalmának egyáltalában nem felel meg, sőt közbiztonsági szempontból is kifogásolható, mert a gyalog közlekedők személy biztonságát a híd szűk nyí­lása szerfölött veszélyezteti Különösen tekintve azt, hogy ezen utca benépesedése folytán innen sok tanköteles gyermek is jár az iskolába — — a híd alatt rendes gyalogjáró nem lévén —r azoknak életbiztonsága veszélyeztetve van. Ha tehát figyelembe vesszük a fentieket és ezeken kívül azon fontos körülményt, hogy a nevezett szűk nyílású vasúti híd téglából fala­zott oldal­falaiban éppen a fő vastartó fékpont­­jai alatt egészen le a föld színéig fölfelé táguló függélyes repedések vannak, nemkülönben a szárnyfalakon is vannak ily repedések, sőt az egyik szárnyfal a függélyes iránytól­­ eltérve kifele hajlást is mutat, tehát ily állapotban a műtárgyat fenntartani sem lehet, előtérbe lép annak szükségessége, hogy ezen vasúti híd ra­dikálisan alakíttassák át s a mostani növekedett forgalom igényeinek szélesbittessék ki. Mindezek megfontolása s mondhatni uj vá­rosrész érdeke kegyes tekintetbe vétele mellett, mély tisztelettel kérjük a tekintetes városi ta­­psot, miszerint a városi mérnöki hivatal szak­véleményének meghallgatása után méltóztassék a magyar­­ államvasutak igazgatóságát felhívni,

Next