Szabadság, 1902. április (29. évfolyam, 78-102. szám)
1902-04-02 / 78. szám
2 SZABADSÁG Politikai hkrek. A kereskedelmi törvény revíziója. Hegedűs Sándor, volt kereskedelemügyi miniszter, kevéssel visszalépése előtt, dr Neuman Ármin országgyűlési képvelőt kérte fel a kereskedelmi törvény revíziójára vonatkozó munkálatok elkészítésére. Hegedűs visszalépése után Neumann Ármin e tárgyban tanácskozott Horánszky Nándorral az új miniszterrel. A tanácskozáson Nagy Ferenc államtitkár is résztvett s ez alkalommal megállapodtak a lényegesebb irányelvekre nézve s ez alapon Neumann Ármin a tervezetet rövid idő alatt el fogja készíteni, letre vagy határozatra végrehajtási záradékot vezet, melyben kimondja, hogy ez az ítélet jogerőre emelkedvén, végrehajtható. Az ügyvéd vagy a fél ezzel a végrehajtási záradékkal ellátott ítélettel vagy bírói határozattal közvetlen a bírósági végrehajtóhoz fordul. Ezt többé nem a bíróság küldi ki, hanem az ügyvéd vagy a fél hívja fel vagy viszi magával, hogy adósának lefoglalható ingóságait vegye bírói foglalás alá. Ugyancsak ezen végrehajtási záradékkal ellátott ítélettel vagy határozattal az ügyvéd vagy a fél közvetlenül a telekkönyvi hatósághoz fordul, hogy házára vagy telkére jegyezze fel a végrehajtási zálogjogot. A biztosítási végrehajtást pedig a keresettel együtt kell kérni. Azonkívül biztosítási végrehajtást a kielégítési végrehajtásra nézve előbb említett módon oly bírói határozat alapján lehet foganatosítani, amelyre rávezettetik, hogy végrehajtás kérhető ezen határozat alapján. Könnyű belátni, hogy az ilyen eljárás gyors és olcsó lesz. Ezenkívül a bíróságok igen sok munkától szabadulnak meg Mert nem kell a sok végrehajtási kérvényt és kiküldetést végzésileg elintézni. Az ügyvéd vagy a fél kiveszi maga a biróságtól a végrehajtási záradékkal ellátott ítéletet és a többit maga végzi a végrehajtóval. V. Ugyancsak a biróságok munkaterhének könnyítését célozza a novella azon intézkedése, hogy a sorrendi tárgyalásokat a királyi közjegyzők előtt tartják az örökösödési eljárás mintájára. Ekként a sorrendi tárgyalás gyorsabban lesz megejthető. A hitelezők hamarabb megkaphatják az árverésen befolyt pénzből követelésüket. Végül megjegyezzük, hogy a végrehajtási törvény ezen novelláját Márkus Dezső dr királyi ítélőtáblás bíró, Plósz Sándor miniszter utasítása szerint már tavaly kidolgozta. Most csak annyiban javítottak a tervezeten, hogy a képviselőházhoz már beterjesztett polgári perrendtartás intézkedéseivel összhangba hozták a novellát, melyet Plósz Sándor igazságügyi miniszter be fog mutatni az igazságügyi bizottságnak, mikor ez a perrendtartási javaslatot fogja tárgyalni. Ezután nyomban sorra kerül a végrehajtási novella tárgyalása is. Úgy, hogy az ősszel már törvény lehet abból. 1902 április 2. A függetlenségi párt és a delegáció. Budapest, április 1. | (Saját tudósítónktól) Már hetek óta sugdosnak politikai körökben a legutóbbi napokban a képviselőház folyosóján arról, hogy a függetlenségi pártban válság van, amely megbontással fenyegeti a 85 főre rugó Kossuth-pártot. A hír igy szólt, hogy újból felmerült a pártban a delegációba való bemenetel kérdése, amely már egy ízben ketté szakította a pártot akkor, amidőn 105 tagból állott. Abban az időben Ugron Gábor állott a kérdés élén és vele ment akkor 16 képviselő a delegáció kérdése miatt. De a disszidensek közül is visszatértek néhányan, köztük néhai Győry Elek is a Kossuth pártba. Most a párt ifjú tagjai vetették fel a kérdést. Úgy okoskodtak ugyanis, hogy hasztalan lármáznak, agitálnak ők a házban, vagy azonkívül a közösügyi kiadások és különösen a hadügyi költségek folytonos gyarapodása ellen, a hadügyminisztérium a delegációban egyre nagyobb és nagyobb követelésekkel áll elő és azokat mindig megszavazzák, a függetlenségi pártnak pedig ezt tétlenül kell néznie és tűrnie. — Be kell tehát menni a delegációba — mondják ezek — és jóvá kell tenni azt a hibát, hogy az elődök kivonták magukat belőle a parlamenti ellenőrzés rovására. Azt is beszélték már, hogy a függetlenségi pártnak körülbelül 30 tagja gondolkozik, ekként. A mozgalom élén pedig Barta Ödön és Visontai Soma állanak. Fővárosi tudósítónk alapos értesülést óhajtván szerezni az ügy állásáról, egyenesen Barta Ödön képviselőt kereste fel, aki az ügyről szó szerint ekként nyilatkozott : — Az egész hit — kacsa. Félhivatalos nyelven alaptalan koholmány. Ami az én szereplésemet illeti, épen ellenkezőképen áll a dolog, mert a leghatározottabban tiltakozom a delegációba való bemenetel gondolata ellen is. Biztosítom arról, hogy az egész ügy nem egyéb, mint egy-két ember hiú képzelődése. A párt komoly politikus tagjai még csak fel sem vetették a kérdést s akik netalán gondolkoznak felőle, azok nem beszélnek róla. Még csak azt sem engedjük meg, hogy a kérdést pártértekezleten felvessék, még kevésbé, hogy napirendre kitüzessék. Egyáltalán merem mondani, hogy a párt vezetősége és régi tagjai úgy tekintenék e kérdés újabb megbolygatását, mintha a pártban egyenetlenséget akarnának szítani, vagy épen hogy annak egységét megbontani akarnák. Nos ez ellen a legerélyesebben tiltakoznánk és aki mégis felvetné a kérdést, az a pártból kilépettnek tekintetnék . . . . . . De nem is volna semmi gyakorlati haszna annak — folytatta Barta, ha a párt bemenne a delegációba. Hiszen mindenki tapasztalhatta, hogy a delegációban soha semmiféle ellenzék sem ért el semmit! A többség mindig leszavazta az ellenzéket és a hadügyi kormány mindig megkapta követeléseit. Kétszeresen vesztene tehát a párt tekintélyéből. Először mert feladná régebbi programulját, másodszor mert a delegációban se érne el semmit, holott az ellenőrzést a képviselőházban is gyakorolhatja. A premontrei-rend ünnepe. — április 2. 1902. április 6-án ünnepli Jászón a II. István királyunk által, 1130-ban, hazánkba telepített premontrei-rend, az uj életre keltés, századik évfordulóját. Annyi bizonyos, hogy ő is felállt. És ő is elkezdett beszélni. Sokáig bontogatta a hangzatos frázisokat melyekben „baráti örök szeretőjének femnen lobogó fáklyájáról“ s a „szive vérével táplált örök hűség magasztos érzületéről“ emlékezett meg, mikor egyszer csak minden apropos nélkül a fiatal pár egészségére akarván poharat üríteni, egyre neki tüzesedve belegabalyodott egy hosszú mondatba : — Mert nekem — mondom nekem, igen sok okom volna arra, hogy az igen tisztelt vőlegényt . . . kedves barátomat, Sándor Misit, jelenleg a poklok fenekére kivánjam s helyemet fiatal szép felesége oldalán elfoglaljam, a mihez talán már jussom is volna . . . mert — Nem fejezhette be a mondatot. Az asztal túlsó feléről mint egy kipattant acélrugó ugrott fel egy nekihevült gyerekifju s öblös poharából a szeme közé loccsantotta borát, hogy az aranysárga folyadék — mint valami mesebeli aranyeső, permetezett le a körülülőkre. S erős, dühtől reszkető hangon, ordított rá: — Hazudsz — bitang! Hazudsz! Simon Elek nem volt annyira részeg, hogy tudatára ne ébredt volna annak, a mi ott körülötte történt. Egy kissé meghátrált s egyik kezével kitörölte szeméből a csípős nedűt, a másikkal meg hátranyult a széke után. Bár a balkeze fogta meg, egy szempillantás alatt a levegőbe lendült a nehéz diófa szék. Öten is voltak, akik nekikaptak a széknek. Még egyéb se kéne, minthogy emberhalál essék. Széki Tamás az öreg, akkorát rántottt a Simon erős nyakán, hogy egészen a falig tántorodott s mikor ezért szembeállott vele Elek, csendes, csaknem malabus hangon intézte hozzá a kérdést: — Tán nem vagytok darabontok, hogy összeverekedjetek ? Ez hatott. Simon elfordult s a zsebkendőjével végigtörölte az arcát. Azt a gyerekifjút pedig, aki nem volt más, mint Sándor Tibor, Mihály édes öccse, négyen is tuszkolták az ajtó felé. Vaári Imre még menetközben is egyre mormogta a fiú fülébe: — No, hallod, ezt szépen csináltad! Ördög bújjék beléd kölyök, ezt sohse láttam ilyen szépen megcsinálni. Pedig a hatvanas években én is megkereszteltem három svalizser tisztet, de egynek se treffáltam el így a szeme közepit. Bár nagy titkot csináltak a dologból, Sándor Mihály volt másnap az első, aki megtudta a dolgot. Nyomban öcscsénél termett. Az még szép csendesen aludta az igazak álmát. Misi alig tudta fölverni. — No mi a baj ? — ugrott föl meglehetős bamba Brezczai Tibor. — S ezt te kérded én tőlem ? — szólott rá csodálkozva Mihály. — Hiszen nem kérdezhetem Pontius Pilátustól, mormogott a fölvert öcsö, indignálódva. — Hát Simon Elekkel mi van ? folytatta a kérdezősködést az öregebbik. — Biztosan részeg s most is alszik. — De hiszen tiköztetek történt valami, vélte Mihály olyan arccal, mint aki az egész dologból mit sem ért. — Történt, történt, de azért nem kellett volna hajnalban föllármáznod. Akinek fiatal felesége van, az ne mászkáljon, idegen portán napkelte előtt. (Lehetett vagy 10 óra már, de Tibornak nagyon lassan akarózott virradni.) Sándor Mihály komolyabb húrokat kezdett pengetni: — No ne filozofálj ! Szedd össze magadat, 10 perc alatt készen légy ! Egy fél óra múlva már mindent elmondott Tibor. Simon Elek szónoklatának szavaira azonban nem akart sehogy se visszaemlékezni. — Pedig azt nekem tudnom kell, mert ha az én feleségemet sértette meg, nekem is ki kell állnom — bizonygatta Mihály. — Mondtam már, hogy valami olyanfélét mondott, ami . . . tudom is én — csakhogy denikre én is részeg voltam, aztán — megtörtént. Sehogy se akarta a bátyját beleegyelíteni. Annak már nem olyan gyerekség a párbaj. Annak felesége van, akinek életével tartozik, de az övé felett ugyan nem rendelkezik senki. Aztán meg ficánkolt is benne a vér. Majd még kiereszti a kezei közül azt az alakot, majd megtanítja becsületre. Mihály meg lassan kint lehűlt. Később, mikor tárgyalni kezdett Simon segédeivel, akik mindenben a legszigorúbb feltételeket keresték, ki is ment a fejéből az ő külön ügye, csak arra ügyelt, hogy valahogyan enyhítsen a követeléseken. Este Tibor is átment Sándorfalvára s együtt töltötték az estét. A fiatal asszony arcán valami szorongó bizonytalanság látszott, a férfiak pedig igyekeztek előtte a lehetőségig titkolni, amit csak lehetett.