Szabadság, 1902. május (29. évfolyam, 103-126. szám)
1902-05-01 / 103. szám
2 SZABADSÁG 1902. május 1. a francia elnök temetését, mennyi katona volt ott! Nessi Pál megdöbbentőnek mondja, hogy ilyen fiatal intézménynél, mint amilyen a honvédség, oly óriásira emelkedtek a nyugdíjak. Ennek oka az, hogy jó magyar katonákat nyugdíjazzák. A költségvetést nem fogadja el. Rákosi Viktor mindenekelőtt hálát mond az Istennek, hogy meggyógyult a miniszter, és nem kell lábujj hegyen járni, hanem a sarkára állhat már. (Derültség.) A miniszter betegsége végén azt mondták a kormánypárti lapok, hogy Fejérváry a javulás útjára lépett. A büdzsét épen nem mutatja ezt. (Derültség.) A minisztert két szempontból lehet megbírálni, egy osztrák és egy magyar szempontból. Ő egy meghasonlott lélek lehet, mert a honvédelmi miniszter folyton haptákban áll a táborszernagy előtt. Ha valamit szeretne tenni a miniszter, akkor a táborszernagy egyszerűen lefúvat. (Derültség.) A királyi leirattal foglalkozik, melyről azt mondja azért jelent meg a meteorologai rovatban, mert mint mennykőcsapás érte a mi alkotmányunkat. (Derültség.) A törvény csak közös védelemről szól, és nemzeti hadsereget említ, amit épen szándékozunk alkotni a kormány. Pedig az önálló hadsereg létesítése a királyi ház érdeke. Kikel a katonaság németesítése ellen, kifogásolja, hogy a katonaságnál nincs semmi nemzeti szellem. A delegációról szólva, azt mondja, hogy az magasabb komikum hatásával van az emberre, mikor a delegáció elnöke most már 35-ször elmondja, hogy a delegáció tagjainak bölcseségére bízza, hogy meg fogja találni a helyes utat, a delegáció végével pedig azt mondja az elnök, hogy nem hiába bízott a tagok bölcseségében. A delegációban kiszolgált proffesszionátus mamelukok vannak (Derültség.) Az ott levő ellenzékeskedők úgy tesznek, mint a hadgyakorlaton a fehérsipkások, akik üres patronokkal lövöldöznek parancsszóra (Élénk derültség.) Kik . delegáció tagjai : Münnich Aurél, aki bizoyosan valami megfordított gárdához tartozik,őst sohasem hal meg, de minden kormánynak megadja magát. (Élénk derültség.) A legtöbb tengerész a delegációban Rosenberg Gyula akinek hírnevét ismeri mindenki K-árpátoktól az Adriáig. (Élénk derültség és taps.) Ilyen delegációval azt teszi Krieghammer, amit akar és könnyen szavaztat meg 172 milliókat hadihajókra. Széll Kálmán miniszterelnök: Mesebezéd. — Nem igaz belőle egy szó sem. Pichler Győző: Én már láttam azokat a hadihajókat. (Derültség.) Rákosi Viktor: Minek nekünk hadihajó? Minek foglaltunk el Khinában egy négyzetkilométer területet, talán, hogy copfot szerezzünk. Van itt az elég élénk derültség.) A hármasszövetségről szólva azt mondja, hogy mi csak kibicelünk a hármasszövetségben, miként Golubovszky a zsoké-klubban. (Élénk derültség.) Pedig a német birodalom nekünk köszönheti nagy hatalmát. És mégis milyen hálátlan az a németség, mely amint mondja az Alldeutsch Band — a magyarországi németek elnyomásán segítendő 200 ezer márkát szavazott meg a magyarok ellen. Lurtz Károly : Nem áll, hiszen már megcáfolták. Vészi József: Igenis hivatalosan megcáfolták. Rákosi Viktor: Nem cáfolták meg. A honvédelemügyi miniszter megmondhatná annak a németségnek, hogy Ausztria és a német birodalom csak akkor lesz erős, ha Magyarországban a magyar nemzet lesz uralkodó, mert ha a magyarság hegemóniáját elveszti, akkor olyan lesz itt is a helyzet, mint a Balkánon, hogy egymást akarják felfalni a nemzetiségek, de egyik sem bír a másikkal. A közös hadseregnek megszavazott költségvetést nem szavazza meg, mert abból nem szivárog semmi Magyarországba, hanem minden Ausztriában marad. Nálunk is megmarad valami : a honvédzenekar, de erre sem szavaz meg semmit, mert jól tudja, hogy az mindig ezt fújja : „Nesze semmi fogd meg jól!“ (Derültség.) Addig, amíg itt van a székely akció, rutén akció, alföldi csatornázás, melyekre pénzünk nincs, addig ennek a honvédségnek semmit sem szavaz meg. (Élénk helyeslés a szólbalon. Sokan üdvözlik.) Münnich Aurél: Riko3Í azt mondta, hogy ő minden kormánynak megadja magát. Igenis, megadja, ha meggyőződése is ezt diktálja, mert jól tudja, hogy a kormány csak hazafias dolgokat cselekszik s épen ezért bizalommal is van a kormány iránt és a honvédelmi kormány iránt is. Visszapillantást vet a honvédség történetére a megalakítástól fogva és elmondja, hogy a Esőgot ír ilyen nagy szeretettel és hazafi- fejlesztették akkor is, amidőn még a viz et#* g aggódott a felett is, vajjon sikerülni fog-e ez a nagy mű. A honvédség fejlesztése pedig magyar szellemben haladt. Papp Zoltán: Osztrák szellemben. (Zaj, Felkiáltások. A hadsereg kiegészítő része !) Münnich Aurél : Ez mesebeszéd, ilyent nem lehet állítani, a honvédség a törvény értelmében a haderő egyik része, az ellenkezőt állítani sem lehet. A honvédség ma már akként fejlődött, hogy bízvást lehet bizalmunk benne, mert az meg fogja védeni a hazát és a királyt. (Zajos helyeslés jobbról). Nem lehet lerántani, akik ezeket az eredményeket előidézték, támadni lehet, de bizonyítani nem. (Élénk tetszés. Éljen Fejérváry !) Ez a kormánypárt mindig megadta az eszközöket a honvédség fejlesztésére. A költségvetést elfogadja. (Zajos helyeslés jobbról) Rákosi Viktor személyes kérdésben kijelenti, hogy Münich katonai pályája nem nyert csatákból, hanem elmondott beszédekből áll. (Derültség). Münnich mindig a jövendő kormányokban is bízott. (Derültség). Tehát lekötötte a bizalmát 200 évre is, ha addig él. Münnich Aurél kijelenti, hogy igenis bízik abban, hogy a kormányon mindég hazafiak fognak ülni és ha a 48-as párt lesz is kormányon, akkor sem fogja elárulni a hazát. Elnök szünetet ad. Szünet után Kubik Béla Münnich Aurél szavára válaszolva, örömmel konstatálja, hogy most Münnich Aurél is helyteleníti azt a felfogást, mely a kormánypárton kapott lábra, hogy a honvédség nem a hadsereg egyik kiegészítő alkatrésze. Münnichtől nem fogad el tanácsot és tanítást nemzeti szempontokban. Fejérváry Géza báró : A nemzet töbsége ismételten nyilatkozott az önálló hadsereg ügyében. Tény az, hogy mihelyt külön magyar hadsereg szervezéséről van szó, mindjárt nem vehet részt az európai koncertben erejének gyengeségénél fogva. A függetlenségi párt azt kívánja, hogy a honvédség, mint véderő, máskép legyen kezelve, mint a közös hadsereg védereje. Csak nem akarják, hogy szembe álljanak és farkasszemet nézzen egymással a két hadsereg. Azt hozza fel Tóth János, hogy a honvédség szelleme nem magyar. Hivatkozik Münnich Aurélra. (Derültség a szélbalon.) A függetlenségi párt alaptalanul támad, folyton lármázik, mert kisebbségben van. Nem helyesli, hogy egy párt monopolizálja a hazafiságot. Milyen jogon tagadják ezt meg a töbségtől ? Miért nem vesz a függetlenségi párt részt a delegációban, és kritizálni akar ? A levelezésben lehetetlen más nyelv használata mint a németé, az nagy zűrzavarokat idézne elő és azonkívül a költségvetést is emelné. A magyar királyi honvédség semmi tekintetben nincsen alárendelve a közös hadseregnek. Hogy ismétlem, nem láttam őket azelőtt soha, nem tudtam nevüket, sem azt, hová valók. De egyenlő, kiszámított lépteikből, melyek mindegyre mértéket igyekeztek tartani egymással, egyszerre tisztában voltam a helyzettel. Ebben a percben tudtam, világosan tudtam azt, hogy mi töri el a kettőnek a lelkét Megértettem, miként képzelik el egyenlő, ritmikus lépteik nyomán vállaik, karjaik érintkezését s bizonyosra vettem, hogy ez a gondolat szédítő boldogságot okoz nekik. És megsejtettem azt is, hogy mindaz, amit talán e napig félve rejtettek el lelkük legmélyére, amit gondolni is csak titokban mertek, s csak akkor, ha egészen egyedül voltak, a gyöngédség, az önkívület, az esztelen boldogság szavaiban lebeg most az ajkukon kimondatlanul. És kiolvastam az asszony tekintetéből a sok titkos köny által szerzett lelkierőt, s a szent föltevést, hogy a küzdelemben erős kiván maradni. Egy utcasarkon hirtelen megálltak mind a ketten. Az asszony jobbra akart menni, majd meggondolta, felkapta a szoknyáját s átvágott az utca másik járdára. A férfi megvárta, mig elhalad előtte. Éppen egy kávéház volt mellettük s amint az asszony ruhájával súrolta a férfit, egy pillanatra az arcába nézett. Sohasem láttam ennél édesebb mosolyt, ennél gyöngédebb, álmodozóbb tekintetet. Egyszerre azok a hajók jutottak eszembe, amelyek kék ég és kék víz között lebegve ismeretlen vidékekre távoznak el. Ez a tekintet olyan volt, mint az a csók, amely kacaran csak alig érinti az ajkat, hogy annál halálosabb vágyat támasszon maga után ; ez a tekintet könytös volt fátyoles és mégis diadalmas, büszke öröm ragyogott benne; ez a tekintet kért, könyörgött, és parancsolt egy időben, s földöntúli boldogságot ígért, és mégis elbúcsúzott . . . A férfi megértette. Állva maradt a helyén s egy pillanatig még utána nézett. De a kávéház előtt sokan jöttek-mentek, s csakhamar elfedték őt szemei elől. Ekkor megfordult s gyors lépésekkel távozott az ellenkező irányba. Engem nagyon érdekelt a dolog. A szereplők neveire nem voltam ugyan kiváncsi, de azért másnap ugyanazon időtájban ismét arra jártam. Bizonyosra vettem, hogy újra el fognak jönni. Tegnapi viselkedésük teljesen megérttette velem, hogy becsületesen küzdenek a szerelem ellen, mely sziveikbe lopózott, s naivságukban azt hiszik, hogy e boldogságot rejtő mindennapi találkozásuk így az utcán teljesen veszélytelenek. Várakozásomban nem csalódtam. Előbb a férfit pillantottam meg. Lassú, egyenlő léptekkel járt le s föl az utcán, egész hosszában végigment azon, nehogy feltűnjék az ácsorgásával. Nem sokáig kellett várakoznia. Az asszony is megjelent csakhamar és most újra elkezdődött a tegnap esti idill. Egy pillanatra féltem, hogy észrevesznek, de nem annyira el voltak foglalva önmaguk-Ajánlja kitűnő minőségű férfi fehérneműit, legújabb nyakkendőket, bélés- és rövidáruit, ----------------valamint a legújabb női nap- és esőernyőket, kár, hogy reám ügyet sem vetettek s ha mégis megláttak volna, bizonyosan oly közönbös járókelőnek tartanak, akinek véletlenül éppen erre van dolga. Ma is, mint tegnap, elmentek a keresztutcáig. Ma is felkapta az asszony az uszályát, ma is megmutatta, hogy selyem alsószoknyát visel, hogy apró formás lábai vannak és ma is, mint tegnap, hozzátámaszkodott egy pillanatra a férfihoz, mikor átvágva az utcán, elhaladt előtte. De ma a férfi hátrább volt, s előre hajolt. És mikor egy pillanatra érintették egymást, görcsösen megszorította az asszonynak lecsüngő kezét és azt mondta : — Édes . . . Amaz nem nézett vissza reá. Ijedten sietett tovább, mintha kergetnék. És harmad, negyed, ötödnap ujra arra jártam és mindannyiszor újra láttam őket. Ácsorgásuk egy-egy homályos kirakat előtt, melyben egymást nézték, vontatott lépésük, ideges hátratekingetésük, mintha attól félnének, hogy meglátja őket valaki, elárulta előttem, hogy energiájuk az utolját járja. A hetedik napon nem jöhettem el, de másnap este ismét ott voltam a pontos időben. Bátorságuk óriási haladást tett egy nap alatt is. Elváláskor most egyszerűen megálltak beszélgetni a sarkon, mint véletlenül találkozó ismerőik: szalag, gombok, derékfűzők, harisnyák nagy választékban. Sfíerczegh érfi-, női-, divat- és rövidáru üzlete Nagyvárad, Szent László-tér. Szabott árak!----------------------— Szabott ára Kiváló tisztelettel : 227 14 40 Herczegh G-yulu.