Szabadság, 1902. május (29. évfolyam, 103-126. szám)

1902-05-01 / 103. szám

2 SZABADSÁG 1902. május 1. a francia elnök temetését, mennyi katona volt ott! Nessi Pál megdöbbentőnek mondja, hogy ilyen fiatal intézménynél, mint a­milyen a hon­védség, oly óriásira emelkedtek a nyugdíjak. Ennek oka az, hogy jó magyar katonákat nyug­díjazzák. A költségvetést nem fogadja el. Rákosi Viktor mindenekelőtt hálát mond az Istennek, hogy meggyógyult a miniszter, és nem kell lábujj hegyen járni, hanem a sarkára állhat már. (Derültség.) A miniszter betegsége végén azt mondták a kormánypárti lapok, hogy Fej­érváry a javulás útjára lépett. A büdzsét épen nem mutatja ezt. (Derültség.) A minisztert két szempontból lehet megbírálni, egy osztrák és egy magyar szempontból. Ő egy meghason­­lott lélek lehet, mert a honvédelmi miniszter folyton haptákban áll a táborszernagy előtt. Ha valamit szeretne tenni a miniszter, akkor a tá­borszernagy egyszerűen lefúvat. (Derültség.) A királyi leirattal foglalkozik, melyről azt mondja azért jelent meg a meteorologai rovatban, mert mint mennykőcsapás érte a mi alkotmányunkat. (Derültség.) A törvény csak közös védelemről szól, és nemzeti hadsereget említ, amit épen szándékozunk alkotni a kormány. Pedig az önálló hadsereg létesítése a királyi ház érdeke. Kikel a katonaság németesítése ellen, kifogásolja, hogy a katonaságnál nincs semmi nemzeti szel­lem. A delegációról szólva, azt mondja, hogy az magasa­bb komikum hatásával van az emberre, mikor a delegáció elnöke most már 35-ször elmondja, hogy a delegáció tagjainak bölcsesé­­gére bízza, hogy meg fogja találni a helyes utat, a delegáció végével pedig azt mondja az elnök, hogy nem hiába bízott a tagok bölcsesé­­gében. A delegációban kiszolgált proffesszionátus mamelukok vannak (Derültség.) Az ott levő ellenzékeskedők úgy tesznek, mint a hadgya­korlaton a fehérsipkások, akik üres patronokkal lövöldöznek parancsszóra (Élénk derültség.) Kik . delegáció tagjai : Münnich Aurél, aki bizo­­yosan valami megfordított gárdához tartozik,­­őst sohasem hal meg, de minden kormánynak megadja magát. (Élénk derültség.) A legtöbb tengerész a delegációban Rosen­­berg Gyula a­kinek hírnevét ismeri mindenki K­-­árpátoktól az Adriáig. (Élénk derültség és taps.) Ilyen delegációval azt teszi Krieghammer, amit akar és könnyen szavaztat meg 172 mil­liókat hadihajókra. Széll Kálmán miniszterelnök: Mesebe­­zéd. — Nem igaz belőle egy szó sem. Pichler Győző: Én már láttam azokat a hadihajókat. (Derültség.) Rákosi Viktor: Minek nekünk hadihajó? Minek foglaltunk el Khinában egy négyzetkilo­­méter területet, talán, hogy copfot szerezzünk. Van itt az elég­­ élénk derültség.) A hármas­szövetségről szólva azt mondja, hogy mi csak kibicelünk a hármasszövetségben, miként Golu­b­ovszky a zsoké-klubban. (Élénk derültség.) Pedig a német birodalom nekünk köszönheti nagy hatalmát. És mégis milyen hálátlan az a németség, mely amint mondja az Alldeutsch Band — a magyarországi németek elnyomásán segítendő 200 ezer márkát szavazott meg a ma­gyarok ellen. L­u­r­t­z Károly : Nem áll, hiszen már meg­cáfolták. Vészi József: Igenis hivatalosan meg­cáfolták. Rákosi Viktor: Nem cáfolták meg. A honvédelemügyi miniszter megmondhatná annak a németségnek, hogy Ausztria és a német biro­­dalom csak akkor lesz erős, ha Magyarország­ban a magyar nemzet lesz uralkodó, mert ha a magyarság hegemóniáját elveszti, akkor olyan lesz itt is a helyzet, mint a Balkánon, hogy egymást akarják felfalni a nemzetiségek, de egyik sem bír a másikkal. A közös hadseregnek megszavazott költ­ségvetést nem szavazza meg, mert abból nem szivárog semmi Magyarországba, hanem minden Ausztriában marad. Nálunk is megmarad va­lami : a honvédzenekar, de erre sem szavaz meg semmit, mert jól tudja, hogy az mindig ezt fújja : „Nesze semmi fogd meg jól!“ (De­rültség.) Addig, a­míg itt van a székely akció, rutén akció, alföldi csatornázás, melyekre pénzünk nincs, addig ennek a honvédségnek semmit sem szavaz meg. (Élénk helyeslés a szólbalon. So­kan üdvözlik.) Münnich Aurél: Riko3Í azt mondta, hogy ő minden kormánynak megadja magát. Igenis, megadja, ha meggyőződése is ezt dik­tálja, mert jól tudja, hogy a kormány csak hazafias dolgokat cselekszik s épen ezért biza­lommal is van a kormány iránt és a honvé­delmi kormány iránt is. Visszapillantást vet a­­ honvédség történetére a megalakítástól fogva és elmondja, hogy a Esőgot ír ilyen nagy szeretettel és hazafi- fejlesztették akkor is, amidőn még a viz et#* g aggódott a felett is, vajjon sikerülni fog-e ez a nagy mű. A hon­védség fejlesztése pedig magyar szellemben haladt. P­a­p­p Zoltán: Osztrák szellemben. (Zaj, Felkiáltások. A hadsereg kiegészítő része !) Münnich Aurél : Ez mesebeszéd, ilyent nem lehet állítani, a honvédség a törvény ér­telmében a haderő egyik része, az ellenkezőt állítani sem lehet. A honvédség ma már akként fejlődött, hogy bízvást lehet bizalmunk benne, mert az meg fogja védeni a hazát és a királyt. (Zajos helyeslés jobbról). Nem lehet lerántani, akik ezeket az eredményeket előidézték, támadni lehet, de bizonyítani nem. (Élénk tetszés. Éljen Fej­ér­váry !) Ez a kormánypárt mindig megadta az esz­közöket a honvédség fejlesztésére. A költségve­tést elfogadja. (Zajos helyeslés jobbról) Rákosi Viktor személyes kérdésben ki­jelenti, hogy Münich katonai pályája nem nyert csatákból, hanem elmondott beszédekből áll. (Derültség). Münnich mindig a jövendő kor­mányokban is bízott. (Derültség). Tehát lekö­tötte a bizalmát 200 évre is, ha addig él. Münnich Aurél kijelenti, hogy igenis bí­zik abban, hogy a kormányon mindég hazafiak fognak ülni és ha a 48-as párt lesz is kormá­nyon, akkor sem fogja elárulni a hazát. Elnök szünetet ad. Szünet után K­u­b­i­k Béla Münnich Aurél szavára vá­laszolva, örömmel konstatálja, hogy most Mün­nich Aurél is helyteleníti azt a felfogást, mely a kormánypárton kapott lábra, hogy a honvéd­ség nem a hadsereg egyik kiegészítő alkat­része. Münnichtől nem fogad el tanácsot és ta­nítást nemzeti szempontokban. Fejérváry Géza báró : A nemzet töb­­sége ismételten nyilatkozott az önálló hadsereg ügyében. Tény az, hogy mihelyt külön magyar hadsereg szervezéséről van szó, mindjárt nem vehet részt az európai koncertben erejének gyengeségénél fogva. A függetlenségi párt azt kívánja, hogy a honvédség, mint véderő, más­kép legyen kezelve, mint a közös hadsereg véd­ereje. Csak nem akarják, hogy szembe álljanak és farkasszemet nézzen egymással a két had­sereg. Azt hozza fel Tóth János, hogy a hon­védség szelleme nem magyar. Hivatkozik Mün­nich Aurélra. (Derültség a szélbalon.) A függet­lenségi párt alaptalanul támad, folyton lármázik, mert kisebbségben van. Nem helyesli, hogy egy párt monopolizálja a hazafiságot. Milyen jogon tagadják ezt meg a töbségtől ? Miért nem vesz a függetlenségi párt részt a delegációban, és kritizálni akar ? A levelezésben lehetetlen más nyelv hasz­nálata mint a németé, az nagy zűrzavarokat­ idézne elő és azonkívül a költségvetést is emelné. A magyar királyi honvédség semmi tekintetben nincsen alárendelve a közös hadseregnek. Hogy ismétlem, nem láttam őket azelőtt soha, nem tudtam nevüket, sem azt, hová valók. De egyenlő, kiszámított lépteikből, melyek mind­egyre mértéket igyekeztek tartani egymással, egyszerre tisztában voltam a helyzettel. Ebben a percben tudtam, világosan tudtam azt, hogy mi tö­ri el a kettőnek a lelkét Megértettem, miként képzelik el egyenlő, ritmikus lépteik nyomán vállaik, karjaik érintkezését s bizo­nyosra vettem, hogy ez a gondolat szédítő bol­dogságot okoz nekik. És megsejtettem azt is, hogy mindaz, amit talán e napig félve rejtet­tek el lelkük legmélyére, amit gondolni is csak titokban mertek, s csak akkor,­ ha egészen egye­dül voltak, a gyöngédség, az önkívület, az esz­telen boldogság szavaiban lebeg most az ajku­kon kimondatlanul. És kiolvastam az asszony tekintetéből a sok titkos köny által szerzett lelkierőt, s a szent föltevést, hogy a küzdelem­ben erős kiván maradni. Egy utcasarkon hirtelen megálltak mind a ketten. Az asszony jobbra akart menni, majd meggondolta, felkapta a szoknyáját s átvágott az utca másik járdára. A férfi megvárta, mig elhalad előtte. Éppen egy kávéház volt mellet­tük s amint az asszony ruhájával súrolta a férfit, egy pillanatra az arcába nézett. Sohasem láttam ennél édesebb mosolyt, ennél gyöngédebb, ál­­modozóbb tekintetet. Egyszerre azok a hajók jutottak eszembe, amelyek kék ég és kék víz között lebegve is­meretlen vidékekre távoznak el. Ez a tekintet olyan volt, mint az a csók, amely kacaran csak alig érinti az ajkat, hogy annál halálosabb vá­gyat támas­szon maga után ; ez a tekintet köny­­tös volt fátyoles és mégis diadalmas, büszke öröm ragyogott benne; ez a tekintet kért, kö­­nyörgött, és parancsolt egy időben, s földöntúli boldogságot ígért, és mégis elbúcsúzott . . . A férfi megértette. Állva maradt a helyén s egy pillanatig még utána nézett. De a kávé­­ház előtt sokan jöttek-mentek, s csakhamar el­fedték őt szemei elől. Ekkor megfordult s gyors lépésekkel távozott az ellenkező irányba. Engem nagyon érdekelt a dolog. A szerep­lők neveire nem voltam ugyan kiváncsi, de azért másnap ugyanazon időtájban ismét arra jártam. Bizonyosra vettem, hogy újra el fognak jönni. Tegnapi viselkedésük teljesen megérttette ve­lem, hogy becsületesen küzdenek a szerelem ellen, mely sziveikbe lopózott, s naivságukban azt hiszik, hogy e boldogságot rejtő mindennapi találkozásuk így az utcán teljesen veszélytele­nek. Várakozásomban nem csalódtam. Előbb a férfit pillantottam meg. Lassú, egyenlő léptek­kel járt le s föl az utcán, egész hosszában vé­gigment azon, nehogy feltűnjék az ácsorgásával. Nem sokáig kellett várakoznia. Az asszony is megjelent csakhamar és most újra elkezdődött a tegnap esti idill. Egy pillanatra féltem, hogy észrevesznek, de nem­­ annyira el voltak foglalva önmaguk-Ajánlja kitűnő minőségű férfi fehérneműit, legújabb nyak­kendőket, bélés- és rövidáruit, ----------------valamint a legújabb női nap- és eső­ernyőket, kár, hogy reám ügyet sem vetettek s ha mégis megláttak volna, bizonyosan oly közönbös járó­kelőnek tartanak, akinek véletlenül éppen erre van dolga. Ma is, mint tegnap, elmentek a kereszt­utcáig. Ma is felkapta az asszony az uszályát, ma is megmutatta, hogy selyem alsószoknyát visel, hogy apró formás lábai vannak és ma is, mint tegnap, hozzátámaszkodott egy pillanatra a férfihoz, mikor átvágva az utcán, elhaladt előtte. De ma a férfi hátrább volt, s előre hajolt. És mikor egy pillanatra érintették egymást, görcsösen megszorította az asszonynak lecsüngő kezét és azt mondta : — Édes . . . Amaz nem nézett vissza reá. Ijedten sietett tovább, mintha kergetnék. És harmad, negyed, ötödnap ujra arra jár­tam és mindannyiszor újra láttam őket. Ácsor­­gásuk egy-egy homályos kirakat előtt, melyben egymást nézték, vontatott lépésük, ideges hát­­ratekingetésük, mintha attól félnének, hogy meglátja őket valaki, elárulta előttem, hogy energiájuk az utolját járja. A hetedik napon nem jöhettem el, de más­nap este ismét ott voltam a pontos időben. Bá­torságuk óriási haladást tett egy nap alatt is. Elváláskor most egyszerűen megálltak beszél­getni a sarkon, mint véletlenül találkozó isme­rőik: szalag, gombok, derékfűzők, ha­risnyák nagy választékban. Sfíerczegh érfi-, női-, divat- és rövidáru üzlete Nagyvárad, Szent László-tér. Szabott árak!----------------------— Szabott ára Kiváló tisztelettel : 227 14 40 Herczegh G-yulu.

Next