Szabadság, 1902. június (29. évfolyam, 127-151. szám)
1902-06-01 / 127. szám
2 is ilyen nyomatékkal és sullyal csak a közbizalom erejével fellépő államférfit képes megvédelmezni. Ezek azok a kedvező jelenségek melyeket a lefolyt ülésszak eseményeiből — fikszírozni óhajottunk. Improduktivitás a legislatorius téren, de biztató jelenségek a jövő politikai alakulásra! — Íme a lefolyt szesszió karakterisztikonja. Politikai hírek. A román iskolák szubvenciója. Aradról jelentik a Rad. Lev.-nek : Az aradi szinodus ülést tartott, hogy a nagyváradi vikáriátus alá tartozó román iskolák állami segítése felől határozzon Az állami segély elfogadása ellen heves szavakban kikelt Rotariu Pál ügyvéd, ki a Himsea-párt egyik vezére. Mangra Vazul ellenben fölhívta a szinodus figyelmét az az iskolák állapotára, a kormány iránt való bizalmatlanságra okot föntorogni nem lát. Az állam segítséget minden skrupulus nélkül el lehet fogadni. Hamsen Ágoston, aki tudvalevőleg az egyik püspökjelölt, ellene szavaz annak, hogy a román iskolák államsegítséget ne vegyenek igénybe. A többség, Mangrával élén, az államsegély kérését szavazattöbbséggel elhatározta és fölírnak ez ügyben a közoktatásügyi miniszterhez. Bosnyákok a delegációban. Budapesti tudósítónk táviratozza : A delegáció mai ülésére egész sereg bosnyák ember jött el és hallgatta végig a karzaton s bosnyák vitát mindaddig, amig Kállay Béni közös pénzügyminiszter fel nem szólalt. Ekkor mintegy ütésre, mindnyájan felkeltek és szó nélkül eltávoztak, ami nagy derültséget keltett. A bosnyákok különben egy panaszos füzetet is szétosztattak a delegátusok között, de e füzetben felsorolt vádjaikat Kállay miniszter alaposan megcáfolta. SZABADSÁG 1902. junius 1. A bosnyák költsépzés, Budapest, május 31. — Saját, tudósi tönktől. — A magyar delegáció ma Andrássy Gyula gróf elnöklete alatt teljes ülést tartott, amelyen első sorban harmadszori olvasásban is elfogadták a külügyi költségvetést. Ezután a magyar és osztrák delegációk határozatainak összeegyeztetésére kiküldendő hetes albizottság tagjaivá megválasztottak : Dániel Ernő dr., Faik Miksa, Hegedűs Sándor, Miklós Ödön, Münnich Aurél, Perczel Dezső és Szerb György. Bosznia költségvetése. Münnich Aurél előadó az egyesült vegyes albizottság nevében elfogadásra ajánlja Bosznia és Hercegovina költségvetését. Witcek Frigyes grófnak kifogása van a zárszámadások egyes adatai ellen és a közös aktivákról kimerítő kimutatást óhajt. Magát a megszállott tartományok költségvetését elfogadja, de nem fogadja el a hegyi ütegekre előirányzott és az ottani csapatok létszámának emelésére szánt költségeket. Nem tartja ugyanis megengedhetőnek, hogy az amúgy is terhektől roskadozó ország újabban megterheltessék meddő kiadásokkal Rakovszky István nem érti, mily jogon tárgyalják itt ezt a költségvetést, holott Boszniának más a szouverénje, más a kormánya s a mellett a senki országa Bosznia. De hát Boszniával azt lehet tenni, amit akarnak, Kállaynak szabad keze van A velencei Márk-téren oly szelídek a galambok, hogy az idegenek kezéből is eszik a kukoricát. Itt a galamb szerepét a sajtó játsza, amely Kállay kezéből szedi az aranyos búzakalászokat és ennek üdvös hatása alatt bármi történik is Boszniában, a sajtó mindig hallgat felőle, miként a sír. Nem lát, nem hall senki semmit, még a Budapest utcáin járkáló panaszos bosnyák küldöttséget sem. Boszniával való helyzetünket tarthatatlannak mondja. A kormányzati rendszer tette tarthatatlanná. A bosnyák adminisztráció a Bach rendszer bosnyák kiadásban. Az emberi jogokat lábbal tiporják, spicli rendszer uralkodik, s ilyen körülmények közt nem csoda, ha a pénzügyminiszter Boszniában eredmények helyett csak elégületlenséget tud felmutatni. Boszniában nincs szabad sajtó, vannak a kormány által sugalmazott újságok, melyeket nem olvas senki, de olvassák a horvát újságokat, melyek az ellenünk való gyülölséget egyre szíják. A Reamter* politika szerencsétlen voltát festi, elmondja, hogy elidegenednek tőlünk a szerbek, a törökök meg elmennek szuverénjükhöz a török szultánhoz, aki őket elszállásolja és megnyugtatja őket, úgy hogy megelégedetten, távoznak el tőle. Bosznia számára népképviseletet kér. Kifejti, hogy amilyen szerencsétlen, Bosznia adminisztrációja, époly szerencsétlen az a gazdasági politika, melyet ott követnek. A bosnyák mohamedánok helyzetét tárja fel, akikkel a legbrutálisabban és legigazságtalanabbul bánnak. Erre példákat sorol fel. Hibáztatja a kormány azon intézkedését, hogy az ok nélkül kivándoroltak hazájukba vissza nem térhetnek. Kérdi a minisztertől, ki adta meg neki a jogot arra, hogy Bosznia bennszülöttjeit hazátlanokká tehesse. Ilyen intézkedések növelik a mi leglelkesebb és legelszántabb ellenségeinket. Az a meggyőződése, hogy a szerencsétlen kormányzatnak épen az ellenőrzés hiánya az oka, azért indítványozza, hogy küldessék ki egy országos bizottság a Bosznia-hercegovinai állapotok tanulmányozására, hogy tájékozást szerezzen arról, valjon alaposak-e a mohamedán bosnyákok panaszai, és ha igen, minél előbb orvosoltassanak. A bizottság működéséről tegyen jelentést a jövő évi delegációnak. Okolicsányi László nem kíván a költségvetéssel foglalkozni, csak azon visszaélésekkel akar foglalkozni, melyeket a bosnyák mohamedánok a delegáció elé terjesztett emlékiratukban elpanaszolnak. Helgteleníti azt, hogy Boszniában is nemzetiségi kérdést csinálnak azáltal, hogy hol a török mohamedánok, hol meg a szerbeket és horvátokat nyomják el. Ebben a szellemben kormányozni nem lehet. Csatlakozik Rikovszky indítványához. Elnök: Ki akar még szólani ? Rakovszky István kijelenti, hogy szeretné előbb a közös pénzügyminiszter válaszát hallani és azután fog szót kérni. Kállay Báni közös pénzügyminiszter kijelenti, hogy szívesen teljesíti Rakovszky kérését és nyilatkozik a felmerült kérdésekben. Mindenekelőtt kijelenti, hogy maga is szeretné, ha a bosnyák budgatet a két törvényhozás szavazná meg. De amíg e felett nem határoznak, az eddigi uzust kell követni. A felszólalók erősen hibáztatták a bosnyák adminisztrációt. Felhozza, hogy a francia közigazgatás kitűnő, Elszász és Lotaringia mégsem voltak megelégedve vele. A Bach korszak hasonlatot furcsának tartja, mert senki sincs az országban, aki azt a közigazgatást visszakívánná. Boszniában megtartották a régi közigazgatási beosztásokat. Nem dolgoztak rohamosan, hanem lassú haladással a régi institúciók alapján és a nép felfogásának megfelelőleg. Mindenekelőtt a korrupció kiirtására törekedtek és az egyforma igazságszolgáltatásra, ha alant hibáztak, azt a felső hatóságok jóvá tették. Hivatalnokok hibáit el nem simították, sőt azokat a nép előtt büntették. És most rátér az elégedetlenségre. Miért vannak elégedetlenek ? Hát egy másik kérdéssel néla veleérző emberi szívnek kell beszélni s ellenezni minden a kivándorlást gátló vagy csak meg is nehezítő intézkedést, ha azonban mezőgazdasági munkások kivándorlásáról van szó, akkor felülkerekedik a hazafi s én, aki személyesen s hosszú időn át tapasztaltam Észak- Magyarországon (Nyitra megyében) hogy a földmivesnek nincs, vagy csak ritkán van oka jogos panaszra, én volnék az első, aki minden szigorítást helyeselnék. S itt is ugyancsak a szív szavára hallgatok. Érzem, hogy ellenmondásba keveredtem s most ki kell magam vágnom magyarázattal. E magyarázatom azonban — félek — kissé hosszú lesz, mert egész tengeri utazásomat, ott szerzett tapasztalataimat kell megírnom, vagy legalább is vázolnom. Kezdem ott, hogy tartva a hajózási ügynökök túlkapásaitól, Hamburgban a „Hamburg- America Limit központi irodájába mentem s ott tudakozódtam, vajjon ajánlhatják-e, hogy III. osztályban utazzak (Zwischendeck) vagy helyesebbnek tartják-e, ha II. osztályú kabinjegyet váltok. S ott — hangsúlyozom az igazgatósági irodában s nem holmi szédelgő ügynöknél — azt az információt kaptam, hogy legcélszerűbb eltekintve attól, hogy legolcsóbb is, ha III. osztályban (Zwischendeck) utazom, mert ott kitünően el vagyok látva. Nagy eloquenciával elmondta nekem mindazt, ami a különb cmedre küldött prospectus 10. oldalán olvasható s annyira persvadált, hogy én tapasztalatlan belementem a csapdába. Úgy okoskodtam, hogy hisz minden vállalat azon van, hogy minél drágábban adja el értékeit, s első sorban, hogy ép a finomabbakon, tehát legdrágábbakon adjon túl mielőbb. Ha tehát az igazgatóság egy hivatalnoka nekem az olcsóbb dolgot — ez esetben helyet — ajánlja úgy azt a bizonyára személyes jóindulatból teszi s s ezen jóindulatot még meg is köszöntem. Nos, hanem aztán a hajon alaposan megjártam. A meghatározott időben megjelentem a Hamburg America-Line kikötői váróérmében s ott találkoztam jövendő bajtársaimmal. Mily alakok ! Iszonyat fogott el, midőn láttam azokat a kiéhezett arcokat, midőn belenéztem azokba a szemekbe, melyekből hol a legnagyobb elkeseredés, hol meg a legvégső harcra való elszántság volt olvasható, midőn láttam azt a sok, rongyokba takart nyomort, azt a temérdek siró, rakonczátlan piszkos gyereket s meggondoltam, hogy ez lesz társaságom hossza 10 napon át. Ezt ígérte a prospectus pedig az ut dacára, hogy a legcsendesebb időben tettük, valójában 13 napig tartott. 505 kivándorló (Zwischendeck-utas) volt a hajón s innkább azokat tartotta a társaság 3 nappal tovább, csakhogy kőszénben takaríthasson. Elképzelhetitek ezen egy tényből magából, hogy mennyibe kerülhetett a társaságnak egy-egy IIL oszt utas ellátása ! El lettünk helyezve a „Phoenicia“ hajó fedélzete alatt levő pincében, mármint mi a „szerencsések“.Voltak aztán nagyon sokan, akik még egy emelettel alább az alattunk levő pincébe kerültek. De oda már csak el sem mertem látogatni, így tehát ezen helyiségről nem beszélhetek. Elég az, amit az első, a felsőbb pincében láttam. Irtózattal gondolok vissza ezen tartózkodási helyre s mégse adnám sokért, hogy a nyomor ezen legalsóbb el nem képzelt fokával megismerkedhettem. Ha van egészséges tüdőtök, jó szemetek és főleg erős szigetek ; ha nem féltek a patkányoktól , akkor jöjjetek velem megnézni a nyomor ezen helyét. Előbb azonban vegyetek fel ócska rész ruhát, mert ez való ebbe a bűzbe, piszokba. Ha a meredek lépcsőn lekerülve a felénk áramló bűz okozta első ájulási rohamtól felocsúdtunk s szemünk a setétséghez kissé hozzászokott, ott látjuk magunkat egy körülbelül 10 lépés hosszú, 8 lépés széles helyiségében, mely levegőjét és világosságát az imént általunk használt lejárótól nyeri. Előrelépve vigyázzatok, Stterczegfi, Gyula, férfi-, női-, divat- és rövidáru üzlete Nagyvárad, Szánt László-tér. Ajánlja kitűnő minőségű férfi fehérneműit, legújabb nyakkendőket, bélés- és rövidáruit, --------------------valamint a legújabb - . női nap- és esőernyőket, szalag, gombok, derékfűzők, harisnyák nagy választékban. Szállott áruk I--------------------Szabott Arak I Kiváló tiszteletiel : »7 28 46 Herczegh Gyula,