Szabadság, 1902. július (29. évfolyam, 152-178. szám)

1902-07-01 / 152. szám

1902. július 1. bizton nagyobb sza­k válaszok nyomán kisu akció következik, így remélhető, hogy rövidesen sikerülni fog itt tartani a haza földjén a magyarságot. De hogy a siker teljes legyen, ahhoz nem elég a kormány és a hatóságok intézkedése. A társadalomra is nagy feladatok várnak. SZABA­D­S­Á­G 3 Arany János szülőháza. — junius 80. Nemrégiben egyik nagyváradi laptársunk közlése nyomán országszerte híre ment, hogy Arany Jánosnak, a Toldi költőjének szülő­háza helyén most istálló van. Mi már akkor megcáfoltuk ezt az állítást, most pedig a Sza­­lontai Lapok­ban ír hosszabb cikket erről a do­logról K­ö­lt­ő Kálmán, aki egyebek között a következőket mondja a nagy költő szülei há­záról :Azt megmondja az említett lap cikkírója, hogy melyik az a ház, melyben a költő szüle­tett : az 560. sorszámú, „mely ma Arany Sándor tulajdonai Hát csak ennyi igaz az egészből, hogy az 560. sz ház az Arany Sándoré Tehát a Arany Sándor házához ment el és nem a költő szülőházához mely Gyöngyössy László által mélyreható kutatások után megirt „Arany János ifjúsága“ cimü alapos tanulmány 15-i a­lapján foglaltak szerint még 1823. április 4-én, az úgynevezett „Bajc-tüz“ alkalmával porig leégett és így cirka 80 esztendő óta meg sincs! Ez kü­lönben minden kétséget kizárólag kiviláglik Aranynak egy költeményéből is, midőn pl. igy énekel : „Hire, pora sincsen már az öreg háznak Honnan elindultam földi utazásnak.“ Szerdán délután felhivattam az öreg Jám­bor Sándort a városházához, s ott a tanácste­­remben Nagy József főbiró, Erdély­i Gyula főjegyző, Csorvássy István ügyvéd, Jámbor Ferenc esküdt és id. K. Balogh Ferenc képv. test. tag jelenlétében kihallgattam, s közlöm nyilatkozatát szó szerint, a mint az írásba fog­laltatott : „Én az Arany János édes testvérnénjé­­nek, a költőnél mintegy 26 évvel idősebb Arany Sárának fia vagyok. Édes anyámnak Jámbor János édes atyámtól az 1817. február havában született egy Sára nevű leánya, ki később Szatmári Jánosné lett, s mintegy 10 évvel ezelőtt halt el. Az én Sára néném után körülbelül egy hónap múlva született Arany János, kit nagyanyám, Arany Györgyné sem jutott, hogy kövesse, inkább leült a kert­ben, mely szemben volt vele. Kis idő múlva megnyílt odafönn az ablak és egy pillanatra megjelent az ő sárga szalmakalapja. — Itt kell maradnom, — mondta magá­ban a sápadt ember. — Másutt, ahol ő nincs, úgy sincs keresni valóm. Az asszony odafönn most mosolyogva fo­gadta egy arra sétáló urnak a köszöntését, az­tán eltűnt az ablakból. A sétáló ur azonban odajött a sápadt emberhez és kezet fogott vele Régi ismerősök voltak — fővárosiak mind a ketten. — Ki az a nő ? — kérdezte a sápadt em­ber — aztán maga is megijedt a kérdés durva voltától. A sétáló úr azonban nem ütközött meg rajta.— Elég csinos ugy­e? Bár vannak itt csi­­nosabbak is. Ha nincs jobb dolga, megismerked­­hetik vele. Ez sem nem nehéz, se nem drága dolog.Majd nevetve tette hozzá: — Ha akarja, akár mindjárt bemutathatom neki.— Nem kell! — válaszolt hirtelen a sá­padt ember. Még elérte a gőzhajót A hajó folytatta az útját és a sápadt ember megint ott ült a felső fedélzeten. Elgondolkodva hallgatta a csavar zakatolását, az arca pedig még va­lamivel si­­paltabb volt, mint az előbb. tej hiánya miatt édesanyám, Arany Sára, va­gyis ő neki tulajdon testvérnénje szoptatott az én Sára nénémmel együtt, így tehát Arany János tejtestvérre az én néném : Jámbor Sára volt. Jámbor Gáspár egész másfaj Jámbor, nem is rokonság, sokkal fiatalabb is, mint­hogy tejtestvére lehetett volna. Azon a tel­ken, hol Arany János született, sárból, fából egy bogárhátú kis ház volt építve, melyet én, édes atyámmal együtt 1837-ben, mikor Arany János az ő nénjével (édes anyámmal) úgy egyezett ki, hogy anyám nagyapámat , Arany Györgyöt eltartani köteles, hogy az szüksé­get semmibe se lásson, s ennek fejében a földdel együtt azt a kis házat megkapta : sa­ját kezemmel bontottam le, s igy mint puszta telket adtuk el 1844-ben Arany Ferencnek, a mostani tulajdonos atyjának, ki azon 1847-ben, a n­agy tűz után uj házat és istállót épített. 1857-ben, a telekkönyv felfestésekor a 473. sz. tjkben 486 régi (ma 560 uj) sorszámú ház 1083. hrsz. alatt már Arany Ferenc és neje Balogh Zsuzsanna nevére telekkönyvez­­tetett, s igy szállott örökségképpen ennek fia: Arany Sándorra, a mai tulajdonosra. Kelt Nagyszalontán, 1902. junius hó 25-én. Jámb­or Sándor s. k. Előttünk: Nagy Jó­zsef s. k. főbiró, Erdélyi Gyula, s. k. fő­jegyző, Csorvássy István, s. k. ügyvéd, Jám­bor Ferenc, s. k. esküdt, id. K. Balogh Fe­renc, s. k. képv. testületi tag. (P. H) Ezen adatok a Gyöngyössy művében fog­laltakkal szó szerint megegyeznek. Kétségtelenül beigazolt tény tehát, hogy Marton Manót szándékosan félrevezették, midőn azt mondták neki, hogy Arany szülőházához vitték, mert ez egyszerűen képtelenség. Hanem igenis elvitték őt ama telekre, melyen valaha Arany szülőháza állott, s a mely még Arany 6 éves korában, 1823. ápril 4-én leégett. Marton Jámbor Gáspárra és Megyeri Pálra hivatkozik, mint kiket a helyszínen ki­hallgatott. Lássuk csak: Jámbor Gáspárról azt mondja, hogy az — saját állítása szerint — „perbeli barátja“, sőt „tejtestvére“ volt Arany­nak. Nohát ez megint nem igaz. Sőt az sem igaz, hogy az öreg Gáspár bácsi Martonék előtt igy nyilatkozott volna! A mit. mondok: bizonyitom is rögtön. Jám­bor Gáspárt szintén felhivattam a városház ta­nácstermébe, hol az elöljáróság előtt kihallgatva, írásban kiadott nyilatkoztából az idevonatkozó részt szó szerint közlöm, a­mint következik: „Mikor engem néhány úr kocsival levitt az Arany Sándor házához, s kérdezték tőlem : igaz-e, hogy az e telken levő rossz istálló lett volna Arany szülőháza, én kereken kijelen­tettem, hogy ez nem igaz. Arany szülőháza e telken volt ugyan, d­e jóval előbb, mint a mostani istálló, a telek közepe táján. A tej test­vérségről szó sem volt ott. Az, hogy én Aranynak porbeli játszótársa, vagy pláne tej testvére voltam, azon urak által ko­holt valótlanság. Én ezt sem ő nekik, sem senki másnak soha nem mondtam, de nem is mondhattam, mert én 1826. január 13 án szü­lettem, Arany pedig 1817. március 2-án él és igy, mikor én megszülettem. Arany már 9 éves, iskolás gyerek volt és igy velem együtt nem is szophatott. Szavaim nevetséges és rosszakaratú elferdítése ellen a leghatározot­tabban tiltakozom s kijelentve még azt is, hogy Én Arany Jánossal nemcsak unokatest­véri, de semmiféle rokoni viszonyban nem voltam: saját egyéni becsületem megóvása szempontjából óhajtom és kérem, hogy ezen nyilatkozatom, a szavaimat elferdítve hozó összes lapokban közzététessék. Kelt Nagyszalontán, 1902. junius 24-én. Jámbor Gáspár k. X .- Előttünk : Nagy József, 8. k. biró és néviró. Erdélyi Gyula, s. k. fő­jegyző, Kiss Imre s. k. esküdt. (P. H.)u­íme: Jámbor Gáspár nyilatkozata, melyet valóban hiteles tanuk előtt adott ki. Jámbor Gáspár 77-ik évében van. Ezt Marton is elis­meri. Arany 86-ik évében volna ma, ha élne. Korkülönbség 9 év. Tehát világos, hogy Arany­nak tejtestvére, sem porbeli játszótársa nem le­hetett Jámbor Gáspár, Marton cikke tehát még a valószinüséget is nélkülözi. És mégis fel tud­tak neki ülni a fővárosi lapok! Sőt — sajátsá­gos — egyik jónevü írónk, Bársony István is felült neki és képes volt igy írni: „Van-e, a­ki meg nem döbben, s a kinek az arcát — magyar létére — szégyenpit nem futja át, ha hallja: Arany János nagyszalontai szülőháza ma — hitvány istálló!“ Másik hiteles tanúként Megyeri Pálra hivatkozik Marton cikkében. Nohát Megyeri Pál ezelőtt 57 évvel, hasonnevű fia pedig 16 évvel meghalt. Ma Megyeri Pál nevű ember nincs is Nagy-Szalontán ! Látszik, hogy men­­nyire ismerik Martonék a szalontaiakat, s itteni viszonyokat, azt sem tudják, kivel beszélgettek! De tudom én. Nem Megyeri Pál, hanem Me­gyeri Péter, 1105. sz. alatti nagyszalontai lakos volt az, kit Marton Arany szülőházának telkére elvitt magával. Ezt is kihallgattam az ügy ér­dekében, Jámbor Ferenc és Sipos Sándor, városi esküdtek jelenlétében a saját házában. Lementem hozzá az említett két esküdttel, mert az öreg már nem igen tud járni, s nem igen lát már. Megyery Péter 1822. julius 29 én született. Tehát, mikor Arany szülőháza leégett, ő még csak 8 hónapos volt. Tehát mikor ő gondol­kozni tudó gyermek lett, Arany szülőháza már rég nem volt meg így ő is csak szüleitől való hallomás után tapogatja Arany szülőházának helyét. Mindazonáltal erősen hangsúlyozta Mar­­tonéknak, hogy Arany szülőházának semmi része sem esett bele a mostani istállóba, mert a ház előbb a telek közepetáján volt! A Nagyváradi Jogászegylet ez évi működése, — június 30. A Nagyváradi Jogászegylet ez évben is híven beváltotta alapszabályaiban vallott azon programmját, mely szerint célja a jogélet minden fontosabb jelenségének megvitatása, felvasások, viták tartása, jogi művek kiadása stb. Az egylet ez évi működésében az uj ma­gánjogi törvénykönyv egyes részeinek megvita­tásával foglalkozott. Ugyanis az uj magánjogi törvénykönyv tervezete, mely hosszú évek szorgalmas és ered­ményes munkájának eredménye, kitűnő s több kötetre terjedő indokolásával már teljesen megjelent s a jogászkörök feladatát képezte éppen az, hogy e tervezettel minél behatóbban foglalkozzanak , mielőtt e tervezet még tör­­vén­nyé válnék, annak esetleges hiányaira reá mutassanak, vagy annak egyes intézkedéseit tovább fejles­szék. Így látjuk, hogy e tervezet köréből vett felolvasásokat tartottak a budapesti jogászegy­letben s a nagyváradi jogászegyletben. A tanulmányok sorát dr Ágoston Péter, a jogakadémia jeles tanára nyitotta meg, ki „Causa traditionis“ című tanulmányában azt fejtegette, hogy a szerzésnek a magánjogi tör­vénykönyv szerint melyek lehetnek jogcímei. Ugyancsak a magánjogi tervezet köréből tartott négy felolvasó estét betöltő értekezést dr Plopu György, a kir. Ítélőtábla végzett bírája „Az erkölcs a magánjogi törvénykönyv­ben“ címmel. Ciminm. E négysorozatos előadás a magánjog egész nevezetesen a kötelmi, család, örökjog és dologi jog területen vizsgálta, hogy a törvényhozó az erkölcs követelményeit tételes intézkedések alakjában mennyiben valósítja meg. Midkét előadó nagy jogi készültséggel fe­lelt meg feladatának s érdekes, nagy tetszéssel fogadott felolvasásaikban számos új eszmét ve­tettek fel. Különös érdeklődéssel találkozott az a nagy­szabású vita, melyet a nagyváradi jogász­­egylet „A törvénytelen gyermekek jogi helyze­téről“ indított meg. A vitát Kép­es L. Miklós törvényszéki bíró nyitotta meg, ki felolvasásában azt hang­súlyozta, hogy a tervezet a törvénytelen gyer­mekek jogi helyzetéről szűkkeblűen gondosko­dik, a­mennyiben a család, örökjog terén a tör­vényes gyermekek helyzetével szemben túlságos sok korlátozásnak veti alá Ugyane kérdéssel foglalkozott dr Várady Zsigmond, ki a tör­­vénytelen gyermekek jogi helyzete kedvezőbb irányban való szabályozására megindult orszá­gos mozgalomnak egyik leglelkesebb vezérharl­­osa is, ki bőséges történelmi statisztikai ada­tokkal mutatta ki a kedvezőbb irányban való szabályozás szükségességét. Ezen lelkes vitának

Next