Szabadság, 1902. szeptember (29. évfolyam, 205-228. szám)

1902-09-02 / 205. szám

2 SZAB­A­DSÁG delelő dolgot, fel kell említenünk, hogy most már hivatalos oldalról is elismerik, hogy Romániával évekkel ezelőtt katonai konven­ciót kötöttünk. A két nagy szövetség tagjai tehát külön- külön is kötnek barátságokat és szövetsége­ket, a­mint azt speciális érdekeik épen meg­követelik. A felsorolt tényekből nyilvánvalóan kitűnik, hogy a kettős- és a hármaszövetség jelentősége kettős irányú. Egyfelől a szövetségek nem akadályoz­zák érdekelt tagjaikat abban, hogy külön­leges érdekeik istápolására e szövetségeken kívül is keressenek támaszt és biztosítékot, másrészt pedig mind nyilvánvalóbbá válik, hogy a kettős- és hármasszövetség igazi célja nem annyira az egyes államok speciális ér­dekeinek, mint inkább az általános és egész földrészünket érintő ama nagy érdekek vé­delme, mely törekvés a nemzetközi béke és a status quo fenntartásában kulminál. Ámde, ha e két hatalmi csoportosulás csakugyan egyforma őszinteséggel az európai béke biztosítására törekszik, előáll az a kér­dés : fantazmagória e az a remény, hogy a két szövetség elvégre egyesülni fog a közös cél elérésére ? E remény teljesedésétől, ám­bátor ma már nem tartozik az az abszolút lehetetlenségek közé, még nagyon távol ál­lunk. S azt hisszük, Viktor Emánuel berlini látogatása sem fogja sokkal előbbre vinni ezt az ügyet. Mindazonáltal annál őszintébb ro­­konszenvvel kísérjük a két uralkodó potsdami és berlini együttlétét, mivel úgy a német császár, mint az olasz király felköszöntőiből is azt a megnyugvást merítettük, hogy ha öreg uralkodónk nem is vett részt a feje­delmek tanácskozásában, azokon szellemileg a mi államunk is képviselve volt. Örülünk továbbá azért is a velünk szövetséges ural­kodók e barátkozásának, mivel a hármas szövetséges hatalmak politikai intimitásából joggal vélünk következtetést vonni arra, hogy a gazdasági szövetségek útjában álló aka­dályokat is sikerülni fog elhárítani. Mert csak az összes érdekelt feleket egy­aránt kielégítő kereskedelmi szerződések meg­kötése után fogjuk nyugodtan elmondhatni, amit a német császár — bizonyára a jövő esélyek előrelátásában — elmondott berlini felköszöntőjében, hogy a­­ hármasszövetség régi erejében áll fenn.„ Politikai és gazdasági érdekeink szem­pontjából egyaránt őszintén óhajtjuk, hogy a potsdami találkozás valóra váltsa a német császár nagyjelentőségű szavait. Bs. B. Politikai hírek. Wolafka püspöksége. A Debrecen írja ez alatt a cím alatt: Mi voltunk az elsők, kik teljesen megbízható for­rásból megírtuk, hogy a debreceni népszerű róm. kath. egyházfő dr Wolafka Nándor c. püs­pök elmegy. Azt is jeleztük, hogy már befeje­zett tény illetékes helyen, hogy Wolafka a szepesi püspök Szmrecsányi örökébe lép, ki a nagyváradi püspökséget foglalja el. Hírünk va­lódiságát és biztos értesülését megerősíti a kor­mány­fő­ hiva­los kőnyomatosa, a Politikai Ér­tesítő tegnapi száma, melynek nyomán a fővá­rosi lapok írják, hogy a nagyváradi püspöki széket Szmrecsányi Pál szepesi püspökkel töltik be és az így megürült szepesi püspökséget dr Wolafka Nándor debreceni c. püspök foglalja el. Mangra Vazul püspöksége Aradról írják a F. M.-nak, hogy Mangra I Vazul, az uj aradi püspök zárt borítékban meg­küldötte a vezetése alatt álló román tanítóknak­­ a kultuszminiszter ama rendeleteit, melyek ér­­­­telmében az eddigi tanítás időrend úgy osztandó be, hogy a magyar nyelv tanítására az egész tanítási idő fele essék. Mangra elrendeli,­­ hogy a tanítók szigorúan alkalmazkodjanak a­­ miniszteri rendelethez, mert ellen esetben legszi­­­­gorubb elbánásban részesíti őket. A román lapok­­ e­miatt most roppant haragusznak Mangrára és azzal vádolják, hogy azért hajtja végre a­­ miniszter magyarositó rendeleteit, mert püspök­­ akar lenni minden áron. 1902. szeptember 2. A közi­gazgatási bizottság ülése. — Ülés a vármegyén. — — szeptember 1. A vármegye közigazgatási bizottsága ma délelőtt tartotta meg rendes havi ülését. Jelen voltak: dr Beöthy László főispán elnöklete alatt: Papp János főjegyző, dr Wallner Ödön tiszti főügyész, Hraniczky Károly árvaszéki elnök, dr Popo­­vits György tiszti főorvos, Sipos Orbán kir tanfelügyelő, Pfuhl Ágoston pénzügyigazgató-helyettes, Varró Do­mokos kir. főmérnök, dr Nagy Géza kir. ügyész, He­gyesi Márton, Király Viktor, id. Markovits Károly, vrley Kálmán, Radnai Farkas, valamint alispáni elő­adókként : Keszthelyi Zoltán tb. főjegyző, Jancsó Ká­roly aljegyző, Hegyesi Pál és dr Wertheimstein Henrik tb. aljegyzők. Az alispán jelentése: E ezerint augusztus hónapban volt 20 tiszta, 5 esős és 6 felleges nap. Az egészségügyi állapot kedvezőbb volt, mint az előző hónapban, ugyanis a hivatalos orvosok 4204 beteget gyógykezeltek és így 7-el kevesebbet, mint júlits hónapban. Uralkodó kórokként valamennyi járásban az emésztési és légzési szervek bántalmai — igen kedvező lefolyással — fordultak elő. A heveny fertőző kórok közül előfordult : 1) a roncsoló toroklob 9 esetben 4 halálo­zással, 2) kanyaró 126 esetben 3 halálozással, 3) vörheny 21 esetben 5 halálozással, 4) hökhu­­rut 115 esetben 1 halálozással, 5) hasi hagy­máz 4 esetben, 6) vérhas 1 esetben. Rendőri boncolat­­ 0, törvényszéki boncolat pedig 6 esetben ejttetett meg. Az állategészségügyet illetőleg a sertésvész nagymérvben szedi áldozatait, eznn felül a ra­gadós száj és körömfájás Belényes és Robogány községekben fellépett. A kir. tanfelügyelő jelentése: E jelentés a legnagyobb elismeréssel emlé­kezik meg arról, hogy gróf Tisza István édes­atyja Tisza Kálmán emlékére és nevére Gesz­ten egy kisdedóvodát létesített, egy 10.000 ko­rona értékű s teljesen megfelelő épületet és ezen felül 30.000 korona alapítványt adományozott. Ezen óvoda látogatása felekezeti különbség nélkül teljesen ingyenes lesz.­­ A nagyváradi lat. szert, káptalan a Vasad községhez tartozó Kupóc pusztán építtetett egy díszes és célszerű, bárhol mintául vehető isko­lát, s egyben a tanítói javadalmazást a mai korban szokatlanul bőségesen állapította meg. A feketeerdői gyártelepen, két tanerővel állami iskola létesittetett , melynek a jelentés a jövőt illetőleg u­gyfontosságot tulajdonit és remél. A kir. ügyész jelentése. A nagyváradi kir. törvényszék fogházában augusztus hó folyamán letartóztatva volt 243 férfi és 44 nő, a hónap végén letartóztatva ma­radt 175 férfi és 25 nő. A rab­kórházban 111 beteg gyógy­kezelte­tett, halálozás nem történt. A munka­keresmény 205 korona 43 fillér volt. A kir. főmérnök jelentése: Az állami és törvényhatósági közutak álla­potának ismertetése után, a jelentés mindazokat az eseteket felsorolja, a­melyek az utak és ma­meg az ebédnél. Sándorka inkább a büszkeség­től, mint az ajándék fölötti örömtől piruló arc­cal rejtette a nagy pénzt a hímzett erszénybe, hol a névnapi meg más alkalommal ajándékba kapott pár aranyat őrizte. A szürkék előtt fogyott a távolság, már messze beúysztak a mozdulatlan kalász-tenger közt, mely mint egy végtelen arany-szőnyeg te­rült el , csak a széleken ütötte fel fejét egy­­egy lángoló pipacs meg egy csokor égszinü buza­virág. — Nagy meleg lesz tekintetes uram ! — szólott a kocsis. — Most az ideje András , csak ezen a hé­ten tartson még ! Megjöttek a tótok ? — Az este későn jött meg egy részök, a többi ma délelőtt érkezik a tanyára. Már föltűntek a fehér, tanyai épületek s a tikkadt lombozatu akácok alatt heverő felvidéki atyafiak, kik a tegnapi fáradtságot pihenték ki, erőt gyűjtve a holnapi munkához. — Szervusz Gábor ! Vivát! Éppen jókor ! — hangzott a keresztuton bekanyarodó kocsiról. Ugrai Bankos Náci a patikus, Kádár Tóni a szabadságot élvező törvényszéki jegyző és­ a két Raskovics, az alpári bérlők, jöttek virágos hangulatban. — Honnan hé ? — A csongorádi búcsúról. Hát te hová ? — A tanyára — De akkor mi is megyünk veled, — re­csegte Náczi — a hűvös éjszaka után úgyis ke­serves a melegen utazni. És megfordítván a lo­vakat vágtattak a Peress Gábor tanyája felé. A­mig Gábor körülnézett az emberei közt, a fáradt bucsujárók a hires szobába mentek s a kút vödrében elhelyezett palackok tartalmával igyekeztek hűsíteni magukat, a mitől azonban ismét melegek lett. — Én ur vagyok ! — kiáltotta az ifjabbik Raskovics — cigány nélkül nem iszom ! — Helyes ! úgy van! — recsegte Náci — hogy is volt az éjjel . . .: Csongrád alatt foly a Tisza ... és rákezdte erősen megviselt han­gon az éjszakai nótát. — Cigány nélkül nem dalolunk ! — ordí­totta ismét Racskovics, míg a jegyző meggyő­ződéssel magyarázott valamit az idősebb Rasko­­vicsnak, közben-közben erősen csapva az asztal­hoz kiürített poharát. — Eredj te is nyápic, itt csak láb alatt vagy — szólott öc­csére Peress Gábor, mikor a kocsi előállott, hogy Szegedről cigány hozzon ki. — Pompás szürkék! Emeljük el Gábor — harsogta Náci. — Azt ugyan nem! — mondta Gábor, ko­csisának intve s büszkén nézve elszáguldó lovai után. — A mindszenti gróf kétezeret ígért értük, de nem adom. Aratás után még kettőt ragasz­tok hozzájuk s olyan négyest aztán még az üka­pátok se látott. — Jó a termés, jó, — mondta Raskovics szenior, fejét lógatva. — El is for mán, ugyancsak meg van a helye az árának ! — Talán a makaó is? . . . mosolygott szé­les ábrázattal Náci. — Hagyj az isten poklába — fordult el bosszúsan Gábor, teletöltve poharát a habzó sörrel. — Igyunk ! — harsogta a jegyző — a jó termésre! — és félbeszakította egy időre ma­gyarázatait, melyeket úgy se hallgatott senki. — Csongrád alatt foly a Tisza ... zenditette rá Náci s ürültek a poharak, folyt a lármás beszéd, melyet olykor-olykor megszakított Ras­­kovics junior türelmetlenkedése : — Cigányt­ én ur vagyok ! . . . Délfelé megérkezett a banda s az ebéd már muzsikaszó mellett folyt a nótától, kurjongatás­­tól hangos tanyai szobában, a­mely felé áhita­­tosan bámuló szemeket vetettek a jámbor tó­­­­ócskák. — De jó dolga is van az uraknak ! Az átvirrasztott éjszaka s az izzó nyári nap azonban szövetségre lépve a folyadékok erejé­vel, egymásután döntötte az­­ asztal a hangos kedvű urakat. Peress Gábor is végig nyújtózott a hárs­­ágyon s a cigány elvonult a pajta eresze alatt föltálalt ebédhez. A perzselő melegben csöndesen állott a ta­nya, melynek népét elnyomta a forró délután álmot hozó ideje. Senki se látta, hogy vonul­nak föl Szeged felől, mint egy vészthordó had­sereg, a fekete mellű, fehér tarajos fellegek. Csak a nagy ropogásra ijedtek föl, mikor a ret­tenetes erővel lezuhanó jég kezdte paskolni a rónaság áldását. A hirtelen támadt hűvös szél kiverte az ál­mot az urak szeméből s a mint kitekintettek, az

Next