Szabadság, 1902. október (29. évfolyam, 229-255. szám)
1902-10-01 / 229. szám
2 SZABADSÁG szitene kedvező hatásából, ellenben az ügyvédi élethivatás megélhetési viszonyai nem javulnának, mivel a túlszaporodás minden megtehető kedvezést azonnal fölemésztene. Ezen a hibás nyomon tárgyalta a budapesti ügyvédi kamara tegnap Plósz Sándor igazságügyi miniszter kérdését is, amelyeket a jogi oktatás reformtervével összefüggő igazságügyi javaslatok, nevezetesen pedig az ügyvédi kvalifikáció új berendezése érdekében intézett a kamarákhoz. A budapesti ügyvédi kamara ezen alkalommal mélyebben belement Wlassics kultuszminiszter oktatási javaslatába is. Többi közt a jogi oktatásnak egyetemekbe való centralizációját sürgeil s a vidéki akadémiák ellen foglal állást. Ez a kérdés, azt hisszük, a kamarák érdekkörét tulajdonképpen nem is érinti s így e részben a kifejtett vélemény nem egészen illetékes. A felsőbb oktatás érdekei, az állam pénzforrásai s a szerzett régi jogok tisztelete nem eshetik a kamarák megfontolása alá. Egyébbiránt is az államnak itt szerzett nevezetes garanciák, azt hisszük, annyira megnyugtatólag hatottak, hogy e részben Vlassics javaslata már túl van a kifogásokon. Nevezetesebb ennél az, hogy a budapesti ügyvédi kamara a vizsgálatok egységesítése ellen kel ki, a közigazgatási kvalifikációt másodrendűvé szeretné tenni. A bírói és ügyvédi, de kivált az ügyvédi kvalifikáció számára az egységes államvizsgálaton túl még így — a le doctorátus — elméleti vizsga betolását kívánja s az egységes gyakorlati igazságügyi vizsgálatot kiváltképpen ügyvédi vizsgálattá szeretné tenni olyképpen, hogy a bizottságok fele ügyvédekből álljon. Máskülönben pedig 4 évi gyakorlatot kér s ezenfelül az ügyvédi vizsgálaton túl még két évi ügyvédi gyakorlatot. A budapesti kamara ezen elhatározásaiban sajnálkozva látjuk az 1874. évi hibák folytatását Az ügyvédi kar számára követelt »kultura-többlet« olyan gondolat, ami csakis egyoldalú fölfogásból fakadhatott. Egyáltalán nem is tudjuk azt megérteni, hogy a súlyosabb elméleti cenzusnak teljesen kudarcot vallott rendszerét miért akarják éppen az ügyvédek fentartani? Avagy az egyre szaporodó értelmi proletárság helyzete jobb lesz-e az által, hogy a »kultúra többletet« is a nyakába akasztják a koldus-tarisznya mellé? Azt, hogy a kamara hosszabb, összetéve tehát 6 évi gyakorlatot akar stabilizálni, megértjük, bár nem tudjuk biztosan, hogy ezzel a fölpanaszolt proletárságon segítenek-e, avagy inkább ezt egy más rétegebe placebozzák. Ellenben az ügyvédi karnak reklamált magasabb kényszer-kvalifikáció teljesen érthetetlen, kivált amikor nyilvánvaló, hogy a doktorátust, mai tömeges és üzletszerű formájából, a kultuszminiszter ki akarja szabadítani, hogy azt újra tanulás által megszerezhető tudós sokká tegye. Éppen az ügyvédi kar érdekében állana annak belátása, hogy a tudományos cenzussal ilyen létszám-leszállítási eredményekre nem szabad de nem is lehet törekedni Eddig is hiábavaló volt. Ami pedig a közigazgatási kvalifikációt illeti, megint csak az ügyvédi karnak kellett volna belátni, hogy ennek a pályának az ügyvédi és bírói pályával való kvalifikatív összekapcsolása milyen óriási hatással fog lenni egyrészt az ország adminisztratív közérdekeire, másrészt arra, hogy az ügyvédi kar — a közigazgatási reform előhaladatával — természetes levezető csatornát kapjon a közigaztási hivatalok felé. Hiszen a minősítés egyesítésében oly tisztán ki van fejezve ez a helyes gondolat! Igazán megvallva, nagyon szeretnénk, ha a budapesti ügyvédi kamara a gravomenek szűk látkörén túl is figyelembe venne egyet-mást. És ha látását nem kötnék le annyira amaz, egyébiránt mindenki által sajnált nehéz bajok amelyekben a budapesti ügyvédség vergődik. Ha már az ügyvédség maga nem akar, vagy nem bír ezekből egy kivezető gyökeres reformgondolatot megérlelni, legalább azt tegye meg, hogy a kormány reformterveit több tárgyiassággal mérlegelje s ez által példát adjon a többi kamarának. net se igen volt még, de a kérvények száma nem e miatt növekedett oly rendkívüli mérvben, mert e kérvények 9/10 része a szünet első hónapjában érkezett a képviselőházhoz. Összesen pedig nem kevesebb, mint 143 kérvényt küldtek a törvényhatóságok a képviselőházhoz. Nem érdektelen erről kis statisztikát állítani össze. A nemzetiségi törvény módosítását kéri 5 vármegye és törvényhatóság; a képviselő választási törvény módosítását kéri 11, a kóbor cigányok megrendszabályozását 9, a 30 filléres tanítói nyugdíjpótlék eltörlését 12, a városi és megyei árvapénztárának kezeléséről szóló törvényszakaszok módosításáról 6, a vármegyei tisztviselők fizetésjavítását 5, a hivatalnokok vasárnapi munkaszünetét 6, Kossuth Lajos érdemeinek törvénybe iktatását és a Bikócsy és Bercsényiről szóló törvény eltörlését 23, az önálló vámterület felállítását 10, a harmadéves katonák nyári szabadságolását 4, az adóvégrehajtásnak a tavaszi és nyári hónapokban való felfüggesztését 18 és végül az elesai csapások által okozott károk miatt adótörlést kér 8 vármegye és 3 sz. kir. város törvényhatósága. Lesz tehát a kérvényi bizottságnak dolga mindjárt a második ülésszak elején, de legalább negyed óráig fog tartani mindjárt az első ülésen, amoig mind e kérvényt Apponyi Albertgróf házelnök bemutatja a képviselőháznak. Politikai hírek, A képviselőház kérvénye?. (Saját tudósítónktól.) Az alkotmányos éra óta még nem érkezett soha ennyi kérvény a képviselőházhoz a nyári szünet alatt, mint ez idén. Igaz ugyan, hogy tűrt ilyen hosszú szó 1902. október 1. Nagyvárad város világítása. — Az áramszolgáltatás feltételei. — — szeptember 3. Lapunk tegnapi számában közöltük a villamvilágítási szabályzatnak azt a részét, amely a belső berendezésekre vonatkozik, most közöljük azt a nem kevésbbé fontos részt, amely az áramszolgáltatási feltételeket tárgyalja. A szabályzatnak idevágó pontjai a következők : 1. § A villamos telep áramot szolgáltat a városi vezetékhálózat egész területén az áramfejlesztő telep és a vezeték hálózat mindenkori teijes itési képességétől megszabott mértékben. 2. § A városi központi villamos megánfejek részére csak akkor köteles világítást szolgáltatni, ha fál évre nézve írásban belépési nyilatkozat alapján magát kötelezi óa a nyilatkozatban és jelen szabbályrendelet b;a körülírt feltételeknek magát aláveti, továbbá, ha aránytalanul nagy nehézségek forognának fenn, például ha a legközelebbi melékvezetékek a bevezetés hacsak egyik nevezetes példája. Szeretném én, ha most mindaz a pénz egyszerre az én zsebemben volna, amivel a vadász-honfitársaim csak az idén is beragasztották az apró sörétek nyomait Szent István koronájának országaiban. A legtöbb megsörétezés egyébiránt fogolyvadászat idejére esik. A fogoly alacsonyan repülő madár, amellett olyan hirtelen robban fel az egész csapat, mintha gránátot lőttek volna az ember felé. A lövéssel szuszogni pedig nincsen idő. Ám a mélázó vadász, aki előbb körültekintget és azután lő a fogolyra, az jobb, ha elmegy Németországba egyetemi professzornak Lőni kell azonnal, két pillanat alatt, még pedig nem az egész csapatra, nekem egy bizonyos madárra. És ha sz alacsonyabban röpül, mint a többi (pedig rendesen erre pályázik az ember), ekkor könnyen megesik a hiba. Magas kukoricában, vagy bozótos, ligetes területen gyakoroltatván a fogolyvadászat nemes művészete, hát persze, hogy eltéved egy egy palánka 10-es, vagy 12-es sörétecske a kapálgató kiszálgató emberek közé is, valamint, p. szomszéd vadászpajtáshoz is. Kivált akkor, amikor a felrobbant csapatot egyszerre 3—4 vadász lövöldözi és a levegőben ütköző «sörétszemek szinte őrületetlen görbe irányokat ■ vesznek fel a paralenlogram híres törvényénél fogva. Annyi bizonyos, hogy ahol hévvel megy a fogoly vadászat, arra nem jó mászkálni. Szembehajtani azonban a foglyot, ritkán szokás. Csakis olyan helyen, ahol indás sűrűségben bújtak meg és még kutyával is nehéz őket „felpiszkálni". Ilyenkor a hajtók szembejönnek a vadásznak. Avagy ha nagyon is nagy szavak kényelemszeretete és röstellk a nagy melegben a kukoricást járni. Ilyenkor is szembe megy a hajtás és a felrebbent, szembeszálló foglyokra egész sortüzek esnek a tábla végéről Hullik is töven . . . hajtóval vegyest. Ez a rózsa tövise. Máskülönben a mi kiírnák alatt a kisebb fajta vadászatok fezt éppen a fogolyvadászat a legszebb. Nagy urainknak van is ilyenkor vendége bőven külföldről. Muszka, német, francia, de kivált angol ur sziívesen jön ilyenkor vendégnek és valósággal el van bájolva attól a fogolybőségtől, a mi ezt a mi szép országunkat előtte még szebbé teszi. Mert szép az ország is, a fogoly vadászat is. ] Az ősznek ereszkedő, birisnyális parlagon, sériguló kukorica erdőkben, répavetés, vadmuhar közt, cserjésben, füzesek aljában vonul végig a járás és minden sarokban esik egy kis fegyver s ropogás. A mellett ragyog a napsugár, a falsi vereken, a domboldalakon, a hegygerincen és a gyémántnál is tisztább az üde levegő. Valóságos költészet ez. És ne tessék azt hinni, hogy a paraszt ezt nem érzi. Talán jobban is érzi, mint az ur. Turgrajev az ő „vadásziratait“ két pompás falusi alakkal kezdi Az egyik kori, a prózai, okos, reális, de rideg és poézis nélküli parasztgazda. A másik Kittinücs, az érző szivü, a természetit szeretve bámuló, költői hangulatokkal megáldott, vagy megvert, temperamentumos paraszt. Ez mindig a vadász urak körül settenkedik. Tudja a járást mindenfelé és szenvedéllyel megy ki faajtóvezetőnek, hajtónak, csősznek, vagy akárminek, hacsak a szabadban lehet. Hát ez a Kalinács a magyar földön is sok ezer példányban találtatik, bár Kovács Matyinak, Bölcsök Páternek, vagy éppen Kolernik Janónak hivjife. A föld poézise, emberben kifejezve. És ez az embertípus nem is az utolsó. A hajtok is ebből kerülnek ki, de ebből a vadőrök és vadorzók is. Egyazon fajta nép. És éppen ezért van köztük összetartás is. Ritka hely az például és talán nem is jó magyar vidék, ahol a vadőrök és az orvvádiszove egymással ellenségeskednének. A szabály az, hogy titkos jóbarátok legyenek és az urak jóvátétele mellett tartsanak egymással nemes szövetséget. És tartják is. Valahányszor nagyobb vadászaton fordulok meg, ahol 20- 300 hajtó is összekerül, figyelő szemmel nézem az ő dolgaikat. A hajtőket csoportonkint főbb hajtok vezetik. Hiszen tudunk mi magyarok káromkodni, az igaz, de a legöregebb öreg béres káromkodása is csak szelid zefir-fuvarom ahhoz képest, amit ezek a vezetők hajtás közben végbevisznek. Olykor szinte azt csodálom, hogy Szent Hubert nem vág közibük egy jól kihegyezett istennyilát. És mégis Az a káromkodás nem komoly. Csak azért van, hogy szebb legyen a vadászat és az uraságok jobban örüljenek neki. A hajtók és vezető embereik, valamint a vadőrök nagyon jól értik egymást és amennyi orvvadász van a környéken, az mind ott van mint hajtó, vezető, vagy akármiféle főbb ember. A sivalkodó és folyton fecsegő gyerekhad C3&fc