Szabadság, 1903. február (30. évfolyam, 26-48. szám)

1903-02-01 / 26. szám

1903 február 1 S 7 * F ' D 9 Á 0 A politikai helyzet. (X. S2­.) Monoton egyhangúsággal folyik a nép­képviselet uj, díszes hajlékában a véderő-javaslatok végnélkülinek tetsző diszkussziója. A függetlenségi párt szónokai órákon át való beszédekben fejtik ki nézeteiket a kormány javaslatáról s ezenfelül valamennyien a­z aláírással ellátott határozati ja­vaslatok benyújtásával biztosítják maguknak az álta­lános vitában való újabb szólásjogot. E határozati javaslatok azonfelül majdan az ellenzéknek kívá­natos anyag lesz véget nem érő név szerinti sza­vazásoknak. De hát nem is szorul ilyen tüzetes igazolásra, mert a liberális szellemű magyar képviselőházi szabályok minden ismerője előtt különben is nyil­vánvaló, hogy ha az ellenzék óhajtja, bármeddig is elhúzhatja a javaslatok vitáját s a parlament munkaképességét akár egy lusztrumra megakaszt­hatja. Hiszen a szomszéd Ausztria parlamentje, az ő sokkal szigorúbb házszabályai dacára szomorú igazolása ennek az igazságnak! Az ellenzék obstrukciójának fenyegető ered­ményei gyanánt a következő veszedelmek kisér­tenek : 1. A véderő-javaslatok törvén­nyé emelésének megakadályozásával az újoncozást az országban végrehajtani nem lehet. 1. Május hó elsején a kormánynak adott négy havi indemnity lejár és költségvetés híján az or­szág törvényen kívüli állapotba kerül. E mellett egyelőre kombináción kívül hagyjuk, minő óriási kár az országra a drága időnek ilye­tén fecsérlése, amikor egy jó kiegyezés és egy jó vámtarifa előnyeinek tető alá vétele olyan sür­­­gős munka volna az ország érdekének. E javaslatok megszavazása nélkül az ország­ban 1903-ban újoncokat szedni nem fognak. Az ellenzék tehát lelkiismeretlenül feláldozza az or­szág védelmét, a­mikor a Balkánon a hamu alatt ég a parázs s a helyzet legalaposabb ismerői is úgy vélik, hogy minden lehetőségre el kell készül­nünk. Feláldozzák az ország védelmét, a­mikor még a munkaképtelen reichsrati szitkozó pártjai is helyesnek ítélik kikapcsolni az obstrukcióból a közös haza hathatós védelméről való gondosko­dást. És mindezt miért? Sérti vajjon ez a javaslat az alkotmányt, az ország nagy közjogait? Ezt a függetlenségi párt legharciasabb szónokai sem állítják. Talán a kormány szolgált rá erőszakos politikájával, hogy parlamenti forradalom által elsöpörtessék ? Hiszen az ellenzék lapjaiban, szó­nokaik beszédeiben nap-nap után elismerését ta­láljuk annak, hogy az országban a jog és igazság kormányoz! Avagy tán ebben a vitában a kormány me­rev, elzárkózó és lenézi az oppozíció aggodalmait ? Minderről szó sincs. Fejérváry báró olyan konei­­liáns hangon szól, a­minőn hosszú évek óta nem beszélt, akceptál, megfontolás tárgyává tesz min­den diszkreciálható indítványt. Mi marad tehát az obstrukció alapjának, ha az a tény, hogy a had­ügyi kormány 11 ezer embert kért a hadsereg állományában mutatkozó legsürgősebb hiányok fedezésére. Az ország még fogja mérlegelni valjon 11 ezer újonc kérése elegendő oka arra, hogy a parlamenti forradalom lángra lobbanjon, hogy eb­ben a pillanatban a mai helyzetben még az újon­­cozás lehetősége is problematikussá váljék, hogy május hó elsejével az ország törvényen kívüli ál­lapotba kerüljön s hogy a kiegyezés nagy műve és az autonóm tarifa elintézetlenül heverjen a t. Ház asztalán. Valóban még nem volt obstrukció, a­melytől az egész ország oly távol állott volna, mint az, a­mely most foly a magyar képviselőházba !­ ­2 Egy­ről-másról. Budapest, január 31. Ez a hét — krónikási szempontból — szép hét volt. Az ember szive csak úgy mosolyog az érdekesnél érdekesebb hírek hallatára s úgy van vele, mint az ékszervásárló hölgy, aki elé annyi értékes dolgot rak a váci­ utcai aranyműves, hogy azt se tudja, melyiket válassza. Tehát lássuk csak. Itt van mindjárt a két Lujza hercegasszony ügye. Igaz, hogy ezek már kissé elévült akták, de az is igaz, hogy míg a föld forgása helyzetet nem fog változtatni s amíg ő fog forogni saját tengelye körül és nem megfor­dítva, addig a szerelem és a szép asszonyok mindig aktuálisok maradnak. Különben is, a szerelemnek bár minden fá­zisa egy stádium felé halad, mégis vannak holmi eltérések benne, ha másutt nem, legalább a sze­replők személyében. Hanem hogy hercegasszonyok szerelmi ügyébe — a népnek is legyen beleszólása, az egy kissé szokatlan és nagyon érdekes fordulat. Kü­lönösen az teszi azzá, hogy a népből feszólalók nem mások, mint a felsőbb tízezrek ellenségei : a szocialisták. És íme, a belga szocialisták akcióba léptek Koburg Lujza hercegnő kiszabadítása végett. Egy hercegnő, egy született királyleány érdekében emelnek szót, kik a Stuart Mill elvéből indulva ki, a javaknak igazságos megosztása miatt, tehát a „tőke“ ellen harcolnak. Ez esetben az emberi szabadság jogtalan sé­relme ellen szállnak síkra s olyan emberi terem­tések érdekében, aki könyüit királyi koronával hímzett zsebkendővel törli le. Tehát az úgyneve­zett arisztokratikus szocializmus, olyan, mint a Plató reszpublikája. Mindenesetre bájos, utópisztikus eszme s most azt ember szinte az várhatná, hogy a másik Lujza hercegnő ügyében nem kisebb párt, mint az anarchisták lépjenek közbe. Ez az ügy ugyan már közeledik utolsó stá­diuma felé. Drezdában már összeült a bíróság, hogy ítéletet mondjon a trónörökös házassági té­vedése fölött. A cím kitünően el van találva. Jel­legzetes. De nem csak erre a királyi házasságra, hanem egyáltalán. Én Istenem, hisz majdnem min­den házasság egy többé-kevésbbé nagyobb téve­dés, vígjátéki, vagy drámai pointe-tel. A különbség az ilyen tévedések között csak abban van, hogy az egyik tévedés szemlélhetővé válik, míg a jobb ízlésű emberek szemlélhetlenné teszik. Szóval, a házasságok szépítésére sok kendő­­zőszer van, melyek közül legmegbízhatlanabb ha­tású­­ a szerelem és legmegbízhatóbb­ a jó ízlés. Ezek a fejedelmi tévedések azért koránt se vegyék el kedvüket a házasulni akaró uraktól. Az Istenért, hisz farsang van, ha nyár volna én is azt mondanám: téli kis kutya, nyári menyasszony egy se jó; — de farsang van, uraim, házasod­janak ! Nem olyan fekete az ördög, amilyenre festik s miután a házasságon egyszer épp úgy keresztül kell esni, mint a születésen, vagy a halálon, hát a házasságon mégis csak jobb előbb keresztül esni, mint utóbb. Igaz, hogy nincs meg az az előnye, ami a születésnek, hogy nem tudunk róla, sem az, ami a halálnak, hogy nem érezzük, de utoljára is, a rend­i rend, ha már önök minden tejfelnek leették a tetejét, igyák ki a savóját is. Azután meg az élet rövid és szép és a férj­hez menendő leányok még szebbek. Mindig szépek, de a báltermekben legszebbek. Szebbek saját maguknál is. A csupa tüll, illúzión, virág, sápadt világítás, új ismeretlen mosoly az ajkán, csodás, szelíd báj a szemekben és a mamák a vörösbár­sony kanapékon — mikor még csak szimpla ma­mák, — oh, jó Isten, legyenek önök fogékonyak a farsang poézise iránt és házasodjanak. Gondol­janak arra, egyszer úgyis muszáj és azt mondja odaesődíthettem a falu minden gyerekét az ud­varba, lármázhattunk, törhettünk, zúzhattunk. Min­den délután csata volt, természetesen magyarok és törökök között. Természetes az is, hogy én voltam a magyar fővezér, Dobó István. Eger vára a kukorica­góré volt, ezt az Isten is várnak te­remtette. Keskeny, magas, lécből és deszkából készült alkotmány, hátulsó falának alapja a kőke­rítés, elül alacsony­­ téglaoszlopok, két ajtajához deszkalépcső vitt. Janó persze török volt. Bizonyára szeretett volna néha magyar is lenni, de szerény kis lelke megérezte, hogy ilyen tisztesség mégse dukál neki, elég szép, ha egyáltalában részt vehet a mulatság­ban. Nem volt szomorú fiú, se gyámoltalan, csak csöndes és ijedős, egészen más, mint cimborái, azok a tömzsi és széles koponyájú kis hevesi szittyák, a­kik mindent hamarább tudtak, mint megijedni. Janó engedelmesen megértette, hogy ki a török, annak szaladni illik, de ezek sok ga­libát csináltak, és ha győzni akartunk, minden tö­röknek meg kellett ígérnem, hogy holnap magyar lesz, ha ma meg hagyja kergetni magát. Janó még ilyen biztatást se kapott soha. Neki tudnia kellett, hogy nem lehet hozzá jussa A sze­rencse azonban nem ismer ilyen megkülönbözte­téseket. Megtörtént egyszer, hogy Janó a Kakas­malom mellett egy csörgőt talált az országúton. Nem olyat, a­milyet a vásárban árulnak, hanem a­milyet ügyeskezű és roppantul ráérő juhászembe­rek faragnak egy darab bükkfából. Roppant babra, dolgos munka az ilyen játék: a nyele tele cifra faragással, a feje olyan ravaszul csinálva, hogy az ember sehogy se tudta megértni, hogy került belé a két kis fagolyó. — Nem csoda, hogy Janó bol­dog volt. Leszaladt a lucernásba és ott rázta a csörgőjét, ülve, állva, ugrálva. Az se csoda, hogy én meg szörnyen megkí­vántam a csörgőt. Utána mentem a gyereknek és szikrázó szemmel néztem, hogy mulat. Oh, de szívesen cseréltem volna vele! — Hogy erőszak­kal elvegyem tőle a csörgőt, arra persze gondolni se lehetett, hogy elkérjem tőle az ajándékba arra még kevésbbé. De a vágy leleményessé teszi az embert. Körülnéztem, nincs-e a közelben valaki, aztán halkan mondtam neki : — Janó, ha nekem adod a csörgőt, délután magyar leszel. A gyerek megrezdült. A kék szeme lábot vetett. Egy pillanatig csak nézett rám, szinte ijed­ten, azután szó nélkül idenyújtotta a csörgőt. En­gem, az okát nem tudom, de jól emlékszem nagy nyugtalanság fogott el, mint a­ki árulást köve­tett el, Janó meg, mint a bolond, egyszerre elsza­ladt. Azt hiszem, attól félt, hogy megbánom a vásárt. Délután Janót csakugyan besoroztam a ma­gyar seregbe. A magyar sereg nem valami nagyon örült neki , de meghajolt a hatalmi szó előtt. Ha­nem a kis tót viselkedés furcsa volt. Mintha be­teg volna. A szeme csillogott, az arca kipirult, háromszor is rá kellett szólni, míg egyszer aztán meghallotta. Folyt a csata, a száraz göröngy csak úgy suhogott. Janó mellém húzódott A gyerek dider­­gett és a foga hallhatóan vacogott. Egyszerre csak a képén érte egy göröngy. Me­se sziszent, de mintha fölocsúdott volna az ütéstől. Egyszerre ott termet a góré elején, a szerelőlyuk mellett, a­hol legjobban érhette a dobás, úgy­hogy rákiál­tottam : — Vigyázz, te bolond ! IA báli idényre a következő újdonságok aw*«, .­­609 érkeztek: nagy Választékban Himzett, crepe de chine és mousselin-ruhák, továbbá gyöngy- és paillette (flitter) ruhák. Gaze, crepe de chine, mousselin minden szinben és minden árban. S3 ®“ Báli újdonságok választására külön osztály egész nap vülamosan van kivi­lágítva. TWR Minták a vidékre kívánatra készséggel küldetnek. SZENASY, HOFFMANN és TÁRSA selyemáruházában Budapest, IV. ker., Bécsi­ utca 4. szám.

Next