Szabadság, 1903. március (30. évfolyam, 49-73. szám)
1903-03-01 / 49. szám
SZABADSÁG márczius 1. — Az igazságos ügyben ne ragadtassák el magukat a szónokok! Széll Kálmán miniszterelnök határozott és egyenes válasza nagy tetszést keltett az egész jobboldalon és a szélsőbal csak erősebb szavakat akart, de ez a miniszterelnöknek nem szokása. * Részletes tudósításunk itt következik. Elnök : Apponyi Albert gróf. A kormány részéről jelen voltak: Széll Kálmán, Wlassics Gyula, Plósz Sándor és Cseh Ervin. Elnök az ülést megnyitja és bejelenti, hogy a főváros köszönetét fejezte ki a régi képviselőház ingyenes átengedéséért. Belicska Béni jelenti, hogy Ruc nay Sándort igazolták. Elnök jelenti, hogy Münnich Aurél személyes kérdésben és Rátkay László, Rákosi Viktor, Pichler Győző és Rakovszky István napirend előtt fognak felszólalni. Münnich Aurél személyes kérdésben kijelenti, hogy Kovács Pál tegnap nem mondott igazat. Ő programmbeszédében megmondta már, hogy a katonai terheket emelni fogják, tehát nem titkolta azokat. Ez is bizonysága, hogy az ellenzéket újabb blamázs érte. (Helyeslés, tetszés a jobboldalon.) Welsersheinb nyilatkozata: Rátkay László elmondta, hogy az osztrák parlamentben az egymással gyűlölködő pártok, amelyek azonban mélységes gyűlölettel viseltetnek a magyarok iránt, (Igaz! ügy van jobbról ás balról.) hirtelen összeállottak, hogy a véderőjavaslatokat megszavazzák. Olyan kifejezéseket használtak különösen a csehek a magyarok ellen, amelyekben a „betyár“ szó volt a legszelídebb (Nagy zaj a jobb és szélbalon.) és nem akadt elnök, vagy miniszter odaát, aki e gyalázó szavak ellen tiltakozott volna. (Zajos tetszés a jobb és szélsőbalon.) Sándor Pál: Elég gyalázat! Kubinyi Géza: Igaza van. Szégyen és gyalázat ! Rátkay: Ezekre a beszédekre Welsersheimb osztrák honv. miniszter azt felelte, hogy a legfelsőbb császári akarat biztosítja a hadsereg egységét, eddigi zászlaját, jelvényeit, a címerét és a régi hagyományos szellemet. (Nagy zaj a szélsőbalon.) Íme odaát a császári akaratra hivatkoznak. Helyesli ezt a ház? Kubinyi Géza : Nem ! Rátkay : E nyilatkozatokkal szemben áll a magyar kormány nyilatkozata, amelyről azt kell hinnünk, hogy a király nevében tette és ha ez igaz, hogy a felső akarattal egyezőleg jelentette ki a magyar kormány azt, hogy a hadsereg közös jellegének megfelelően kell a jelvényeket megváltoztatni, akkor Wessersheimb ur hazudott. (Zajos tetszés jobbról és balról. Igaz ! ügy van! Kiáltják a jobb oldalról.) Kubik: Csakhogy ebben egyetértünk ! Elnök csenget. (Nagy zaj a szélbalon. Igaza van Rátkaynak!) Csak általánosságban azt akarja megjegyezni, hogy a magyar parlament fölényét annál inkább megőrizzük, minél higgadtabbak vagyunk. (Általános helyeslés. Felkiáltások balról: Éljen az elnök! (Taps.) Rátkay : Ha a magyar nemzet jogait nem respektálják, tudni fogjuk az utat, amelyen jogainkat visszaszerezzük. (Zajos helyeslés a szélbalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ha olyan nyilatkozat tettek odaát, amiket Rátkay felhozott, szintén nagyon sajnálja, hogy nem akadt senki odaát, aki azok ellen tiltakozott volna. (Élénk helyeslés.) Épen ezért kéri a házat, hogy mi ne viszonozzuk a sértéseket, hanem őrizzük meg mi nyugodtságunkat. A magyar kormány azon törvények alapján áll, amelyek 1867-ben hozattak, és amelyek a közös védelmet megállapítják. Azokért, amik odaát elhangzottak, a magyar kormány nem felelős. A magyar kormány egyedül Magyaromig jogainak megóvásáért felelős és felelős azért, amit itt elmondott a kormány, hogy egyes kívánságokat beváltanak. (Zajos helyeslés, taps jobbról.) A kormány állja ígéretét, hogy miután a hadsereg mai jelvényei nem felelnek meg a hadsereg közösségének, helyes és a közösségnek megfelelő jelvényt fog megállapítani és érvényt fog szerezni a 68-ki rendeleteknek, amelyek szerint a magyar tisztikart fokozatosan áthelyezik a magyar ezredekbe. (Élénk helyeslés jobbról.) A mi Welsersheimb állításait illeti, azok a közösség, a közös hadsereg álláspontjából erednek. Ne tulajdonítsanak messzebb menő jelentőséget e kijelentéseknek. Ezek nem alterálják a mi jogainkat. Kéri, hogy térjenek napirendre. (Éles ® helyeslés jobbról.) Rákosi Viktor : A magyar nemzetet Aetrához hasonlítja, amely kívülről hideg és nyugodt, belől pedig a kötelesség és hazaszeretet tüze ég. Odaát azért egyesültek, mert rebelliseknek akarták feltüntetni a magyart, denunciálni akarták felfelé a magyart. (Tetszés.) Gabányi: Köszönjük ezt a gyáva kormányunknak. Elnök rendreutasítja Gabányit. Széli miniszterelnök: Visszautasítom a gyávaságot ! Rákossi arra kéri a házat, hogy tartsanak együtt az osztrák gyűlölet ellen. íme egyik karunkat levágják a kiegyezéssel, a másikat a katonai javaslatokkal. Ne kényszerítsenek arra, hogy mint az oroszlán a fogainkkal védekezzünk. (Élénk tetszés.) Pichler Győző azt bizonyítja, hogy Wessersheimb nyilatkozata a volt nemzeti párt kívánságai ellen vannak irányítva. Széli miniszterelnök és Fejérváry honv. miniszter nem fogják beválthatni azokat az ígéreteket, amelyeket a volt nemzeti pártnak tettek, hanem kénytelenek lesznek bizonyos idő múlva távozni. (Tetszés a szélbalon.) A nemzeti párt memorandumára Wessersheimb adta meg a feleletet. Ugron Gábor: Az osztrákok viselkedése azt bizonyítja, hogy próbát tesznek, meddig lehet a magyar nemzet türelmével visszaélni és mit lehet még a nemzet szemébe vágni ? Hadat üzennek Magyarországnak odaát. A kofáskodó, köpködő pártok hirtelen ellenünk fordultak. A magyar nemzet jogait támadják és azok ellen törnek. Ebbenaz egyetértésben ismét azt a láthatatlan kezet látja, amelyet őseink kamarillának neveztek és amely mindig megjelent, hogy a magyar nemzet ellen törjön. A züllő Ausztria évek óta Magyarország türelméből él. Csak a túloldal előzékenységén múlik, hogy a közönség láncait szét nem tépjük. A kiegyezés csak a teljesen alkotmányos Ausztriával szemben kötelező, de Ausztriában már régen nincs alkotmányosság! (Tetszés.) Véget kell vetni a puhaság korszakának. Szabjon már egyszer a magyar kormány is tisztességes árt a 35 éves előzékenységért. (Zajos taps.) Valóságos csalás az már, amit a magyar nemzettel elkövetnek. Az osztrák arisztokrácia varangyos béka, amely Magyarország ellen törve, mindent megmérgez. (Zajos helyeslés.) Elnök kéri Ugront, hogy az igaz ügy védelmében ne ragadtassa el magát. Ugron Gábor: A kormánynak meg kell ragadnia az alkalmat és mindent elkövetni, hogy határozott állást foglaljon el Ausztria perfidiája és arroganciájával szemben. Elérkezik majd az idő, mikor beválik Kossuth Lajos az a szava, hogy Magyarország lesz az a máglya, melyben beleég a kétfejű sas. (Zajos helyeslés.) Rakovszky István arra kéri a miniszterelnököt, hogy határozott és egyenes állásfoglalással egyesítse maga mellé az összes pártokat ebben a súlyos kérdésben. (Élénk tetszés.) Széll Kálmán miniszterelnök : Az előbbi kijelentéseiből semmit sem vesz el és semmit sem megszerezni azt a bizonyos első milliót. Nagyon nehéz. Hacsak az állam hivatalnokai meg nem szerzik. Nekik most erős kilátásaik vannak a meggazdagodásra, emelték a fizetésüket. Ami mégsem vetett véget minden bajnak, mert imegyüléseznek, tiltakoznak és sérelmeket sorolnak fel, amelyeknek mindnek több alapja van, mint a negyvennyolcas gravomeneknek. Következéskép eredménye is lesz a mozgalmuknak. Senki sem fog szólni az ellen, hogy a tisztviselőkért áldozatokat hozzunk. Ez az áldozat visszatérül. Jól szituált, megelégedett hivatalnoki kar egyik biztosítéka a rendezett szociális viszonyoknak, annak az ideának, ami végső célja minden evolucionista léleknek. És a gazdagságot — amely még kissé problematikus a felemelt fizetés mellett is — ki irigyelné a tisztviselőktől ? Legfeljebb Somogyi, a direktor, lévén ő, saját belátása szerint, gyenge üzleti viszonyok között. Ismeretes, hogy általában pang az üzleti élet, de mi ez a pangás ama pangáshoz, amely a nézőtéren dúl. Vagy tán inkább kongásnak szokás nevezni ? Mindegy. Fő az értelem: kevés a pénz és ezen csak egy segít: Küry Klári. Klári jönni fog és bár fel fognak emeltetni a helyárak, tódul a nép a színházba. Fenn, Budapesten Zsazsa zsarnokoskodik, Klári tehát vidékre jő és nem cselekszik rosszul. Ide, Nagyváradhoz kellemes emlékek fűzik és ez emlékek fel fognak támadni, ha jön. Azt hisszük, szép, fényes estéi lesznek. Fényes esték, ragyogó napok, a sok szürkeség után jönnétek bár. Hajh, mérsékelt égöv, jó volna most a tüzes, forró keletet járni, meleg színeket kergetni. A fehér a feketével: szürke. Milyen botorság is e szürkeséget terjeszteni napfényes messzeség helyett. Tessék elhinni, nem bolondság jobb vidékre utazni ilyenkor februárban. Tessék elhinni, és menjen, akinek pénze van. Ott talán még jól fog esni ez a kis szürkeség. Itt már nyomasztó és alkalmas az anarkia felkeltésére azok között, akik nem tudnak szabadulni tőle. te- A lutris Szurmák. Irta: Krúdy Gyula. Ez a történetem anno Dei, a hatvanas évekből való, mikor a szerencse kerekét Pesten és Temesváron, valamint a többi városokban még szorgalmasan forgatták az árva gyermekek. Mikor Szurmák folyton álmodott ... Mosolygok és búsulok, hogy a lutris Szurmák eszembe jutott. Kopott, rókamálos bundájában, mintha még ma is látnám a vármegyeház körül ődöngeni, amig félszemmel folyton a Kancsi boltja felé pislogott, hol a lutriszámokat krétával kiírni szokták. Szurmák egész életét ezen bolt körül töltötte. Igaz, hogy hajdanában földbirtokos volt, de vájjon ki emlékszik már erre ? Hol van azóta az a birtok ! A zöld mezők a Tiszapartok mosolygósán húzódnak el most is, de mégis nem a régi föld az KELLEMES' IZft TERMÉSZETES*HASHAJTÓSZER'.