Szabadság, 1903. március (30. évfolyam, 49-73. szám)

1903-03-01 / 49. szám

SZABADSÁG márczius­ 1.­ — Az igazságos ügyben ne ragadtassák el magukat a szónokok! Széll Kálmán miniszterelnök határozott és egyenes válasza nagy tetszést keltett az egész jobboldalon és a szélsőbal csak erősebb szavakat akart, de ez a miniszterelnöknek nem szokása. * Részletes tudósításunk itt következik. Elnök : Apponyi Albert gróf. A kormány részéről jelen voltak: Széll Kál­mán, Wlassics Gyula, Plósz Sándor és Cseh Ervin. Elnök az ülést megnyitja és bejelenti, hogy a főváros köszönetét fejezte ki a régi képviselőház ingyenes átengedéséért. Belicska Béni jelenti, hogy Ruc­ nay Sándort igazolták. Elnök jelenti, hogy Münnich Aurél személyes kérdésben és Rátkay László, Rákosi Viktor, Pichler Győző és Rakovszky István napirend előtt fognak felszólalni. Münnich Aurél személyes kérdésben kijelenti, hogy Kovács Pál tegnap nem mondott igazat. Ő programmbeszédében megmondta már, hogy a katonai terheket emelni fogják, tehát nem titkolta azokat. Ez is bizonysága, hogy az ellenzéket újabb blamázs érte. (Helyeslés, tetszés a jobboldalon.) Welsershei­nb nyilatkozata: Rátkay László elmondta, hogy az osztrák par­lamentben az egymással gyűlölködő pártok, ame­lyek azonban mélységes gyűlölettel viseltetnek a magyarok iránt, (Igaz! ügy van­ jobbról ás bal­ról.) hirtelen összeállottak, hogy a véderőjavasla­tokat megszavazzák. Olyan kifejezéseket használ­tak különösen a csehek a magyarok ellen, ame­lyekben a „betyár“ szó volt a legszelídebb (Nagy zaj a jobb és szélbalon.) és nem akadt elnök, vagy miniszter odaát, a­ki e gyalázó szavak ellen tiltakozott volna. (Zajos tetszés a jobb és szélső­balon.) Sándor Pál: Elég gyalázat! Kubinyi Géza: Igaza van. Szégyen és gya­lázat ! Rátkay: Ezekre a beszédekre Welsersheimb osztrák honv. miniszter azt felelte, hogy a legfel­sőbb császári akarat biztosítja a hadsereg egysé­gét, eddigi zászlaját, jelvényeit, a címerét és a régi hagyományos szellemet. (Nagy zaj a szélső­balon.) Íme odaát a császári akaratra hivatkoznak. Helyesli ezt a ház? Kubinyi Géza : Nem ! Rátkay : E nyilatkozatokkal szemben áll a magyar kormány nyilatkozata, a­melyről azt kell hinnünk, hogy a király nevében tette és ha ez igaz, hogy a felső akarattal egyezőleg jelentette ki a magyar kormány azt, hogy a hadsereg közös jellegének megfelelően kell a jelvényeket megvál­toztatni, akkor Wessersheimb ur hazudott. (Zajos tetszés jobbról és balról. Igaz ! ügy van! Kiáltják a jobb oldalról.) Kubik: Csakhogy ebben egyetértünk ! Elnök csenget. (Nagy zaj a szélbalon. Igaza van Rátkaynak!) Csak általánosságban azt akarja megjegyezni, hogy a magyar parlament fölényét annál inkább megőrizzük, minél higgadtabbak vagyunk. (Általános helyeslés. Felkiáltások balról: Éljen az elnök! (Taps.) Rátkay : Ha a magyar nemzet jogait nem res­pektálják, tudni fogjuk az utat, amelyen jogainkat visszaszerezzük. (Zajos helyeslés a szélbalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ha olyan nyi­latkozat tettek oda­át, amiket Rátkay felhozott, szintén nagyon sajnálja, hogy nem akadt senki odaát, aki azok ellen tiltakozott v­olna. (Élénk helyeslés.) Épen ezért kéri a házat, hogy mi ne viszonozzuk a sértéseket, hanem őrizzük meg mi nyugodtságunkat. A magyar kormány azon törvé­nyek alapján áll, a­melyek 1867-ben hozattak, és a­melyek a közös védelmet megállapítják. Azokért, a­mik odaát elhangzottak, a magyar kormány nem felelős. A magyar kormány egyedül Magyaromig jogainak megóvásáért felelős és felelős azért, amit itt elmondott a kormány, hogy egyes kívánságokat beváltanak. (Zajos helyeslés, taps jobbról.) A kor­mány állja ígéretét, hogy miután a hadsereg mai jelvényei nem felelnek meg a hadsereg közössé­gének, helyes és a közösségnek megfelelő jelvényt fog megállapítani és érvényt fog szerezni a 68-ki rendeleteknek, a­melyek szerint a magyar tiszti­kart fokozatosan áthelyezik a magyar ezredekbe. (Élénk helyeslés jobbról.) A mi Welsersheimb állí­tásait illeti, azok a közösség, a közös hadsereg álláspontjából erednek. Ne tulajdonítsanak mes­­­szebb menő jelentőséget e kijelentéseknek. Ezek nem alterálják a mi jogainkat. Kéri, hogy térjenek napirendre. (Éles ® helyeslés jobbról.) Rákosi Viktor : A magyar nemzetet Aetr­ához hasonlítja, a­mely kívülről hideg és nyugodt, belől pedig a kötelesség és hazaszeretet tüze ég. Odaát azért egyesültek, mert rebelliseknek akarták fel­tüntetni a magyart, denunciálni akarták felfelé a magyart. (Tetszés.) Gabányi: Köszönjük ezt a gyáva kormá­nyunknak. Elnök rendreutasítja Gabányit. Széli miniszterelnök: Visszautasítom a gyá­vaságot ! Rákossi arra kéri a házat, hogy tartsanak együtt az osztrák gyűlölet ellen. íme egyik karun­kat levágják a kiegyezéssel, a másikat a katonai javaslatokkal. Ne kényszerítsenek arra, hogy mint az oroszlán a fogainkkal védekezzünk. (Élénk tet­szés.) Pichler Győző azt bizonyítja, hogy Wessers­heimb nyilatkozata a volt nemzeti párt kívánságai ellen vannak irányítva. Széli miniszterelnök és Fejérváry honv. miniszter nem fogják beválthatni azokat az ígéreteket, a­melyeket a volt nemzeti pártnak tettek, hanem kénytelenek lesznek bizo­nyos idő múlva távozni. (Tetszés a szélbalon.) A nemzeti párt memorandumára Wessersheimb adta meg a feleletet. Ugron Gábor: Az osztrákok viselkedése azt bizonyítja, hogy próbát tesznek, meddig lehet a magyar nemzet türelmével visszaélni és mit lehet még a nemzet szemébe vágni ? Hadat üzennek Magyarországnak odaát. A kofáskodó, köpködő pártok hirtelen ellenünk fordultak. A magyar nem­zet jogait támadják és azok ellen törnek. Ebben­­az egyetértésben ismét azt a láthatatlan kezet látja, a­melyet őseink kamarillának neveztek és a­mely mindig megjelent, hogy a magyar nem­zet ellen törjön. A züllő Ausztria évek óta Ma­gyarország türelméből él. Csak a túloldal előzé­kenységén múlik, hogy a közönség láncait szét nem tépjük. A kiegyezés csak a teljesen alkotmá­nyos Ausztriával szemben kötelező, de Ausztriá­ban már régen nincs alkotmányosság! (Tetszés.) Véget kell vetni a puhaság korszakának. Szabjon már egyszer a magyar kormány is tisztességes árt a 35 éves előzékenységért. (Zajos taps.) Valóságos csalás az már, a­mit a magyar nemzettel elkö­vetnek. Az osztrák arisztokrácia varangyos béka­, a­mely Magyarország ellen törve, mindent meg­­mérgez. (Zajos helyeslés.) Elnök kéri Ugront, hogy az igaz ügy védel­mében ne ragadtassa el magát. Ugron Gábor: A kormánynak meg kell ra­gadnia az alkalmat és mindent elkövetni, hogy határozott állást foglaljon el Ausztria perfidiája és arroganciájával szemben. Elérkezik majd az idő, mikor beválik Kossuth Lajos az a szava, hogy Magyarország lesz az a máglya, melyben beleég a kétfejű sas. (Zajos helyeslés.) Rakovszky István­ arra kéri a miniszterelnö­köt, hogy határozott és egyenes állásfoglalással egyesítse maga mellé az összes pártokat ebben a súlyos kérdésben. (Élénk tetszés.) Széll Kálmán miniszterelnök : Az előbbi ki­jelentéseiből semmit sem vesz el és semmit sem megszerezni azt a bizonyos első milliót. Nagyon nehéz. Hacsak az állam hivatalnokai meg nem szer­zik. Nekik most erős kilátásaik vannak a meggaz­dagodásra, emelték a fizetésüket. A­mi mégsem vetett véget minden bajnak, mert ime­gyülésez­­nek, tiltakoznak és sérelmeket sorolnak fel, a­melyeknek mindnek több alapja van, mint a negy­vennyolcas gravomeneknek. Következéskép ered­ménye is lesz a mozgalmuknak. Senki sem fog szólni az ellen, hogy a tisztviselőkért áldozatokat hozzunk. Ez az áldozat visszatérül. Jól szituált, megelégedett hivatalnoki kar egyik biztosítéka a rendezett szociális viszonyoknak, annak az ideá­nak, a­mi végső célja minden evolucionista lé­leknek. És a gazdagságot — a­mely még kissé prob­lematikus a felemelt fizetés mellett is — ki iri­gyelné a tisztviselőktől ? Legfeljebb Somogyi, a direktor, lévén ő, saját belátása szerint, gyenge üzleti viszonyok között. Ismeretes, hogy általában pang az üzleti élet, de mi ez a pangás ama pangáshoz, amely a néző­téren dúl. Vagy tán inkább kongásnak szokás ne­vezni ? Mindegy. Fő az értelem: kevés a pénz és ezen csak egy segít: Küry Klári. Klári jönni fog és bár fel fognak emeltetni a helyárak, tódul a nép a­ színházba. Fenn, Budapesten Zsazsa zsar­nokoskodik, Klári tehát vidékre jő és nem cselek­szik rosszul. Ide, Nagyváradhoz kellemes emlékek fűzik és ez emlékek fel fognak támadni, ha jön. Azt hisszük, szép, fényes estéi lesznek. Fényes esték, ragyogó napok, a sok szürke­ség után jönnétek bár. Hajh, mérsékelt égöv, jó volna most a tüzes, forró keletet járni, meleg színeket kergetni. A fehér a feketével: szürke. Milyen botorság is e szürkeséget terjeszteni nap­fényes messzeség helyett. Tessék elhinni, nem bolondság jobb vidékre utazni ilyenkor februárban. Tessék elhinni, és menjen, a­kinek pénze van. Ott talán még jól fog esni ez a kis szürkeség. Itt már nyomasztó és alkalmas az anarkia felkel­tésére azok között, a­kik nem tudnak szaba­dulni tőle. te- A lutris Szurmák. Irta: Krúdy Gyula. Ez a történetem anno Dei, a hatvanas évek­ből való, mikor a szerencse kerekét Pesten és Temesváron, valamint a többi városokban még szor­galmasan forgatták az árva gyermekek. Mikor Szur­mák folyton álmodott ... Mosolygok és búsulok, hogy a lutris Szurmák eszembe jutott. Kopott, rókamálos bundájában, mintha még ma is látnám a vármegyeház körül ődöngeni, a­mig félszemmel folyton a Kancsi boltja felé pislogott, hol a lutriszámokat krétával kiírni szokták. Szurmák egész életét ezen bolt körül töl­tötte. Igaz, hogy hajdanában földbirtokos volt, de vájjon ki emlékszik már erre ? Hol van azóta az a birtok ! A zöld mezők a Tiszapartok mosolygósán húzódnak el most is, de mégis nem a régi föld az KELLEMES' IZft TERMÉSZETES*HASHAJTÓSZER'.

Next