Szabadság, 1903. április (30. évfolyam, 74-98. szám)

1903-04-01 / 74. szám

2 szünetet. Azt tervezi tudniillik, hogy a húsvéti szünet április 8 án kezdődjék és 15-éig tartson. Ezzel szemben egyes képviselők azt szeretnék elérni, hogy legalább április 4 dikén kezdődjék a szünet. Részletes tudósításunk itt következik : Elnök : Dániel Gábor. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán, Lukács László, Cseh Ervin, Wl­assics Gyula és Darányi Ignác. Elnök megnyitja az ülést és bemutatja az irományokat. Lukács László pénzügyminiszter benyújtja a készfizetések felvételér­ől, a koronaérték megállapí­tásáról szóló 1892. XVIII. t.-cikk további kiegészí­téséről és végül az érme és pénzrendszerre vo­natkozólag kötött újabb szerződésről szóló tör­vényjavaslatokat. (Élénk éljenzés jobbról, általános tetszés.) Elnök jelenti, hogy Pozsgay és Rátkay napi­rend előtt fel fognak szólalni. Pozsgay Miklós: A minap interpellációt nyúj­tott be a középiskolai tanárok beosztása tárgyá­ban. Miután a szombati hivatalos lap közli a ta­tiz esztendeig nem hallottam róluk semmit. Mikor egyszer otthon jártam, akkor láttam újra őket. Zsadányiné az maradt, a­ki volt: hóditóan szép, büszke asszony, a fia — egykori tanítványom — pedig csinos, hetyke fiú lett. Huszonegy éves volt, leszolgálta az önkéntesi esztendejét a huszároknál, pezsgőzött és váltókat írt alá és egy napon kije­lentette az anyjának, hogy ő feleségül veszi Mayer Ilonát. Az öreg Mayer lovakkal és marhákkal keres­kedett és a leánya zarándi fogalmak szerint leg­feljebb arra tarthatott igényt, hogy szeretője le­gyen Zsadányi Andrásnak. A különben szimpla Mayer Ilona azonban felette csinos, ügyes és kacér nőcske volt és valamelyik majálison, a­mikor a fiatal Zsadányi — általános megbotránkozásra — hajnalig vele táncolt, helyes érzékkel konstatálta, hogy dőreség volna szeretőjévé lennie a fiúnak, mikor felesége is lehet. És Zsadányi András egy napon csakugyan bejelentette az anyjának, hogy feleségül veszi Mayer Ilonát. — A kupec lányát, kérdezte Zsadányiné. — Azt, felelte a fiú. — Nem fogod feleségül venni, mondotta Zsa­­dányiné határozottan. — De el fogom venni, válaszolt a fiú és ös­­­szoritotta a fogát. És akkor megkezdődött a nagy harc az anya és a fiú között. Zsadányiné imádta a fiát, de tür­ SZABADSÁG 1903. április 1. Országgyűlés A képviselőház ülése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, március 31. Borús időben gyülekeztek a parlament elé a vidéki küldöttségek, melyek állandó hátterét képe­zik ma már a katonai javaslatok tárgyalásának. Az ülést is épen a fogadtatások miatt Dániel Gábor alelnök nyitotta meg és több napirend előtti felszólalást jelentett be. Előbb azonban harsány éljenzés hangzott fel. Lukács László pénzügyminiszter benyújtotta a készfizetések felvételéről szóló javaslatokat. Ezzel szaporodott a teendők száma. A kormány újabb és újabb bizonyságát szolgáltatja szorgalmának és bizonyságot szolgáltat arra, hogy a kisebbség ural­mát éljük akkor, a­midőn számos fontos teendőt az obstrukció miatt el kell odázni. R­átkay felszólalása nyomán a bírói kar füg­getlensége is szóba került ma és Lukács pénz­ügyminiszter biztosította a bírói kart arról, hogy anyagi függetlensége a kormány óhaja. A katonai javaslatok ellen Csávolszky Lajos és Pichler Győző beszéltek. Csávolszky Lajos * Az önálló magyar nemzeti hadsereg felállítását követeli. Mint alkotmá­nyos polgár kérdi, kérték-e ezt alkotmányosan a királytól? És megtagadta e ezt a király? Nem. Tehát a kormányban van a hiba. Szemere Miklós beszédét bírálja, a­melynek egyik fele sírásra, a másik fele vigadásra késztet. Nagy Ferenc logiká­jában, vagy a politikájában van a hiba. Hogy kö­vetelményeink teljesítve nincsenek, annak a hűtlen tanácsosai az okai. Kergesse el a király e hűtlen tanácsosokat, a­kik kifosztják az országot. Elnök ezért Csávolszkyt rendreutasítja. Csávolszky Lajos végül határozati javaslatot nyújt be, a­mely szerint, a 67. XII. t. cikk oda módosítandó, hogy az ország önállósága minden irányban érvényesíttessék. Szünet után Pichler Győző beszél a katonai javaslatok ellen. Apponyi Albert gróf foglalja el az elnöki helyet. Pichler szerint utóbb sem volt tiszta válasz­tás, mert a választáskor nem tudták, hogy újabb katonai terheket akarnak a nemzetre róni. A kép­­viselőházat fel kellett volna előbb oszlatni, mielőtt a javaslatokat idehozták. Hogy a nemzet azt nem tudta, utal a küldöttségekre, a­melyek napról— napra Apponyihoz jönnek. Egy hang jobbról: Elég baj! (Óriási zaj a szélbalon). Kubik, Visontai: Ki volt az ? Ki kiáltotta ezt ? Papp Zoltán a padot veri. Ez hazaárulás ! Ez­ már abszurdum ! (Folytonos zaj) Kubik: Hogy mernek ilyet odaát mondani ? Hallatlan ez! Elnök folyton csenget. Kéri Pich­ert, folytassa, beszédét. Pichler: Erre a közbeszólásra nem válaszol. Elég baj, hogy a szabadelvű pártban ilyen hang is meg Andrást és mondja meg nekem, csakugyan az apja halálos baját örökölte-e. De őszintén mondja meg Követelem és parancsolom, hogy őszintén mondja meg. Megvizsgáltam a fiút és úgy találtam, hogy a tüdeje nagyon rossz állapotban van. Örökölte a hajlandóságot, talán magát a betegséget is, dor­bézolt is sokat, az utolsó másfél év keserűsége és­­makacs tanulása is megártott neki, szóval én ezt jelentettem Zsadányinének: — Komoly az állapota. — Hány évig élhet, kérdezte nyersen Zsadá­nyiné. Haboztam. — Az igazat doktor, mondta parancsold hangon. — Volt rá eset, hogy hasonló betegséggel .­­ — Ej, az fecsegés. Hány évről kezeskedik, mondta türelmetlen paranc­csal. — Két-három év bizonyos. Zsadányiné lehunyta egy pillanatra a szemét, sóhajtott egyet és rekedt hangon mondta. — Akkor hát mégis Zsadányi Andrásné lesz Mayer Ilona. Szólni akartam. — Ne szóljon semmit doktor. Tudom mit akar mondani. Nincs jogom hozzá, hogy ehhez a veszendő élethez hozzákapcsoljak egy viruló fiatal életet. De hiszen az a lány azt mondja, hogy sze­ T­elcser j­rátySs­di Vatámháza, Nagyváradon, Zöldfa­ utczán. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát a legdivatosabb és legjobb rfifes- és rövidiíB-czikkekben, vészen- és fehérneműkben. A nárok magasabb beosztását, interpellációját vis­­­szavonja. (Helyeslés.) A bizottsági ülések. Rátkay László a pénzügyi bizottság tegnapi üléséről szól, a­mely szerinte határozatképtelen volt, mert csak heten voltak jelen, holott rendkí­vül fontos dologról volt szó, a bírói kar fizetés­­rendezéséről A bírói kar függetlenségének meg­óvása volt napirenden és mégis határozatképtelen bizottság döntött ebben az ügyben a bírói kar rovására. Egész sereg igazságügyminiszteri tiszt­viselő volt jelen, sőt a tudósítást is igazságügy­miniszteri hivatalnok csinálta, bizonyára ez az oka annak is, hogy a lapokban megjelent kommüniké hibás. A bírói kar függetlenségének érdekében fel­szólalt képviselőknek Lukács László pénzügymi­niszter szerinte rendkívül sérelmes választ adott. A többek közt azt mondotta, hogy a birói kart nem helyezi külön, hanem egy rangba sorozza az adminisztratív tisztviselőkkel. A­mikor 1893 ban a birói kar fizetését emelték, arra nézve a pénzügy­­miniszter azt mondta, hogy csak Szilágyi Dezső egyéni súlya idézte elő. Ez egyaránt sérelmes Szilágyira, mint Plószra. Lukács László pénzügyminiszter: Bízza azt reánk! Rátkay: Rájuk is bízza, csakhogy kifogásolja a Plósz miniszter válaszát, melyben kijelentette, hogy nem kívánja az egyéni súlyra alapított külön helyezését a bírói karnak. Azt is mondta Lukács miniszter, hogy az ország pénzügyi viszonyai olyanok, hogy a pótlólag javasolt 436000 koronányi összegért n­em vállalja el a felelősséget. (Nagy zaj balról.) Pozsgay: Hát a civilista emelésért garan­­tiroz! Barta Ödön : A katonai követelésekre semmi szava nincs! (Folytonos zaj.) Rátkay: Hát azokat a milliókat, a­melyekről azt sem tudjuk, mennyi lesz és a­melyeket kato­­náék követelnek, azokért garantiroz ? (Nagy zaj.) Egyrészről azt kívánja, hogy az elnök figyelmez­tesse a bizottságokat, hogy tartsák be a határozat­­képességre vonatkozó szabályokat és hogy a bi­zottságokon esküt tett gyorsírók legyenek. (Helyes­lés a szélbalon.) Lukács László pénzügyminiszter: Rátkay az ő tegnapi beszédét gyűlöletes mezbe öltötte, holott arra semmi oka sem volt, mert azt, a­mit mon­dott, a nyilvánosság előtt is mindenkor elmond­hatja, nincs mit restellnie sem. Ő épen a bírói kar függetlensége érdekében emelt szót és a fize­­tésjavítást is ezért adják meg neki, de ugyanez áll az adminisztratív tisztviselőkre is. Nem akarja, hogy ezek munkaképességét a mellékjövedelmek­kel, illetve mellékes foglalkozásokkal megbénítsák. (Élénk helyeslés.) Erre törekedett a kormány. A­mi a hatásroh árképességet illeti, sajnálja, hetetlennek találta azt a gondolatot, hogy a Mayer­­leány belekerüljön a családjába. András pedig makacsul és szerelmesen mondta­: Elveszem. Elveszem. Harmadfél év múlva nagykorú leszek és elveszem. Az anyja egy napon azt találta neki mondani, hogy meghosszabbíttatja a kiskorúságát és attól a naptól kezdve András egy barátságos szót sem váltott az anyjával. Hideg volt és alázatos, pénzt nem kért és nem költött és dühödten kezdett ta­nulni, hogy a vizsgáit letegye. Másfél évig tartott a küzdelem az anya és a fiú között és egy napon András, a­ki csakugyan mesés gyorsasággal tette le a vizsgáit és fejjel­­nappal tanult komor elkeseredéssel, köhögni kez­dett. Nem panaszkodott egy félévig, de azután ágyba dőlt. A tüdeje, méltóságos asszonyom, a tüdeje . . . mondták a vidéki orvosok, a­kik meg­vizsgálták. El kell vinni a délvidékre. Akkoriban lettem magántanár, kezdték ismerni a nevemet és egy napon levelet kaptam Zsadányiné­­tól: utazzam rögtön haza és látogassam meg őt. Másnap otthon voltam. Elbeszélte nekem az And­rás históriáját, a­mit különben ismertem elmondta, hogy azért is hivatott engem, mert nem akarja a fiát megijeszteni valami ismeretlen professzorral és azután így folytatta: — Doktor. Magáról azt mondták nekem, hogy feltétlenül bízhatom a tudásában. Vizsgálja hogy a bizottsági tagok nem szorgalmasabbak, de erről nem tehet. A feljegyzésekben sincs hiba,­ mert az nincs eltitkolva. Végül a­mi Plusz mi­nisztertársát illeti, bízza azt Rátkay reá, majd ketten elintézik az ügyüket. (Helyeslés jobbról.) Rakovszky István: A házszabályokhoz szólva,, kifogása van az ellen, hogy kormánypárti képvise­lők jegyezgetnek a bizottságokban, mert ez az oka, hogy a tudósítások tendenciózusak Bak az is, hogy egyszerre két bizottság is tart­ ülést, hogy felelhessen meg az ember kötelességének? Vagy tiltsák el a bizottságok részleges nyilvánosságát,, vagy pedig legyen ott teljes nyilvánosság. Szederkényi Nándor mentegetőzik a­miatt, hogy mint a bizottság tagja, tegnap nem vette észre a bizottság határozatképtelenségét. Elnök: A bizottságok elnökeinek a dolga, hogy a határozatképességet megállapítsák. A katonai javaslatok. Saját készítményű­ paplanok. — Nap- és esőernyők óriási választékban. Helyi és vidéki telefon 463. Helyi és vidéki telefon 463

Next