Szabadság, 1903. május (30. évfolyam, 100-123. szám)

1903-05-03 / 100. szám

1901 minis 3. végre is az alkotmány sértése öncél nem le­het, üdvös eredményre pedig az alkotmányon kívül folytatott harc semmiképen sem vezethet. Szilárd hitünk, hogy a törvényen kívüli állapotnak a legközelebbi jövőben véget kell érnie. Ám folyjék a harc tovább a katonai javaslatok ellen. Elég baj ez is az országra. De ez a küzdelem legalább a törvényes alapon zajlik le forma sz­erint. Költségvetés nélkül azonban a kormányzás tovább ne in­­téztessék. A kibontakozás első posztulátuma, hogy az ellenzék az indemniti obstrukcióját hala­déktalanul leszerelje. SZÍ SA D "ÁG 3 Országgyűlés A képviselőház ülése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, május 2. A képviselőház két üléséről számol be tudó­­­­sításunk. Az ex-lex első napján viharos ülés volt s az ellenzék olyan jeleneteket produkált, aminőhöz kevés hasonló példa van a magyar parlament tör­ténetében. Megtörtént ma az az eset, hogy a mi­niszterelnököt nem akarták meghallgatni és olyan éktelen tombolást csináltak, hogy az elnök kény­telen volt az ülést háromszor felfüggeszteni, a kar­zatot pedig, mely hangosan tüntetett, kiüríteni. És a féktelen szenvedelem annyira elragadta az obstruáló ellenzéket, hogy egymással is összeper­ Jekedtek s hangos szitkozódásoktól visszhangoztak a folyosók. Ha az ellenzék ebben az irányban­­ folytatja a parlamenti működését, akkor — mi­ként egyik szélbali képviselő maga jelentette ki a f­olyosón — hamarosan lefőzzük a Reichsrathot. A pénteki zűrzavar és a kisebbségnek párat­­lan erőszakoskodása után szombaton teljesen meg­változott a ház képe. Az első jelenség a­mi fel­tűnt, az volt, hogy sokkal kevesebben jöttek a házba, a másik pedig, hogy a szélhal­lármás ele­meiből sokan hiányoztak, így első­sorban Kubik Béla, Nessi és Pozsgay nem jöttek el, Lengyel Zoltán és Pap Zoltán pedig csak délfelé jelent­keztek. Ebből azt következtették, hogy a szélbal taktikája megváltozott, a­mi pedig legalább a mai­­ napra vonatkozólag be is következett. Már a folyosón beszélték, hogy éles ellentétek keletkeztek a függetlenségi párton és e miatt nem jöttek el ma — Ugron Gábor és B­a­r­t­h­a Miklós sem, a­kik leginkább tüzelik a Kossuth­­pártiakat. Tény az, hogy a midőn Apponyi zsúfolt karzatok előtt és nagy érdeklődés mellett megnyi­totta az ülést, teljes csend volt és Kossuth Ferencet nagy figyelemmel hallgatta a ház. Egész sereg kérdést intézett a miniszterelnökhöz, a­ki szintén nagy csendben válaszolt e kérdésekre olyan nagy hatással, a­mely alól egy ellenzék sem vonhatta ki magát. Széll Kálmán miniszterelnöknek ama kijelen­tését pedig, hogy csak kénytelenségből marad he­lyén, percekig éljenezte az egész szabadelvű tá­bor és olyan lelkes tüntetést rendezett mellette, a­minőt még keveset láttunk parlamentünkben. Sokkal kisebb érdeklődéssel fogadták Holló fenyegetéseit. Kétségtelen, hogy mély benyomást tettek a házra a szalonikis hírek is, a­melyek a déli órák­ban terjedtek szét és ha lenn a Balkánon komoly bonyodalmak bevezetése folyik, úgy az ellenzék nem vonhatja ki magát az újoncemelés megaján­lásából, mert az nemzeti veszedelmet is rejthet magában. Egyébként is erősen bíznak abban, hogy a szélbal — összevész egymással. * Részletes tudósításunk a következő: I. Elnök: Apponyi Albert gróf. A jegyzőkönyv hitelesítése után azonnal fel­állt Széli miniszterelnök és beterjesztett egy jelen­tést, mely azon intézkedésekről szól, melyeket a költségvetés és felhatalmazás hiányában saját fe­lelősségére tesz a kormány, s a­melyek úgy a közjogi, mint a magánjogi kiadások fedezésére szolgálnak; másrészről intézkedés történik benne az összes állami bevételekre vonatkozólag. Beterjesz­tett továbbá egy másik jelentést, mely szól az állam számvevőségnek adott rendeletről a szigorú ellenőrzés tárgyában. A miniszterelnök a jelentés­ben ezen intézkedések jóváhagyását kéri, továbbá azt, hogy ezt az indemniti tárgyalással kapcsola­tosan vegyék tárgyalás alá. Rátkay: Vád alá helyezést érdemelnek, nem jóváhagyást! Felkiáltások a baloldalon : Miről van szó ? Nem értjük. Kérjük felolvastatni. Elnök felolvastatja a jelentést. Vita a jelentések miatt. Polónyi Géza kijelenti, hogy ez a jelentés egyenes alkotmánysértés. Nem egyéb ez az osztrák szabályrendeletnél, a­melyet a miniszterelnök be akar csempészni a magyar alkotmányba. A kor­mánynak nincs joga a bevételekről és kiadásokról rendelkezni. Ez meghamisítása a magyar alkot­mánynak, s miután az egész jelentést törvényte­lennek tartja, kéri az elnököt, hogy ezt a jelentést adja vissza a miniszterelnöknek annál is inkább, mert ilyen dolgot napirend előtt nem lehet tár­gyalni. Apponyi elnök szerint Polónyi tévedésben van, mert ez a jelentés nem napirend előtti, hanem a napirendhez tartozik, tehát tanácskozni és szavazni is lehet fölötte. Széll Kálmán reflektálva Polónyi felszólalá­­sára, kijelenti, hogy Polónyi összes állításai téve­désen alapulnak. Ő nem rendelkezett semmi irány­ban sem, nem követett el semmiféle alkotmány­­sértést, de nem is fog elkövetni sohasem. Míg ő a korona és a Ház többségének bizalmát birja, addig úgy magát, mint minisztertársait törvényes és felelős kormánynak tekinti és mint ilyennek kö­telessége az államháztartás vezetéséről gondoskod­nia. Ez a jelentés azon precedens nélküli. 1899-ben január elején ugyanilyet nyújtott be az akkori mi­niszterelnök. Kijelenti még, hogy rendeletekkel nem akar kormányozni. Ő egyébként tényeiért nem a kisebbségnek felelős, hanem az egész or­szágnak.­­Zajos éljenzés és taps a jobboldalon. Viharos lárma a baloldalon. Elnök többeket rend­­reutasít. Folytonos, majdnem egy negyed óráig tartó lárma. Elnök csenget.) Apponyi feláll, s a házszabályokra hivatkozva, felszólítja a zajongó képviselőket, hogy respektál­ják a Ház szabályait, különben kénytelen lesz a legszigorúbban eljárni. Alig fejezte be szavait az elnök, újra kitört a lárma és tombolás. Alkotmányszegést nem tűrünk! kiáltások balról. Ki Polónyival! Ki kell dobni a nagybőgőt kiáltások jobbról. A nagy lármában elnök felfüggesztette az ülést. Szünet közben a folyosón egymást kapacitál­ták a képviselők, hogy hagyjanak föl az ilyen je­lenetekkel, mert ilyenekkel veszélyeztetik parla­mentünket Mikor az elnök az ülést újból meg­nyitotta Széll Kálmán miniszerelnök, hivatkozva a szó­lásszabadságra, elvárja — úgymond, — hogy meg­hallgassák, mert felelni akar arra a vádra, hogy ő alkotmánysértést követett el. jelenjök van. Az oltárig terjedő mult az oltárnál megsemmisült. — De én nem engedem, hogy a mult meg­semmisüljön ! — tört ki Balogh Imréből a tétlen sóvárgásban emésztődő szív haragja.­­­Ha tu­sára kell hivnom érette az eget, földet, tusára­­hivom, hogy e mesés időt átvarázsoljam a je­lenbe ! — Késő, kedves barátom — mondotta Ke­­nesseyné megcsukló hangon melyet a küzködő lélek csak a végén tett csattanóvá, hogy árulója ne legyen a gyöngeségének. — Akkor kellett volna parancsolni az időnek, a­mikor még egyetlen szóval megállíthatta volna a futását. Most már késő! — Értem a vádat, Mari. Módomban lett volna hogy bebizonyítsam a szerelmem nagyságát, hogy megkérjem a kezét. Erre gondolt ugy­e ? Kegyed azonban legjobban tudja, hogy igaztalan. Tanul­mányaim tökéletesbítése céljából külföldön kellett töltenem egy rövidke évet. Az Isten, ki gondolt arra, hogy ez az év döntő hatású lesz a jövőre? Mikor aztán visszajöttem, kegyed már asszony volt. — Egyetlen levelet sem írt, hogy hol jár, hogy van, mit csinál ? Mintha sohasem ismertük volna egymást. Bizonytalanságban rettenetes gon­dolatok szállják meg az embert. Kárörvendő szó­beszéd öltögette fullánkos nyelvét. Aztán a sok fekete árnyék is nőttön-nőtt: a mindennapi ke­nyér gondja, a nélkülözés, a szegény anyám be­tegsége ... Eh, de Yninek folytassam tovább! Nem egymásnak rendelt az Isten ! Férjhez men­tem a jóstevőmhöz. Áldja meg az ég, hogy a sor­vasztó anyagi gondoktól megmentett! — Miért nem irt e rettenetes lépés előtt, Mari! Miért nem irt ? — Aláztam volna le magam a porig ? Fsde­keltem volna, hogy kell- e szerelmem ? Itt van ! Csak ennyi büszkeséget kíván ön a nőtől, a­kit élettársának szánt? ... Az uram nem lépett ilyen követelésekkel elém------------Most mondja meg őszintén, hogyan akarja a múltat átvarázsolni a jelenbe? Balogh Imre döbbenve állt egy pillanatig. Ezerszer foglalkozott már e kérdés részleteivel, de a megoldásban nem a nemes, fenkölt szerelem, hanem a vér lázas hatalma játszotta a főszerepet. Pedig szerette egykori játszótársát, ha korábban vezeti oltárhoz, vonzalma mély lett volna és esz­­ményies; de ez a házasság szemében a hajdani ideált megfosztotta légies alakjától, erős, perzselő vérü, meleg hasu asszon­nyá tette, akinek ölelése gyönyör és újra gyönyör . . . Hirtelenében nem tudta, hogy mit feleljen. — Elválasztom az urától. — Gondolt e ön arra, hogy milyen nagy vé­tek a hálátlanság? — vergődött Kenessyné az édes gyötrelemben, mely megejtette egész valóját és lázas, észvesztő forróságot kergetett szét a reszkető testében . . . Igazi ázott pille volt már. Csak le kellett esnie az ágról, hogy a meleg pá­rás, nedves földhöz tapadjon. Szivásy, Stofm­ati» és Társ a selyemáruházában Budapest, IV., Bécsi­ utca, 4. szám folytán a legnagyobb és legszebb választék található selyemkelmék, bársonyok, csipkék, szalagok s ruhadiszektó Mint általánosan ismeretes, csakis a fenti cégnél találhatók a legutóbb megjelent blúzok és ruhákra alkalmas selyemkelme-ujdonságok, melyek — úgy minőségre mint mintázatra nézve — kizárólag fenti cég részére készültek s csakis ott kaphatók. OLCSÓ ÉS SZABOTT AE A 2C. Minták kívánatra bérmentve küldetnek.

Next