Szabadság, 1903. június (30. évfolyam, 124-146. szám)

1903-06-03 / 124. szám

XXX évfolyam. Előfizetési feltételek: Szétküldéssel Helyben: Vidékre postával* Korona­­*21e ©gyd évre 6.— Fél évre 12.— JSgész évre 24.— Korona Negyed évre 7. — Fél évre 14.— Egész évre 2­8. — Kiadó­hivatal:­­Kossuth Lajos­ utc­a, (Bihar megyei taka­rékpénztári épület), hová a hirdetések és az előfizetés-díjak küldendők. Egyes szám­ára 10 fillér. Főszerkesztő: SZÚNYOGH SZABOLCS. Nagyvárad, szerda, 1903. június 3. POLITIKAI NAPILAP A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜ PÁRT KÖZLÖNYE . Felelős szerkesztő: HEGYESI MÁRTON. 124.-ik­szám, Hirdetések díja : 6 hasábos petitsorért egyszer 12 fillér. Háromszor és többször — — 8 Mér. Nyilttér 8 hasábos petitsorért 40 fillér Apró hirdetésben minden szó 4 fillér, vastag betűkkel — — 8 fillér. Reklám soronként —­­­ — 2 kör. Szerkesztőség : Kossuth Lajos-utcza (Bihar majusi takarékpénztári épület.) Kéziratok viasza nem knndel&el. Laptulajdonos: LASZKY ÁRMIN. „A memorandum és szószólói“. — június 2. (Dr F. Gy.) V­á­r­a­d­y Zsigmond, T­h­u­r­y László és többi zsidó és szabadkőmű­ves véreim és testvéreim, elég volt-e immár a harc és a háborúból ? Megnyugodtatok-e már abban a históriai factumban, — hogy a ha­ladás zászlaját nem a dr Hoványi Gyula karjaiban lengeti a szellő? belétörődtetek-e abba, hogy dr B­o­z­ó­k­y igazgató úr nem áll a liberális irányzat élére, — s díszes ál­lását nem kapcsolja össze a »László Király« főmesteri állásával. Ha lelketek nem nyugodott meg ez irány­ban, — csak folytassátok — véreim — a harcot — lehet, hogy siker koronázandja működésteket, — elvégre annyi csoda történt már a világon ! Ha pedig nyugodtak voltatok ez irány­ban, értve nyugodtság alatt a tények biztos tudatát, kérdem, mire volt jó a nagy fölindu­lás? Talán meglepetés volt reátok nézve Bozóky és társai urak eljárása? Talán mást vártatok ? Azt hittétek ugyebár, hogy az akadémia tanári kara díszközgyűlést rendez, melyben dr B­o­z­ó­k­y Alajos szabadelvű eszméktől saturált megnyitója után a kül­­döttségileg meghívott dr Somló Bódogot a kar diszszónoka dr Hoványi Gyula fogja meleg szeretettel üdvözölni — s az ünnepély végén dr Persz Adolf ur fogja az akadémia tanári kara és ifjúsága által kiállított albumot átnyújtani ? Ha ezt hittétek, szeretett zsidó véreim! (a Tiszántúl apostrofál igy titeket) — akkor nagy vola a csalódástok, és jogos a fölhá­­borodás, íme én mindezeket nem hittem, sőt ismerve az előzményeket, bizton tudtam, — hogy a Somló­dr fölolvasása nem fog vis­­­szahatás nélkül maradni, csak azt nem tud­tam, minő lesz a visszhatás. Tudományos cáfolat-e, amint illik tudo­mányos professzorokhoz, — társadalmi, he­lyesebben kari boycott-e, ami nagyon pászol konzervatív urakhoz, avagy denunciáció-e, a­mi nem pászol senkihez ? S im’ ez utolsó következett be, a­mi kétségtelenül bántó, elszomorító, de mint az előzmények okszerű folyománya, sem felháborító, sem vihart keltő nem lehet. Minden éremnek két oldala van ! Ha ti tűrtétek évek során át, hogy a jogakadém­ia successive a reactio karjaiba sodortassék, ha nyugalommal néztétek azt, hogy az ifjúság hivatott szellemi vezetői minden egyes kér­désben a haladás ellen szegezzék fegyverei­ket, akkor ne szomorkodjatok azon, hogy dr Bozóky és társai ma is reakcionárusok, de örüljetek, hogy van egy Somló Bódog, a ki nyíltan az evolúciót hirdeti és akad egy dr Magyary és dr Ágoston, a kik minden rábeszélés dacára megtagadják a »fölira­­t­o­t­­ó­k« fegyverszövetségét és nézzétek az akadémia ifjúságát, amely pár évvel ezelőtt sürgönyileg üdvözölte a klerikális vezéreket, ma pedig tapssal és éljenekkel tüntet az ex­kommunikált Somló professzor melletti Nézzétek e vigasztaló, sőt felderítő mo­mentumokat és örüljetek azon, hogy a tanári kar taktikailag, legalább­is ügyetlen eljárásá­val a közfigyelmet magára vonta s olvasván a budapesti vezető (szerintök bérelt páholy és zsidó) sajtó elitélő nyilatkozatait, álla­pítsátok meg azt a tényt, hogy a váradi jogakadémián a klerikális uralomnak immár vége s uj irányzat fog diadalra jutni, amely a réginél rosszabb semmi szin alatt nem lehet . . . A tanári kar többségének szószólói igen nagy súlyt fektetnek arra a körü­ményre, hogy Somló Bódog kikeresztelkedett zsidó causalis nexust szeretnének létesíteni a fa­­mosus határozat meg az . . . uzsoratörvény­­javasatok között. Ne hagyjátok, szeretett testvéreim a kér­dést más dűlőre átjátszatni; e két kérdés között épen annyi nexus van, mint a daho­­mey szultán inasa és a Püspök fürdő lótusz virágai között és csak mert felvettetett e kérdés, jegyzem meg minden indokolás nél­kül, hogy én szívesen magánzárkába csukat­­nék minden gabona és pénzuzsorást, sőt azzal súlyosítanám a büntetésüket, hogy kénytelenek legyenek hallgatni a szomszédos cellába zárt földuzsorások arisztokra­tikus rácscsolását . . . A kitérésekre ezúttal nem térek ki; Somló dr katholikussá lön, mert az úgy tetszett neki, s az egyház felvette, mert méltónak találta, sőt örült, hogy egy lelket a kárho­zattól megmenthetett; csodálatos dolog, hogy épen a klerikális közlöny rója fel bűnül a kitérést, holott a hívek szerzése elsőrendű egyházi érdek, s egy megtért, vagy megté- ifjuság. Írta : Lux Terka. Az idén korábban esett husvét, mint máskor. Egy héttel előbb még havazott, azután kitisztult, a hó elolvadt s a gyerekek előszedték csigáikat és a kis Mátyás téren minduntalan egy búgó, forgó csigába botlott az ember lába. A késő márciusi ég mosolygása olyan volt, mint a vén uzsorás mosolygása, hideg és ravasz, de a kis Béder Annuska már vasalta a slingelt alsószoknyáját, meg a két esztendős pettyes ba­­tisztruháját. A sarkig nyitott konyhaajtón befújt a nagy­­szombati hideg szél, de az Annuska fehér, leányo­­san gömbölyű karján fel volt gyűrve a rékl­ ujja s fehér orcáját a fiatal vér rózsaszínű hulláma fu­totta el. A konyhaajtó küszöbén egy nagy kandúr nyalta a talpát s mikor beleunt, végigfeküdt a kü­szöbön s az állatok bölcs nyugalmával szemében, nézegetett valami határozatlan irányba. A kétemeletes, egyszerű, eléggé tiszta házban csönd volt A lakók közül alig volt valaki odahaza, valamennyien elmentek a feltámadásra, csak egy kis, piszkos, sváb szolgáló sikált az első emeleten, meg a kis Hubert Ilonka olvasgatott az egyik aj­­­­tóban az imádságos könyvéből. Annuska át-átnézett a kis imádkozó leányra Figyelem! Figyelem! Figyelem! gyöngéd, meleg szeretettel, különben is mintha csak nagy beszélő szeretetre lett volna berendezve a két szeme, a­mire csak rátévedt a pillantása, mindeneket végigsimitott puha, meleg, hivő tekin­tetével. A kis Ilonka át-átnézett lapozgatás közben s egyszer a két leány szeme összeakadt. Egymásra mosolyogtak, mire Ilonka becsukta az imádságos könyvét, megkerülte a folyosót és odament An­­nuskához. — A mamájáért imádkozik, — Ilonka ? kér­dezte Annuska. — Érte! — sóhajtott a kis leány. — Egész éjjel virrasztottunk a nagymamával mellette. Kü­lömben mindig igy szokott lenni. Két esztendő előtt is . . . — Mikor a Gyurika született? — Bizony! Azt hittük, hogy meghal. Annuska egy percre megállította a vasalót a nedves ruhán és tűnődve nézett a levegőbe. — Milyen furcsa az, Ilonka, — szólt — hogy olyan nagy baj van a születéssel. — A meghalással is, Annuska — mondta a kis Ilonka öreges komolysággal. — A kicsi Juliska olyan kicsi volt, hisz tudja, Annuska, még alig tu­dott beszélni és mégis két napig haldoklott. — Már sokat látott meghalni? — Bizony! Juliskát, a Lina nénémet, Károly Értesíteni kívánom a t. vevőközönséget, hogy az üzlet a régi helyiségbe, Fő­ utcza, (Bazár-épület) lett visszahelyezve, a­hol most a rövidáruval kapcso­latban gyönyörű rőfös raktár lett berendezve ■ijSSb teljesen uj, remek araval. bácsit, rossz az Annuska, ne is beszéljünk róla .­­ Én ma reggel gyóntam. — Én nagycsütörtökön gyóntam, — szólt An­nuska. — Ez jó, ugy­e, Ilonka? Milyen könnyű az ember lelke utána. — Igen, — mondta Ilonka kedvetlenül, — de azt enyém most nem könnyű. Ahogy hazajöttem a gyónásról, már bűnbe estem. Tudja, Annuska, jö­vök a kapu alatt és Veres Erzsi jön velem szem­közt. Vadonatúj cipő a lábán, negyvenkrajcáros fehér batisztruha rajta, ez is uj, a hajában pánt­lika, rózsaszínű . . . Jaj, különösen a pántlika, Annuska . . . Rózsaszínű . . . Hogy szeretem . . . És sírni szerettem volna az irigységtől. Pedig ak­kor gyóntam ... És mérges lettem. Szerettem volna megfojtani . . . nem Erzsit . . . Tudja An­nuska, tavaly húsvét előtt azt mondta a mama, hogy az idén kapok uj ruhát, uj cipőt, uj pántli­kát .. . Rózsaszínűt ... És nem kaptam. Mon­dom a múltkor a mamának: már jön húsvét. — Mire a mama szomorúan sóhajtott: Semmit se kapsz, Ilonka! Kell a kis testvérkédnek. Ingecs­­kék ... a bába . . . fiam . . . Jaj, tudja An­nuska, mégis borzasztó. Én, lássa ... ki nem áll­hatom azt a kis utálatost. Sohasem fogom sze­retni . . . Annuska ijedten tette le a vasalóját. — Ne mondjon ilyet, Ilonka! — szólt heve­sen Annuska — azért megbünteti az Isten ! Hogy Tisztelettel: AZ „AMERIKAI ÁRUHÁZ“ olcsó árakban utolérhetetlen ! ■ [UNK] r""" i 1 jTZjZjw~ ii~~ Til M

Next