Szabadság, 1903. július (30. évfolyam, 147-174. szám)

1903-07-01 / 147. szám

2 SZABADSÁG 1903. július 1. A kabinetváltozás királyi kéziratai. A hivatalos lap vasárnapi száma közölte a Széll-kormány felmentéséről s a Khuen Héder­­váry-kormány kinevezéséről szóló királyi kézira­tot. Az első kézirat Széll Kálmán felmentéséről szól a következőképpen: Kedves Széli! folyó hó 16-án kelt elhatá­rozásom kapcsán Önt magyar miniszterelnöki állásától ezennel véglegesen fölmentem. Ez al­kalommal hálás szívből mondok Önnek köszö­netet miniszterelnöki állásában Nekem és a ha­zának válságos viszonyok között is teljes oda­adással és ritka áldozatkészséggel tett hit és kiválóan sikeres szolgálataiért biztosítom Önt változatlan kegyelmem és bizalmamról és nem kétlem, hogy a közügyektől munkás élete köz­ben gyűjtött sokoldalú tapasztalatai folytán mél­tán nagybecsű közreműködését ezentúl sem vo­­nandja meg. Kelt Bécsben 1903. évi junius hó 27-én. Ferencz József s. k. Báró Fejérváry Géza honvédelmi minisz­ter fölmentése igy szól: Kedves báró Fejérváry táborszernagy! Ma­gyar minisztériumom lemondása és a saját ké­relme folytán Önt honvédelmi magyar minisz­teri állásától, fáradhatatlan buzgalommal teljesí­tett hit és kiváló szolgálatainak teljes elismerése mellett ezennel kegyelemben felmentem. Kelt Bécsben, 1903. évi junius hó 27-én. Ferencz Jó­zsef s. k. Teljesen ilyen szövegű a gróf Sz­échényi Gyula, a királyi személye körüli miniszterhez in­tézett királyi kézirat és hasonló a c­s­e­h Ervinhez intézett is. A következő királyi kézirat, mely gróf Khuen- Héderváry kinevezését tartalmazza, igy szól: Kedves gróf Khuen-Héderváry! Önt, Horvát Szlavón Dalmátországok báni állásától való felmentése mellett, magyar miniszterel­nökömmé ezennel kinevezem és a minisztérium megalakítása iránti javaslatait elvárom. Kelt Bécsben, 1903. évi junius hó 27-én. Ferencz József s. ki Széli s. k. A régi miniszterek újból való megbízatásáról az uj kormányelnök ellenjegyzésével a következő kézirat intézkedik : Magyar miniszter­elnököm előterjesztése folytán pénzügyminiszteremmé dr. Lukács Lászlót, vallás és közoktatásügyi miniszteremmé dr. Wlassics Gyulát, földmivelésügyi minisz­teremmé dr. Darányi Ignáczot, igazságügyi miniszteremmé P­r­ó­s­z Sándort, és kereske­delemügyi miniszteremmé dr. Láng Lajost újólag kinevezem, illetőleg ezen eddig is viselt állásaikban megerősítem, továbbá honvédelmi miniszteremmé Kolossváry Dezső vezérőr dulakodva, iparkodott a part felé. Némelyik komp túllévén terhelve, merülni kezdett, mire a benne ülők, más menekvés hiányában, egymást hányták, taszigálták a vízbe. Mások, akiknek már nem ju­tott hely a kompokon és ladikokon, úszással pró­báltak menekülni, de ezek majdnem mindannyian halálukat lelték a szennyes áradatban. Beteljesült tehát a Csáky László jóslata, ki még a hadjárat megkezdése előtt azt mondta Batthyány Ádámnak: „úgy menjetek sógor által a Tiszán, egy-egy csolnakot is vigyetek szablya-tar­­solyotokban. A győzők még a kompokra is ágyuztak, s nehányat közülök el is sülyesztettek Végre Zólyomi látván, hogy győzelme teljes, beszüntette a további öldöklést.­­ A zsákmányul ejtett ágyu­kat Székelyhidra és Ecsedre vitette, maga pedig a kis gróffal együtt, március legutolja körül vonult be a győztes sereg élén sok fogol­lyal s több mint száz ellenséges zászlóval Váradra. A rakamazi vereség Esterházyt is megpuhi­­totta s igy a béke a király és Rákóczy között áp­rilis 3-án létre is jött . Ekkor állapíttattak meg az amnestia pontjai Zólyomi és a kis gróf szá­mára, kik a kívánt hitlevelet május 6-án Váradon ki is állították. Zólyomi emelkedése ezzel elérte a tetőpontot s ha a józan ész szavára hallgat, talán életfogy­tiglan megtarthatta volna azt a positiót, melyet magának vitézségével és hadvezéri képességével kivívott, de ő is úgy járt, mint sok más, kit a szerencse egy ideig a tenyerén hordozott.­­ Azt hilte, állandóan magához láncolhatja majd az ál­nagyot, horvát-szlavón dalmátországi tárca nél­küli miniszteremmé, dr. Tomasics Miklós országgyűlési képviselőt és a Nevemet viselő zágrábi egyetem tanárát ezennel kinevezem és a belügyminisztérium vezetésével, valamint a Személyem körüli minisztérium ideiglenes ve­zetésével előterjesztő miniszterelnökömet bízom meg. Az illetőkhöz intézett kézirataimat további intézkedés végett mellékelem. Kelt Bécsben, 1903. évi junius hó 27-én. Ferencz József s. k. Gróf Khuen Héderváry s. k. Most következtek sorban gróf Khuen Héder­váry ideiglenes belügyminiszteri megbízásáról és az egyes miniszterek kinevezéséről szóló királyi kéziratok Ezekben a király a régi minisztereket újólag kinevezi, illetőleg eddig viselt állásukban megerősíti, az uj minisztereket pedig kinevezi. Az utolsó királyi kézirat az uj honvédelmi miniszternek v. b. t. tanácsossá való kinevezésé­ről intézkedik. Fejérváry Géza báró lemondása. Temesvárról táviratozzák. Temesvár sz. kir. városnak Molnár Viktor főispán elnöklésével tartott mai közgyűlésén felolvasták Fejérváry Géza bárónak búcsúlevelét, amel­lyel a város or­szággyűlési képviseletéről való lemondását beje­lenti. A levél így hangzik: „Temesvár szabad királyi város közönsé­gének. Van szerencsém tisztelettel bejelenteni, hogy Temesvár szab királyi város évek óta vi­selt országgyűlési mandátumáról lemondok és a lemondásomat a képviselőház elnökénél benyúj­tottam. Oly fordulatot vettek a viszonyok, hogy végtelen sajnálatomra, bármily nehezemre esik is, de kénytelen vagyok lemondani arról, hogy Temesvár szab. kir. városát az országgyűlésen továbbra is képviselhessem. Azon őszinte és változatlan bizalom, azon hü ragaszkodás és benső rokonszenv, melylyel Temesvár szab. kir. város hazafias közönsége és tisztelt választó polgártársaim mindenkor és minden alkalommal megajándékoztak, örökre becses marad előttem ; mindig büszkén gon­dolok arra vissza, s azt oly kiváló megtisztelte­tésnek tekintem, melynek emlékét mindenkor örömmel őrzöm meg. Képviselőségem idejére,visszapillantva, min­den dicsekvés nélkül, de önérzettel elmondha­tom, hogy tőlem telhetőleg mindent elkövettem, hogy Temesvár szab. kir. városának és minden egyes polgárának minden jogos érdekét tehet­ségemhez képest előmozditsam. És midőn most, a válás pillanatában még egyszer, hálás szívvel, a legőszintébben köszö­hatatlan Fortuna istenasszonyt, s tehetsége és vasakarata előtt minden akadálynak le kell omolnia. Hizelgett neki az a tudat, hogy Rákóczyt le­kötelezte s azon mértékben, amint a hatalom és tekintély létráján feljebb és feljebb emelkedett, kezdte a fejedelmet magával egyenrangú, majd pedig jelentéktelenebb személynek tekinteni. Már eddig is sok zsoldost tartott s most, hogy hite egész Magyarországot bejárta, a végek­ből, de még a dunántúli vidékről is seregestül ál­lottak szolgálatába a zsoldosok, kiknek száma nemsokára annyira megnövekedett, hogy az óriás kiterjedésű Zólyomi birtokok sem lévén eltartá­sukra elegendők: sáskamódra ellepték a környező vidékeket s a lakosokat mindenükből kifosztották. Zólyomi, nehogy népszerűségét elveszítse, ki­hágásaikat sohasem büntette s igy természetes, hogy katonái bármely percben akár a tüzbe men­tek volna érte. Zólyomi magyarországi uradalmainak köz­pontja Székelyhid volt, melynek nagyobbára csak földből épült primitív várát most tekintélyes erős­séggé alakította át. A négy bástya mindenikét „nagy öreg gerendákkal reguláris formára vonatta fel“, ami tekintve azt, hogy a vár az Ér kiönté­sei között ingoványos, mocsaras talajon feküdt, óriási munkát és költséget igényelt. Ezenfelül a várat a szárazfölddel összekötő híd elé erős csil­lagsáncot építtetett, mint az a székelyhídi vár 1665. évi rajzán látható Igaz, hogy később II. Rákóczy György is sokat épített a váron, de an­nak végleges formáját mégis csak Zólyomi adta meg. nem irántam tanúsított megtisztelő bizalmukat és rokonszenves ragaszkodásukat. Szabadjon biztosítanom úgy Temesvár szab. kir. város közönségét, mint összes tisztelt pol­gártársaimat, hogy ezen meleg érzelmek, melye­ket mindig tapasztalni szerencsés voltam s me­lyeket mindig teljes szivből viszonozni töreked­tem, engem utolsó leheletemig változatlanul fűz­nek Temesvár szab. kir. városához, melyre min­dig a legszívesebben fogok visszaemlékezni és amelylyel, mint annak díszpolgára, továbbra is benső kapcsolatban maradok. Isten áldja Temesvár szab. kir. város ha­zafias közönségét, érdemekben dús, eredmé­nyekben gazdag munkássága, lelkes polgármes­terét és egész hatóságát; segítse az ő hatalmas segedelmével e virágzó, szép várost minél előbbre az eddigi haladás utján s adjon dús sikert a hazafias munkában, boldog megelége­dést a családi otthonban minden egyes polgá­rának ! Ez őszinte kívánságom és ehhez még csak azt a kérelmet fűz­öm : tartsanak meg továbbra is változatlan jó emlékezetükben. Budapest, 1903. junius hó 29 én. Báró Fejérváry Géza: A közgyűlés a rendkívül meleg bucsuleve­let rokonszenvének leglelkesebb nyilvánításaival kis­érte és T­e­l­b­i­s­z Károly kir. tanácsos polgármes­ter indítványát viharos tetszés közt elfogadva, elhatá­rozta, hogy a város háláját és rokonszenvét ha­sonló bucsuirattal viszonozza. Fejérváry Géza bárónak, a város díszpolgárának, Temesvár fel­virágzása érdekében kifejtett áldásos működése elismeréséül s a polgárság szeretetének, tisztele­tének jeléül arcképét a tanácsterem számára meg­festeti. Az uj minisztérium bemutatkozása. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, junius 30. Az uj parlamenti épület még a katonai tün­tetések alatt sem látott annyi közönséget és oly feszült érdeklődést, mint a­mennyi ma a Héder­váry kormány bemutatkozása napján megjelent és illetve megnyilatkozott. A bejárók előtt temérdek közönség várta az uj kormány tagjait és kísérelte meg a bejutást a képviselőházba, ahol ma az ő felfogása szerint, szenzációs politikai előadást tar­tottak. A folyosók is már kora reggel megteltek a képviselők, az újságírók vendégeik hadával. Foly­tonos zsibongás, nyüzsgés, mozgás volt minden­felé. Leginkább a horvátok tűntek fel, a­kik a hátsó folyosóról ma az innensőre vonultak fel és nem csináltak titkot abból, hogy horvátul is tud­nak. — Majd alább adják! — adták át a szót egymásnak a Héderváry ismerői. — Megtanulnak még ezek magyarul is. Apponyi pontban fél 11-kor lépett az elnöki emelvényre, fekete ruhában jött, mint az egész­ jegyzői kar. A kormány tagjait nagy lármával fo­gadta az ellenzék. Különösen Tomasics horvát miniszter ellen volt nagy az elkeseredés és a szenvedélyeket az elnök csak percek múlva tudta lecsendesíteni. A meg nem alkudott szélbaliak folytonos zajjal kisérték az uj miniszterelnöknek különösen első mondatait. Héderváry gróf azon­ban előkelően és nyugodtan nézett szembe a za­­jongókkal. Semmi a sodrából ki nem hozta és a­mikor programjára tért rá, nagyobb figyelmet tu­dott biztosítani és végül az egész szabadelvű párt tetszését biztosította.* Részletes tudósításunk itt következik : Elnök: Apponyi Albert gróf. A kormány részéről jelen vannak: Khuen- Héderváry Károly gróf miniszterelnök, Lukács László, Kolozsváry Dezső, Plósz Sándor, Wlassics Gyula, Darányi Ignácz, Láng Lajos és Tomasics Miklós. Elnök megnyitja az ülést és bemutatja az iro­­mányokat.a8U*I"iri

Next