Szabadság, 1903. augusztus (30. évfolyam, 175-197. szám)
1903-08-01 / 175. szám
2 ^ ZA ^ AD ~ ÁG 1903. augusztus L (Zaj.) Most csatlakozik Barabás és Polónyi tiltakozásához és a jegyzőkönyv kijavítását kéri. Lengyel Zoltán szintén a jegyzőkönyv egyes passzusai miatt panaszkodik és a kijavítást kéri. Kecskeméthy: Hamisítások vannak benne. Kubik: Mindenre képesek. Lengyel arra kéri a házat, hogy a jegyzőkönyv ama része, amely Tomasics miniszter mentelmi jogáról szól, szintén kijavíttassék. Ezután a miniszterelnök indítványáról szól, amely felett a szavazást törvénytelennek tartja. (Nagy zaj a szélbalon.) Kubik Béla: Van-e most is az elnök zsebében indítvány ? (Derültség.) Most is akar indítványozni. Lengyel Zoltán: Az indítvány az elnök zsebében volt, de azt sem tudta, hogy az miről szól. Kubik Béla harsányan nevet. (Nagy derültség.) Novák: Komikus is ez nagyon ! Barabás Béla: Ti győztetek! Hiszen ti vagytok a győzők! Ballagj: Csak ne lármázzatok ! Barabás : Hiszen azt sem tudtátok, hogy mi van az indítványban. Kubik Béla hangosan kacag. (Általános derültség.) Lengyel Feilitzsch bárót a parlament élő lelkiismeretének tartja, mert szerdán csak ő kívánta az indítvány felolvasását. Apponyi éjféli beszédét is kifogásolja. Tallián Béla elnök: Semmi sincs olyan a napirendben, ami a valóságnak meg nem felelne. (Nagy zaj a szélbalon.) Kavarodás a hitelesítés körül. Elnök: Pontonként fogja felolvasni a Barabás által kifogásolt részeket. Kérdi, hogy akik a miniszterelnök indítványára vonatkozó jegyzőkönyvt fogadják, álljanak fel. A többség ezt a részt hitelesíteni kívánja. Lengyel ismét szólani akar. Felkiáltások jobbról: Nem lehet! Üljön le ! Elnök a jegyzőkönyv másik kifogásolt részét olvassa fel a szavazásra. Lengyel ismét szólani akar. Zajos kiáltások jobbról Ki vele! Ki vele! Üljön le! Nem beszélhet. Barabás szólni akar. Jobbról kiáltják. Nem lehet. Halljuk az elnököt ! Elnök: Most nem lehet beszélni. Szavazás közben nem beszélhet. Lengyel: A kérdéshez akar szólani! Gajáry: Nem lehet! Zajos kiáltások jobbról: Ki vele ! Házszabálysértés ! Engedetlenség ! Ki vele! Ki vele ! Elnök: A házszabályokat mindenkivel szemben egyaránt fenntartja. Lengyel most nem szólhat. Lengyel az előadói emelvényre megy és ott azt kiáltja az elnöknek, hogy a kérdés feltevéséhez akar szólani. (Óriási zaj jobbról. Ki vele! kiáltások.) Elnök: Csekélységről van szó. Lengyel: Ne fújják hát fel. Polónyi kapacitálja Lengyelt. (Folytonos tomboló zaj jobbról.) Elnök az ülést felfüggeszti. A szünet alatt a jobboldal fenyegető mozdulatokkal kiáltotta Lengyelnek : Ki vele ! Ki vele ! Nagy kavarodás támadt. A képviselők jobbról is, balról is a terem közepébe tódultak, ahol Lengyelt körülvették, de Lengyel folyton kiabál, végre saját párttagjai kivezették a teremből. Majd ismét bejött Lengyel és a csoport közepén vitatkozó Apponyihoz megy és vele szemben is vitatja, hogy joga van beszélni. — Ha az elnök ezt kijelenti, elállok a szótól! — ezt kiáltotta Lengyel a csoportból. Elnök az ülést újból megnyitja. Eötvös Károly a házszabályokhoz szól. — Most nem lehet! - kiáltják jobbról. Eötvös: Mindjárt megértjük egymást. A házszabályok szerint a kérdés feltevésénél lehet szólani. (Helyeslés.) Lengyel: Én és ezt akartam mondani. Elnök azután a Barabás által kifogásolt jegyzőkönyvi részeket pontonként teszi fel kérdéssé. A ház többsége az összes kifogásolt pontokat tudomásul veszi, illetve hitelesíti. Az utolsó pontnál Barabás a kérdés feltevéséhez szólott. Elnök végül a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelenti ki. Az elnöki széket Apponyi Albert gróf foglalja el. Elnök bemutatja Burián Istvánnak közös pénzügyminiszteré történt kinevezését. Ezután kijelenti, hogy az elnökség elleni észrevételekre csak azért nem reflektál, mert nem akarja meggátolni e rendkívül sürgős parlamenti bizottság kiküldését. Megjegyzi, hogy ő mindig betartja a házszabályokat és erőszakosságot követni nem fog. (Éljenzés.) Jelenti, hogy a napirend előtt Gajáry, Kossuth, Eötvös, Komjáthy és Vészi szólalnak fel. Gajáry kijelenti Polónyit személyében megsérteni nem akarta A vesztegetés. Kossuth Ferenc : Felteszi, hogy az ő hazafiságában senki sem kételkedik. (Taps.) Akik a közéletben szerepelnek, teljesen tisztán kell állaniok. (Zajos taps.) Álljon elő mindenki nyíltan és ha gyanúja is van, adja elő. A parlamenti bizottság előtt Szapáry László gróf már levonta a konzekvenciákat. Kérdés, hogy a miniszterelnöknek is nem kell-e lemondania ? (Zajos taps a szélbalon.) Elnök: Éppen a vizsgálat komolysága kívánja, hogy statáriális eljárást ne indítsunk. (Taps jobbról.) Kossuth : Ha a miniszterelnök le nem mond, akkor ő is az obstrukcióhoz csatlakozik. Elnök kéri, hogy a parlamenti bizottságot azonnal válasszák meg. Erre mindenki elállott a szótól. Szünet után a parlamenti bizottság megalakítására került a sor. Szápáry László beismerte a vesztegetést. A 'politikai panama. Dienes Mártont elfogták. — julius 31. Amit — hiteles értesülésünk alapján — már tegnap megírtunk: Szápáry László gróf a parlamenti bizottság előtt beismerte bűnét. Elmondotta, hogy ő a vesztegető, ő próbált pénzzel változtatni a parlamenti helyzeten. A kivételes születés, a pénz, a rang, talán vakká tették, talán nem is ismerte a polgári erkölcsöket, az emberi erkölcsöket és jogokat, hogy megróbálkozott ilyen tettel. Talán hiányzik agyából teljesen a megismerés képessége: ki tudná e percben boncolgatni, miért tévelyedik meg a hatalmas úr, a gazdag mágnás? Nem lehet megtalálni a helyes magyarázatot és az éjszaka óráiban regisztráljuk szimplán az eseményeket, amelyekből kitűnik, hogy ki a vesztegető, és kitűnik, hogy gonosz indulattal és alaptalanul sietett az ellenzék egyik-másik tagja a kormányt meggyanúsítani. * (A parlamenti bizottnál].) A képviselőház mai ülésének végén alakította meg a tizenöt tagú parlamenti bizottságot, amely meg fogja vizsgálni a tegnapelőtt kipattant botrányos politikai panamának minden részletét. A megalakulást vita előzte meg, amelynek során elhatározták, hogy a parlamenti bizottság ülései miatt agusztus hó 10-ig elnapolja üléseit. A képviselőházban Vészi József a teljes nyilvánosságot ajánlotta. A bizottság nem is zárkózik el a nyilvánosság elől. A sajtót kirekeszti ugyan, de a gyorsírói jegyzetek alapján készült hiteles feljegyzéseket minden nap a lapok rendelkezésére bocsájtja. Délután öt órakor tartotta a bizottság első, alakuló ülését. Elnökké Rohonyi Gyulát, jegyzővé Heintz Hugót választották. Ekkor azután elhalasztották az ülést este 8 órára. Papp Zoltán orsz. képviselőt hallgatták ki először, aki ugyanazokat mondotta el, mint a képviselőházban. Szápáry László vallomása. Önként jelentkezett a bizottság előtt Szápáry László gróf, a fiumei kormányzó, az utamat. Míg ha nem sikerül, én maradok a horgodon . . . Jól védekezett, de addig kérleltem, míg végre legyőztem minden kételyét és ma, pompás reggeli után, Paul megkérte a kezemet. A meglepetés, a kellemes meglepetés nagy volt. Mama különösen boldog s már is szétkürtölte az újdonságot az egész világban. Március 17. Tegnap, szombaton, volt Boucarték második bálja. Körülvettek, elhalmoztak szerencsekivánatokkal és már az első keringőnél táncra kért Alfréd Boucart. Zavartan utasítottam Paulhoz : — Kérdezze meg a vőlegényemet. Paul pompásan adta a szerepét Egy pillanatra kellemetlen meglepetést színlelt, gondolkozott, végül beleegyezett. Alfréd szokatlan lelkesedéssel fűzött a karjára, belesodródtunk a táncolók tömegébe és forogtunk, mígnem bejutottunk a kis szalonba. Egyedül voltunk. Alfréd szomorúan, sóhajtva szólt most: — Tehát elhatározott dolog; eljegyezte magát az unokabátyjával? — Egész családunk óhajtása volt. — És az öné kisasszony ? — Azt hiszem . . . (úgy tettem mintha a kérdés a legnagyobb zavarba ejtett volna, és így folytattam): Sohsem hittem, hogy más, mint az unokabátyám, megszerethessen engem. — És ha mégis úgy volna ? kérdezte igen meghatottam Ha volna valaki más, aki szeretné ? — Az a másik megmondta volna nekem . . . De menjünk, kérem, táncolni! Megállt, mintha még mondanivalója lenne , de unokabátyám hirtelen előttünk termett. — Ah! . . . miért nem maradsz a nagy szalonban, ahol a többiek vannak? Mindenütt kerestelek benneteket . . . Paul oly féltékenynek látszott, hogy Boucart bocsánatot kért és visszavonult. — Tehát ez az, aki néked tetszik ? suttogta Paul a fülembe. — Igen, ő az — Különös ízlés ! No de . . . nékem mindegy. És karjára fűzött; belesodrótunk a táncolók gomolyagába. Paul annyi szépet s oly kedves ud variassággal suttogott a fülembe, mikor Boucart mellett ellejtettünk s oly kitünően táncolt az első tánca alkalmával, hogy meg voltam lepetve. Mikor a zene abban maradt, kértem, hogy vezessen vissza a helyemre. Alig értünk oda, Alfréd már mellettünk termett. De Paul ideges, komoly, szinte idegenszerű hangon szólt közbe. — Menyasszonyom már csak velem fog táncolni. Egész este nem bocsátott el Paul a szeme elől. Pompásan játszotta szerepét, lelkesen udvarolt s én hogy megkönnyítsem a fáradságát, minden éhén kacagtam s oly szeretetreméltó voltam iránta, hogy meg lehetett elégedve. De nehogy túlságosan kétségbeejtsem Boucart-t, idekint reá ameltem lágy, átható tekintetemet. Mikor távozni készültünk, Boucart kirontott az előszobába, hogy kabátomat fölsegítse. De a vőlegényem kivette a kezéből a kabátot és szokottnál tovább kötözte össze a szalagokat. Mikor kezet fogtam Boucarttal, köny lopódzott a szemeimbe és reszkető hangon mondtam neki halkan: „Isten önnel!“ Semmi adieu, felelte Alfréd, mondjuk inkább a viszontlátásra! Paul már a lépcsőn állott és kitünően tettetett idegességgel kiáltotta: — De mit mivelsz olyan soká? . . . sapristi, jössz-e már valahára? Gyorsan utolértem őt és megcirógattam a jó fiú arcát: — Nos, kicsiként unatkoztál. — Oh, nem . . . nem volt túlságosan nehéz a szerep. Csak a fölött csudálkozom, hogyan tetszhetik neked ez a hosszú chinai ? Március 24. Harmadik bál Boucartéknál. Boucart pedzi már, Paul az én segítségemmel napról-napra jobban játsza a szerepét. Megkedvelte a táncot és egészen ügyesen keringőzik. Március 30. Utolsó bál Boucartéknál. Boucart horogra került. Beszélni akar a papával. Már nem szükséges Paulnak segítenem, egyedül is pompásan betölti a szerepét, néha túlságba is viszi. Március 31. Megtörtént. Boucart megkérte a kezemet. Bevallottam, hogy őt szeretem. Mama mesésen meg volt lepetve, papa dühös. Megvigasztaltam mind a