Szabadság, 1903. augusztus (30. évfolyam, 175-197. szám)

1903-08-01 / 175. szám

2 ^ Z­A ^ A­D ~ Á­G 1903. augusztus L (Zaj.) Most csatlakozik Barabás és Polónyi tiltako­zásához és a jegyzőkönyv kijavítását kéri. Lengyel Zoltán szintén a jegyzőkönyv egyes passzusai miatt panaszkodik és a kijavítást kéri. Kecskeméthy: Hamisítások vannak benne. Kubik: Mindenre képesek. Lengyel arra kéri a házat, hogy a jegyző­könyv ama része, a­mely Tomasics miniszter mentelmi jogáról szól, szintén kijavíttassék. Ezután a miniszterelnök indítványáról szól, a­mely felett a szavazást törvénytelennek tartja. (Nagy zaj a szélbalon.) Kubik Béla: Van-e most is az elnök zsebében indítvány ? (Derültség.) Most is akar indítvá­nyozni. Lengyel Zoltán: Az indítvány az elnök zse­bében volt, de azt sem tudta, hogy az miről szól. Kubik Béla harsányan nevet. (Nagy derültség.) Novák: Komikus is ez nagyon ! Barabás Béla: Ti győztetek! Hiszen ti vagy­tok a győzők! Ballagj: Csak ne lármázzatok ! Barabás : Hiszen azt sem tudtátok, hogy mi van az indítványban. Kubik Béla hangosan kacag. (Általános de­rültség.) Lengyel Feilitzsch bárót a parlament élő lel­ki­ismeretének tartja, mert szerdán csak ő kívánta az indítvány felolvasását. Apponyi éjféli beszédét is kifogásolja. Tallián Béla elnök: Semmi sincs olyan a napirendben, a­mi a valóságnak meg nem felelne. (Nagy zaj a szélbalon.) Kavarodás a hitelesítés körül. Elnök: Pontonként fogja felolvasni a Barabás által kifogásolt részeket. Kérdi, hogy a­kik a mi­niszterelnök indítványára vonatkozó jegyzőkönyvt fogadják, álljanak fel. A többség ezt a részt hitelesíteni kívánja. Lengyel ismét szólani akar. Felkiáltások jobbról: Nem lehet! Üljön le ! Elnök a jegyzőkönyv másik kifogásolt részét olvassa fel a szavazásra. Lengyel ismét szólani akar. Zajos kiáltások jobbról Ki vele! Ki vele! Üljön le! Nem beszélhet. Barabás szólni akar. Jobbról kiáltják. Nem lehet. Halljuk az el­nököt ! Elnök: Most nem lehet beszélni. Szavazás közben nem beszélhet. Lengyel: A kérdéshez akar szólani! Gajáry: Nem lehet! Zajos kiáltások jobbról: Ki vele ! Házszabály­­sértés ! Engedetlenség ! Ki vele! Ki vele ! Elnök: A házszabályokat mindenkivel szem­ben egyaránt fenntartja. Lengyel most nem szólhat. Lengyel az előadói emelvényre megy és ott azt kiáltja az elnöknek, hogy a kérdés feltevésé­hez akar szólani. (Óriási zaj jobbról. Ki vele! ki­áltások.) Elnök: Csekélységről van szó. Lengyel: Ne fújják hát fel. Polónyi kapaci­tálja Lengyelt. (Folytonos tomboló zaj jobbról.) Elnök az ülést felfüggeszti. A szünet alatt a jobboldal fenyegető mozdu­latokkal kiáltotta Lengyelnek : Ki vele ! Ki vele ! Nagy kavarodás támadt. A képviselők jobbról is, balról is a terem közepébe tódultak, a­hol Len­gyelt körülvették, de Lengyel folyton kiabál, végre saját párttagjai kivezették a teremből. Majd ismét bejött Lengyel és a csoport közepén vitatkozó Apponyihoz megy és vele szemben is vitatja, hogy joga van beszélni. — Ha az elnök­ ezt kijelenti, elállok a szótól! — ezt kiáltotta Lengyel a csoportból. Elnök az ülést újból megnyitja. Eötvös Károly a házszabályokhoz szól. — Most nem lehet! - kiáltják jobbról. Eötvös: Mindjárt megértjük egymást. A ház­szabályok szerint a kérdés feltevésénél lehet szólani. (Helyeslés.) Lengyel: Én és ezt akartam mondani. Elnök azután a Barabás által kifogásolt jegy­zőkönyvi részeket pontonként teszi fel kérdéssé. A ház többsége az összes kifogásolt pontokat tu­domásul veszi, illetve hitelesíti. Az utolsó pontnál Barabás a kérdés feltevé­séhez szólott. Elnök végül a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelenti ki. Az elnöki széket Apponyi Albert gróf fog­lalja el. Elnök bemutatja Burián Istvánnak közös pénz­­­ügyminiszteré történt kinevezését. Ezután kijelenti, hogy az elnökség elleni észrevételekre csak azért nem reflektál, mert nem akarja meggátolni e rend­kívül sürgős parlamenti bizottság kiküldését. Meg­jegyzi, hogy ő mindig betartja a házszabályokat és erőszakosságot követni nem fog. (Éljenzés.) Je­lenti, hogy a napirend előtt Gajáry, Kossuth, Eötvös, Komjáthy és Vészi szólalnak fel. Gajáry kijelenti Polónyit személyében megsér­teni nem akarta A vesztegetés. Kossuth Ferenc : Felteszi, hogy az ő hazafiságá­­ban senki sem kételkedik. (Taps.) A­kik a köz­életben szerepelnek, teljesen tisztán kell állaniok. (Zajos taps.) Álljon elő mindenki nyíltan és ha gyanúja is van, adja elő. A parlamenti bizottság előtt Szapáry László gróf már levonta a konzek­venciákat. Kérdés, hogy a miniszterelnöknek is nem kell-e lemondania ? (Zajos taps a szélbalon.) Elnök: Éppen a vizsgálat komolysága kívánja, hogy statáriális eljárást ne indítsunk. (Taps jobbról.) Kossuth : Ha a miniszterelnök le nem mond, akkor ő is az obstrukcióhoz csatlakozik. Elnök kéri, hogy a parlamenti bizottságot azon­nal válasszák meg. Erre mindenki elállo­tt a szótól. Szünet után a parlamenti bizottság megala­kítására került a sor. Szápáry László beismerte a vesztegetést. A 'politikai panama. Dienes Mártont elfogták. — julius 31. A­mit — hiteles értesülésünk alapján — már tegnap megírtunk: Száp­áry László gróf a parlamenti bizottság előtt beismerte bűnét. Elmondotta, hogy ő a vesztegető, ő próbált pénzzel változtatni a parlamenti hely­zeten. A kivételes születés, a pénz, a rang, talán vakká tették, talán nem is ismerte a polgári erkölcsöket, az emberi erkölcsöket és jogokat, hogy megróbálkozott ilyen tettel. Talán hiányzik agyából teljesen a megis­merés képessége: ki tudná e percben bon­colgatni, miért tévelyedik meg a hatalmas úr, a gazdag mágnás? Nem lehet megtalálni a helyes magyarázatot és az éjszaka óráiban regisztráljuk szimplán az eseményeket, a­me­lyekből kitűnik, hogy ki a vesztegető, és kitűnik, hogy gonosz indulattal és alaptalanul sietett az ellenzék egyik-másik tagja a kor­mányt meggyanúsítani. * (A parlamenti bizottnál].) A képviselő­­ház mai ülésének végén alakította meg a tizenöt tagú parlamenti bizottságot, a­mely meg fogja vizsgálni a tegnapelőtt kipattant botrányos poli­tikai panamának minden részletét. A megalakulást vita előzte meg, a­melynek során elhatározták, hogy a parlamenti bizottság ülései miatt agusztus hó 10-ig elnapolja üléseit. A képviselőházban Vészi József a teljes nyilvá­nosságot ajánlotta. A bizottság nem is zárkózik el a nyilvános­ság elől. A sajtót kirekeszti ugyan, de a gyorsírói jegyzetek alapján készült hiteles feljegyzéseket minden nap a lapok rendelkezésére bocsájtja. Dél­után öt órakor tartotta a bizottság első, alakuló ülését. Elnökké R­o­h­o­n­y­i Gyulát, jegyzővé H­e­i­n­t­z Hugót választották. Ekkor azután elha­lasztották az ülést este 8 órára. Papp Zoltán orsz. képviselőt hallgatták ki először, aki ugyan­azokat mondotta el, mint a képviselőházban. Szápáry László vallomása. Önként jelentkezett a bizottság előtt Szápáry László gróf, a fiumei kormányzó, az utamat. Míg ha nem sikerül, én maradok a horgodon . . . Jól védekezett, de addig kérleltem, míg végre legyőztem minden kételyét és ma, pompás reggeli után, Paul megkérte a kezemet. A meglepetés, a kellemes meglepetés nagy volt. Mama különösen boldog s már is szétkürtölte az újdonságot az egész világban. Március 17. Tegnap, szombaton, volt Boucarték második bálja. Körülvettek, elhalmoztak szerencsekivána­tokkal és már az első keringőnél táncra kért Alfréd Boucart. Zavartan utasítottam Paulhoz : — Kérdezze meg a vőlegényemet. Paul pompásan adta a szerepét Egy pilla­natra kellemetlen meglepetést színlelt, gondolko­zott, végül beleegyezett. Alfréd szokatlan lelkese­déssel fűzött a karjára, belesodródtunk a táncolók tömegébe és forogtunk, míg­nem bejutottunk a kis szalonba. Egyedül voltunk. Alfréd szomorúan, sóhajtva szólt most: — Tehát elhatározott dolog; eljegyezte ma­gát az unokabátyjával? — Egész családunk óhajtása volt. — És az öné kisasszony ? — Azt hiszem . . . (úgy tettem mintha a kérdés a legnagyobb zavarba ejtett volna, és így folytattam): Sohsem hittem, hogy más, mint az unokabátyám, megszerethessen engem. — És ha mégis úgy volna ? kérdezte igen meghatottam Ha volna valaki más, a­ki sze­retné ? — Az a másik megmondta volna nekem . . . De menjünk, kérem, táncolni! Megállt, mintha még mondanivalója lenne , de unokabátyám hirtelen előttünk termett. — Ah! . . . miért nem maradsz a nagy szalonban, a­hol a többiek vannak? Mindenütt kerestelek benneteket . . . Paul oly féltékenynek látszott, hogy Boucart bocsánatot kért és visszavonult. — Tehát ez az, aki néked tetszik ? suttogta Paul a fülembe. — Igen, ő az — Különös ízlés ! No de . . . nékem mindegy. És karjára fűzött; belesodrótunk a táncolók gomolyagába. Paul annyi szépet s oly kedves ud­­ variassággal suttogott a fülembe, mikor Boucart mellett ellejtettünk s oly kitünően táncolt az első tánca alkalmával, hogy meg voltam lepetve. Mikor a zene abban maradt, kértem, hogy vezessen vissza a helyemre. Alig értünk oda, Alfréd már mellet­tünk termett. De Paul ideges, komoly, szinte ide­­genszerű hangon szólt közbe. — Menyasszonyom­ már csak velem fog tán­colni. Egész este nem bocsátott el Paul a szeme elől. Pompásan játszotta szerepét, lelkesen udva­rolt s én hogy megkönnyítsem a fáradságát, min­den éh­én kacagtam s oly szeretetreméltó voltam iránta, hogy meg lehetett elégedve. De nehogy túlságosan kétségbeejtsem Bou­cart-t, idekint reá ameltem lágy, átható tekintete­met. Mikor távozni készültünk, Boucart kirontott az előszobába, hogy kabátomat fölsegítse. De a vőlegényem kivette a kezéből a kabátot és szo­kottnál tovább kötözte össze a szalagokat. Mikor kezet fogtam Boucarttal, köny lopódzott a sze­meimbe és reszkető hangon mondtam neki halkan: „Isten önnel!“ Semmi adieu, felelte Alfréd, mondjuk in­kább a viszontlátásra! Paul már a lépcsőn állott és kitünően tette­tett idegességgel kiáltotta: — De mit mivelsz olyan soká? . . . sapristi, jössz-e már valahára? Gyorsan utolértem őt és megcirógattam a jó fiú arcát: — Nos, kicsiként unatkoztál. — Oh, nem . . . nem volt túlságosan nehéz a szerep. Csak a fölött csudálkozom, hogyan tetszhetik neked ez a hosszú chinai ? Március 24. Harmadik bál Boucartéknál. Boucart pedzi már, Paul az én segítségemmel napról-napra job­ban játsza a szerepét. Megkedvelte a táncot és egészen ügyesen keringőzik. Március 30. Utolsó bál Boucartéknál. Boucart horogra ke­rült. Beszélni akar a papával. Már nem szükséges Paulnak segítenem, egyedül is pompásan betölti a szerepét, néha túlságba is viszi. Március 31. Megtörtént. Boucart megkérte a kezemet. Be­vallottam, hogy őt szeretem. Mama mesésen meg volt lepetve, papa dühös. Megvigasztaltam mind a

Next