Szabadság, 1903. október (30. évfolyam, 224-248. szám)

1903-10-01 / 224. szám

2 S­Z­A­TUOSAG »1903. október 1 Rakovszky István: Pótinditványt tesz, a­mely szerint a bizottság 6 nap alatt tegyen jelentést a háznak. (Nagy zaj.) Nem lehet újból szavazni! — jobbról! Hock János szerint Kossuth indítványa helyes, de Rakovszky pótinditványát elfogadja. Tisza István gróf: Kérdi az elnököt, miként fogja fel a szavazást. Ha helyesli az újabb sza­vazást, akkor Kossuth indítványát fogadja el azzal, hogy a kérvényi bizottság az első rendes ülésen terjes­sze be jelentését. (Általános élénk helyeslés.) Holló: Fogadják el az indítványt egyhangúlag! Lengyel Zoltán bocsánatot kér. Maróthy László a mentelmi bizottság elő­adója beterjeszti a jelentést Lengyel Zoltán ügyében, a­melyben Lengyelnek engedetlen ma­gatartásáért, viselkedése miatt és az elnökkel szemben való magatartása miatt a bizottság egy­hangúlag arra ítélte Lengyelt, hogy a Házat ün­nepélyesen megkövesse. (Helyeslés.) A Ház elfogadja a bizottság ítéletét. Lengyel Zoltán erre az utolsó előtti pad ele­jén feláll és így szól: Egyáltalán nem volt szándékomban enge­detlenséget elkövetni és a képviselőház tekintélyét csorbítani. Tisztelettel ezennel a képviselőházat ünnepélyesen megkövetem. (Általános helyeslés.) A vesztegetési affér: Szivák Imre a parlamenti bizottság jelenté­sét terjeszti be, a­mely szerint Héderváry minisz­terelnök teljesen ártatlan a vesztegetési ügyben. Polónyi: Hát a kisebbségi vélemény ! Szivák : Az is itt van ! Elnök felolvastatja az interpellálók névso­rát, de azok lemondanak a mai interpellálásról. A kormány lemondása. Kossuth Ferenc feláll és beszélni akar. (Folytonos zaj) Elnök: Tévedés azt hinni, hogy a mi­niszterelnök lemondásával a Ház nem foly­tathatja tanácskozását. Körber ellen. Kossuth Ferenc: Kötelessége konstatálni, hogy nem helyes, hogy az országgyűlés határoza­tával szemben a minisztérium sztrájkoljon. Elis­meréssel van a többség magatartásáért. Mivel Héderváry lemondott, nem szükséges tegnapi nyi­latkozatával foglalkozni. Szükséges ellenben, hogy Körber nyilatkozatát az országgyűlés visszauta­sítsa. A szélső­jobboldal Hieronymi vezetésével ki­vonul a teremből. (Nagy zaj) Kossuth csodálatosnak tartja, hogy a magyar miniszterelnök vissza nem utasította Körber me­rényletét, sőt azt mentegette. A legerélyesebben utasítja vissza Körber beavatkozását. (Éljenzés a szélsőbalon.) Szederkényi Nándor szintén visszautasítja Körber beavatkozását. Rakovszky István szerint a kormány helyesen járt el akkor, ha a lemondását a király már el­fogadta. (Ellenmondások.) De ha nem fogadta el, akkor itt kellett volna maradnia Körbernek ama nyilatkozata ellen, hogy a hadsereg minden ügyébe beavatkozása van, pártja nevében a leg­erélyesebben tiltakozik. (Helyeslés.) Hock szerint Körber eljárását meg kell to­rolni. Kubinyi Géza: Körber ellen tegnap már meg­nyilatkozott az országgyűlés. A további vita most felesleges. Az új magyar kormánynak majd lejjebb kell szállítani a Körber nyilatkozatait. Egy bizo­nyos, hogy oly kormányt, a­mely ezt nem teszi, támogatni nem fognak. (Általános helyeslés) Polónyi Géza helyesli az elnapolást. Elnök a Héderváry indítványára a kérdést felteszi. Madarász József permanens ülést akar. Barta Ödön folytatni akarja az ülést. Holló szombatra akar ülést. Kaas Ivor felszólalása után Elnök konstatálja, hogy a napirendhez négyen beszéltek. Más fel nem szólalhat. A nagy többség erre elfogadja Héderváry indítványát és a ház üléseit az uj kormányig el­napolja. kire gazdaságom vitelét bíztam, hanem szemről szemre is beszélvén vele tegnapi elérkeztem után abban egyezénk meg, miként az urnák tud­tára adjam, hogy januárius 7-én, midőn fiam már itthon lesz Miskolczról, hová e napokban indul, az ur itt Sz. Mihályon legyen, mert ő is kívánna az Úrral megegyezhetni azon szép tanúbizonysá­gok következtében, miket neki Kassáról másolat­ban megküldtem. Már eddig is itt volna az Ur­nak, de csak két nappal ide megérkeztem előtt ért haza Kálióból. Ha meg­egyezhetik az Úrral, úgy megfizeti ide és oda is az úti költséget, melyet az Úr most teend. Én azt gondolom, nem juthat az Úr egy könnyen oly helyre, melyben magát jobban a gazdaságba kiképezhesse és hol jobb és igaz­ságosabb Főnökre találhasson. Egy igen meghitt emberünket, ki nálam sokáig titoknokoskodott, mind a külföldön utaztattuk, tényleges gazdasági isme­retek még bővebb gyűjtése végett, ez lesz fő­tisztünk. Kassán mindig kap az Ur alföldi székért Ná­­násról, mert ezek a nánásiak kásával keresked­nek Kassán. Házmester ném utasítani fogja az Urat hozzájuk, de más Szekerek is, kivált 7-ik Január felé Kassán kaphatók lesznek, mert mindenféle kassai mesteremberek járják Urukkal a Debre­ceni Vásárt s ezek mind haza a nagy Tisza mennek Nyíregyházának. Csárdám mellett a Nyír­egyházi s Szent-Mihályi ha közt, ha pedig nem nagy, egyenesen Löknek, a hidason át járnak Szent-Mihályon keresztül Debreczenbe — és igy mind ide és oda kevésbé fog az Urnak kerülni. A kormányválság. — Saját tudósítónktól. — — szeptember 30. Semmi uj dolog nincs a válságban, a­mely tegnap kormány­bukással súlyosbodott. A miniszterelnök tegnapi nevezetes nyilatko­zatának elolvasása után sokan kijelentették, hogy a tartalmában korrektebb is, több is, mint a­milyennek és a­mennyinek első hallásra hitték. Ha a fogalmazásban energikusabb lett volna más hatást tett volna a pártra és Héderváry gróf ma aligha marad kisebbségben. Erre mondotta állító­lag Tisza István gróf: — Az a baj, hogy nem volt benne káromko­dás. Akkor egyszerre jobban tetszett volna. Go­­rombáskodni azonban egyik miniszterelnöknek a másikkal nem lehet. Ez a mai dolog egy gyerek­­ség volt, a­mi azonban nagy baj az országra, mert megint teljessé teszi a zűrzavart, mikor a kibon­takozás fonalát már a kezünkbe kaptuk volna. Mind­a­mellett sokan optimisztikusabban fog­ják fel a helyzetet és remélik, hogy tisztulni fog Héderváry gróf távozásával, a ki ellen az ellen­zék kíméletlen hajszát indított és a ki ennek tu­datában amúgy is csak átmeneti kormányzásra vállalk­ozott. Itt említjük meg politikai tudósítónk jelentése alapján, hogy Tisza István gróf, a­ki némely el­lenzéki lap híradása szerint ott volt a tegnapi szavazásnál, csak késő délután értesült a kormány lemondásáról, mert csak az ülés elején volt jelen. A mai ülés után. Khuen-Héderváry Károly gróf miniszter­elnök : Bejelentem a t. Háznak, hogy a képviselőház tegnapi határozata következzén, én beadtam lemondásomat. (Helyeslés bal­ról.) Felkérem a t. Házat, hogy míg az uj felelős kormány kinevezve nincs, ülést ne tartson. (Élénk helyeslés jobbról) Khuen-Héderváry ezután egyenesen kiment a teremből (éljenzés jobbról.) Őt a kormány minden tagja követte. Valamennyien kocsira ültek és elhajtottak. A házban ezalatt perczekig tartó lárma volt. Több volt ez, mint amit a nemes úr elbírt, annál inkább, mert este a ferbli mellé már cim­borái is húzattak neki, Martinovics híres bandájá­val. Patay alig várta a reggelt. Vett olyan virágos cifra szart a gulyásának, aminőt talán azóta sem láttak azon a tájékon. A főtiszteket azonban többnyire újévkor nagy körültekintéssel szerződtették a régi nemes urak; ilyenkor azokat a jó házból való fiatal praktikán­­sokat is, akik nagyobb uradalmakban kívánták jö­vőjüket megállapítani. Mennyire atyailag gondol­koztak régi nemes uraink az ilyen ifjakról, mutatja a nagy hazafinak, Kazinczy Ferenc egykori szives barátjának, gróf Desewffy Józsefnek egy levele, melyet a pozsonymegyei előkelő Bittó-család egyik ifjú sarjadékához intézett. Bittó Miklós, látván hogy atyjának szép bir­tokait a sok reprezentálás, mulasztás fölemészti, maga nézett kenyér után s bejárva az országot, Kassára került, ahol annyira megtetszett Dessewffy­­nek, hogy gazdaságában azonnal szerződtette. Szóbelileg, mert urak közt ez elég, — jegyezte meg a gróf és sohasem is volt Bittó Miklósnak irott szerződése vagy bármi irott kötése a De­­ssewffy­ékről. A levelet — jó előrelátással — utazását és egyebeket illetőleg szentmihályi birtokáról in­tézte Dessewffy József gróf Bittóhoz, amely mint a kitűnő hazafitól származó még kiadatlan reliquia is nagyon becses és érdemes a közzétételre : Szent-Mihály, 23-ik dec. 1842. Kedves Bittó ur! Nem elégedvén meg csupán írni fiamnak. Budapesti politikai tudósítónk telefonozza, hogy a mai ülés után rendkívül nyomott volt a beavatott politikusok hangulata. Az ülés után a lemondott minisztérium a ház miniszterelnöki szobájában tanácskozásra gyűlt össze, a­melyen a kormány tagjain kívül csak Tisza István gróf vett részt. Sokan — és nem minden ok nélkül — a ház feloszlatásától tartanak. Ez a tanácskozás mindössze néhány percig tartott. Khuen-Héderváry gróf, mikor a mai ülésről távozott, lehangoltan, elboruló homlokkal mondta a nyomában menő Lukács Lászlónak: — Most már nyilatkozhatnak odabenn, a mennyit tetszik! Az idejövetelnek az is lesz haszna, hogy az Úr szemével fog mindent látni. E levelemre, melyet Kassára menő kertészem által küldök, és várom általa az Ur válaszát. Maradván minden Szivességgel az Ur kész köteles Jóakarója Gróf Dessewffy József. Bittó Miklós a mondott januáriusi napon el is indult Szent-Mihályra s haláláig ott maradt a gróf Dessewffyek e gyönyörű szabolcsmegyei pusz­táján, melynek paradicsommá való átalakításába oroszlán része volt. Rangban és bizalomban egyre öregbedett Bittó Miklós a nagynevű grófi családnál, végre bonorum direktor lett s oly teljhatalommal ruházták fel, hogy mikor egyszer számadásaihoz ellenőrt kért, a család visszautasította kérését, kijelentve, hogy az ő pontossága, hűsége, nagy gazdasági tudása, mind ellenőrzésen felül áll. Három nemzedéket szolgált hiven Bittó Miklós s temetésén őszinte könyeket sírtak nemes gazdái. Mikor pedig — a temetés után mintegy nyolc napra, családja ki­ment sírjához, az be volt kerítve, gyönyörűen fel­virágozva s rajta díszes kőemlék, Bittó neve alatt következő felírással: Negyvenhárom évig hű em­berünk vala. Ma már gazdatiszt sem igen akad régi. Szinte jól esik, mikor hazamegyek az édes anyám­hoz és most is Marczinka urat látom ide oda csoszogni, ki valamikor még a karján hurcolt és úgy lekisgrófoz, akárcsak ma nyergeltetné még a kis pennyt, a Mukit és okuláré nélkül olvas, noha túl van a hetvenedik esztendőn.

Next