Szabadság, 1903. december (30. évfolyam, 273-296. szám)
1903-12-01 / 273. szám
KXX. évfolyam. Rlolsetést feltörtelek; Szétküldéssel Beiben: Korona ^tstvedérre 6.— ■»fél évre 12.— ^ zétiz évre 24. — Vidékre postára: Korona Negyed évre Fél évre 14.— Egész évre 28. — Kiadóhivatal: •Karom Lajos-utcza, (Biharmegyei takarékcéaztári épület), hová a hirdetések és ti előfizetée-dijak küldendők. Egyes számára 10 fillér. Nagyvárad, kedd, 1903. december I. POLITIKAI NAPILAP. A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜ PÁRT KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő: HEGYESI MÁRTON. Laptulajdonos: LASZKY ÁRMIN. 273-ifc szám. Hirdetések dija: 6 hasábos petitsorért egyszer 12 fillér Háromszor és többször — — 8 fillér. Nyilttér 8 hasábos petitsorért 40 fülér. Apró hirdetésben minden szó 4 fillér, vastag betűkkel — — 8 fillér. Reklám soronként — — — 2 kot. Szerkesztőség : Kossuth Lajos-utcza (Bihar mellyeltakarékpénztári épület.) Kéziratok mm nem küldetnek. Oportet, ut fiant . . . ? Nagyvárad, november 30. Példátlan botrányok egymásra halmozásával igyekszik a magyar ellenieknek legkisebb fajsúlyú része az obstrukciót fenntartani. E botrányok amily szakadatlanok, oly felvilágosító hatásúak. Megmutatják az ország minden elfogulatlan emberének, hogy milyen egyének azok, kik a nemzet alkotmányát a nép nevében s a néptől nyert hatalmukkal megtámadják s az ország békés fejlődését a szellemi erőszaktétel eszközeivel lehetetlenné teszi. Reméljük a magyar nép politikai belátásától, hogy e botrányok által figyelmessé téve, az új választásoknál, ha ellenzékieket is, de nem botrányhősöket fog a magyar parlamentbe visszaküldeni. De egy másik üdvös, felvilágosító hatása e parlamenti botrányoknak, hogy reámutatnak a magyar alkotmány egy szégyenletes és közveszedelmet magában rejtő hiányára. E hiány az, hogy a házszabályokban nincs eszköz arra, mellyel a parlamenti botrány okozója kellő szigorral büntettessék és a büntetés szigora a vétség és kihágás ismétlésétől elrettentse. Alkotmányunk e hézaga csakis a nemzeti törvényhozás megszűnte óta állt elő. A régi nemesi társadalom törvénye azéksértés intézménye által módot nyújtott arra, hogy a magát a tanácsban illetlenül viselő, vagy sértően kifejező követ azonnal súlyos pénzbírsággal, esetleg ismételten és rögtön lefizetendőleg jujtassék. Ritkán esett meg, még a legélesebb viták esetében is, hogy ezt a keresetet és bírságot alkalmazni kellett. A régi magyar nemes, veleszületett finomsággal becsülte meg politikai ellenfelét is, nem a bírságtól félelem miatt, hanem mert jól tudta, hogy csak mások megbecsülése által juthatunk önmagunk megbecsültetéséhez Azonkívül az országgyűlés tagjait a felsőség keresetekkel is üldözhette (hűtlenségi perek stb.) és a mai mentelmi jog nem létezett. A népképviselet megalkotásakor, az újítások rohamában, ez a kérdés is szabályozatlan maradt 1848-ban mindenben csak nagy elveket mondtak ki s a későbbi időkre hagyták, hogy a részleteket kidolgozza. A mai házszabályok alkotói pedig feleslegesnek tartották a szigorú gondoskodást, parlamenti botrányok meggátlásáról. Oly időkben éltek, melyben ember az emberhez csakis az úri műveltség hangján szólott s amelyben nemcsak nem volt szokás egymást tanácskozó testületekben sértegetni, de sértésnek tartották volna csak feltételezni is az ellenzékről, hogy az majd a mostanihoz hasonló tónusban fog dolgozni s amint az ő saját külön klasszikus pennájuk. Bartha úr mondta: patkányméreggel sózzák a levest. Sajnos azonban, az ily patkánymérges levest, melyet a politikai szenvedély boszorkány konyháján főznek, a nemzetnek kell megennie. Két irányban érezzük már e méreg hatásait. Egyik az átalános társadalmi elvadulás. Ezt a parlamentnek köszönhetjük, mert ez a rendeltetésénél fogva előkelő és hangadó hely adja a rossz példát a lentebb fekvő rétegeknek. Most Várad követe a nemzet házában, hova az alkotmányos ember saruját is megoldva szeretne közeledni, a fenéről beszél a királyi esküvel kapcsolatban. Más társai a legdurvább szidalmakat vágják ki s az ország legelső tisztviselőjét, a miniszterelnököt az egész nemzetnek kifelé képviselőjéé, aki egyúttal korának egyik legműveltebb és legjellemesebb férfia: nem átalják kapcabetyárnak nevezni. Ily helyzetben nem csodálható, hogy a kis vidéki gócponton élő, de temperamentum dolgában nem mérsékeltebb kis ellenzéki újságíró elhaladásának természetes vágyában egyenesen lekutyázza a szabadelvű polgárokat. — Így fajul el az egész vidéki élet s lassankint gyűlölködő ellenségekké válnak, kik voltaképen a magyarság érzületében édes testvérek ... így lesz ez az ország a parlament erkölcseinek széles körökre adagadása által a botrányok országa. Másik nagy szerencsétlenség, hogy e botrányok lejáratják a parlamentet s a parlamenti kormányformát. Immár egy év óta munkaképtelenül : a parlament nem bírhatja bizalmunkat A nemzet kétszáz évvel áll nyűgöt megett. A nemzetet a haladás utján vezetni a parlament tevékenysége van hivatva. A tétlen parlament a visszaesést jelenti Ily Biharvármegye Budapesten. — A „Szabadság“ eredeti tárcája. — Szállingózik haza lassanként Bihar megye. Nem olyan tömegesen, ahogy szombat éjjel repült felfelé, mert hát nehéz ott hagyni azt a nagy várost, amelyik szürke, sáros az olvadozó hótól, de azért szép és csudálatos mégis. A geszti, az ugrai, komádii fehér házak alatt soká fognak még beszélni erről a nagy útról. Pedig a háromszáz ember közül a legtöbb már nagyon ismerősen járta pesti aszfaltot. Mert hát nem most kezdődött a geszti kastély hire és még az öreg kegyelmes úr idejében is volt rá alkalom, hogy deputáció ment el hozzá, elég. No meg a millénium. A derék gazdák közül akárhány többször érkezett meg már a nagy üveges csarnok alatt, amelyik olyan idegenül visszhangzik. Itt a tető alatt mindig sötét, borús és nem különb az idő odakint se. Egy kis hó, sok sár és még több csatak. Bizony nem lehetne gyalogszerrel felbaktatni a várba. Nem szabad sáros csizmával lépni a fényes padlóra, István gróf elé. A bihariak büszkén néznek szét a város sápadt, vézna népén. Hamar megtudják utcahosszat, hogy mennek a miniszterelnök elé. És mennek, méltóságteljesen. Illendő csendben várják, fenn a teremben, míg jön a gróf. Istenem, hányan látták még kicsi gyerek korában. A miniszterelnökség egyik öreg szogálja nézi meghatva a deputációt. Több mint harminc esztendeje már, hogy itt szolgál. Tizenöt évig volt Tisza Kálmán mellett és azt mondja, Tisza Istvánnál szeretne most maradni vagy húsz esztendeig... Bólongatnak az öregek. Ők is még a generális emberei. De elmúlik is az idő . . . Jön a gróf és egy kicsit felvidult az arca, mikor a népén végignéz. Mert máskép nagyon gonddal teli. Milyen friss egészséges volt nemrég még, a geszti kúrián. Most sápadt és a megfeszített munka, rengeteg baj beszél a vonásaiból. Szinte csak a szeme meleg tekintetével üdvözli régi barátait Azután beszél hozzájuk, komoly, egyszerű szavaival, akárcsak geszti kastély, vagy az ugrai községháza előtt szólana. Ismerős, kedves, minden mozdulata, a hangja hordozása. Csak az a sápadtság olyan idegen. Megilletődve beszéli a fogadtatás után mindenki : az ország gondja bizony nyomot hagy. És nagy az öröm, hogy délután, a banketten láthatóan frissebb már. Csupa ismerős, baráti arcot lát. A pestieket csak a képviselők képviselik. Még az újságírók is váradiak. Az az egyszerű melegség, ahogy Tisza István beszélgetett itt a választóival, szinte megható volt. Nekünk persze nem újság. Hanem az idegegenek, nézhették volna , mi maradt a híres, sokat emlegetett ridegségből. Akik közelebbről ismerik, amúgy is jól mulatnak az újságokon, amik a miniszterelnök ridegségét tárgyalják. Minlegkiválóbb tanárok és orvsoktól mint hathatós szer tüdőbetegségeknél, légzőszervek h imrutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamáriurut és különösen lubba dozóknál influexissa után meri az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga s jó íze miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4— koronáért kapható. — Figyeljünk, ti egy minden üveg alanti czeggel legyen ellátva. Hoffmann-La Roche Sz. Co. vegyészeti gyár Sasel, 2070 3—0 Svájcz.