Szabadság, 1904. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1904-01-01 / 1. szám
2 állatot. De mondd, hát kedvelt magyar népem mit csinál ? Gábriel zavarba jött . . . Majd némileg pironkodván vártáiva megszólalt: — — »Bocsáss meg, óh Uram ! Ott nagy hangzavar volt. Nem tudtam kivenni.« Dr V. Zs. SZABAD Srt. ii. 1904. január 1. —" — ■ [UNK] [UNK]." ■*: V : ^— 1 ■"HT". Lesz-e villamos vasút? Nagyvárad, dec. 31. Amaz élénk eszmecsere, mely a Szabadság hasábjain napok óta folyik, csakugyan kritikussá teszi a villamos vasút jól indult ügyét. Részemről, mint aki az alkudozó felek egyik táborának exponált faktora voltam és leszek is ebben a kérdésben, csak annyi mondanivalóm lehet, amennyi a törvényhatóság álláspontjának védelmére szükséges . Mert élő szóval is nyíltan mondottam, hogy a törvényhatóság legutolsó állásfoglalásával, mely a vasút részére szolgáltatandó energiát 14 fillérrel akarata eladni, magamat teljesen azonosítottam. Emlékezzünk csak az ügy történetéről. A város már majdnem aláírt egy szerződést, 12 filléres egységár alapján. Az akkori üzleti expozíció nagyon kevés jóval biztatott bennünket. 6000 installált lámpás volt a vágyaink Mekkája, a szénről pedig minden szakértő maliciózus pesszimizmussal beszélt. A város akkor nagyon helyesen cselekedett tehát, hogy a 12 filléres árat minden uton felsrófolni igyekezett. Ennek a nehéz, de nem áldatlan harcnak voltam egyik szerény zászlóvivője. Céljainkat el is értük, mert a 12 filléres egységár berozsdázott zárját sikerült a törvényhatóságban kinyitnunk. A város akkor 14 fillérben állapította meg az áram egységi árát Most legújabban a keserű pirulák egész léiójához volt szerencsénk. Belányi igazgató azt írja, hogy az ár minimma 17 fillér. Azt is mondja, hogy a telepnek a frontra nincs nagy szüksége. A vasút legyen öten fogyasztó, mint más, fizessen legalább 17 filért, mert ha ezen az áron alább adjuk az áramot, akkor az tisztára ajándékozás. Hát ez kérem nem így van Ha az igazgató úr cikkemet, melyre hivatkozik, jól megnézte, láthatta, hogy a 16,5 fillérnyi egységárból az utolsó harmadfél fillér bővítési esélyekből származható elvont haszon megtérítéseképen volt beállítva. Ennek az elmaradása azonban nem pozitív kár. Ergo a 14 fillér akadémikusan is kiérezhető előterjesztéseimből. Ha pedig numerikusan számolunk, akkor igazainkat a 14 fillér körül erősebben védhetjük. Mert hogy áll ez a kérdés a városban már inaugurált felfogás szerint? Ha pusztán arra az álláspontra helyezkedünk, hogy az egységi ár kizárólag a vasút céljaira adott anyag és beruházás költségeiben meríttessék ki, ellenben a kiszolgálás, üres járás és gépi veszteségek a telep egyéb üzemei üzletágait terheljék, akkor számításaink szerint a 14 fillér bőségesen elegendő, még az eredeti sokkal kedvezőtlenebb viszonyok szerint is. Ez esetben az akkor feltételezett 891000 kilowattóra évi összes teljesitmény nyersanyag költségei voltak : szénre..................................... 42,000 kor. olajra..................................... 4,270 kor. tömitő és tisztitó anyagra . 2,000 kor. Összesen 48,270 kor. Ebből 48,270 , 891,000 , 5 m fillér jut egy forgó áramú kilowattórára. 400,000 kilowattóra forgóáramú vasúti szükségletre lesz a nyers költség 21,668 korona. Az áramátalakító és akkumulátor telep nélkülözhetlen költségei pedig lesznek: 1 kenő anyag..................... 400 kor. Összesen: . . 13,587 kor. E két tétel összege tehát 35,255 korona, melyből 300,009 kwóra egyenáramú energia egységére jut k‘75 fillér. Természetes, hogy ebben az egységi árban nincs semmi felvéve a primer gépek fenntartására, sem a vasút kiszolgálására. Miután azonban a 14 filléren belül erre a célra még 800,000X2,25 fillér vagyis 6750 korona maradt volna, ami a szükségletet fedezte, a 14 filléres egységárat, mindenesetre el lehetett akkor olyanul fogadni, mint amelyik a város önköltségeit fedezi. Ez megdönthetetlen tény. A vasút kiszolgálására legfeljebb egy fűtőre és egy napszámosra lesz szükségünk. Az egyik segédgépész munkájának csak egy hányadát, köti le a vasút ha felét Írjuk, eleget irtunk a vasút terhére. Ez a személyzeti kiadás 900- 1000-1730-2630 koronát tesz ki évenként. Még mindég marad tehát a primer gépek fenntartására 4150 korona. Ezt azonban a rizikóért, esetleges károsodásokért és a központi adminisztrálásért meg is érdemeljük. Belányi úr cikkét menti az a jóindulat, hogy az üzleti érdek ösztönzi őt nyilatkozatra. Csakhogy a cikk nagyon roszkor jött. Eltekintve attól, hogy dezavuálta a törvényhatóságot, állításai nem is igazolhatók. Egy évvel ezelőtt erős fegyver lett volna a tolla a város érdekei mellett. De ma ez a fegyver az igazi városi érdekek ellen dolgozott, igaz, hogy öntudatlanul. Ennek bizonyosan az az oka, hogy a villanytelep magas kerítésen túl még nem lát meg mindent az igazgató úr Mert van ám itt nagyon sok szempont, amely a vasút létesítését követeli. És vajjon érdekünk-e nekünk az, hogy akár külön centrálé épüljön, akár gőzmotoros közúti vasút létesüljön ? Ez kérem egyik sem áll érdekünkben. A nagy fogyasztót kötéllel kell fogni, ezt még a szigorú Schlatterék is vallják. A nappali üzem költségeit honnan veszi majd az igazgató úr? Sokat eladni és sokat produkálni ez elsőrendű üzleti érdek Miután pedig a kialakulás kora már lejárt, a törvényhatóság biztos és nyugodt bázison állott meg, ne bántsuk azt a bázist, hanem védjük meg azt ami megvédhető. Letört lándzsáink felett biztos és prosperáló béke keletkezett. A közúti urak nem naiv urak; újabb alakkok felett ők már csak kedélyeskedni fognak: rnsum teneatis . . . M. A. úr szatírájára csak azt válaszolhatjuk, hogy szatírát írni nem nehéz. Ellenben elhiszem, hogy a szakértői véleményeket megsérteni nehéz. Egészen bizonyos az, hogy a municipiumon kívül álló szakértő másként beszél, mint az a szakértő, aki alkuszik. Alaptételeink mindnyájunknál azonosak. Mi városiak magas árakat kívántunk. — Még sokkal magasabbakat is joggal kívánhattunk volna, mikor alkuról van szó. — A külföld összes telepein azért magasabbak az árak, mert ők a generáló géptelep beruházási tőkéjét is a fogyasztás arányában kivetik a nagy fogyasztó vasútra. — Már 2.fentartás......................... 900 kor. 3.akkumulátor fentartás . . 2,467 kor. 4.100 000 korona beruházás törlesztés ................. 4 920 kor. 5 Tüzkár biztosítás . . 650 kor 6.Leírás az akkumulátor telep után ..................... 2 500 kor. 7. Gépi berendezés értékcsökkenése ..................... 1,750 kor. Hanem Erzsiké, akit úgy vett a házhoz az reg ur, mint egyik távoli rokonának árváját, nagyon elhalványult erre a hírre. Valami balsejtelem kínozta. Még az öregnek kellett csititani, hogy aligha lesz a dolog komoly, ha beteg lett volna, megitták volna. Hanem bizonyára fél a vizsgától. Mikor aztán begördült az ócska, mohos zsindelyü kastély kapuján a kocsi s megpillantotta a fiát," hát belenyilallott a szivébe valami. Erzsikének meg oda kellett támaszkodni a tornácon a korláthoz, hogy össze ne essék. A szeme mintha meg is nedvesedett volna . . . Az a halálosan halovány arc megijesztette mindkettőjüket, akik hozzá voltak szokva ahhoz a gondolathoz, hogy Kázmér maga az erő, az élet. Az öreg kocsis lesegítette a fiatal urat a kocsiról. Kázmér megölelte az apját hosszan, forrón, szótlanul. És összecsókolta a kezét. Ugyanilyen szótalan volt az öreg kocsis is, meg Erzsiké is, akik némán sokatmondólag néztek egymásra. Az öreg János tekintetében több volt a szánalom, az Erzsikéjében több a fájdalom, ami úgy megzaklatta a gyönge szivet. Ez történt akkor, mikor Domby Kázmár leszállt a kocsiról, de nem tudott szóhoz jutni a fájdalmas, szakgató köhögéstől. A vacsoránál már tréfálkozott. Lassan, vontatottan beszélt, de nagyon sokat. Mintha nagyon, de nagyon sok mondanivalója lett volna s félne attól, hogy nem mondhatja el, mert nem lesz rá ideje. Csak az apjához beszélt inkább, a leánnyal csak közönyös szavakat váltott. Ekkor mondta el, hogy valamelyik mulatóhelyen összekoccant egy társával s az azután a mellébe szúrt Úgy beszélték meg az orvossal, hogy nem ijesztik el az otthonlévőket. Különben nem is érdemes a dolgról beszélni Megtörtént, katonadolog az egész. Azután elmondta, hogy haza vágyott. Pihenni akar. A vizsgákat majd leteszi később. Különben sem akar nyilvános pályán működni. Megundorodott a zajos élettől. Ide jött haza s a gazdasághoz lát, sejt az apjának, úgyis friss, fiatal erő után kívánkozik itt minden. Az öreg csak hallgatta, hogy mit beszél a fia. Először ámulva, azután megdöbbenéssel. Eleinte nem tudta mire vélni ezt a nagy átalakulást az ifjú keblében, később megvillant valami tiszta gondolat az őre ember agyában, egy fájó húr meg mintha elpattant volna a lelkében. De nem szólt semmit, rábólintotta helybenhagyólag a fejét mindenre. — Jó lesz úgy, — mondta — ahogy te gondolod. Ez volt az én vágyam is. Igaza van Horácnak, akit mi gondosabban olvastunk, mint ti: Beatus fib . . . csak örülök, hogy szakítottál előbbi terveddel. A fiú pedig csak beszélt s a hangja megcáfolta mindazt, amit mondott. Csöndes rezignáció érzett ki a hangjából, mikor azt állította, hogy most lesz csak igazán boldog. Most egy kicsit beteg még, de ez is inkább az úttól van. A törődés, az álmatlanság megviselte De múló gyöngeség az egész, meglássák, kiheveri egy éjszaka — Meglátod Erzsi, te is, — fordult a leányhoz, milyen egészséges ember leszek, itt a szabad levegőn egész másképen érzi magát az ember. Azután fogadkozott, hogy táncolni fog még az Erzsi lakodalmán tiz emberért is, csak várjanak. Meg is kérdezte Erzskét nyomban, hogy milyen ember az uj gyógyszerész, a ki azóta telepedett le a városban. Szép ember, gazdag is. Legalább ezt írta róla Erzsiké Mert Erzsiké szokott levelezni Kázmérral az öreg helyett. Egyszer volt is az öregnél a gyógyszerész, aki az illendőség okából sorra vizitelte az előkelőbb házakat. Akkor írt róla Erzsike, de csak éppen Legújabb divatú női- és leány-kalap-formák posztó-, nemez- és biberből díszítve is, a legolcsóbban kaphatók a kalapgyárban. Kalapok újjáalakítása olcsón eszközöltetik, se a Friedländer Hermann kalapgyára Nagyvárad, Kolozsvári utcza, (Templom-tér.) Telefonszám: 143.