Szabadság, 1904. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-01 / 1. szám

2 állatot. De mondd, hát kedvelt magyar né­pem mit csinál ? Gábriel zavarba jött . . . Majd némileg pironkodván vártáiva megszólalt: — — »Bocsáss meg, óh Uram ! Ott nagy hangzavar volt. Nem tudtam kivenni.« Dr V. Zs. S­Z­A­B­A­D S­rt­­. ii. 1904. január 1. —" — ■ [UNK] [UNK]." ■*: V­ : ^— 1 ■"HT". Lesz-e villamos vasút? Nagyvárad, dec. 31. Amaz élénk eszmecsere, mely a Szabadság hasábjain napok óta folyik, csakugyan kritikussá teszi a villamos vasút jól indult ügyét. Részemről, mint a­ki az alkudozó felek egyik táborának exponált faktora voltam és leszek is ebben a kérdésben, csak annyi mondani­valóm lehet, a­mennyi a törvényhatóság álláspontjának védelmére szükséges . Mert élő szóval is nyíl­tan mondottam, hogy a törvényhatóság legutolsó állásfoglalásával, mely a vasút részére szolgálta­tandó energiát 14 fillérrel akarata eladni, magamat teljesen azonosítottam. Emlékezzünk csak az ügy történetéről. A vá­ros már majdnem aláírt egy szerződést, 12 fillé­res egységár alapján. Az akkori üzleti expozíció nagyon kevés jóval biztatott bennünket. 6000 ins­tallált lámpás volt a vágyaink Mekkája, a szénről­­ pedig minden szakértő maliciózus pesszimizmussal beszélt. A város akkor nagyon helyesen cselekedett tehát, hogy a 12 filléres árat minden uton fel­srófolni igyekezett. Ennek a nehéz, de nem áldatlan harcnak voltam egyik szerény zászlóvivője. Céljain­kat el is értük, mert a 12 filléres egységár berozs­­dázott zárját sikerült a törvényhatóságban kinyit­nunk. A város akkor 14 fillérben állapította meg az áram egységi árát Most legújabban a keserű pirulák egész lé­­iójához volt szerencsénk. Belányi igazgató azt írja, hogy az ár mini­­mma 17 fillér. Azt is mondja, hogy a telepnek a frontra nincs nagy szüksége. A vasút legyen öt­en fogyasztó, mint más, fizessen legalább 17 filé­rt, mert ha ezen az áron alább adjuk az ára­mot, akkor az tisztára ajándékozás. Hát ez kérem nem így van Ha az igazgató úr cikkemet, melyre hivatko­zik, jól megnézte, láthatta, hogy a 16,5 fillérnyi egységárból az utolsó harmadfél fillér bővítési esélyekből származható elvont haszon megtéríté­­seképen volt beállítva. Ennek az elmaradása azon­ban nem pozitív kár. Ergo a 14 fillér akadémiku­san is kiérezhető előterjesztéseimből. Ha pedig numerikusan számolunk, akkor iga­zainkat a 14 fillér körül erősebben védhetjük. Mert hogy áll ez a kérdés a városban már inaugurált felfogás szerint? Ha pusztán arra az álláspontra helyezkedünk, hogy az egységi ár kizárólag a vasút céljaira adott anyag és beruházás költségeiben meríttes­­sék ki, ellenben a kiszolgálás, üres járás és gépi veszteségek a telep egyéb üzemei üzletágait ter­heljék, akkor számításaink szerint a 14 fillér bő­ségesen elegendő, még az eredeti sokkal kedve­zőtlenebb viszonyok szerint is. Ez esetben az akkor feltételezett 891000 kilowattóra évi összes teljesitmény nyers­anyag költségei voltak : szénre..................................... 42,000 kor. olajra..................................... 4,270 kor. tömitő és tisztitó anyagra . 2,000 kor. Összesen 48,270 kor. Ebből 48,270 , 891,000 , 5 m fillér jut egy forgó áramú kilowattórára. 400,000 kilowattóra forgóáramú vasúti szük­ségletre lesz a nyers költség 21,668 korona. Az áramátalakító és akkumulátor telep nél­­külözhetlen költségei pedig lesznek: 1 kenő anyag..................... 400 kor. Összesen: . . 13,587 kor. E két tétel összege tehát 35,255 korona, mely­ből 300,009 kwóra egyenáramú energia egységére jut k­‘75 fillér. Természetes, hogy ebben az egységi árban nincs semmi felvéve a primer gépek fenntartására, sem a vasút kiszolgálására. Miután azonban a 14 filléren belül erre a célra még 800,000X2,25 fillér vagyis 6750 korona maradt volna, a­mi a szükségletet fedezte, a 14 filléres egységárat, mindenesetre el lehetett akkor olyanul fogadni, mint a­melyik a város önköltsé­geit fedezi. Ez megdönthetetlen tény. A vasút kiszolgálására legfeljebb egy fűtőre és egy napszámosra lesz szükségünk. Az egyik segédgépész munkájának csak egy hányadát, köti le a vasút ha felét Írjuk, eleget irtunk a vasút terhére. Ez a személyzeti kiadás 900-­ 1000-1­730-2630 koronát tesz ki évenként. Még mindég marad te­hát a primer gépek fenntartására 4150 korona. Ezt azonban a rizikóért, esetleges károsodásokért és a központi adminisztrálásért meg is érde­meljük. Belányi úr cikkét menti az a jóindulat, hogy az üzleti érdek ösztönzi őt nyilatkozatra. Csak­hogy a cikk nagyon roszkor jött. Eltekintve attól, hogy dezavuálta a törvényhatóságot, állításai nem is igazolhatók. Egy évvel ezelőtt erős fegyver lett volna a tolla a város érdekei mellett. De ma ez a fegy­ver az igazi városi érdekek ellen dolgozott, igaz, hogy öntudatlanul. Ennek bizonyosan az az oka, hogy a villany­telep magas kerítésen túl még nem lát meg min­dent az igazgató úr Mert van ám itt nagyon sok szempont, a­mely a vasút létesítését követeli. És vajjon érdekünk-e nekünk az, hogy akár külön centrálé épüljön, akár gőzmotoros közúti vasút létesüljön ? Ez kérem egyik sem áll érdekünkben. A nagy fogyasztót kötéllel kell fogni, ezt még a szigorú Schlatterék is vallják. A nappali üzem költségeit honnan veszi majd az igazgató úr? Sokat eladni és sokat produkálni ez elsőrendű üzleti érdek Miután pedig a kialakulás kora már lejárt, a törvényhatóság biztos és nyugodt bázison állott meg, ne bántsuk azt a bázist, hanem véd­jük meg azt a­mi megvédhető. Letört lándzsáink felett biztos és prosperáló béke keletkezett. A közúti urak nem naiv urak; újabb alakkok felett ők már csak kedélyeskedni fognak: rnsum tene­­atis . . . M. A. úr szatírájára csak azt válaszol­hatjuk, hogy szatírát írni nem nehéz. Ellen­ben elhiszem, hogy a szakértői véleményeket meg­­s­érteni nehéz. Egészen bizonyos az, hogy a muni­­cipiumon kívül álló szakértő másként beszél, mint az a szakértő, a­ki alkuszik. Alaptételeink mindnyájunknál azonosak. Mi városiak magas árakat kívántunk. — Még sokkal magasabbakat is joggal kívánhattunk volna, mikor alkuról van szó. — A külföld összes telepein azért magasabbak az árak, mert ők a generáló géptelep beruházási tőkéjét is a fogyasztás ará­nyában kivetik a nagy fogyasztó vasútra. — Már 2.fentartás......................... 900 kor. 3.akkumulátor fentartás . . 2,467 kor. 4.100 000 korona beruházás törlesztés ................. 4 920 kor. 5 Tüzkár biztosítás . . 650 kor 6.Leírás az akkumulátor te­lep után ..................... 2 500 kor. 7. Gépi berendezés értékcsök­kenése ..................... 1,750 kor. Hanem Erzsiké, akit úgy vett a házhoz az reg ur, mint egyik távoli rokonának árváját, na­gyon elhalványult erre a hírre. Valami balsej­telem kínozta. Még az öregnek kellett csititani, hogy aligha lesz a dolog komoly, ha beteg lett volna, megitták volna. Hanem bizonyára fél a vizsgától. Mikor aztán begördült az ócska, mohos zsin­­delyü kastély kapuján a kocsi s megpillantotta a fiát," hát belenyilallott a szivébe valami. Erzsikének meg oda kellett támaszkodni a tornácon a kor­láthoz, hogy össze ne essék. A szeme mintha meg is nedvesedett volna . . . Az a halálosan halovány arc megijesztette mindkettőjüket, a­kik hozzá voltak szokva ah­hoz a gondolathoz, hogy Kázmér maga az erő, az élet. Az öreg kocsis lesegítette a fiatal urat a ko­csiról. Kázmér megölelte az apját hosszan, forrón, szótlanul. És összecsókolta a kezét. Ugyanilyen szótalan volt az öreg kocsis is, meg Erzsiké is, akik némán sokatmondólag néz­tek egymásra. Az öreg János tekintetében több volt a szánalom, az Erzsikéjében több a fájdalom, ami úgy megzaklatta a gyönge szivet. Ez történt akkor, mikor Domby Kázmár le­szállt a kocsiról, de nem tudott szóhoz jutni a fájdalmas, szakgató köhögéstől. A vacsoránál már tréfálkozott. Lassan, von­tatottan beszélt, de nagyon sokat. Mintha nagyon, de nagyon sok mondanivalója lett volna s félne attól, hogy nem mondhatja el, mert nem lesz rá ideje. Csak az apjához beszélt inkább, a leán­nyal csak közönyös szavakat váltott. Ekkor mondta el, hogy valamelyik mulatóhe­lyen összekoccant egy társával s az azután a mellébe szúrt Úgy beszélték meg az orvossal, hogy nem ijesztik el az otthonlévőket. Különben nem is érdemes a dolgról beszélni Megtörtént, katonadolog az egész. Azután elmondta, hogy haza vágyott. Pihenni akar. A vizsgákat majd leteszi később. Különben sem akar nyilvános pályá­n működni. Megundoro­dott a zajos é­l­ettől. Ide jött haza s a gazdaság­hoz lát, sejt az apjának, úgyis friss, fiatal erő után kívánkozik itt minden. Az öreg csak hallgatta, hogy mit beszél a fia. Először ámulva, azután megdöbbenéssel. Eleinte nem tudta mire vélni ezt a nagy átalakulást az ifjú keblében, később megvillant valami tiszta gondolat az őre­­ ember agyában, egy fájó húr meg mintha elpattant volna a lelkében. De nem szólt semmit, rábólintotta helybenhagyólag a fejét mindenre. — Jó lesz úgy, — mondta — a­hogy te gondolod. Ez volt az én vágyam is. Igaza van Horácnak, a­kit mi gondosabban olvastunk, mint ti: Beatus fib­ . . . csak örülök, hogy­­ szakítottál előbbi terveddel. A fiú pedig csak beszélt s a hangja megcá­folta mind­azt, a­mit mondott. Csöndes rezigná­­ció érzett ki a hangjából, mikor azt állította, hogy most lesz csak igazán boldog. Most egy kicsit beteg még, de ez is inkább az úttól van. A törődés, az álmatlanság megvi­selte De múló gyöngeség az egész, meglássák, kiheveri egy éjszaka — Meglátod Erzsi, te is, — fordult a le­ányhoz, mil­yen egészséges ember leszek, itt a szabad levegőn egész másképen érzi magát az ember. Azután fogadkozott, hogy táncolni fog még az Erzsi lakodalmán tiz emberért is, csak vár­janak. Meg is kérdezte Erzskét nyomban, hogy mi­lyen ember az uj gyógyszerész, a ki azóta tele­pedett le a városban. Szép ember, gazdag­­ is. Legalább ezt írta róla Erzsiké Mert Erzsiké szokott levelezni Káz­­mérral az öreg helyett. Egyszer volt is az öregnél a gyógyszerész, a­ki az illendőség okából sorra vizitelte az előkelőbb házakat. Akkor írt róla Erzsike, de csak éppen Legújabb divatú női- és leány-kalap-formák posztó-, nemez- és biberből díszítve is, a legolcsóbban kaphatók a kalapgyárban. Kalapok újjáalakítása olcsón eszközöltetik, se a Friedländer Hermann kalap­gyára Nagyvárad, Kolozsvári­ utcza, (Templom-tér.) Telefonszám: 143.

Next