Szabadság, 1904. március (31. évfolyam, 50-75. szám)

1904-03-01 / 50. szám

2 SZABADSÁG 1904. március 1. A szabadelvű párt szervezkedése. — A magyar-csékei gyűlés. — [Saját tudósítónktól.) Biharvármegye szabad­­elvü pártjának elnöksége folyó hó 28-án Magyar- Csékén szervezte e választó kerületnek szabadelvű pártját. Ez a harmadik szervezkedő gyűlés sike­rében méltóan sorakozik az élesdi és tenkei vá­lasztókerületekéhez, a­mit bizonyít az a nagy érdeklődés, mely a választó­kerületnek egész ér­telmiségén kívül összesen mintegy ötszáz embert gyűjtött össze a szervezkedő gyűlésre. Újabb bizonyítéka ez annak, hogy a szabad­elvű párt annál inkább erősbödik, mennél nagyobb rombolás jár az obstrukció nyomában a a párt jövő sikerének biztosítékául tekinthető az értel­miség tömör sorakozása, lelkes közremunkálása és a siker iránt jelentkező bizodalma. Többen voltak jelen a csékei gyűlésen tekin­télyes egyéniségek is, kiket még nem­régiben más zászló alatt láttunk, akiknek részvétele osztatlan lelkes örömöt támasztott. A gyűlésről a következő részletes tudósítá­sunk számol be : A magyar­csékei szervezkedő gyűlésen a köz­ponti szabadelvűpárt képviseletében Szunyogh Szabolcs elnök, P­a­p­p János országos képviselő és Ö­r­d­e­y Kálmán alelnökök és Mártonffy Bogdán, a párt jegyzője volt jelen. A gyűlést, a­melyet a magyar­csékei nagy vendéglőben tartottak, Szunyogh Szabolcs nyitotta meg. A párt el­nöke, a­kit meleg éljenzés fogadott, üdvözölte a megjelenteket. Lelkes, emelkedett hangú beszédben méltatta azután a szabadelvűség hivatását, vázolta a párt kötelességeit és kifejtette, mi indította a párt ve­zetőségét arra, hogy erősen szervezkedjék. A mai ádáz tusákból, romlott politikai állapotokból — úgymond — csakis a szabadelvű párt vezetheti ki az országot. Felkéri a választókat, hogy tömörül­jenek és erős akarattal teljesítsék kötelességüket. Érdekes, nagyhatású és szép beszédét azzal fe­jezte be, hogy a mai viszonyok között nincs al­kalmasabb, erősebb egyéniség az ország állapo­tainak rendezésére, mint a szabadelvű párt vezére , Tisza Isván gróf. (Lelkes, hosszantartó éljenzés.) P­a­p­p János országos képviselő mondott ma­gyar és román nyelven tartalmas, meggyőző és szép beszédet. Kiterjeszkedett beszédében az ob­strukció okozta áldatlan közállapotokra és lendü­letes szavakkal hívta fel a kerület szabadelvű pol­­­­gárságát az összetartásra, a p­olgári kötelesség teljesítésére, a­mi most első­sorban abban áll, hogy teljes lélekkel és buzgalommal támogassák országos vezérünket, Tisza Istvánt a megváltás munkájában. Az érdekes szép beszédet itt közöljük: Papp János beszéde. Igen tisztelt uram! Midőn képviselővé történt megválasztatásom óta első alkalommal van szerencsém tisztelt vá­lasztóimnak egy általánosabb jellegű ilyen szépen látogatott gyűlésén megjelenni, engedjék meg, hogy mindenekelőtt hálás köszönetet mondjak azért a megtisztelő bizalomért, mel­lyel engem, a közéletnek egy jelentéktelen, szerény munkását kitüntettek akkor, mikor a magyar-csékei kerület képviseletét reám ruházták. Tudom én jól, hogy kiválóbb érdemek hiányában épen nem szolgáltam ezen díszes állásra és tudom azt is, hogy rólam lévén szó, senki sem kecsegtethette magát azzal a kilátással, hogy én akár egyeseknek, akár a vá­lasztókerületnek bárhol is valamely kivételes elő­nyöket szerezzek vagy biztosítsak, hogy a nehéz viszonyok dacára a kerület választóinak többsége, mégis kitartott mellettem, annak tulajdonítom, hogy önök a közélet terén odaadással, buzgón teljesí­tett munkát becsülni tudják, a munkást jóindula­­túlag felkarolják és ha alkalmuk nyílik hozzá, bő­ségesen meg is jutalmazzák. És a köszönet, a hála kifejezésével egyidejű­leg szíves elnézésüket kérem azért, hogy a vá­lasztás óta választóimnak szélesebb rétegeivel az érintkezést nem kerestem, a­mi azonban nem je­lenti azt, hogy önöktől elszigetelten maradtam volna mert a kerület közállapotai iránt mindig melegen érdeklődtem és egyeseknek hozzám inté­zett megkereséseiben a tőlem telhető legnagyobb készséggel eljárni iparkodtam. Körükben való meg­jelenésem elmaradásának fő oka gyenge egészségi állapotom volt, mely csak a legutóbbi hónapok­ban fordult jobbra. De volt egy másik oka is, mely közös emberi vonást képez, hogy t. i. lehető­leg kerüljük azt, hogy embertársainknak kellemet­lent, rosszat hirdessünk. Szóval nem szívesen vál­lalkozzunk arra a szerepre, hogy bárhol is rossz hírmondók legyünk. Pedig én, mint képviselő eddig közállapotainkról és a parlamenti viszonyokról önöknek semmi örvendetest nem mondhattam. Tisztelt értekezlet ! Midőn ezen kerület meg­tisztelő bizalma folytán a magyar parlament kü­szöbét átléptem, ott már javában f­olyt az obst­ruk­­ció, mely szertelenségeivel nem ismert határt és bár akkoriban főelemét az ujonclétszám felemelé­séről szóló törvényjavaslat képezte egyéb mellék­dolgokat is felölelt és kihasznált, csakhogy a szót szaporíthassa, az országban izgalmat és a kor­mány iránt a nemzetben bizalmatlanságot k­eltsen Hisz Önök bizonyára emlékezni fognak arra, hogy a m­­esékei választás eredménye is egy or­szágos gravamenné nőtte ki magát az ellenzék szemében s hogy a választás előtt itt járt ellen­zéki képviselők apostoloskodásának kudarca foly­tán a képviselőház egy teljes ülésén át volt kény­telen ezen választás kérdésével foglalkozni, mi­közben az ellenzéki képviselők előadásának hatása alatt a hallgatóság szemei előtt egy igazi rém­­dráma vonult el, mely állítólag itt ezen a helyen folyt le és követtetett el mindenféle atrocitással. És ezen országos hűhó igazi vaklárma vége az lett, hogy a választás eredményében maguk a közvetlenül érdekelt felek is megnyugodtak és ott, hol a nagy állításokra bizonyítékokat is követel­nek, ellene egy hangot sem emeltek. Hát ez a jelentéktelen incidens országos szem­pontból mondom, hogy jelentéktelen, maga is eléggé jellemzi az obstruáló ellenzék eljárását. Ezzel nem akarom én azt mondani, hogy az ellenzék fellépésében, a harc kezdetén, teljességgel hiányzott a komoly elem, mert hisz a katonai re­formok tekintetében felállított követeléseiből akár­hánynak jogosultságát a szabadelvű párt is elis­merte, de igen­is állítom és fentartom, hogy az úgynevezett nemzeti küzdelem túlzásokba csapott és a katonai követelések kérdésében oly igények­kel lépett fel, a­melyeknek erőszakolása nagy ve­szedelmek felidézésével, a korona és nemzet kö­zötti konfliktussal lenyeletett. Ily körülmények között a szabadelvüpártnak is elutasíthatlan feladatává vált, hogy a katonai kérdésekben álláspontját minden kételyt kizárólag precizírozza, a­mi megtörtént a 9 es bizottság elaboratumában, a­mely mint a szabadelvüpárt katonai programmja legfelsőbb helyen is elfo­gadtatott. És mikor az a kérdés lett felvetve, ki hajtsa végre ezt a programmot és ki állítsa helyre az országban a rendet és a nyugalmat, az egész or­szág figyelme és a király bizalma egy és ugyan­azon személyben összpontosult, a gr. Tisza István személy­ében. Az ő szellemi nagy qualitásai legtöbb garan­ciát nyújtottak a siker tekintetében, úgy felfelé, mint lefelé. És talán csalódott valaki benne ? ! Egész határozottsággal mondhatjuk, hogy ez Tisza Istvánban mióta a kormány élére lépett, senki sem csalódott, sőt egyénisége mindjob­ban előnyösen domborodott ki az ellenzék sze­mében is. Igaz ugyan, hogy az obstrukció még az ő regimje alatt is folytatódott és még most is folytatódik, de minő különbség a régi és az újabb tábor között. Ha amannak he­­vülése, lelkesedése a lobogó fáklyához volt ha­sonlítható akkor emez szánalmas erőlködésének igazi szimbóluma a pislogó mécses Igen, mert az ellenzék legtekintélyesebb pártja, a Kossuth párt, belátva, hogy a nemzeti követelé­sek terén ez idő szerint annál, mit gróf Tisza Ist­ván hozott, többet kivívni nem lehet, lemondott a rendkívüli eszközök alkalmazásáról és visszavonult a törvényesség küzdőterére. S ez teljesen érthető is, ha számba vesszük azokat az értékes vívmányokat, a­melyeknek meg­valósítására gróf Tisza István vállalkozott, ő ugyanis programmjába vette és azt feltétlenül ke­resztül is viszi, hogy a hadsereg és a közös in­tézmények jelvényei az ország közjogi helyzeté­nek megfelelően átalakíttatnak, hogy a katonai bün­tető eljárásban, m­ely a szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság követelményeinek megfelelően ren­dezkedik be, a magyar nyelv joga érvényesül, hogy a nem hazai csapatoknál szolgáló magyar honos tisztek a magyar csapatokhoz áthelyeztet­nek és ezen csapatoknál a tiszthiány pótoltatik részint a most említett áthelyezéssel, részint az által, hogy a magyarországi katonai nevelő inté­zetek tanrendje módosíttatik oly formán, hogy a tantárgyak jelentékeny része magyar nyelven lesz előadva s ezzel biztosítva az a cél, hogy az ily intézeteket végzett növendékek a magyar nyelvet teljesen birjék, végül a katonai nevelő intézetek magyarországi része szaporittatik és teljesedésbe megy az a régi óhaj, hogy a hadseregben a ma­gyar tisztek oly hányaddal legyenek képviselve, mely a legénységi létszámnak teljesen megfelel. Íme uraim! Katonai téren a nemzeti vívmá­nyoknak egész sorozata, még­pedig becses, érté­kes sorozata, a­melyet idők múltán a viszonyok kedvező alakulása mellett pótolni, kiegészíteni és majdan betetőzni lehet. De azért az ellenzéknek egy kis töredéke 10­15 ember mégis obstruál. Eddig azt mondták, hogy a magyar vezényleti és szolgálati nyelv jogának fentartásán kívül a küzdelmet még azért is folytatják, mert gróf Tisza István programmbeli ígéretei a papiroson maradnak, ő azokat nem lesz képes végrehaj­tani. No hát a magyar delegációnak imént lefolyt tárgyalásai meghozták arra is a cáfolatot, mert a közös hadügyminiszter nyilatkozataiból mindenki meggyőződhetett arról, hogy a hadsereg magyar részére nézve kontemplált reformok minden irány­ban teljes jóindulattal kezeltetik és készíttetik elő. Hogy a dolgok ezen állásában, most, midőn a képviselőház újból megkezdi üléseit, vájjon helyreáll-e már végre valahára az oly rég nélkülö­zött parlamenti béke s vájjon azok a politikai gyászvitézek leteszik-e már a fegyvert, a­melyet szertelenségekben édes hazánk ellen fordítottak s használtak fel úgy, hogy az ma már száz és száz sebből vérzik, nem tudhatom. De igen is tudom, mert nagy szükségét látom, hogy ily keserű ta­pasztalatok után ily nehéz és szomorú viszonyok között a hazájukat igazán szerető becsületes em­berek sorakozzanak, tömörüljenek a végből, hogy bármely bekövetkezhető esemény készen találjon bennünket. Sorakoznunk és tömörölnünk kell, uraim, azon politika támogatására, mely higgadt megfon­tolással halad a maga útján, a sötétben való ug­rást kerüli és a célok kitűzésénél bölcs körülte­kintéssel jár el; a mellett a hazában élő nemze­tiségekkel az igazi testvériség ápolását, a békét és egyetértést hirdeti, a­mire, hogy rámutassak, idézem gróf Tisza István kormányelnök programm­­jából a következő nyilatkozatot: „Ezer év óta élnek ez országban, a magyar nemzettel együtt, széles rétegei olyan idegen ajkú polgártársainknak, a­kiknek saját nemzetiségök, saját nyelvök, saját ethnográfiai egyéniségük van. Ezt respektálták apáink a múltban, ezt respek­tálni becsületbeli kötelességünk a jövőben is, és én azt hiszem, egyenesen a magyar nemzet leg­jellemzőbb egyéni tulajdonságához maradunk hí­vek és egyúttal a magyar nemzet jól felfogott érdekét szolgáljuk, ha magunk tartását a jövőre és a jogtisztelet és az igazi rokonszenvvel átha­tolt testvéri érzület fogja vezetni.* A bölcseségnél is több államférfi- ihlettség sugalta ezen arany szavakat, a melyeknek köve­tésétől egy igaz magyar ember sem fog elzár­kózni, mert ezt a haza nagy érdeke kivánja; igaz arany szavak, a melyeknek hatása alatt ezen vá­lasztó kerület polgárai zömének, román testvé­reimnek szive is megdobban s visszhangképen velem együtt egész lelkesedéssel azt kiáltják: Mi pedig a Sz­eretetet szeretettel viszonozzuk, a ha­zának rendületlen hívei leszünk és a szabadelvü­párt lobogóját ismét győzelemre juttatjuk. (Lelkes éljenzés.) Szunyogh Szabolcs elnök vette át ezután a szót. Felhívta a pártgyűlést a szervezkedésre, első­sorban az elnök választására. A gyűlés kitörő lelkesedéssel egyhangú felkiáltással Korda An­dort, a népszerű közszeretetben álló földbirtokost, a párt kiváló vezéralakját választotta meg elnök­nek, a­ki valóban hivatott vezére a kerületnek. Korda Sándor lendületes szép szavakban köszönte meg a bizalmat, azután a további vá­lasztásokra tett indítványt. Az indítvány következ-

Next