Szabadság, 1904. május (31. évfolyam, 105-128. szám)

1904-05-01 / 105. szám

XXXI. évfolyam. mSfixetért feltételek: Szeikfildimi Rolfbc»: Koren» ftMțtd­írre 6— Itt*«e ia.­­S­to ine M.­Ttdíkre po«t»T»l: Koren» Nej­ved évre 7.— F41 évre 14.— Egén» éne 28.— Kiadó­hivatal: (MRfe L»jog­atca&, (Bibennetrel Uk», rilHürrttrl épület), hori » hirdetések ét u eUfisetés-dfck kiUdendSk. mxaxa Ara 10 fillér. Nagyvárad, vasárnap 1904. május I. POLITIKAI R A P i L A P> A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVOPART KÖZLÖNYE. 106-ik szám Hirdettetek dija * 1 hasábos petitsorért egyszer 12 Hüte. Háromszor és többször — — 8­­ liléi Nyilttér 8 hasábos pontsorért és GM» Apró hirdetésben minden szé é­­ Illás, vastag betükkel­­ - 8 8 hét. Reklám soronként — — 2 kai Szerkesztőség t Kossuth Lajos-eteza (Sihara»tye takarékpénztárt épStai) Kélintek visu» nem küldetnek. Szerkesztő : BÍRÓ LAJOS. Felelős szerkesztő: HEGYES­ MARTON. Laptulajdonos: LASZKY ÁRMIN. Király és nemzet Nagyvárad, április 31. Hétfőn délután hazánk fővárosába érke­zik hosszabb itt tartózkodásra ősz királyunk. Fogadtatása oly fényes, oly nagyszerű le­­end, hogy az bátran tüntetésszámba sorol­ható. És ezt nem szabad a hódolat túlten­­gésének tekinteni, önként fakad az föl a há­lás magyar szivekből. Valljuk meg, hogy arra az előzmények után nagyon is megvan az ok. Első­sorban ti­takozás az néhány meg­hibbant agy azon nemtelen izgatása ellen, mely egy pár véres szájú lapban meggondo­latlan könnyelműséggel igyekezett a viszály üszkét oda­dobni a király és nemzet közti egyetértésre; másod sorban az öröm meg­nyilatkozása azon Tisza István miniszterel­nökhöz intézett ápril 18 -i királyi leirat fö­lött, melyben a Rákóczi Ferenc hamvainak hazaszállításáról való intézkedéssel bízza meg miniszterelnökét a magyar király. Részletezzük ezen két ok mindegyikét. Hazánk sok gyás­szal és örömmel válta­kozó történelme igazolja, hogy nemzetünk úgy az Árpád- és vegyes házi, valamint a Habsburg házi királyok alatt is csak akkor volt boldog, midőn az uralkodó és a nem­zet kölcsönösen megértették egymást. Fájda­lom : ez sokkal kevesebbszer történt meg, mint ennek az ellenkezője. Sok szenvedés és sok veszteség árán jutott azon tanulsághoz úgy a király, mint a nemzet. Hálát adhatunk nemzetünk véd­szellemének, hogy ezen tanulság soha sem hatott át jobban fejedelmet, mint a ma di­csőségesen uralkodó királyunkat. A mi után legjobbjaink az igaz hazafi lelkesedésével és borongó aggódásával hos­­­szú ideig hasztalan törekedtek , az ma ma­gasztos tén­nyé vált. Felösmeri minden magyar, elösmeri az egész művelt világ, hogy a mi királyunk mióta letette a koronázási esküt, Európának a legalkotmányosabb uralkodója. A­mit a nemzetet képviselő országgyűlés többsége akar , azt mindig, még saját egyéni érzel­mei ellenére is, ellátta királyi szentesítéssel. Szentesítette annak idején az egyházpolitikai törvényeket, hozzájárult mostan a nemzet óhaját tevő katonai vívmányok fokozatos megvalósításához szükséges intézkedések megtételéhez s legújabban elrendelte a Rá­­kóczy hamvainak hazahozatalát, mely a nemzet hű fiainál másfélszázad forró vágyát képező És éppen mostanában akadtak olyan éret­len gyerkőcök vagy közveszélyes népbolon­­dítók, a­kik szentségtelen kezekkel meg­akarták rendíteni a király iránti hűséget a magyar nép szívében. Nagyon megokolt dolog tehát, hogy ezen irányzat ellen ott legyen az elsöprő tiltako­zás azon fényes és nagyszerű fogadtatásban, azon megnyilatkozó örömben, mely pártkü­lönbség nélkül harsogó éljennel üdvözli a magyar fővárosba érkező ősz királyt. Zágjon is ezen éljen szerte az egész or­szágban Kárpátoktól Adriáig, a Lajtától az Olt forrásáig. Hirdesse a hálás magyar nép­nek, hogy a király és a nemzet kölcsönös bizalma megteremtette az érzelmek összhang­ját, hogy most már keserűség nélkül gondol a király a mögötte levő borús korra, és ki­rály és nemzet egyesült kegyelete kereshet föl mindazok emlékezetét, kiknek vezetői szerep jutott a letűnt küzdelmekben. Nem mi mondjuk ezt, hanem mondja az április 18-iki leiratában maga a magyarok királya. Legyen áldott az a szív, mely ezen ki­rályi szavakat kigondolta, legyen áldott az a kéz, a mely azokat leírta. A magyarok istene pedig hallja meg nemzete imáját, melylyel oltára előtt hosszú életért esd szeretett királyának egy egyesült fohászban egy szívvel és lélekkel. Hegyesi Márton Uj állami iskolák. A közoktatásügyi mi­niszter ma osztatta ki az 1904. év őszén életbe­lépő rendeletét, mely 158 uj állami népisko­l felállítása iránt intézkedik. — A magyarság másfél száz új vára közt egyetlen sincs olyan, a­melyek felállítását ne az illető község, vagy is­kolafenntartó felekezet kérésére teljesítettek vo­n«„ Az erőszakos államosításról keringő hitek tehát valótlanok. Csak a legégetőbb sürgősségű in '­z­­kedések voltak ezek s az iskolák legtöbbje nemzeti és népnevelési hézagot pótol. A magyarság uj várai között harminchármat abból az okból kellett fel­állítani, mert az iskola­fenntartó felekezet erre képtelennek jelentette ki magát s kérte, hogy ve­gyék iskoláikat állami kezelésbe. A rendelethez csatolt kimutatás szerint Bihar megye területén két község k­ap ez őszön ál­lami iskolát: Janka,alva és UjUta. Vasárnapi levél. — A „Szabadság“ eredeti tárczája. — Franciaországnak nincsenek államvasutai. Az összes vasutak három négy dúsgazdag vasúti tár­saság kezében vannak és vagy kilencven esztendő­­ múlva az állam tulajdonába mennek át. Mikor a vasúti társaságok legutóbb konces­­sziót kaptak és a feltételek között szerepelt az is, hogy kilencven esztendő múlva a francia állam lesz az összes vasutak birtokosa, az örömnek va­lóságos mámora dúlt a francia sajtóban. A kön­­­nyen lobbanó francia elme, a­mely az első viz­slató hajót ezzel a büszke jóslattal kisérte, nous sérons imm­eibles, a vasutakban látta Franciaország jövendő gazdagságát, boldogulását, jólétét. Dús­gazdag lesz a francia állam. Számitgatták a vas­utak milliárdnyi értékét, százmilliónyi jövedelmét és megállapították, hogy­ az adókat be lehet szün­tetni, a franc­oknak olyan tömegeit ontja a vasút Franciaország pénztáraiba. A forró lelkesedést erősen lehűtötte egy ki­váló technikus meglepő, de igen valószínű jóc­­­ lata. Ennek a jóslatnak rövid tartalma az volt,­­ hogy kilencven esztendő múlva a vasutak a tized­­részét sem fogják megérni annak, a­mit ma érnek, abból az egyszerű okból, hogy sokkal olcsóbb, kényelmesebb és gyorsabb közlekedő eszközök is állanak majd az elkényeztetett emberiség rendel­kezésére : az automobilok és­­ a kormányozható léghajók, hogy csak azokat említsük, a­melyeknek a tökéletesedése a technikai fejlődés mai irányai szerint biztosra vehető. A fejlődésnek ezt az irányát — íme a leg­biztosabb jel — a pénz is érzi. Egy budapesti tőkepénzes villamos-vasúti részvényeit, a világ legjobb papírjait eladta, a­mikor az automobilok egyre szaporábban pöfögtek végig az Adrássy­­úton.­­ A biciklik ára, magyarázta barátainak, öt év alatt egy negyedére szállott le. Az automobilok ára tíz év alatt egy tizedére fog leszállni. És ha leszáll, akkor a kényelmes töf­tös, a­mely a mai gummirádlisok helyén áll majd, egy hatosért fel­viszi az embert a Gellért hegy tetejére. Ki lesz bolond akkor villamosra ülni ? . . . íme a töke idegessége. Mert bizony tiz év múlva sem épen a bolondok ülnek villamos kocsikba és a gépek építése tíz esztendő alatt aligha halad annyit, hogy a villamos vasúti rész­vényeket értéktelenekké tegye. Mire azonban — kilencven esztendő múlva — a francia föld vas­­utai a francia állam kezébe kerülnek, akkorra az értéküket bizonyára megcsorbítja­ a technika. A­­ csodálatos gépek nyomán zúgva jönnek a még­­ csodálatosabb gépek, a gépet dübörögve öli a gép. Most a lokomotív az úr a világon. Most, épen most. Ötven esztendő óta terjed, árad, nő és da­gad dübörögve a területe, a hatalma, a birodalma. Most befogja az egész világot, hordja a vagyonát, a fejlődését, a gazdagságát, a tudását és a hala­dását. A vasút a gyarapodás és a műveltség, a haladás és a szabadság. Most épen most. A vasút elérkezett hatal­mának a tetőpontjára. Ezt a percet jól választot­ták ki a vasutasok a munkaszüntetésre. Megáll a vasút, megzsibbad az ország. A teljes kábulat­tól csak a telefon és a telegraf idegszálai tartot­ták vissza ; a nagy organizmusban, a­melyből ki­robbant az erő, ezek tartották fenn az öntu­­­­datot. A vasúti sztrájk egy gigászi ütés volt az % darabontént is. gyári árban Igapiratóls, átalakítás, formázás, festés, tisztítás és díszítés a legolcsóbb árban eszközöltetnek a szalmakalapgyárban. Nagyvárad, Kolozsvári­ utcza, Templom-tér. 447 Telefon­szám 143. 40 -5 ®

Next